Ha Görbeország és szállás, akkor csakis Rimóc.Ha Rimóc és szállás, akkor csakis az önkormányzat által üzemeltetett Piros Csizma vagy Tízpengős vendégházak egyike. Ez alkalommal a Tízpengősben kaptunk helyet mivel a másikat jelenleg felújítják, köszönhetően a Magyar Kormány Kisfaludy programjának ,mellyel a Covid végett nehéz helyzetbe került szállásadóknak nyújt segítséget.
 |
a Tízpengős délután
|
A szállásunk helyzete nagyban meghatározta a logisztikát,de a falu előnyös helyzetének köszönhetően ez túránk előnyére is vált. Szokásosan kora hajnalban vezényelt a kakas ébresztőt és a frissítő kávét követően máris vígan robogtunk az M7-en a nagyfalu felé,melyet most kikerültünk az M0-án.Igaz,hogy távolságban jelentős a többlet,de időben viszont rengeteg előnyt jelent a kerülő. Mire felocsúdtunk máris a 21-es autóúton robogtunk. A mérsékelt forgalomnak köszönhetően alig 8 óra után parkoltunk le Hollókőn,a tervezettnél jóval korábban. Első feleségem,állandó túratársam meg is eresztett egy csipkelődést,hova a sietség,hisz mára csak egy rövid szakaszt terveztünk. Sebaj mondtam, több időnk lesz ismerkedni a környékkel és egymással, ráadásul még idő is marad egy kis feltöltődésre.
 |
Hollókő reggel
|
A parkolójegy vásárlás kicsit felbosszantott,hisz óránként 400 Huf a tarifa ,van napi jegy is 1500 Huf-ért, csak annak a megvásárlásáról nem esik szó az automata ismertetőjén ,hogy akkor mi van ha mobil fizetést választok. Én naivan elindítottam okos telómon az időt,de már csak 11-kor jöttünk rá,hogy a telefonos vásárlásnál nincs egész napos tarifa ,2 óránként újra kell indítani a parkolást. Így egy kisebb vagyonért tudtunk parkolni,visszatérve gondolkodtam,hogy reklamálok,de miért húzzam fel magam,mikor megoldás úgysem lesz. Nekem ez kicsit lehúzás szagúnak tűnik,de mindegy. Minden felkapott helységben így működik ez.
 |
a kihalt falu
|
A mai napra cca 12km-es táv várt ránk Nógrádsipekig. Ezt még legutóbbi ittjártunkkor terveztük lejárni,de akkor az eső keresztül húzta a számításunkat,hisz a Bableves Csárdától idáig úgy eláztunk,hogy minden kedvünk elszállt a folytatástól Mivel minden rosszban van valami jó,így a Cserháti vándorlásunk egy nappal meghosszabbodott, ami újabb élményekkel gazdagított bennünket.
 |
a "Templom tér"
|
Rövid szerelvény igazítást követően beizítottuk "magyar királyi turistalábainkat" illa berek ,nádak erek útra keltünk. A még kihalt Hollókőn gyorsan végig rohantunk,csak egy pár emlékeztető képet kattintott kedvesem. A Hollókői várat most északról, észak-nyugatról vizuálhattuk meg távolról. Elhagyva a települést egy rövid kaptatón értünk ki egy sziklás, ligetes legelőre óriás makkfák és vadkörtefák közé.
 |
a Hollókői-vár ny-i oldala
|
Egy kisebb sziklánál elvégeztük a szokásos szeánszot és gallér mögé toltunk egy-egy kupica(1cl) vadkörte esszenciát,csak az íze kedvéért. Kihasználva a vár adta hátteret, jó pár felvételt ellőtt kedvesem és máris meredek ereszkedésbe kezdtünk a Várkút-forrás erecskéjének völgyébe. Ma itt kaptunk először ízelítőt abból ami meghatározta a napot: a legendás cserháti agyagos sárból.
 |
szeansz a várfal alatt
|
 |
Kedves és a vár
|
Átkelünk az erecske fölött,mely a Hollókői-patak felé igyekszik,hogy folytassa hosszú útját a Fekete-tengerig. Rövid sárdagasztást követően máris megkezdtük a kapaszkodást a Gyertyános meredek kaptatóján. Punnyadásom eredményeként hamar a zsebembe került a tüdőm,de megállás nem lehetett,mert szigorú felvezetőm kemény tempót diktált. Muszáj voltam egyszer-egyszer cselhez folyamodni fényképészkedés ürügyén.Ezeket a trükköket kedvesem somolyogva vette tudomásul,de engedett az "erőszaknak".
 |
| ereszkedés a Gyertyánosból |
A bekerített Erdei-játszótér mellett haladtunk sokáig,majd 300 tfsz környékén elértük a gerincet ,ahonnét csodás panoráma tárult elénk a környék emelkedőiről. Vadalma és vadkörtefák közt egy mélyútban ereszkedtünk le egy újabb nevetlen erecske völgyébe,ahol aztán újabb óriási dagonya fogadott a kiakasztható villanypásztor után, Kerülni a sűrű bozótos végett nem lehetett,így egy életem-egy halálom toronyiránti átgázolást vezényeltem a bokáig érő cuppogóban.
 |
villanyászkodás
|
 |
az első cuppogó
|
Ahogy elkezdett emelkedni a szekérút a Sósi-erdőben, a sár is alábbhagyott,de itt meg bika kaland vette kezdetét. A letaposott villanypásztor mögött pár tíz méterre egy hatalmas 4-5 mázsás bika meresztette felénk tekintetét. Az adrenalinunk kicsit feljebb szökkent,de szerencsére a bika nem volt emelkedett állapotban,így tovább álltunk. Pár lépés után az út menti árokban egy növendék bika kereste a kiutat a mélyből,ahova a letaposott villanypásztoron túljutva került. Ebből is jól jöttünk ki,mert nem találta meg a kiutat addig míg ott voltunk. Eztán már eseménytelen kapaszkodás várt ránk a Remete-hegy nyergéig,a pulzusunk már csak a meredek ösvénytől nőtt meg.
 |
gondolkodom
|
487m tfsz-en betoltunk egy csúcscsokit,hisz ma már nem tervezünk magasabbra kapaszkodni,elértük a Remete-hegy nyergét. Innét tűrhető saras mélyútban ereszkedtünk makkfák és cserek közt előbb a Keresztes-hegy,majd a Pusztavár-hegy nyergén. Utóbbinál elgondolkoztunk,hogy kitérünk a valamikori vár helyére ,de aztán elengedtük ezt a gondolatot.
 |
dagonya a Remete-hegyen
|
Sztrahora vára a 457m magas Puszta-vár hegyen állt Nógrádsipek felett,ma már csak csekély nyomait fedezhetjük fel a várfalaknak és a várkútnak. A várat a XIII.sz. végén a Kacsics nemzettség egyik tagja építtette. Katonailag jelentéktelen volt ,így alig néhány évtizedes történetét ismerjük. A legenda szerint innét hordták a köveket a jelentősebb Hollókői-vár építéséhez.
 |
Nagy Őzláb
|
 |
ereszkedés a Pusztavár-hegy nyergében
|
Az elmúlt időben rengeteg csapadék esett ,így az erdőben számtalan ,elsősorban nagy őzlábgomba tört elő a sűrű avarból élelmet adva az erdei vadaknak és szerencsés gombázóknak. Nekünk pedig csodás fotótémát szolgáltattak a két nap alatt. Jó 3 km-nyi ereszkedéssel értük el a Rimóc-Sipeki patak völgyét (Malom-völgy),ahol a fekete leves is várt ránk.
 |
Malom-völgyi dagonya
|
Ez a szakasz legendásan vizenyős,még nyaranta is lehet dagasztani a sarat,de ez a mostani állapot mindent vitt. Túrázásaink alkalmával már volt szerencsénk párszor találkozni hatalmas sártengerekkel,de ehhez foghatót nehezen tudtunk felidézni. Szörnyű volt,menekülni nem lehetett,értelmetlen volt.Próbáltuk a legoptimálisabb nyomvonalat megtalálni a néhol lábszárközépig érő dagonyában,de hasztalan volt.
 |
sárban
|
Minden lépésnél marasztalni akart az agyag bennünket,valósággal küzdeni kellett néha a bakancs kiszabadításáért. Ráadásul a ragadós sár rárakódott bakancsainkra,melyek súlya 2-3 kilóval is megnőhetett. Szívta az erőnket ez a bő 3 km.
 |
sárban 2
|
A legszörnyűbb helyzet a Dobos-kúti elágazónál volt ,itt a sártenger mellé óriás tócsák is társultak,gondoltam,hogy átgázolok rajtuk,legalább a lábbeli is tisztul,igen ám ,de a pocsolyák alja iszapos volt. Cseberből vödörbe,ráadásul az iszap roppant büdös is lett ahogy felvertem,így még illatfelhőt is sikerült húznom magam után.
 |
a Dobos-kúti kereszteződésben
|
 |
itt már elviselhetőbb
|
Hatalmas kövek gördültek ahogy elértük Nógrádsipek első gazdasági telepeit,ahonnét már szilárd burkolatú úton folytattuk vándorlásunkat. Eljártuk a Kállai-kettőst jó nagyokat dobbantva,aztán az út melletti hatalmas fűben dörgöltük lábbelinket. Több-kevesebb sikerrel.
 |
érkezés Nógrádsipekre
|
 |
buszforduló
|
A buszfordulónál épp lekéstük a déli járatot, így egy óránk volt. Elslattyogtunk a bótig frissíteni, újból megnéztük a gondozott kis főteret és már jött is a járat. ezkuzáltuk magunkat a söfőrnek,de ő csak legyintett ,látott ő már karón varjút. Szécsényi átszállással értünk Hollókőre,ahonnét a parkolás rossz tapasztalata miatt amilyen gyorsan csak lehetett elviharoztunk.
 |
buszon
|
Szécsényben várost néztünk,pöcsételtünk egy más mozgalom ítinerjébe,Frei kávéztunk aztán Rimócba hajtattunk szállásunkra,ahol már várt kedves házigazdánk mellett a felfűtött szauna és jakuzzi. Bár hideg nem volt ma,de elég élénk szél fújt,így jólesett kényeztetni magunkat, közben gallér mögé hajítottunk egy üveg Sec champang-t. Este vacsorára Szécsényből rendeltünk helyi specialitásokat, melyeket finom barna Staropramennel locsoltunk le.
 |
a Tízpengős este
|
Korán feküdtünk,így korán is pattant ki a szemünk. Csípős reggelre ébredtünk,be volt az autó üvege is fagyva. Hiába, a nógrádi települések eléggé fagyzúgos helyek.Reggeli,szedelőzködés és indulás. A mai nap az autót a Bableves csárdánál hagytuk, onnét kezdtük meg a napi penzumot. Fél 9 környékén tartottuk meg a szeánszot a vadkörtés stampedlivel és csaptunk bele a lecsóba.
 |
szeansz a csárdánál
|
 |
Bableves csárda
|
A csárda után pár száz méter erejéig elnyelt bennünket az erdő. Az első lépéseket követően olyan sártenger fogadott bennünk,mint tegnap a Malom-völgyben. Kedvesemnek felszaladt a homloka,láttam,hogy nehezen türtőzteti magát. Szerencse,hogy ez a szakasz csak rövid ideig tartott,ahogy elhagytuk az erdőt és kiértünk a Lyuk -völgybe a sár is alábbhagyott és a Tepke kilátót is megpillantottuk.A kéktúra csak pár éve kapaszkodik ezen az útvonalon a Barát-hegy nyergéhez,előtte Nagymező-puszta felé vitt a nyomvonal.
 |
folytatódik a tegnap?
|
 |
feltűnt a Tepke
|
Jól járható szekérúton kapaszkodtunk az erdőhatárig,ahol az út kövesre váltott a sár teljesen eltűnt és a tarvágásnak köszönhetően csodás látkép tárult elénk a már bejárt hegyekről. Cserébe viszont a emelkedő is begorombult,így hamar a hajunkon is levegő után kapkodtunk mire elértük a turistaút csomópontot a Barát-háton. Fújtunk keveset,majd jöjjön aminek jönnie kell, újabb kapaszkodás a Tepke felé. Fickós kapaszkodó következett mely egy idő után megadta magát és a gerincet elérve kényelmesebb járást tett lehetővé. Felfigyeltünk egy érdekes sziklaalakzatra,mely a kékvándorlásunk kezdetekor érintett jellegzetes sziklára hasonlít. El is neveztem rögtön Kis-Kalapos-kőnek.
 |
messzelátás a Baráth-hegy oldalából
|
 |
"Kis-Kalapos -kő"
|
Nagy eufória tört ki belőlünk mikor megpillantottuk a Tepke kilátót a csúcson. Ölelgetés ,hátlapogatás , pusziszkodás vette kezdetét. A bátrabbak messzelátót hódítottak,a puhányok a csúcskönyvbe írtak magasztos gondolatokat. Első feleségemnek nagy szerencséje volt, a tiszta időben még a Magas-Tátra csúcsait is megpillanthatta. Nekem erre még várnom kellett pár km-t. Szabad szemmel láthatóak voltak a csúcsok,de a masinánkkal megörökíteni nem volt szerencsénk őket,ahhoz nem volt elég optimális a körülmény, vagy a gépünk kis tudású? Ki tudja? Mindegy, erre a célra tökéletesen megfelel.
 |
selfie a Tepkénél
|
 |
Tepke-csúcs
|
A Keleti-Cserhát vulkanikus gerincén lévő Tepke 567m tfsz a Pásztó melletti egykori szlovák falu-Tepka-nevét őrizte meg az utókor számára. A csúcson látható többszintes fémvázas kilátó az 1960-as években készült,majd az Ipoly Erdő 2001-ben újította fel. Az egykor Szeged mellett Algyőn szolgálatot teljesítő olajfúrótorony társával együtt került Nógrádba. Társa a magyar Olümpuszon, a 729m magas Karancson található.
 |
| a Purga |
Kedvesem fázósan ért le kilátóból,hisz fent elég hideg szél fújt,ráadásul eléggé ki is lengett a szerkezet. De az élményt ez nem ronthatta el,hisz csodás körpanoráma tárult elé: Mátra, Börzsöny,az egész Cserhát, a Zagyva-völgye és a már említett fénypont. Letelepedtünk a padoknál ,betoltunk egy csúcscsokit,bár ma még megyünk magasabbra,de a Tepke megérdemli a kivételt.
 |
Macska-hegy
|
 |
a völgyben Garáb
|
A rövid pihenő után "csúcstámadásba "kezdtünk a Vulkáni-Cserhát/Keleti-Cserhát/ gerincén. Leereszkedtünk a Tepke-nyeregbe,majd felkapaszkodtunk a Purgára( 575m),jött a Macska-hegy (574m). Innét nem messze csodás kilátás nyílt egy ponton,ahonnét még a Magas-Tátra is látszódott. Ereszkedés a Garábi-nyeregbe,kapaszkodás a Nagy-Kő-tetőre (561m) az átjátszóállomáshoz. Elballagtunk sorban a Varjú-bércek (541 és 540m)és a Köves-bérc (510m) mellett és a következő pihenőponthoz érkeztünk, a Négyfenyő menedékházhoz.
 |
Négyfenyő pihenő
|
A Kerek-bükk csúcs(563m) alatt található és a földbe vájt Négyfenyői menedékház és pihenő 1960-ban épült és 2019-ben újította fel Szalai István vadőr a társaival.
 |
a menedékház kívül....
|
 |
és belül
|
Érdekes és számomra érthetetlen,hogy tanult turistatársaim elbeszéléseiből,beszámolóiból még csak nem is hallottam erről a helyről,senki nem említi. Pedig a csodásan felújított,szépen karbantartott pihenő és bivakhely előtt halad el az ösvény.A pihenőnél található egy "csúcskönyv"is egy fémdobozban,melyben amolyan túlélő csomagocskák is találhatóak. Követendő példa,bárki vehet ki és tehet helyette bármit a dobozkába. Sokszor nagy segítség lehet az úton lévőknek. Mivel mi jól el voltunk látva,ezért csak növeltük a doboz készletét. A pihenőnél ettünk pár falat hazait,közben megemlegettük Mászógép túratársunkat, aki a hazai bivakolás egyik nagymestere. Ha egyszer erre vetődik biztos élvezni fogja ezt a helyet is.
 |
csúcskönyveskedés
|
 |
visszatekintés
|
Hullámvasútba kezdtünk, elvándoroltunk a Kőkapu-hegy(462m),a Sátoros-hegy(498m) és a Nyerges-tető(516m) csúcsai alatt. A Nyerges -tető után a szekérút ereszkedésbe kezdett ami kitartott egész Nagybárkányig. A sűrű tölgyest vegyes erdő,majd bozótos váltotta és kiléptünk az erdőből és a Nagybárkány fölötti legelőkön folytattuk az ereszkedést. Hamarosan feltűnt a falu templomának tornya is és egy hupli mögött már az egész falu látképe elénk tárult.
 |
alattunk Nagybárkány
|
 |
adminisztráció
|
Nagybárkány már az 1200-as évek elején lakott volt,ekkor a Záh nemzettségnek voltak itt birtokai. Utódlási harcok után került királyi adományként a Rátót nemzettséghez. A török időkben elnéptelenedett ,új telepesek az 1700-as évek elején érkeztek. A neoromán Szt.Márton nevét viselő róm.kat. templomát 1883 szentelték fel.1889-ben óriási tűzvész pusztított,ennek állít emléket a Szent Flórián szobor.
 |
jellegzetes nógrádi kereszt
|
Könnyen járható szekérúton rongyoltunk be a faluba a templom mellett,ahonnét már aszfaltos úton folytattuk a meredek ereszkedést. Pillanatokon belül elértük az önkormányzat épületét,ahol a pecsét is található. Itt egy filagória is áll,ennek az oszlopán lakik a pecsét. Elvégeztük az adminisztrációt, pihentünk egy cseppet majd újra a lovak közé csaptunk. Tekeregtünk a település utcáin a kék jeleket követve aztán egyszer egy "falnál" találtuk magunkat a Csüd-hegy lábánál. Ez az emelkedő talán ha 100 méter volt,de az micsoda 100 méter!
 |
a "fal"
|
 |
visszanézés a falura
|
Felérve a "falra" könnyed mezei séta következett egy kökényes mellett.A gyümölcsöt már megcsípte a dér,így finom falatokban volt részünk. Rövidesen már az országúton kanyarodtunk Sámsonháza felé,melyet az egykori kőbányából kialakított geológiai bemutatóhelynél értünk el. Rövid ismerkedés az érdekes hellyel,melynél jól megfigyelhetőek a földtörténet egyes korszakai. Rövid ismerkedés a faluval és máris kanyarodunk a Szabadság utcára,amelyen a kék elhagyja a települést.
 |
valaha kőbánya
|
Sámsonháza szlovák nemzetiségű település ,eredete az Árpád-korra tehető,első említése 1132-re datálódik. Első földbirtokosda egy Sámson nevezetű főúr volt. Ő építette a falu felett Sámson várát is,melyet Fejérkő várként is ismerünk. Felségárulás vádjával vesztette el Sámson a falut a várral együtt,eztán királyi birtok. Zsigmond 1424-ben feleségének Cillei Borbálának ajándékozza. A várat a XV.sz. 70-es éveiben már romként emlegetik,valószinűsíthetően a huszitákkal vívott harcokban pusztult el. A település az évszázadok során nem csak az ellenséget viselte el,de többször pusztított árvíz is. 1808-b1n egy tűzben az egész falu leégett.A falu leghíresebb látnivalója a település határában lévő egykori kőbánya,mely ma geológiai bemutatóhelyként látogatható.Földtani értéke miatt védett,ezért kőzet gyűjtés tilos.Jól kivehetőek a vulkáni andezit és andezittufa lerakódásának rétegei. pár millió éve tenger alá keűlt,így a vulkáni kőzet fölé lajtmészkő került,melyben rengeteg üledékes maradvány (csiga,korall stb.) található. A bányában két lávafolyás is felfedezhető 15-16 millió évvel ezezlőtről.Az andezitben a törésvonalak mellett számos hólyagüreg és méteres üreg található,ezekben fordulnak elő az ásványok. A nagy sziládrságú andezitet már a középkor óta bányászták,a 19.sz-ban már útépítésre használták. A technika fejlődésével a termelés is rohamosan növekedett ,csúcsidején 11800 köbméteres éves mennyiséget bányásztak ki. A bányát az 1970-es évek elején zárták be véglegesen.
 |
ma geológiai bemutatóhely
|
A falut a Szálláska-völgyön át hagytuk el és kapaszkodtunk a Pláhi-hegy oldalában. Teltek a poroszkálás méterei,de szedtük a lábunkat,mert elrepült az idő.A Bába-völgyi kereszteződésben megfordult a fejünkben,hogy a Mária úton rövidítünk Szentkút felé,de hamar el is vetettük.Nem szeretnénk a szigorú inkvizítorok elé kerülni pár méter könnyítés végett.
 |
Nagyboldogasszony basilica minor
|
 |
a kegytemplom belseje
|
Ezért hát északnak fordultunk és megkezdtük a komoly kapaszkodást a Vörös-haraszt irányába. Próbáltuk szaporázni lépteink,de ebben az emelkedő megfogott bennünket. Mikor enyhülni és lejteni kezdett laza kocogásra váltottunk,hisz ha nem érjük el a négyes Uzsgyit bizony csak este negyed nyolckor lesz csatlakozás Pásztón! És már kettő elmúlt!
 |
a csodatévő Szűz Mária
|
Igyekeztünk,berongyoltunk Szentkútra,tényleg csak át futottunk rajta,mindössze pár képet engedélyeztünk magunknak. Bekukkantottunk a kegytemplomba,mely ma szokatlanul csöndes volt az egész zarándokhellyel együtt.Feltűnt,hogy a kegyhelyen sehol nincs kék jelzés. Ha nem tervezel és nézel előtte utána bizony keresgélés lesz a vége.
 |
a Szentkút
|
A Mátraverebélyhez tartozó Szenkút Nemzeti kegyhely hazánk legjelentősebb katolikus búcsújáróhelye.A Mária kegyhely a ferences rend kezelésében áll,területén folyamatos fejlesztések ,építkezések zajlanak. A zarándokhely egy katlanban található,a területen szabadtéri misézőhely (Lourdy oltár),a kut,remetebarlangok,Ferences rendház, a Nagyboldogasszony basilica minor kegytemplom,a Szt.László forrás,számtalan butik, zarándokház található. Az analesek feljegyzése szerint mikor Szt.László a kunok ellen hercolt az ellenség bekerítette és völgybe szorult.midőn a szent életű király egy hasadékot átugratott,lovának patája nyomán víz szivárgott ki a földből. A király bárdjával forrás méretűvé tágította. Ezután a forrás környéke zarándokhely lett,több csodás gyógyulást,jelenést tulajdonítanak neki.A szentkút nevet 1195-ben kapja ,ekkor nyilvánítják szenthelynek is. XI. Kelemen pápa 1700 elején kivizsgáltatott néhány csodát és azok valódiságát elfogadta.A barokk kegytemplom az Almásy család anyagi támogatásával épült 1758-63 közt.A kegyhely legutóbbi fejlesztését 2015-ben adták át és szentelte fel az új épületeket Erdő Péter bíboros. Napjainkban több mint 200 000 zarándok keresi fel évente.
 |
a Lourdy-oltár
|
Fél három lett,vissza van még 5km cca 120m emelkedéssel.Necces lesz az érkezés! Neki veselkedtünk a Csapás-tető 358m-es csúcsának. Fogak összeszorítva ,kaptatás a kemény emelkedőn,egyik láb a másik után. Kedvesem próbált erősebb tempót diktálni,de egy idő után nekem már sok lett. Így saját tempóra váltottam,ami ilyenkor talán kifizetődőbb. Nejem előbbre ment , Ő is felvett egy saját tempót. Megbeszéltük,hogy majd a templomnál bevár.
 |
érkezés Mátraverebélyre
|
 |
Románkori műemlék
|
Ahogy átbuktam a gerincen és megszelidűlt az út, bele -bele kocogtam és a meredek lejtő előtt beértem kedvesem. Így együtt rongyoltunk be a templomhoz. Fél négy,meglesz ez! Így hát maradt idő pár fotóra a templomnál és a faluban ahol az aszfalton kocogásban haladtunk és tíz perccel négy előtt értünk a vasúti megállóhoz. Volt még idő megnézni az ikonikus öreg fát,ahol évtizedekig lakott a pecsét és az adminisztrációt is elvégeztük az egyik villanypóznán lévő pecséttel.
 |
évtizedekig itt lakott a vaspecsét
|
 |
az újfajta pedig már itt lakik
|
Uzsgyink időben érkezett,melyen akaratlanul is blicceltünk,mivel a kaller nem ért hozzánk Pásztóig ,hogy megváltsuk a jegyet. Bő fél órát kellett várnunk a buszjáratra,a vonalon most nagy szerencsénkre egy középkorú Ikarus szolgált,így még nosztalgiázni tudtunk . A buszról a Bableves Csárdánál szálltunk le,mely a kéktúra egyik ikonikus,kihagyhatatlan vendéglátóhelye. Betérve megköszöntük, hogy ott lehetett az autónk és pótoltuk energia veszteségeinket, mi mással mint babgulyás variációkkal és juhtúrós sztrapacskával.
 |
Uzsgyi
|
 |
Ikarusz
|
 |
Bableves csárda
|
A vacsora után nem maradt más hátra mint érzékeny búcsút venni Görbeországtól és haza felé tekerni a kormányt. Hazaérve még megjutalmaztuk magunkat egyik kedvenc vörös prosecconkkal.
 |
Egészségetekre
|
Írta:Soós Lajos
Fotó:Soós Margit
Még több kép :
Térkép és szintrajz:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése