OKT. 34. TÚRA    2018.09.10.

                 BÓDVASZILAS-RAKACASZEND

     "Nyájas táj,hívogató.Ezt mondja:ne siess.Pihenj.
      Hallod a fák zúgását?Valamit üzennek.
      Az ember megáll,hallgatja a zúgást,s egyszerre megérti,hogy kár volt sietni."
                                                                                                                              Márai Sándor

A Csillagvizsgáló

                        Rosszul aludtunk!Talán a fáradság végett?Hajnali kelés,5+ óra autózás,túrázás?Máskor is volt ilyen.Az ébredés is vacak volt.Mindkettőnknek mindene fájt,sajgott. A mai napra terveztem a legnehezebb napot.Reggeli közben kattogott az agyunk és újra terveztünk mindent.Megcseréltük a két napot és a main még rövidítettünk is,kárpótlásul beterveztük a Vörös-tói középtúrát.Eredetileg Bódvaszilas-Irota volt betervezve,de ezt mára sokalltuk és így felcsillant a remény,hogy az Aggtelek-Jósvafő szakasz egy részét a föld alatt is megtehetjük. Viszont ehhez is kapkodni kellett a lábaink,de talán sikerül. A remény hal meg utoljára.

Az Esztramos

Rakacaszend

                            Bódvaszilas a Bódva-völgynek határán fekszik,fölötte az Alsó-hegy karszttömbje magasodik.A települést évszázadokig Szilasnak ismerték.A Bódva előtagot 1905-ben ragasztották hozzá.A falutól északra 1250-ben építették hazánk legnagyobb alapterületű kővárát,a Szádvárt. Bódvaszilast okiratok 1283-ban említik először.Tulajdonosai sokáig a Szádvár gazdái voltak,aztán többek közt birtokolta Bebek-család,a Szapolyaiak,majd később az Esterházyak,akik soha nem látogattak el ide,az uradalom ügyeit intézőik vitték.A XIX.sz végén az Esterházyak tulajdonát Koós József vásárolta meg.A II.vh során súlyos pusztítás érte,az újjáépítés évekig tartott.A falu a középkorban az ország egyik jelentős borvidéke volt,melynek a filoxéria járvány vetett végett.A szőlőültetvényeket nem pótolták.Legfőbb látnivalói a klasszicista Magtár és az Esterházy-Koós kastély.A település környékén több mint 50 barlangot tartanak számon,melyek a világörökség részét képezik.Jelenleg állandó lakóinak száma elkerüli az 1000 főt. 

  

Bódvaszilas vá.

  

                 Gyorsan egyeztettem Gáborral,hogy neki nem gond-e a csere és már hét előtt robogtunk is Bódvaszilas felé.Útközben még lebeszéltük,ha elhagyjuk Tornabarakonyt hívom és ő rögtön indul,így elérhetjük az utolsó túrát a Vörös-tónál.Negyed nyolc előtt már nyomtuk is az igazoló pecséteket az ítinerekbe és belecsaptunk a lecsóba.A legendás Cserehátba értünk!Nem mentünk vissza a településre,hanem a vasúti sínek talpfáin battyogtunk el a -okig.A sok kenőcsnek és a bemelegítő mozdulatoknak köszönhetően testünk felismerte az ismerős mozgásokat.Bejáródtunk,a fejünk is kezdett kitisztulni!

Ellenőrzőpont

                       A Boldvavölgyi HÉV társaság által épített vasútvonlat 1892-ben adták át,Miskolctól Kassáig vezetett,jelenleg Tornanádaskáig vezetnek a sínek.Bódvaszilasról iparvágány ágazott ki az Esztramos bányáihoz.

Sínek közt

              Így mire jelzéseink DK-nek kanyarodtak majdnem teljes tempóban tudtunk haladni az egykori vasúti vonalon a Bódva-völgyében.A sínek  a bezárt mészkőbányáig tartanak.Bár jelzéssel is jól el voltunk látva,de az útirányt teljesen kijelölték a vasúti sínek és a látványosan megcsonkított Esztramos sziluettje. Jöttek a gondolatok:Hegyes-tű,Badacsony,Ság-hegy és társaik...

Az Esztramos a vasúti tölétésről

                      Esztramos a Bódva -völgyben szigetszerűen emelkedő mészkőhegy,az Aggteleki-karszthoz tartozik.Eredetileg 380m magas volt,de a bányászat végett 320 m a mai magassága.A XIX.sz harmincas éveitől vasércet bányásztak az 1950-es évekig.Jó minőségű mészkövét 1940-től a '90es évek közepéig bányászták.Az Aggteleki Nemzeti Park része ,barlangjai a Világörökség részét képezik.A sors fintora végett ezek a látványos barlangok pont a bányászat révén váltak ismertté.

A HÍD



A Cserehát az szaki-középhegység dombvidéke,a szlovák határtól délre,a Bódva és a Hernád közt fekszik,a Sajóig húzódik.Legmagasabb pontja a Szár-hegy(520m).Nevét a valamikori cseres-tölgyesekről kapta,melyeknek ma már csak nyomai látszanak.A Cserehát aprófalvas terület,a trianoni békediktátum elszakította az északabbra fekvő területeit,melyekkel szoros gazdasági és kulturális kapcsolat volt.A'960-as évektől gyorsult a lemaradása,a megkezdődött elvándorlásnak és elszegényedsnek köszönthetően az ország egyik legelmaradottabb,elfeledett területe.A falvakban a cigányság létszáma jelentősen megnőtt,egyes falvak lakossága telesen kicserélődött. Turisztikai vonzerejét a természeti környezete és az érintetlen népi építészet adja.

A Bódva-völgye

               Persze az elhanyagoltságnak megvan az ára,gazos,dzsindzsás a vasúti pálya is. Jó ezerötszáz lépést tettünk meg,mire elértük az egész Kék-kör legveszélyesebb átkelését folyóvíz felett.Az egykori vasút Bódva-hídján vezet tovább az út.Mivel ezt a vashidat vasúti közlekedésre tervezték,gyalogos átkelésre alkalmatlan.Korlát semmi és az alja is teljesen nyitott,csak óvatosan lehet átbotorkálni rajta.Ja és ne essen,ne fagyjon,mert akkor az egész egy óriási szerencsejáték.Turisták már többször jelezték az illetékesek felé,de megoldás nem született.Most azt az információt hallottam,hogy kelet felé van egy szilárd híd és arra terelik majd el az OKT-t.

Visszatekintés

                      A Bódva folyó a Gömör-Szepesi-érchegységben ered Szlovákiában és mintegy 110 km-en át kanyarog,míg Boldva községnél beleömlik a Sajóba.Átlagos mélysége 1m. 

Ez már nyugisabb

                Kedvesemnek kifejlett víziszonya,nekem pedig legendás tériszonyom van,így most az az eset forgott fenn,hogy vak vezetett világtalant.Nagy nehezen megoldottuk,de túloldalt kellett pár perc mire rendbe szedtük magunkat....Tudtuk,hogy még két ilyen híd következik,de azok jóval rövidebbek és víz sincs alattuk,ráadásul az árvizek miatt kiépített víztározók töltésén még ki is lehet kerülni őket.Mivel a nehezén már túl voltunk nem kerültünk,sőt az utolsót már élveztük is.

Hú,megvolt

Kezdődik a Rambóskodás

                  A végén még átkeltünk a Juhász-patak szilád burkolatú hídján és rövid,de velős dzsungelharc után kiértünk egy dózerútra,melyen pillanatok alatt elértük az egykori bánya rakódóját.Innét nyomasztó,roskadozó bányászati épületek mellett értük el a Rákóczi-barlang fogadóépületét,mely egykoron valamilyen irodaként funkcionálhatott.

A bánya osztályozója

Fogadópület

                 Bár a kávéházi órán még nyolc körül állt a mutató,de tudtuk,hogy az ország egyik leglátványosabb barlangja jelenleg technikai indokok miatt nem látogatható,de azért a barlang bejáratát szerettük volna megnézni,ezért rövid nézelődés,fotózás után neki ugrottunk az elcsúfított Esztramos meredek oldalának.Mivel itt helyismerettel nem rendelkeztünk ,így a jobb oldali meredekebb kaptatót választottuk-ez volt a rossz irány....

Kapaszkodás az Esztramos oldalában

                     Kapaszkodás közben arról diskuráltunk,hogy bár az évszázados bányászat nagyon rányomta a bélyegét erre a korábban legendás szépségű hegyre,ami még így megcsonkítva is lenyűgöző látványt nyújt. Mégis paradox módon mennyi szépséget, gyönyörűséget köszönhetünk az esztelen bányászatnak.Tüneményes barlangok,ismeretlen állatfajok csontjai kerültek elő ,miközben megismerhettük a hegy belsejét,hozzáértők betekinthettek az évmilliókkal ezelőtti világba.Ez igaz az elöbb említett eldeformált hegyekre is,mert pl.a Ság-hegyen a bányászatnak köszönhetően pillanthatunk be az egykori tűzhányó belsejébe és sétálhatunk benne. Leegyszerűsítve ahogy a mondás tartja:"Minden rosszban van valami jó"!

A Rákóczi(1sz)barlang bejárata

                       A Rákóczi(1sz.)barlang hazánk legszebb,leggazdagabb formavilágú barlangja mely meg van nyitva az idegenforgalom előtt,az Aggteleki Nemzeti Parkban az Esztramos oldalában található,a Világörökség része.A barlang falait változatos formájú és színvilágú cseppkövek(több helyen egymásra rakódva!),szegfűkalcitok és aragonitbokrok borítják.A barlang alján két barlangi tó található . Járatainak nagy része víz alatt van.A barlangot az 1950-es évek elején bányászat közben fedezték fel,ekkor a bányászok a képződő meddővel igyekeztek feltölteni,de ez nem sikerült.Azonban a későbbi kutatásokat ez nagyon megnehezítette.Az első térképet 1958-ban készítették róla,majd 1960-tól feltáró kutatásokra került sor,melyek napjainkban is folynak. A barlanghoz fűződik hazánk legnagyobb barlangi mentési akciója 2002-ből,melynek során egy addig ismeretlen járatot is felfedeztek.A barlang jelenleg technikai okok végett nem látogatható.

Talán munkásszálló lehetett?

                       Meredek kapaszkodón emelkedtünk az Esztramos oldalában,furcsa volt,hogy nem értünk a barlanghoz,így elővettük józan eszünk.Egy meredek ösvényen É felé kezdtünk ereszkedni és láss csodát, pont a Rákóczi-barlang bejáratához érkeztünk,ahova pont akkor jöttek karbantartási munkákra a barlangászok.Beszélgettünk velük,megtudtuk a "technikai okokat"melyek végett nem látogatható.Meséltek a lenti csodákról és majdnem szerencsénk lett,hogy le is jussunk,de mégsem sikerült. Így csak a barlang bejáratát és az információs táblákat tudtuk lefényképezni és fájó szívvel álltunk tovább.

Bódvarákó ell.pont.

                         Nyomasztó,elhagyott üzemi épületek közt talpaltunk tovább.Úgy festett,mintha az üzemek csak"Csipkerózsika álmukat"aludnák és várnák a csodás ébredést.Pillanatok alatt leereszkedtünk a fogadóépületig és a bánya dózerútján tempósan szedtük a lábainkat.Hamarosan mellénk szegődött a Bódva egyik mellékága a Potranyik(Malomárok)és hamarosan e kis patak szilárd hídján átkelve értük el Bódvarákó első épületeit.

Néma főhajtás

                          Bódvarákó község a Bódva-völgyében,az Esztramos és a Szalonnai-hegység lábánál.Első említse 1283-ban datálódik.Híresek eredeti állapotukban megmaradt népi építészeti emlékei.Jelenleg nagyjából 60 fő lakja állandó jelleggel.

Jellegzetes bódvarákói épület

                          Állandó túratársam a faluba érve lassított a tempón,hiszen érdemes volt rácsodálkozni ennek az apró,de gondozott falunak a népies,gömöri hangulatot árasztó épületeire,mely közül a legtöbb gondosan fel volt újítva,megőrizve eredeti arculatát.Látszott,hogy nem mindegyiket lakják állandóan,de a hétvégi háznak használtak is példás rendben voltak.A falu közepén fokozottan figyeltünk,hisz tudtuk,hogy az egyik ház kerítésén lakik az ellenőrző pecsét.Nem is kerültük el,gyorsan elvégeztük az adminisztrációt és ripsz-ropsz tovább is álltunk.

Jön a hadd el hadd!

                      A falu központjában fejet hajtottunk a Hősi Emlékműnél,ahol elértük a  jelzésű turistautat.  A 2014-es nagy útvonal változtatásig a "nagy kék sáv"arra vezetett,de ekkortól más,nehezebb és hosszabb irányban kapaszkodunk fel a Szalonna-hegységre.A "nehezítésnek" köszönhetően azonban egy újabb, alig ismert csoda került be az útvonalba.

Oda föl

                       Hamarosan elhagytuk a takaros házakat és a falut,szintben haladó dózerúton trappoltunk tovább mezőgazdasági telepek,rétek közt.Egy akolhoz érve a  -ok D nek fordultak, hogy bevegyék a Szalonnai-hegységet.Itt találkoztunk egy favágóval,aki az istálló mellett depózta a kivágott fákat.Elbeszélgettünk vele a fakereskedelem anomáliáiról,a környékről.Sok hasznos infót hallottunk tőle és legalább pihentünk is egy keveset,hisz a szakasz második  legje állt előttünk. Az OKT legmeredekebb emelkedőjéről van szó,mely nem egészen egy kilométer alatt 200 m-t kapaszkodik a Szalonna-hegység oldalában.

A Szalonnai-hegysgben

                              A Szalonnai-hegység az Aggteleki -karszt része a Rudabányai-hegység folytatása,legmagasabb pontja a Csengő-tető(521m).Nevét valószínűleg egy személynévről kapta.

Tévéadó a Csengő-tetőn

                            Tudtuk,de nem gondoltuk,hogy mi vár ránk.Az indulás előtt pár szem szőlőcukkerral turbóztuk magunk,de így is hamar a zsebünkbe került a tüdőnk,már a fülünkön is vettük a levegőt,de csak nem akart engedni a kaptató. A végén már húsz lépésenként álltunk meg,aztán csak felértünk egy gerincre,megszelídült az útvonal.Az adrenalin az egekbe,jól esett.

Pálos emlékhely

                               Frissítettünk,benyomtunk egy csúcscsokit,mert kellett,pedig még az út hosszan,de lényegesen mérsékeltebben  emelkedett(cca 1,5km +70m)a zárt tölgyesben,bükkösben. Hullámvasútazva értük el a jelzést,mely a Martonyi-kolostor romokhoz  vezet.Ennek a pár méteres kitérőnek bele kell férnie!Kilépve az erdőből egy tisztáson,méretes gazban vágtunk át,már látszott az egykori pálos kolostor  és a Csengő-tetőn(521m) lévő tévéadó tornya.

Martonyi kolostorrom

                                 A Martonyi-kolostorrom az Aggteleki Nemzeti Park területén található.A Pálosok egykori kolostora nagyon jó állapotban maradt fenn,felújítása 2001-ben kezdődött el.Az egyhajós templomú kolostort Martonyi nemesek,Tekes fiai alapították 1341-ben,építése gótikus stílusban történt,1347-ben a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelték fel.1550 környékén vált lakatlanná,a XVI.sz.végétől romos állapotban található.Egyes részei meglehetősen jó állapotban maradtak fent,talán a legépebben fennmaradt Pálos emlék az országban

A templomban

                                A romok 402m magasan találhatóak.Jártunk már jó néhány Pálos emlékhelynél és kivétel nélkül mind nehezen megközelíthető helyen található.Tudtak építkezni a Pálosok,azt meg kell hagyni.Fotóztunk,kicsit pihentünk ,ettünk egy szenyót-megérdemeltük.Találkoztunk két belga zarándokkal , palléroztük francia tudásunk,aztán gyorsan tovább álltunk.

Bükkösben

                              A  találkozástól még jó másfél kilométert emelkedtünk,de lényegesen könnyebb kapaszkodókon a hatalmas bükkök közt.Valahol a Fehér-kő környékén gerincútra váltott az egykori  ,mely fokozatosan elkezdett lejteni.Hosszú,majd 7km-es ereszkedés vette kezdetét,zárt erdőkben.Ahogy ereszkedtünk a bükköket fokozatosan vegyes fák váltották.Elértük az egykori OKT nyomvonalát,így már azon haladtunk.Mivel jó volt a talaj, elég komoly tempót tudott diktálni Első Feleségem.Fenyvesre váltottunk és hamarosan elértük a Tornabarakonyra vezető bekötőút iszonyúan megviselt, kátyus szalagját.A romoktól kevesebb mint két óra alatt értünk idáig,alig múlt háromnegyed  tizenkettő ,kb 6 km volt vissza Rakacaszendig,éreztük meglehet a reggeli terv.

Fenyvesben

Érkezés Tornabarakonyba

                                       Tornabarakony zsáktelepülés az Esztramos és a  Szalonnai-hegység lábánál, a Barakonyi-patak völgyében.Első írásos emléke 1427-ben datálódik.A török időkben elnéptelenedett,majd új tulajdonosai-Gyulay Család-ruszin,görögkatolikus jobbágyokkal telepítették be.Az 1850-es években majd 400 lakosa volt,jelenleg bejelentkezve 20 körül van az állandó lakók száma,de életvitelszerűen 5-6 fő lakja.

Görögkeleti kereszt

Talán bót-kocsma kombbó lehetett?

                             Ez újabb löketet adott.Kedvesem bekapcsolta az utánégetőket és tíz perc múlva már az apró zsáktelepülés Tornabarakony első házai közt koptattuk bakancsaink talpát.Ebben az apró görögkeleti falucskában alig páran élnek állandó jelleggel,azok is kivétel nélkül az idősebb  korosztályt   képviselik.A település halálra van ítélve! Vagy mégsem?  Az ingatlanok itt is kivétel nélkül karbantartottak, felújítottak.Jobb módú városi polgárok vették meg hétvégi háznak,hogy a természetközelében tölthessék szabadidejüket ebben a festő szépségű falucskában.Vékony reménysugár a mostoha sorsú Cserehát halódó falvainak.....

Tornabarakony,központ

                     Furcsa formájú és ábrázolású útszéli keresztek(Tornabarakonyban az átlagostól jóval több útszéli keresztet látni,mint egyéb településeken)mellett elhaladva értünk a csöppnyi falu központjába,ahol a műemléki védettséget élvező görögkeleti templom is található.Lenyűgözött bennünket a templom és a templom kert rendezettsége,sok "jól menő"település példát vehetne!

Parókia

Ellenőrzés a lugasban

                       Fotózás,szerelvényigazítás,majd az adminisztráció elvégzése következett.Az ellenőrző pecsét a szomszédos parókia kerítésén lakik.Közben előkerült egy idős bácsi,elbeszélgettünk vele a faluról,a Cserehátról.Elmesélte apró örömeiket,gondjaikat.Látszott az öröm rajta,hogy "idegenekkel"is beszélgethet.Órákig tudtunk volna beszélgetni,de sajnos az óra szólított....

Görög kat.templ.Tornabarakony

                     Eddig lenyűgözött bennünket a Cserehát!

Visszatekintés Tornabarakonyra

Földút melletti kápolna a Barakony-hegy oldalában

Utolsó hupli

                     Mivel alig egy órányira voltunk a céltól,felhívtam Gábort és kettőre beszéltük meg a "randit"Rakacaszenden az Árpád-kori templomnál. Sikerült,meg lesz a terv!Átkeltünk a Barakonyi-patakon,egy épülő ipartelep  mellett(újabb remény) kezdtünk bele Barakony-hegy "meghódításába"egy poros földúton.Visszanéztünk még erre az apró lenyűgöző falucskára,elhaladtunk egy apró kápolna mellett és egy újabb hupli után egy erdősávba battyogtunk tovább.

Érkezés a Juhász-kúthoz

Feltűnt Rakacaszend

                           Alig pár perc múlva elhagytuk az erdőcskét és újabb nyílt részre érkeztünk és a Juhász-kútnál a völgyben megláttunk Rakacaszendet.Kaszált domboldalon,bokrok,vadalma fák közt-az egyiknek meg is kóstoltuk a gyümölcsét-ereszkedtünk a falu felé,melyet kisebbségi házaknál értünk el.Kijöttek,köszöntek,megnézték milyen idegen érkezett a faluba és jó utat kívántak.

Vadalma

Ott van már a bélyegző

Rakacaszend központ

                            Rakacaszend már a XIII.sz-ban falu volt,de Árpád-kori temploma már a XII.sz-ban állt.A középkorban tulajdonosai sokszor változtak,küzdöttek a faluért,általában a közeli Szádvár ura gyakorolta a hűbéri jogokat.A török hódoltság idején az oszmánok elpusztították.Az új telepesek jobbára görögkeleti vallású Kárpátaljai jobbágyok lettek.A falunak továbbra is számos tulajdonosa volt(Lorántffyak,Rákócziak).Jelenleg több mint 350-en lakják,jelentős a cigány kisebbség.Legfőbb látványossága a Református templom,mely eredetileg téglából épült román stílusú , déli falához a későbbiekben egy nagyobb,kőből készült templomot építettek.1820-ban építették át mai formájára.

Görög kat.templ. és Parókia

                              A lejtős Kertalja utcán értük el a falu egyik vegyesbolt-kocsma-dohánybolt(zárva volt,a faluban délben minden zárva volt) kombót.Jó tudom kocsma az nincs kiírva,de ezek a falusi dohányboltok kocsmaként is funkcionálnak.Ez a rengeteg elszórt csikken is tetten érhető volt.Mivel a bélyegző is itt található,elővettük ellenőrző könyveiket,beütöttük a stempliket és a kihalt faluban a Fő utcán haladtunk tovább.

Ref.templ.

                            Most csak futó pillantást vetettünk a faluban található másik pecsétnek helyet adó házra.Hamarosan elértük a település központját,átkeltünk a Rakaca hídján és a Kopasz utcán felkapaszkodtunk az Árpád-kori alapokra épült Református templomhoz,melyet most csak kívülről vízuáltunk meg.Már a bejutás is kalandos volt,csak a lejárt kerítsen keresztül tudtunk bejutni az elhanyagoltság látszatát keltő műemlékhez.Pláne ha ránéztünk a másik dombon található görögkeleti templomra és Parókiára,melyet 2015-ben újítottak fel.

Szalonna

Rakacai víztározó

                           Csalódtunk az országos hírű műemlékben és csalódtunk Rakacaszendben is.Lehet,hogy mi vártunk sokat?No majd legközelebb kiderül,hisz kell még ide jönnünk...  Ezzel mai túránk véget ért,de a nap még nem.Megtettünk 23 km-t,miközben majd 500 m szintkülönbséget küzdöttünk le mind felfele,mind lefele.Meg voltunk elégedve.



                            

Színpetri

                            Épphogy elindultunk lefele az utcán már láttuk is Gábor autóját amint kapaszkodik az utcán felfele,még nem volt kettő.Visszafele érintettünk a Rakacai-víztározót,ahol egy kép erejéig megálltunk,csakúgy mint Szalonnán,ahol a híres templomot kaptuk le.

Rakacai-víztározó

                              Jósvafőn átültünk az autónkba és fél négykor már a modern Vörös-tói látogatóközpontnál voltunk,ahonnét a Baradla-barlang középtúrája indul,melynek során a csodák birodalmába léphetünk.Azt mondják,írják az ismertetők,hogy a Vörös-tói túrán láthatjuk a legszebb cseppköveket ,ez a leglátványosabb túra. A fogadóépületben beszereztünk egy Nemzeti parkos-Baradlás pecsétet,mely ítinerünk dísze lesz.

Vörös-tói fogadópület

Útban a Vörös-tóhoz

                          Az impozáns Vörös-tói  új látogatóközpontot 2005-ben adták át.Ez a Baradla-barlang leghosszabb kivilágított szakasza,az innen induló középtúra a Jósvafői kijáratig tart.A túra során ismerhetjük meg a barlangrendszer leglátványosabb,legismertebb cseppköveit,valamint a barlang legnagyobb üregét az Óriások termét.

A Vörös-tó

Kapaszkodás a Vörös-tótól

                           Mivel még volt idő,lesétáltunk az egyedi hangulatú Vörös-tóhoz ,majd kisiskolás izgalommal vártuk a középtúra indulását,mely során majd két óra alatt több mint két km-t teszünk meg a barlangban. Leglátványosabb termeiben  a legszebb képződményekben gyönyörködünk miközben a Styx folyó mellett haladunk. A felszínre a Jósvafői kijáratnál bukkanunk ki.

                  Nagy szerencsénk volt,mivel egy nagyon kedves és nagy tudású fiatal túravezető hölgyet kaptunk,ráadásul a túrán hatan vettünk részt,így végig családias,jó hangulat uralkodott.Rengeteg kérdésünkre kaptunk választ,megismerhettük a totális sötétséget.A Baradla legszebb,legcsodásabb képződményeit láthattuk a leglátványosabb termekben.Pár példa a rengeteg látnivalóból:A Sárkányfej,A Krokodil,A Színházfüggöny,A Csillagvizsgáló,Halszárító,Meseország,Kidőlt fa,Mikulás csak pár név.Ezt elmesélni nem lehet,látni kell.Ha valaki igazán megakarja ismerni a Baradla -Barlangot ezt a túrát válassza!

                     Aztán jártunk a Színházteremben,ahol koncerteket,esküvőket tartanak.Itt Marika egy fény és hangjátékot mutatott be nekünk.Nagyon gyorsan eltelt a majd két óra,miközben majd 600 lépcsőfokot tudtunk le,úgyhogy nem is volt ez olyan egyszerű, mint aminek látszik.

                    A túrának köszönhetően az Aggtelek_Jósvafői szakasz egy részét a föld alatt is teljesítettük. Természetesen a belépőjegyeket betűztük az ellenőrzőkönyveinkbe is!

                    A túra befejezését követően Nemzeti Park kisbusza vitt vissza minket a Vörös-tóhoz. Innét még vissza ugrottunk a Tengerszemhez,hogy sétáljunk egyet a tanösvényen ,a Jósva-forrásnál és a Tengerszem-tónál,mintegy megkoronázva a napot.

Séta a Tengerszem-tónál 1-3

                    E rövid túra után nem maradt más hátra,mint vacsorázni,melyet ma Aggteleken a Baradla Kemping éttermében költöttünk el. A menüből ma sem hiányozhatott a sztrapacska.Mivel ma Kedvesem került vezető állásba,így én ittam egy(kettő lett)sört,ami végre Borsodi lett!

                    Visszatérve Jósvafőre még átsétáltunk a krimóba,ahol egy-egy sörrel jutalmaztuk meg magunkat.Ma feledhetetlen élményeket szereztünk,lenyűgözött az Esztramos,a Szalonna -hegység és a Cserehát is.Aztán a napra a Baradla-barlang középtúrája tette fel a koronát.

                     .......hát ez történt Földanya havának tizedik napján!



Írta:  Soós Lajos
Fotó:Soós Margit


Több kép a napról: https://photos.app.goo.gl/HciCV6MNXzLgQmwTA


Videó:                      https://photos.app.goo.gl/LEsSTNMSYvoVpXwg7


Térkép és szintrajz: