AK. 3. TÚRA 2020.07.26. SZEKSZÁRD-PÖRBÖLY

"KEREKEK ÉS LÉPÉSEK"UTÁN SZABADON A GEMENCI-ERDŐBEN

"..Gyönyörű vagy erdő mindennap csodállak....

Elnézem tavasszal a rügy fakadását.

Hallgatom nyáron zöld lomb suttogását.

Ősszel a hervadó levelet szemlélem.

Télen fehér hóval szép vagy erdő nékem..."

Hódi Menyhért(1881-1953) Királyi Közalapítványi főerdész-1941.

közreadta Hódi István gemenci erdész 1977-ben az erdészettörténeti pályázatra írt díjnyertes művében.

pihenő a Holt-Sión

Az egyik kéktúra ellenőrrel folytatott beszélgetés közben világosodott meg nekünk,hogy az AK-t csak 2020 év végéig lehet kerékpárral járni,de azt is csak a régi füzetben igazolva. Az erről szóló MTSz híradás elkerülte a figyelmemet,igaz nem is kapott nagy hírverést,nálamnál szakavatottabb túratársak sem vették észre. Mivel azonban nagy álmunk volt ,hogy az OKK teljesítése közben az AK-t egyen-billengészeti körduplánnyal járjuk le,így rögtön kattogni kezdtek a kerekek és megszületett egy "B"terv.

a Sió gátján

Az OKT befejezése eddig abszolút prioritást kapott,de az új helyzetben az AK került előtérbe,megszületett a döntés ,hogy ebben az évben minél messzebb jussunk el biciklivel,aztán a maradékot majd már gyalogosan teljesítjük.

alagút a holtághoz

Erre a hétvégére a Cserhát befejezése volt tervbe véve,de ezt elhalasztottuk. Két napot szerettünk volna bicajozni az AK-n,de ezt a szombati özönvízszerű esőzés áthúzta. Maradt a vasárnap,de az ítéletidőnek a hatásai még ma is rendesen érződtek. Eredetileg Szekszárd-Ósükkösd volt tervbe véve,de az említett körülmények következtében csak Pörbölyig jutottunk el. A kerülőkkel még egy maratont is megtoldottunk pár km-rel.Ennek a napnak a történetét osztanám meg veletek. Ez a mese a szokásostól eltérő lesz,mivel az útba eső helyek,települések történetét,érdekességeit az írás végén fogjátok megtalálni.

Borrévi-tó

Reggel 8-kor parkoltunk le a szekszárdi vasútállomáson,beszereztük ítínereinkbe a pecséteket.Szomorúan tapasztaltuk,hogy a kijárat melletti fal össze-vissza volt nyomkodva próbalenyomatokkal. Hogy ezeket kik csinálják, örök talány marad,de sajnos a vélemény rólunk "kékezőkről "van meg.

Szekszárd vasútállomás

Összedobtuk a kerókat és természetesen hol máshol kezdtük volna a napot,mint a buszpályaudvar melletti parkban. Ugyanis ott található a Rockenbauer Pál emlékére állított kopjafa,mely egyben a RP-DDK és az AK célja/rajtja is. Elszomorított bennünket a kopjafa viszonylagos elhagyatottsága,elhanyagoltsága. A kopjafáról még a túrázók emlékező szalagjai is eltűnnek folyamatosan.Kinek van szüksége rájuk?

Lovak a Rockenbauer kopjafánál

Természetesen itt kötelező fotópont van,mi is lencsevégre kaptuk egymást , drótszamarainkat. Persze ,hogy selfie-t is akartunk készíteni,de csak nem akart sikerülni,ellenben a nap első összekapása összejött. Ha nem akar összejönni ugye lehet segítséget igényelni.Mi az eszköztárból ma a közönség segítségét kértük,akik érdeklődve,vigyorogva figyelték bénázásunkat.

selfie

Durcásan pattantunk nyeregbe,lányos zavarunkba még az ellátmányt is elfelejtettük feltölteni. Ezért ki lehetett más a hibás? Férfiasan be is vállaltam,legalább volt mit hallgatnom egész nap. Rövidesen már az elkerülő máskor forgalmas sávjait kereszteztük és a város egyik ipartelepén vezető kopott aszfalton tekertük a pedált. Aztán ahogy elfogyott az aszfalt,földúton haladtunk tova egész a Csörge-tóig.

A Csörge-tónál

Kisebb nyomkeresés után a horgásztavat kerültük ,de annak ÉNy-i sarkában elfogyott a tudomány,vele együtt a jel is. Vissza,megint vissza. Nem akartam elhinni sem az ig.füzet térképvázlatának sem a modern technikának,hogy a kék sáv innét megművelt szántón,kultúrnövények közt vezet a Sárközi-összekötő csatorna partján. A zavart az okozhatta,hogy a szántás egészen a csatorna széléig tartott.

nyomkeresés

Egy életem,egy halálom mondtam kedvenc feleségemnek és még egyszer megkerültük a tavat,hátha. De nem! Megint Provolone úr jutott eszembe,de ennek ellenére sem vállaltuk be a "veteményesen"való átgázolást. Unortodox módon a Csörge-tó DK-i sarkától a régi Bogyiszlói úton eltekertünk az M6 autópályáig. Itt a kukoricás mellet szerettünk volna visszatekerni a Sió-gátig. Azaz csak szerettünk volna.

visszatekintés a kukoricásra

A tegnapi esőnek köszönhetően a kukoricatábla melletti talaj jól átázott volt vagy 20 centis sár. Felülni esély sem volt így bő 2 km-es bicikli ráncigálás kezdődött. Rögtön ráeszméltem,hogy a bicaj választás sem volt optimális,ugyanis ma trackingeket hoztunk,ráadásul sárvédővel. 100 méterenként tömítődött el a sárvédő és a kerék közti pár centi. Toltuk,kapartunk,toltuk kapartunk.Közben csak nyakig lettünk sárosak. Volt már ilyen élményben részünk és bármilyen furcsa most is élveztük,pedig nem vagyunk mazochisták.

a Sió az M6 alatt

Közben a nap is erőre kapott,így valóságos felüdülés volt elérni a Sió-gátat,ahol bármilyen hihetetlen, a kék jelzések is megjöttek. Gatyába ráztuk magunkat és a kerékpárokat,lerongyoltunk a Sió partra ejtőzni egyet,majd újult erővel pattantunk a nyeregbe. A füves gáton is többlet erő kell a tekeréshez,de mi volt ez a bicó ráncigáláshoz képest.

kerítés vadcsapdával

Eseménytelen utunkat néha egy-egy őz vagy vadnyúl felbukkanása zavarta csak meg,de őket lencsevégre kapni esélyünk sem volt. Közben egy kapu zárta el az utunk,mely előtt ötletes vadcsapda készült sínekből. A kapu zárva van ,de kinyitható és illik is visszazárni. Nemsokára már az egykori Bárányfoki pihenőhelyhez gurultunk le a gátról.Egykor komoly élet zajlott itt.Idáig járt a Gemenci Erdei Vasút. Múzeum és Kirándulóközpont volt itt. Itt állt a viszontagságos életű Frigyes Főherceg Őfelsége Pavilonja. Ez utóbbi hányatott sorsa alatt már több helyen is állt,jelenleg a Pörbölyi Ökoturisztikai Centrumban állítják fel újra.

az egykori vendéglő Bárányfokon

Mi ezt nem tudtuk,szerettük volna megkeresni,de csak a mogorva új tulajdonosba, egy német úrba botlottunk bele. Aki egyáltalán nem örült a jövetelünknek,kimondottan ellenségesen viselkedett velünk. Ilyet is ritkán tapasztalni. Nem tudom mik a szándékaik ezzel a Csipkerózsika álmot alvó központtal a tulajdonosoknak,de remélem várnak még szebb napok rá. Így amilyen gyorsan jöttünk, ugyanolyan gyorsan el is hagytuk a területet.

fahídon a Gemencbe

Pár méter után elhagytuk a gátat és egy fahídon keresztül beléptünk a Duna-Dráva Nemzeti Park területére,a Gemenci erdőbe. Már többször jártunk a csodás Gemenci- erdőben,mely mint mindig most is elkápráztatott. Az erdőben a kék jel fák közti kanyargó ösvényén nagyon kell figyelni,mert pecsétjel nem figyelmeztet a pár méteres kitérőhöz. A stempli az egykori vasúti végpontnál lévő információs táblán található.

sorompó

Rossz nézni ,hogy a természet teljesen visszaveszi az uralmat az egykori állomáson.Minden az enyészeté,a 24. órában járhatunk.Talán van még visszaút,csak akarat kéne hozzá. Innét egy általam nem ismert holtág (talán Szilágy-fok?) vadregényes partján kanyarog az ösvény,megismertetve a Gemenci csoda sava-borsával. Persze felülni itt sem lehetett,szerintem itt általában gyalog lehet haladni,de ez nem volt elég, a lappangó holtág partján valóságos szúnyogfelhők csaptak le ránk. Csapkodni nem volt értelme,mert egyet leütöttél tíz jött helyette.

Bárányfok ,egykori vasútállomás

Egy megoldás volt,szedni a lábaink és minél hamarabb elhagyni a vérszívók birodalmát. Olyan fotótémák vannak,melyek órákra marasztalnak,de most egy-pár gyors kattintás és iszkiri tovább. Felüdülés volt amikor egy jobbos után búcsút intettünk a holtágnak és visszatértünk a keskeny nyomtávú sínek mellé.Itt már nyeregbe tudtunk pattanni,de a dagonyák,óriás pocsolyák 100-150 méterenként leparancsoltak onnét.

a Szilágy-fok partján

cipekedés

Az útvonalat a helyenként ritkás jelzések ellenére elvéteni nem lehet, elég követni a vasútvonalát. Előbb a Borrévi-tavi madárparadicsom mellett,majd a Sió partján vezetett az útvonal erdészeti utakon. Erre már a szúnyoghadat is lehagytuk,az út is javult,így könnyebb volt haladni,de azért elbízni nem tudtuk magunkat a rendszeresen feltűnő pocsolyáknak köszönhetően.

út és vasút

röpte

Egy idő után aztán a jelzések visszaparancsoltak az árvízi töltésre,melyen a tűző napon megkezdődött a végeláthatatlan vonulás,elő is kerültek az idegenlégiós sapkák,melyeken a tarkóvédő is van,megóvva nyakunk felégését.Utunkat először a keselyűsi gulyás marhacsordájánál,majd a Sáros-alja madármegfigyelő toronynál szakítottuk meg.Utóbbihoz le kell rongyolni a töltésről és az erdőben jelzetlen úton megkeresni a Holt-Sió egyik holtágának partján lévő kilátót. Állítólag megéri,de mi most csak mutatóba láttunk távolról pár kétszárnyút.

gulya

haverkedés

Innét már feltűntek Keselyűs épületei. A kis településen sok kiránduló volt,de minden zárva van,az újonnan épült modern látogatóközpont is a Gemenci Vasút állomásánál. Még a megkönnyebülészeti körguggoldája is veszélyes hely lehet,mert az is zárva volt. Hova menjen szegény túrázó a dolgát elvégezni vagy feltölteni kulacsát? nehéz,nagy dolgok ezek.

gátaskodás

Lementünk a Holt-Sió partjára,melyet összefüggő zöldalga mező borított. Itt betoltunk volna egy gátcsokit,ha reggel veszünk Szekszárdon. Így megkerestük az erdészeti telephely bakterházát ahol a pecsét lakik. Persze jelezve itt sincs,így jó hasznát vettük,hogy előzőleg felkészültünk az útvonalból. Az AK-n ez elengedhetetlen. A "nagytestvéreken" lehet lazábban is neki indulni,más az infrastruktúra,de ide a kellő alázat is szükséges.

érkezés Keselyűsre

Keselyűs,vasútállomás

Jót dumáltunk a bakterral,aki kérés nélkül felajánlotta,hogy feltölti vízkészleteinket. Felrongyoltunk a gátra, a kereszteződésben eltöprengtünk,hogy kikerekezünk a Gemenci-deltához a nagy Dunához,de ehhez most túl nyúzottak voltunk. Így nekiiramodtunk az aszfaltos gátnak a tűző napon,árnyék nélkül. Hosszú egyenesek,ívelt kanyarok,jelzések sehol és csak azt vettük észre,hogy az egykori Asszonyfalvánál a Szomfova erdészházaknál járunk. Életnek kevés jelét láttuk,megpihentünk a padoknál,megvizuáltuk az egykori templom helyét és a Gemenci Fővadász házát és máris kapaszkodtunk vissza a gátra.

Szomfova a gátról

végtelen út

Tempós tekeréssel értük el a Lankóci gátőrházat és a Vízügyi Múzeumot,mely egy szivattyúházban lett kialakítva. Érdekelnek a technikai dolgok,de a múzeum csak előzetes egyeztetés után látogatható.Kiszámolni nem tudtam pontosan az érkezésünket,így fájó szívvel lemondtunk erről az élményről. Kerítésen keresztül megnéztük a kinti kiállított szivattyúkat,egyéb vízügyi eszközöket. Begyűjtöttük a múzeum kerítésen található pöcsétet és máris a gáton tekertünk tovább.

érkezés a Lankóci gátőrházhoz

Majd 3 km-t tekertünk a töltésen,mikor mára elhagytuk a gátat,utunk hátra lévő részét már erdőben tesszük meg. Jól járható erdészeti úton értük el Lassi megállóhelyet. Jelenleg eddig jár a Gemenci kisvasút,így vasárnap lévén rengeteg kiránduló volt mindenhol.Igazi csodabogaraknak tűntünk csatakosan,sarasan ,megviselten, rettentően koszos biciklikkel a vasárnapi kirándulók tömegében. Kíváncsi tekintetek fürkésztek bennünket,így gyorsan készítettünk pár képet,lementünk a Lassi-tóhoz és a Hármas-zátonyhoz. Aztán amilyen gyorsan csak lehetett kereket oldottunk.

letérés Lassihoz

Rezéti-Duna

Romantikus,vadregényes szakasz következett az erdőben méretes fák közt a kisvasút nyomvonala mentén. A nyári-legelő környékén értük el a Rezéti-Dunát,melynek hangulatos partján vezetett régebben a kék jelzés. Mióta viszont az útvonal érinti Pörbölyt a jelzések DNy-nak térnek és a Kerülő-Duna és a vasút közti erdészeti úton érik el az Ökocentrumot,ahol lehetőség van frissíteni és esetleg megszakítani a túrát.

Pörböly,ökocentrum

Rövid tanácskozás után úgy döntöttünk elég volt mára. Megviselt bennünket a saraskodás,a hőség ,a szúnyoghad,de legjobban,hogy reggel nem töltöttük fel készleteinket. Megtanultam kerékpár ide,kerékpár oda nem lehet félvállról venni az AK-t sem. Kellő készlet nélkül egy métert sem. Végre hideg italhoz,némi rágcsálnivalóhoz jutottunk a centrum büféjében. A mosdókban kicsit rendbe szedtük magunkat és máris indulhattunk a nagy vasút békebeli állomásához,mely hatalmas gesztenyefák alatt bújik meg. Innen már vígan vonatoztunk be Szekszárdra,ahol átöltözés után egy hangulatos helyen pótoltuk energia szükségleteinket és máris hazafele fordítottam a kormányt.

Pörböly,vasútállomás

Hazaérve előbb egy meggyessel és ipával öblítettük le az út porát,majd kedvenc száraz pezsgőnkkel jutalmaztuk meg magunkat. Egészségetekre !

Jutalom

A további fényképek linkjét és a térképvázlatot az ismertetők után találjátok.

Szekszárd a Dunántúli-dombság és az Alföld határán található megyei jogú város,Tolna megye központja. A megyeszékhelyek közül Szekszárdon élnek a legkevesebben (cca 30 000 fő).Borváros,egyben a környék történelmi borvidékének is a névadója. Területén majd 5000 pince található. A város már a Római Birodalom idején is lakott volt,ekkor Alisca néven ismerték a limes mellett elterülő települést. Oklevelek először 1015-ben említik,majd 1061-ben I.Béla királyunk bencés Apátságot alapított itt.Az épület a mai Vármegyeházánál volt található,I.Bélát is ide temették el.Mátyás idején a terület Vitéz János birtoka volt ,ki összeesküvést szőtt a király ellen ,ezért várát leromboltatta Mátyás Király.1543-ban török kézre kerül,szandzsák székhellyé fejlesztik.A Rákóczi szabadságharc idején a városban fogták el Béri-Balog Ádámot.1779-ben vált megyeszékhellyé és ugyancsak ekkor szüntették meg az Apátságot. Ekkortól alakultak a város céhei és vett komoly lendületet a fejlődése. A betelepülők hatására népessége tízévente megkétszereződött. A telepesek döntő többsége magyar volt,de jelentős számú (kb 20%)német ajkú telepes is érkezett.1794-ben tűzvész pusztította el a város jelentős részét,fejlődése megakadt,de az újjá építést követően újra meglendült.A város gazdaságát sokáig(még ma is ) a szőlő és bortermelés határozta meg.1905-ben vált rendezett tanácsú várossá,1994 óta pedig megyei jogú város.

Szekszárd

A Sió más néven Sió-csatorna a Dunántúl egyik jelentős folyója,szabályozásáig természetes vízfolyás.Ma a Balaton vízszintjének a szabályozását szolgálja. Megfelelő vízállásnál teljes hosszában hajózható,így összeköttetést teremt a Balaton és a Duna közt,amelyen bármelyik európai vízi utat elérhetjük.A Dunát a Gemenci-erdőben Bogyiszló külterületén,Keselyűs közelben éri el. A torkolatot a Gemenc-delta vagy Gemenc Duna-part vasútállomásról érhetjük el.

Sió -csatorna

A Gemenci-erdő a Duna-Dráva Nemzeti Park része,1977 óta természetvédelmi oltalom alatt álló ártéri erdő.A területről talán a legtöbbet Homoki-Nagy István 1952-53-ban forgatott a Gyöngyvirágtól lombhullásig című természetfilmjéből tudhatunk meg. Területének jelentős részét rendszeresen árvíz önti el,ezért látogatásunk előtt érdemes tájékozódni az aktuális állapotokról. Az erdő területén számos természetes úton,valamint a Duna szabályozásakor létrejött holtág és sziget található.Ezek némelyikét(Holt-Sió,Rezéti-Duna,Cserta-Duna,Vén-Duna)az AK teljesítése közben is érintjük.

Gemenci pillanatkép

Gemenc ZRT a terület erdő és vadgazdálkodását látja el.Jelenlegi formájában 1993 óta működik,de jogelődjei is hasonló feladattal működtek ,a tulajdonos Magyar Állam mindenkori célkitűzéseit figyelembe véve. Fő kötelezettségük a terület értékeivel való jó gazdálkodás,korszerű erdő és vadgazdálkodás.

Gemenci csendélet

Gemenci Állami Erdei Vasút Pörbölytől kanyarog 32 km-en keresztül a Sió-csatornáig. A jelenlegi kisvasút több független pálya összekapcsolásával jött létre 1966-ban ,ekkor korszerűsítették a vágányokat is. A független vonalak addig a kitermelt fa szállításában nyújtottak segítséget.1982-ben hosszabbították meg a pályát Bárányfokig és érte el mai formáját. A személyszállítás 1966-ban indult meg,azóta is töretlen népszerűségnek örvend. 2015 óta a Bárányfoki állomás és szakasz nem üzemel. Jelenleg a járványhelyzetre való tekintettel csak Lassi állomásig közlekednek a szerelvények. Az aktuális állapotról a társaság honlapján érdemes tájékozódni indulás előtt.

a Gemenci kisvonat

Bárányfok az erdei vasút végállomása,jelenleg nem üzemel,a természet kezdi visszahódítani a területet.Az 1980-as években a kisvasutas kirándulások népszerű helyszíne volt. Kiránduló központ,múzeum,étterem működött. Jelenleg Csipkerózsika álmát alussza a környék. Innét indul a Bárányfoki-tanösvény mely a Szilágy-fok érintetlen területeit,holtágait járja be, Az egykori kirándulóközponthoz vezető út körül jelenleg jogi vita zajlik,így közúton jóformán megközelíthetetlen.

Bárányfok,kiránduló központ

Frigyes Főherceg Őfelsége Pavilonja ,a Habsburg trónörökös Frigyes által épített impozáns vadászlak eredetileg 1894-ben Lembergben (ma Ukrajna) épült fel. A vörösfenyőből készült historizáló (a német és svájci alpesi faházak és a magyar népi építészet ötvözésével épült) stílusú pavilon egyedülálló műemlék.1896-ban Budapestre telepítik ,ekkor a Millenniumi Országos Kiállításon a főherceg uradalmainak terményeit,bányaüzemeit és trófeakiállítást mutatott be. A kiállítást követően a Szekszárdi Kaszinó vásárolta meg és a Sétakertben állította fel az Augusz-házzal szemben. 1971-ben Magyarország rendezte a Vadászati Világkiállítást,ennek fő vidéki attrakciója lett a Keselyűsre átköltöztetett Pavilon,melyben Trófea Múzeumot rendeztek be. 1988-ban a Kiránduló Központ építésekor helyezték át Bárányfokra a múzeumot.Itt a kiállítást nemsokára bezárták,üresen állt az épület.2002-ben felújítják és az "Élet az ártéren" c. kiállítás kerül a falak közé. A központ hanyatlásával a Pavilon is bezárt,2019-ben újból lebontják és Pörbölyön építik újjá az Ökoturisztikai központban,ahol a 2021-es Vadászati Világkiállítás egyik fő vidéki attrakciója lesz.

Frigyes Főherceg Őfelsége Pavilonja,forrás:Tolna megyei értéktár

Keselyűst a Gemenc északi kapujaként is emlegetik.Első hangzásra azt hinnénk,hogy a keselyű madárról nevezték el,pedig környék vizenyős rétjein nagy számban élő keserű fűről kapta a nevét. Bárányfok bezárását követően idáig közlekedik a Gemenci kisvasút,melynek végállomásánál korszerű látogatóközpontot alakítottak ki. Keselyűs előtt található a Sáros-alja madármegfigyelő torony,melyről ha szerencsénk van a gemenci madárvilág ritka példányai is láthatóak nagy számban.

Keselyűs

Szomfova(Asszonyfalva) neve egy régi falut jelöl,mely a Gemenc területén egykor létezett. Ma már csak két erdészház áll itt. A régebbi ,mely a mindenkori gemenci főerdész rezidenciája,az egykori templom alapjaira,romjaira épült 1830 környékén.A Duna árterében több helyütt léteznek ármentes szigetszerű emelkedések. Ezeken a helyeken falvak alakultak ki,rajtuk gazdálkodtak az emberek. Rejtett helyzetüknek köszönhetően ezek hosszú ideig megmaradtak,hisz a hajdani erdő-nád-és mocsárrengetegben megközelíthetetlenek voltak avatatlan személyek előtt.A falu régi neve azt jelezheti,hogy veszély esetén-tatár,török és rác dúlás- az asszonyok és a gyerekek ezen a védett búvóhelyen találtak menedéket. A szájhagyomány szerint a falu lakói az 1700-as évek elején hagyták el a területét és Decsre költöztek.

Asszonyfalva

Lankóci Vízügyi Múzeum,gátőrház kiállítóhelye az árvízvédelmi töltés mellett található,a Lankóci gátőrház mellett egy műemlék szivattyúházban,melyet 1915-22 közt építettek.Még ma is az eredeti Ganz-Danubius szivattyúk láthatóak a gépházban. A kiállítás a vízépítő mérnökök,vízügyi dolgozók munkaeszközeit mutatja be.A kiállítás előzetes egyeztetést követően díjmentesen látogatható.

a Vízügyi múzeum

Ganz szivattyú forrás: kdtvizig.hu

Lassi megálló a halászat évszázados jelképe. Az egykori rév mellett álló csárda épületében ma Halászati Múzeum található,mely előzetes egyeztetéssel tekinthető meg.

Lassi megálló

Pörbölyi Ökoturisztikai Központ a Gemenc déli kapujában található,az ártéri erdő szélén.Közösségi közlekedéssel kiválóan elérhető mind Szekszárd,mind Baja felől.A központban interaktív kiállítóterek találhatóak melyeken a Gemenc komplett világát megismerhetjük.Itt található az erdei vasút végállomása,kerékpár és kenu kölcsönzés is lehetséges. Ezenkívül egész évben elérhető szálláshelyet is értékesítenek.