OKT.37.TÚRA      2019.09.03-04.

      VISEGRÁD RÉV-NAGYMAROS RÉV

      KATALINPUSZTA-FELSŐPETÉNY

                           Egy "Mumus legyőzése"                                        

"Jön már az ismerős
 százlábú,deres ősz.
Sepreget,kotorász,
meg-megáll,lombot ráz,
krumplit ás,szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
s harapja kurtítja 
a hosszú napokat."
            Kányádi Sándor:Jön az ősz





                                                                    


                                                

Tanult turista barátaimmal történt beszélgetésekből,beszámolókból .leírásokból nekem a Naszály egyfajta mumusnak tűnt az OKT teljesítők körében. Földanya havának harmadik és negyedik napjára egy kétnapos túrát terveztünk ide és a Cserhátba. Pozitívat csalódtunk,de a két nap egyáltalán nem indult jól. Sőt! Összességében azonban élménydús túrán vagyunk túl.

Visegrád Mátyás király szobra

    

Esett. Rohadtul esett. Sőt ahogy közeledtünk a Dunához egyre jobban esett,ömlött. Nem elég,hogy előttünk tornyosult a „Nagykék” egyik mumusa,az eső mellé viharos szél és erőteljes lehűlés párosult. Nem oly régen még Zuboly athéni takácsmesterre hallgattunk volna: „Ide nekem az oroszlánt” és simán neki rontunk a túrának. Az évek múlásával aztán talán a bölcselet is nő,így inkább Koós Jani tanácsait kezdtük ízlelgetni: „Lassan a testtel kis pajtikám”.

Szentendre Dunapartja

Agyunkban forogtak,kattogtak a kerekek,tárgyaltunk B,C és még ki tudja hány tervről,míg végül kialakult a menetrend. A Duna mellett sok érdekes,csodás látnivaló található,így a döntés egy városnézős kirándulásos délelőttre esett. Délben gondoltuk felülvizsgálni a továbbiakat. Ekkor még lett volna értelme egy rövidebb túrának a Cserhátban,de mivel még akkor is szomorú szája volt az időnek,, délutánra is maradt a kirándulásos „buli”. Így még adódott alkalom arra is,hogy az OKT egy rövid,eddig még hiányzó szakaszát is letudjuk. Erről később.

Nagymaros Rév

Szentendre ,Főtér A Szerb Kereskedő Társaság keresztje

 Miután átzötykölődtünk a „Nagyfalun” először Kovács Margit szeretett városában tettünk egy esős sétát. A lenyűgöző természeti környezetben fekvő Szentendrén már sokszor jártunk,többek közt egykori nászutunkat is itt töltöttük. A mai sétát egyfajta emlékeztetőnek, ismétlőnek fogtuk fel. A város elsősorban művészetével,kultúrájával teszi feledhetetlenné a látogatást,de a zegzugos ,dimbes-dombos utcákon való andalgás is erősen beleég a látogató emlékébe. Lépten-nyomon múzeumba,műemlékbe botlunk ,lenyűgöznek a keskeny ,macskaköves sikátorok. A fáradtságunkat a nívós éttermekben vagy cukrászdákban tudjuk kipihenni,melyek feledhetetlen kulináris élvezetekkel fognak megajándékozni.

Belvárosi utcakép

Az utóbbiakhoz ma a korai időpont végett nem volt szerencsénk,így sétáltunk az ismerős épületek közt,korzóztunk egyet a Duna parton. Pár fénykép elkészülését követően aztán tovább is álltunk a magyar reneszánsz fellegvárába. Visegrád a Duna-kanyar ékköve ,népszerű kirándulóhely. A középkorban a magyar királyok egyik legfontosabb székhelye volt,fénykorát Károly Róbert,majd Mátyás király idején élte. Épített emlékei közül a legismertebbek a Fellegvár,a Salamon torony és a Királyi Palota. A kisváros csodálatos természeti környezetben található,így a környéken feledhetetlen túrákat,kerékpáros kirándulásokat tehetünk a számtalan jelzett és jelzetlen útvonalon. Ha időnk engedi mindenképpen keressük fel a Nagy-Villám hegy tetején található Zsitvay kilátót,ahonnét a Duna-kanyar egyik legszebb panorámája tárulhat elénk.

Visegrád,Királyi Palota

Visegrádon is számtalanszor jártunk már, mind kirándulni,mind turistáskodni,ezért most csak a Palota környékén és a centrumban tettünk rövid,esős sétát. Eközben ugrott be:hisz még hiányzik az OKT teljesítéséből a Visegrád-Nagymaros szakasz pár száz métere! No uzsgyi a révhez,ahol jó 20 percet kellett várni a komp indulására. Ezt az időt a Duna parton ázással-fázással ,nézelődéssel és fotózással töltöttük. 

Kilátás az induló kompról

Nemcsak az indulás időpontja,de állandó túratársam legendás víziszonya is eljött. Bármilyen folyó-állóvíztől,vízi járműtől irtózik,melyeket azért le szokott győzni. Most sem volt másképp,így a fotós dokumentálást is el tudta végezni a rövid átkelés alatt. Végre sikerült összekötni a „kék csíkot” a Duna két partja között! Nagymaroson a révi büféknél tízóraira benyomtunk egy sült halat és egy retro hambit,majd a Duna bal oldalán a Dunakanyar ékszerkövéhez hajtottunk.

Visegrád a Dunáról

 

Bár már többször túráztunk a festői szépségű Zebegény környékén,de a Börzsöny nyugati oldalánál a Malom- patak partján található településen még nem jártunk. Feljegyzések a 13.sz végén említik először,majd a török hódoltság alatt elnéptelenedik. A 18.sz elején a lakosság pótlására több nemzetiséget,köztük németeket telepítettek be. A Mainz környékéről érkezők a Dunakanyar láttán így kiáltottak föl: „See beginnt(tenger kezdődik) ,így új falujukat Sebegin-nek nevezték el. A Budapest-Pozsony vasút építésével a falu gyors fejlődésnek indult,ekkor épült meg az impozáns hétlyukú zebegényi völgyhíd is. Páratlan természeti adottságainak köszönhetően a 20.sz.elején vált népszerűvé a közeli főváros polgárainak,művészeinek körében. Valóságos nyaraló paradicsommá változott.

A hétlyukú zebegényi vasúti viadukt

A Havas Boldogasszony tiszteletére épült templom 1906-10 közt épült Kós Károly tervei alapján,melynek „ikerpárját” Iváncon a RP-DDK mentén találjuk. Az 1920-as évek elején házassága révén a már akkor ismert Szőnyi István festőművész költözött a településre ahol haláláig élt és alkotott. Az így kialakult művészkolóniának köszönhetően pezsgő szellemi élet alakult ki a településen,mely mai napig jellemző falura.

Zebegény fő tér a templommal

A falu fölötti dombon egy monumentális Trianon Emlékmű és Országzászló található,melynél egyúttal nemzeti hőseink emlékparkja is helyet kapott. Az eredendően Országzászlónak indult hatalmas építmény tervezésével Maróti Géza világhírű építészt bízták meg,aki őslakosnak vallotta magát. Az építés 1935-38 közt zajlott,majd az ide zarándokló tömegek és Zebegény polgárainak kezdeményezésére 2000-ben Trianon Emlékhellyé szentelték.

 

Országzászló és Trianon Emlékmű

A falu főterén könnyen találtunk parkolót és egy kiadós sétával fedeztük fel a települést. Először természetesen a modern külsejű templomot néztük majdnem meg,mivel azt zárva találtuk. Elgyalogoltunk a Monarchia stílusú vasútállomásra,majd célba vettük a Kálvária dombot. Békebeli hangulatot árasztó utcákon andalogtunk,a már csak szemerkélő esőben. A patinás ingatlanok egyikén különös figyelmeztetést vettem észre: „Vigyázz a kutya harap,de a macska sem teljesen megbízható”.Na ez megadta az alaphangulatot. Szerpentinező sétányon törtünk egyre magasabbra. Elhaladtunk a falu első kápolnája,egy sziklakápolna mellett,melynél állítólag egy remete is lakott,ő építette a sziklába vájt kápolnát.

A Sziklakápolna

Zebegény a Kós Károly kilátóból

Szerelvény a viadukton

A szerpentin kanyarodásainál kis pihenők lettek kialakítva,ahonnét csodás látkép tárul elénk a Dunáról, a Visegrádi-hegységről és a Pilisről. Alig győztük feltólni állkapcsainkat. Az Emlékhelyen többen gyűltünk össze most is,ez még csak fokozta a hely sugallta melankóliát. Fájdalmas volt ezúttal is a szörnyű és szégyenteljes időkre emlékezni. Még elsétáltunk a nem oly régen emelt kilátóhoz,melynek panorámája részben elűzte rosszkedvünk. A faluba egy másik meredek ösvényen tértünk vissza. Megvizuáltuk a Hajózástörténeti Múzeumot és a Szőnyi István Múzeumot. Ezután autóba pattantunk és a völgyhíd egyik lyukán át távoztunk a faluból,melynek varázsa teljesen ámulatba ejtett…...visszatérünk még!

A Szőnyi Múzeum Zebegényben

Verőcén keresztül Magyarkútra mentünk,közben az eső megint jobban rákezdett. Kékeztünk már erre,de akkor időhiány végett a Turista kápolnát nem tudtuk felkeresni. A Gonzágai Szent Alajos tiszteletére felszentelt(1933) kápolnát a MÁV Gépgyári SE (MÁVAG) Turista Osztálya építette.

Gonzágai Szent Alajos kápolna

Ha Nógrád,akkor Nógrád is természetesen,így készült pár esős kép is a már jól ismert várról és településről. Nógrádról Horpácsra autóztunk a „Legnagyobb Palóc” választott otthonába,ahol Magyarország egyetlen Mikszáth Emlékmúzeuma található. Amit csak megnéztünk volna,mert az kettő órakor zár,mi pedig 10 perccel később értünk. Nagyon sajnáltuk, ki tudja mikor vetődünk újra erre. A neoklasszicista kúriát maga Mikszáth építtette,leszármazottai egészen az államosításáig( 1950) itt éltek,ekkor kitelepítették őket. Felesége( Mauks Ilona) és gyerekei is a faluban vannak eltemetve(a templom mellett ) az író Budapesten hunyt el,a Fiumei úti sírkertben temették el.

Nógrád vára

Mérgesen nézelődtünk a kihalt faluban,felkerestük a Szeplőtelen Fogantatás róm.kat.templomot és tovább álltunk,szállásunkra hajtottunk. A panzióban találkoztunk 3 sráccal,kik bevállalták a mai napot és Nógrádtól Szendehelyig túráztak. Hát mit mondjak,mikor rájuk néztem,megerősödött döntsünk helyessége. Ők is úgy nyilatkoztak:megbánták,hogy neki indultak.

Horpács,Mikszáth Múzeum 

Szeplőtelen Fogantatás róm.kat.templom

Korán vacsoráztunk szállásunk éttermében,betoltunk egy üveg szendehelyi Cabernet Franc-t ,majd pihenőre fogtuk a dolgot. Igyekszünk Sinály Károly örökbecsű gondolatainak helyt állni,mely a mai napra fokozottan igaz volt: „Ne csak a lábunkkal turistáskodjunk,hanem a lelkünkkel is”.

Jó reggelt!

Korán ébredtünk. Kint szikrázó napsütés,de csípős reggel fogadott bennünket. Korai reggeli, kávézás , ahol találkoztunk a fiúkkal. Mi már útra készen voltunk,de ők még a tegnapi „élmények” hatása alatt voltak. Aztán a nap végén még összefutottunk. Miután megmelegítettük mellyünket egy jófajta vajdasági sligóval, beizzítottuk „Királyi Turistalábainkat” és megtettük az első lépéseket . Az időjárásnak köszönhetően a Lósi-patak völgye és a Naszály egy része ködben,párában úszott. Ez számunkra tovább fokozta a hegy misztikusságát ,viszont remek fotótémát adott Elsőnek. Szendehely lejtős utcáján gyorsan fogytak a méterek és pillanatokon belül Katalinpusztán találtuk magunkat.

A misztikus Naszály

Bélyegeznünk ezúttal nem kellett,megállás nélkül haladtunk tovább,átléptünk a patak kicsiny fahídján és ott álltunk a „mumus” lábainál! Eszembe ötlött Alred Hitchcock remekművének a betétdala:”Ahogy lesz úgy lesz” és „Induljt” vezényeltem. Az első lépések semmi jót nem ígértek,mert a széles,kijárt ösvény meredeken esett neki a hegynek. Ez azonban hamarosan megszűnt és a még homályos erdőben kényelemes hullámvasútazásba váltott a jól kijárt széles ösvény. Átkeltünk néhány vízmosáson,árkon. Állandó túratársam ütemes tempót diktált így hamarosan egy széles eróziós árokhoz értünk ,mely fölött egy hazai viszonyok közt kuriózumnak számító függőhíd vezetett át.

A hazánkban egyedülálló függőhíd

A tériszonyosoknak egy kiépített lépcsősor segít kikerülni a hidat. Legendás magasság félelmem végett elgondolkodtam,hogy az alternatívát választom,de egy erélyes felszólítás kedvesemtől- „Na szedd már a lábad,mert sosem érünk a Naszályra!” - kizökkentett gondolataimból és nekiindultam. Nem is volt rémes,a közepén még pózolni is megálltam. A 2008-ban épített híd állapotát már kissé megviselte az idő,de biztonságosan használható. Bár egy-két deszkapótlás ráférne. A hídtól alig fél km múlva elértük a Bik-kutat,mely most nem adott friss vizet,így sajátból kellett frissítenünk. Elszomorított a pihenő látványa. Nem értem,ha valaki elcipeli a konzervét,italát az erdő mélyére az az üres dobozokat miért dobja el? Még akkor is ha van kihelyezett szemetes.

Bik-kút

Rövid pihenő után belevágtunk a csúcsig visszalévő majd öt km-be. Jó darabig kényelmesen haladtunk a Nagy-Szál-erdő hűvösében,aztán egyszer délnek térítettek a jelzések ,szigorú emelkedőre váltott az ösvény. Lassultunk, fogcsikorgatva kapaszkodtunk a Naszály oldalában. Ráadásul kedvesemnek cipőt kellett váltani. Először csak ez egyik lábán cserélte le,így rögtön el is neveztük „alacsony vörös ducinak felemás cipőben”. Ez a poénkodás elterelte figyelmünket a meredek kapaszkodásról és már csak akkor eszméltünk amikor „már a szélső lyukon is fütyültünk” . Ekkor azonban már kezdett engedni a hegy.

"Alacsony vörös duci felemás cipőben

...még nem ért fel,folytatódik

Elértük a pontot,ahol az ösvény visszafordított bennünk nyugatnak és rézsuton hullámvasútazott a Naszály oldalában. Most a sziklás,apró köves keskeny ösvény jól járható volt,de rosszabb körülmények közt(eső,hó etc) tényleg kemény menet vár itt ránk. Egy rossz lépés és tíz métereket szánkázhatunk gatyaféken a meredek, sziklás lejtőn. Figyelni most sem ártott,viszont a táj vadsága,szépsége bőven kárpótolt a nehézségekért.

sziklás úton

óvatosan a hegyoldalban

Amikor véget ért ez a szakasz és felértünk a Naszály nyergébe, valósággal sajnáltuk,hogy el kell hagyni. A nyeregben csodás bükkösben szintúton értük el a Naszály egyik legismertebb barlangját a Szinlő(Víznyelő)- barlangot,mely egyben fontos denevér lakóhely is. Az 1700 m hosszú,170 m mély barlang engedéllyel látogatható és csak tapasztalt barlangászoknak.

utolsó erőtartalékok

A barlang után egy kereszteződésben keletnek fordultunk és egy 600 m-es kemény ,kanyargós,sziklás emelkedőn emelkedőn értük el a Naszály 652m-es csúcsát. Pont jókor,mert erőnk is a végét járta. A tetőn egy geodéziai mérőtorony fogadott bennünket,mely a felírat szerint 1974-ben épült. A torony kilátóként is funkcionál, saját felelősségre fel lehet mászni,de mi most a legendás panorámát köszönettel kihagytuk. Nálam ez kérdés sem volt,most azonban Nejem is kihagyta,neki sem kedvencei ezek a tyúklétrás kilátók. Így ettünk egy szenyót,betoltunk egy csúcscsokit és rövid pihenés után iszkiri.

Közel a csúcs

Pihi a torony tövében 

„Fönek” már legyűrtük a „mumust”,de mint tudjuk ez „lenek”sokszor keményebb dió. Felfelé kellemesen csalódtunk,jártunk már nehezebb helyeken ,de egyes részei azért igazolják a hírét. Mint említettem, rosszabb körülmények közt viszont tényleg félelmetes lehet a rézsútos szakasz. Pár lépés után a szintút meredekké ,sziklássá vált ,így az ereszkedés sem volt leányálom. Az ilyen köves,sziklás meredek lejtőkön sokszor még azt a sebességet sem lehet produkálni,mint felfele. Nekem különösen nehéz a lejtmenet. Egyrészt testalkatom sem ideális erre,másrészt évekkel ezelőtt volt egy sportbalesetem melyben szétment az egyik térdem és terhelésnél bizony sokszor megfájdul,bedagad. Ezért az ilyen meredek lejtőkön bizony sokszor „topogok mint lúd a jégen”. No de félre a nyavalygással ! 

Tízórai

A nehézségekért bőven kárpótolt a romantikus szakasz,a Kopasz-tetőn pedig a szép kilátás,panoráma. Felfedezhettük Szendehelyt,Nógrádot,a Börzsönyt és persze az alattunk elterülő Cserhátat. Jól látszott Ősagárd,Felső-Alsópetény etc. ahova haladtunk. Szép időben még a Mátra is idelátszik,de ehhez most túl párás volt a levegő.

Panoráma a Kopasz-tetőről

Nógrád és vidéke a Magas-Börzsönnyel

Nemsokára elértük a kék ómega jelzést,melyen a Naszály leghíresebb és leglátogatottabb barlangjához a Násznép barlanghoz érünk. Ez az ösvény roppant sziklás,meredek ,nehezen járható. Mi most nem kívántuk ezt a rövid szakaszt,talán máskor. A barlang legendák szerint arról kapta a nevét,hogy a közeli Kosdról ide menekült egy egész násznép a török elől,kiknek a gyönyörűséges menyasszony kellett. A több mint 200m hosszú és 7m mély barlang szeptember és május közt nem látogatható a téli álmot alvó denevérek nyugalmának érdekben. A belső termei le vannak zárva,azok csak engedéllyel látogathatóak.

Kilátás kelet felé a Cserhátra

                                                                           

Sziklás "járda"

Egy darabig még élvezhettük a fennsík nyújtotta panorámát, aztán a valóságos sziklajárdán újból elnyelt bennünket az erdő. Itt hosszú meredek ereszkedés kezdődött a Török-rét és az Urasági erdő felé. Egy erdei útkereszteződésben elhagytuk a Naszály-hegy határát és egy ösvényen kapaszkodásba kezdtünk az érthetetlen nevű Farkas-bérc felé. Ez ugyanis egy mezők által körülvett lapos dombhát. A lekaszált réten átmentünk a Barátság-kőolajvezeték fölött,aztán az út is ereszkedni kezdett. A domb tetejéről visszatekintve először pillantottuk meg a Naszály hosszú tömbjét.

A Farkas-bércen

Óriások közt

A halvány keréknyomok egy keskeny erdősávba vezettek,melyből egy újabb kopasz dombocskára kapaszkodtunk fel. Itt az általunk óriásoknak hívott magasfeszültségű oszlopok mérgesen morogtak ránk ,de amikor átadtuk távol lakó testvéreik üdvözletét, lágy ,barátságos zümmögésre váltottak. Átbukva máris Ősagárd első házai közt trappoltunk. Csentünk egy kis frissítőt az útszéli alma és szilvafákról,csodáltuk a Cserháti házakat,síléckerítést és máris dolgunk akadt. Bélyegezni kellett ítinerjeinkbe.

Ősagárd egyik legérdekesebb kerítése

Eltrappoltunk a helyi szellemi élet központjához,de csalódnunk kellett,mert a kocsma már végleg bezárt,a „bót”pedig csak nagyon korlátozottan van nyitva. Így a „komplexum”előtt egy pihenőpadon frissítettünk ,pihentünk egy keveset. Útra kerekedve megnéztük a falu evangelikus templomát,melyet 1785-ben építettek. A faluban egykoron királyi agarászok éltek,az ezek által tenyésztett kutyák lettek a falu névadói,az „ŐS”nevet a 20.sz.elején ragasztották hozzá. A török időkben elnéptelenedett,majd szlovák telepesek érkeztek,akik hagyományaikat máig megtartották.

Utcakép,Ősagárd

Evangelikus templom,Ősagárd

A templomtól kelet felé egy földúton haladtunk tovább,a falu szélén egy tekintélyes méhes mellett haladtunk el,itt nem árt figyelni! Kaptatásba kezdtünk ,ízelítőt kaptunk a legendás cserháti sárból,melynek dagasztása szerencsére rövid ideig tartott. Hatalmás mező mellett törtünk egyre magasabbra,de nagyon jól és könnyen volt járható a szakasz. Többször megálltunk vissza-vissza nézni a Naszály tömbjére. Egyszer aztán elnyel bennünket az erdő ,ahol szekérúton kezdtünk vándorlásba. A kék plusz jelnél elfordultunk,,még mindig Ősagárd fölött jártunk,az irtásfoltokon itt-ott felfedezhettük a falut.

Hosszú baktatás

Visszapillantás a Naszályra

Néhol széles szekérúton óriás hagyástölgyek mellett,néhol alig járható ösvényen,gazban értük el a Felsőpetény fölötti kaszálókat,melyeken jelzések hiányában érzésre vágtunk át. Egy hupli után azonban előkerültek a jelek,melyek egy dzsindzsásba hívtak bennünket. Rövid bozótharc után egy újabb kaszáló szélére értünk,innét már látszottak a falu házai is. Hosszú,meredek ereszkedésbe kezdtünk település irányába hol réten,hol embermagasságú gazban „Rambóskodtunk”. Élveztük ezt a szakaszt. Óriási művelt területek közt értük el Felsőpetény első házait. 

A távolban nem egy Fehér vitorla,hanem Felsőpetény

Alig léptünk párat és jelzéseink a bélyegzőhelyhez hívtak bennünket,mely a már itt is bezárt italbolthoz vezettek. Itt csak egy gyors frissítést tartottunk,mert szorított az idő. Továbbindultunk Alsópetény felé,közben tárgyaltunk a továbbiakról. Úgy döntöttünk nem megyünk át Alsópeténybe,mert csak azt a buszt érnénk el,amelyik kerülővel, váci átszállással éri el Szendehelyet.

Ajjaj

Így tehát a kéken elslattyogtunk az egykoron szebb napokat látott Almásy kastélyig,majd vissza a buszmegállóba ahol felszállunk a közvetlen szendehelyi járatra. Benyomásaink alapján Felsőpetény egyfajta Csipkerózsika álmát alussza,pedig oklevelek már a 13.sz-ban említik. Első birtokosai a Csákok lettek,későbbi földesurai a Petényiek lettek,mely családnevüket a faluról vették föl. Később a Török Család és Verbőczy Imre birtokolta. A török hódoltság alatt elnéptelenedett,majd szlovák telepesek népesítik be. A község legismertebb épülete a szecessziós Almásy-kastély,mely 1902-ben épült. Falai közt tartotta fogva a „Népi Demokrácia” Mindszenty József hercegprímást,esztergomi érseket 1955 ősztől 1956 október 30.ig. Ekkor egy rétsági páncélos ezred vitte fel a forradalmi fővárosba. A bíboros távozását követően nevelőotthon, gyerekotthon működött a falai közt ,amit mára megszüntettek. A kastély és a gyönyörű park állaga azóta romlik,talán nem oly sokára újra gondos kezekbe kerül. Sorsának alakulásáról ellentmondásos híreket,pletykákat hallani.

Rambóskodás

A kastélyhoz egy szép,de roppant elhanyagolt fasoron keresztül gyalogoltunk fel,az elhanyagolt kastélyparkon a sétaút szinte járhatatlan. Szomorú szívvel nézelődtünk,egy olyan helyen jártunk megint,amit érthetetlen okokból hagynak a gazdái pusztulni,hagyják az enyészetnek. Nem is időztünk sokáig,visszaballagtunk a buszmegállóhoz,ahova hamarosan be is állt a járatunk. Útközben Nőtincsen szálltak fel a fiúk,kik Ősagárdon hagyták abba a túrát,onnét egy másik járattal jöttek idáig. Megbeszéltük a tapasztalatokat,élményeket és máris Szendehelyen készülődtünk a leszálláshoz.

Almásy-kastély Felsőpetény

Mielőtt elindultunk hazafele egy bőséges délutáni ebéddel pótoltuk energia veszteségeinket. Tartalmas,élményekkel telt két napon vagyunk túl. Közben az OKT egyik ikonikus hegyét is legyűrtük,melytől mi alaptalanul tartottunk. Bár a hegyeket soha nem szabad lebecsülni! Hazaérve egy üveg 2016-os IKON Cabernet Sauvignon-al jutalmaztuk meg magunkat.

Egészségetekre

Írta: Soós Lajos

Fotó: Soós Margit

Térkép és szintrajz :  

Még több kép:  https://photos.app.goo.gl/5VF4bW6vZLTs4PkV7