Boglári Túrázók

KDP. 3. TÚRA 2019.07.16.

VINYE VMH.-ODVAS-KŐ HOTEL

"PIROSKODÁS" A MAGAS-BAKONYBAN

"Itt halok meg, nem a Dunánál.
Szemem nem zárják le csúf kezek.
Hív majd a Szajna s egy csöndes éjen
Valami nagy-nagy,
Bús semmiségbe beleveszek.

Vihar sikonghat, haraszt zörrenhet,
Tisza kiönthet a magyar síkon:
Engem borít erdők erdője
S halottan is rejt
Hű Bakony-erdőm, nagy Párisom."
Ady Endre:Páris,az én Bakonyom (részlet)

Még nyár derekán túráztunk a Magas-Bakony legszebb részein Vinyétől az Odvas-kő-barlangig,miközben „meghódítottuk” a Bakony legmagasabb csúcsát is.

Nem volt szerencsénk ezen a nyáron a legkedveltebb időtöltésünkkel. Ha a rengeteg meló mellett adódott egy kis szabadidő vagy az időjárás szólt közbe vagy pedig a nagy rendező úgy alakította,hogy más fontosabb elfoglaltság adódott. Mivel azonban tudjuk,hogy „minden mulandó,csak a kompromisszum örök”,így beletörődtünk a dolgokba és kivártuk a megfelelő alkalmat ami Áldás havának közepén érkezett el. Sajnos az élmények összegzésére újra kellett várni,de ami késik az is eljön egyszer.

Zirc Apátság

Erre a napra nem ígértek hőségriadót ,így a KDP egy újabb etapját terveztük be Vinyétől Odvas-kőig cirka 20 kilcsin és majd 500m szintemelkedéssel,mely során lakott területet még véletlenül sem érintettünk. Túranapokon a kakas mindig korán kukorékol,ez most sem volt másképpen,így már korán megérkeztünk az ébredező Zircre. Ezért most is maradt idő barangolni a „Bakony fővárosában” és köszönhetően a reggeli fényeknek,jó felvételek készültek a megunhatatlan nevezetességekről.

Csörgő

Mivel időnk bőven volt,ezért andalogva értük el a festői vonalvezetésű,hányatott sorsú Bakonyvasút zirci állomását,ahol már népes turistahad várta a szerelvény érkezését. Januárban ketten vártuk a vonatot.Furcsa kontraszt volt az akkori csend,nyugalom a mostani nyüzsgéshez képest,pedig a Cuha-völgy akkor sokkal szebb,vadregényesebb arcát mutatja meg.

Jön az ellen

A Csörgő vontatta szerelvény pár perces késéssel zötykölődött be az állomásra,majd miután megérkezett az ellen,egy rövid füttyszó után feldübörgött a mozdony, a népes gyerekhadból felhangzott egy kurjantás: „ A hangulat parázs! Kezdődhet a varázs!” Elnézve a pálya állapotát beugrott egy régi vasutas mondás: „ a vasutat nyáron a gaz,télen a fagy tartja össze”…. A jól ismert látkép mellett érkeztünk meg Vinyére,ahol a vonat majdnem teljesen kiürült. Mivel a kalauznéni nem ért el hozzánk odafutottam hozzá,hogy rendezzem a viteldíjat,de Ő mérgesen mutatta a kütyüjét,hogy Zirc óta nincs térereje,másképpen pedig nem adhat jegyet. Más is érkezett hozzá hasonló céllal,de jó páran vígan fütyörészve tovább álltak. Hányan is „blicceltek”csak ma kényszerűségből?Még Zircen sincs pénztár,ez miért éri meg a MÁV-nak? Legalább a főidényben ne” a nagy fa lenne az állomásfőnök” ezeken a forgalmas állomásokon,megállóhelyeken.

Porva-Csesznek vmh..

Mivel a nagy meleg előtt célba szerettünk volna érni,ezért Vinye látványosságait(barlang,forrás) most kihagytuk és miután mellyünket megmelegítettük egy kupicával,mert ez mindig jólesik, szedtük a cók-mókot és belecsaptunk a lecsóba. A fenyőfői országúton gyorsan fogytak a méterek,állandó túratársam erős tempót diktált,hogy miharabb az árnyas erdőben folytathassuk a túrát.

Melegíjjük a mellyünk

Miután letértünk az országútról érintettük a Fenyőfői-ősfenyves szélét. Az erdeifenyves a jégkorszakot követő időkből maradt fent un. maradvány erdőként. Már 13.sz-i oklevelek is említik. A fenyvest először Kitaibel Pál természettudós írta le 1799-ben.A terület 1954 óta élvez védettséget. Egyre mélyebbre hatoltunk a Bakony rengetegébe és óhatatlanul eszünkbe jutottak Ady örökbecsű sorai: „ Hű Bakony-erdőm,nagy Párisom”.

Fenyőfő környékén

A Hálóvető-árok neve a régmúlt vadászataira emlékeztet,amikor a szűk völgybe hálót feszítettek,hogy a Csárda-tető felől űzött vadak fennakadjanak benne. A nyiladék szépsége,vadregényessége annyira lenyűgözött bennünket,hogy nem vettük észre a délnek tartó letérést,aminek a következménye nem kevés táv és szint felesleges megtétele lett. Első menyasszonyomnak itt kezdett meggyűlni a baja a bakancsával,de a butuska nem (mert?? :D ) szólt,így a célig mindkét sarkát véresre törte. Az okát nem tudjuk,csak sejtjük.

Hálóvető-árok

Miután megtaláltuk a helyes utat erős emelkedőn értük el a Csárda-tető alatti erdészeti utat. Kiolvadtam mint a zsírszalonna,így jól esett esett egy rövid pihi,beszélgettünk a régmúltról,amikor még betyárok és pandúrok járták a sűrűséget és pihentek meg a nyeregben lévő Zabola(Betyár) csárdában,melynek nyomait 1957-ben még említi Dr.Dornyai kalauza.

A Csárda-tető nyerge

A nyeregből gerincvándorlásba kezdtünk a csodás Zabola-erdőben,melynek neve talán a Szapolyaiakra emlékeztet. Volt néhány keményebb emelkedő,az idő is jól felmelegedett. Az egyik kaptatón eljött egy holtpont,el is kellett dörmögnöm kedvenc mondásaim egyikét: „Szedjük össze magunk,vagy minket szednek össze”. Hatott-e nem tudom,de újból kezdtünk haladni,közben felfedeztük a kőris pusztulás nyomait,mely napjainkban komoly fejtörést okoz a szakembereknek.

A Zabola-erdőben

Ezen a szakaszon kellett volna elhaladni a Zabolai Pál ház(Noszlopy-kunyhó) romjai mellett,melyeknek ma már sajnos a nyomai sem láthatóak. Noszlopy Gáspár a Bakony szülötte volt,majd a Szabadságharc alatt Dél-Dunántúl teljhatalmú kormánybiztosa lett. A fegyverletételt követően gerillaharcot hirdetett, csapatait Ferenc József elrablására szervezte. Terve kútba esett a Bakony rengetegében bujkált, aztán ármány,árulás után elfogták és Bécsben kivégezték. Kossuth a „XIX.sz. Legbátrabb embereként” emlegette . A hős hazafiról többet Újvárfalván lehet megtudni a Noszlopy-kúriában. A kicsiny Belső-Somogyi települést a RP-DDK nyomvonala is érinti.

Noszlopy kúria Újvárfalva

Hatalmas montán bükkök közt értük el a PL jelzést,melyen jelentős szintvesztéssel a Kék-hegyi bronzkori földvár (cca 3500 éves) sáncai érhetőek el. Mi most ezt köszönettel kihagytuk és a Tűzkő-hegy gerincén,széles ösvényen az „erdő anyjának” ölelésében értük el az OKT nyomvonalát. Innét egy végső mindent eldöntő rohammal vettük be a Kőris-hegyet.

Letérés a földvárhoz

Montán bükkök közt

A 709m magas csúcs a Bakony és egyben Közép-Dunántúl legmagasabb pontja,de nincs bent az első 100 magyarországi hegycsúcs között. A hegy tetején három szintes favázas kilátó található,melyet Vajda Péterről a kiváló Veszprém-megyei költőről neveztek el. Eredetileg 1920-ban építették,többször felújították,jelenlegi formáját 2002-ben nyerte el. A tetőn 1976 óta polgári légirányítás folyik. A jellegzetes,messziről kivehető radarállomás mára a Kőris-hegy egyik szimbólumává vált. Szomorú esemény is kapcsolódik a hegyhez,1987 októberében egy MI-9-es helikopter csapódott a hegy oldalának. A balesetben 5 szovjet tábornok is életét vesztette.

Vajda Péter kilátó

A radarállomás

Megmásztuk a kilátót,mely most elég forgalmas volt,több turista és egy táborozó gyerekcsapat is ekkor ért ide. Csodáltuk,fotóztuk a ma párás,de így is csodás panorámát. A látóhatáron felfedeztük a Balatont,a Tanúhegyeket,Győrt,Székesfehérvárt. Fotózás után beütöttük az ig.pecséteket,pihentünk .frissítettünk,betoltuk a jól megérdemelt csúcscsokinkat,majd illa-berek….

Panoráma a kilátóból

A Bakonybélbe vezető szerpentinen folytattuk az utunkat,a lejtős aszfalton „Tempóztunk,mint Bernát a ménykűvel”. A műutat a Medve-kő aljánál hagytuk el és széles dózerúton folytattuk a tempós ereszkedést,be is néztünk egy letérést. Melynek a jutalma újabb jó pár száz méter plusz távolság lett,szerencsére ezúttal plusz szint nélkül. Felocsúdás és jó útra térés után hamarosan elértük a Boroszlán-tanösvény jelzéseit és ezekkel fonódva haladtunk tovább a P-on. Az Öreg-Szarvad-árok É-i peremén. Érdekes információkat tartalmazó,de elhanyagolt,rossz állapotú táblák mellett hamarosan elértük a kereszteződést,melyen mai fő látványosságunkhoz kellett letérni.

Szikla a Boroszlán tanösvényen

Az eddigi jó útviszonyok pár lépést követően jelentősen romlottak,az ösvény sziklás,fagyökeres lett ,majd meredek lejtő kezdődött az Odvas-kő-barlanghoz,ahol újabb gyerekcsapatot értünk utol. Rövid,de nehéz ereszkedés volt,néhol útitársként hozzánk szegődött „Majré” is.

Ereszkedés a barlanghoz

Az Odvas-kő barlang a Bakony egyik legrégebb óta ismert ,a triász korban kialakult ,fokozott védettséget élvező barlangja. Bejárata 3,5m magas és 7 m széles,az Odvas-kő szikla aljában nyílik,belső ürege mintegy 30m hosszú. Első említése 1037-ből,I Szt.István adományleveléből datálódik. Többször végeztek benne ásatásokat,melyek során több értékes lelet is előkerült,de a feltárásokat abbahagyták. Több értékes denevérfajnak is a szálláshelye,az egyik legforgalmasabb denevérnászhely. Ahogy minden barlanghoz,ehhez is számtalan monda,betyárballada tartozik. Állítólag kedvelt volt a haramiák(Sobri Jóska,Oroszlán Pali,Savanyú Jóska) közt,hiszen közel feküdt ez az ideális búvóhely a híres gerencei csárdához. Erre utalnak népies nevei: Bakonybéli-zsiványbarlang, Betyár-barlang stb. A barlang egész évben felszerelés nélkül látogatható.

Odvas-kő barlang

A gyerekhad közt nézelődtünk,fotóztunk,de a barlangba csak én mentem be,mert állandó túratársamnak legendás iszonya van a rágcsálóktól. Rövid nézelődést követően,dörmögve álltunk tova,mert a sok gyerek közül egy sem köszönt,sőt a köszönést sem viszonozták. Ez alól a kísérők sem voltak kivételek,szép példát mutatnak és jóra tanítják a rájuk bízott nebulókat. Hova tart így a világ……?

Odva-kő szikla

A barlangtól a Pbarlang jelzésen ereszkedtünk le az Öreg-Szarvad-árok völgytalpához. Ez a kiépített lépcsőket is tartalmazó ösvény rendkívül meredek,nehezen járható. A lépcsőfokok sok helyütt talán óriásoknak lettek tervezve,a talaj is apró köves,sziklás ,tele veszéllyel. Fokozott figyelem szükséges ehhez a pár száz méterhez,igazi adrenalinbomba.

Ereszkedés a meredélyen

Pantomim

Lekecmeregve a völgy aljába,egy rég elhasználódott köves úton pillanatokon belül kiértünk Gerence pusztára a Pápa-Zirc főútra. Ezen pár lépéssel elértük a kirándulóközpont épületeit és a Hotel Odvaskő épületét,ahol beütöttük az ig.pecséteket az ítinerjeinkbe. Itt állt a már említett hírhedt gerencei csárda,a bakonyi haramiák kedvelt helye. A csárda romjai még a múlt század 50-es éveiben is látszódtak,mára csak hűlt helyük található. A pusztát előbb az országút,majd a kisvasút érte el (ez mára megszűnt),később jelentős fejlesztésekkel kiránduló központot létesítettek,melyet aztán el is hanyagoltak. Mára elég elhagyott képet fest,Csipkerózsika álmát alussza,várva a szebb időket,melyek ki tudja mikor jönnek el.

Gerence-puszta

Hotel Odvaskő

Sajnos egy frissítőre vagy egy pohár sörre már nem maradt idő,mert befutott az itt ritkán látható menetrend szerinti buszok egyike,mellyel reggeli indulási helyünkre hajtattunk. Hazafele egyik kedvenc veszprémi környéki étteremben pótoltuk energia veszteségeinket. Otthon a napot pár üveg tiltott jelképes sörrel koronáztuk meg.