KDP. 4. TÚRA 2020.11.20.

ODVAS-KŐ HOTEL BAKONYBÉL

Egykori masiniszták nyomában a Bakony rengetegében

"Tudom,hogy ezt az országot a vasút emelte ki a középkorból,a vasút vitte el a világot a süppedt falvakba,a vasút segített ipart,kultúrát teremteni."

Moldova György; részlet:Akit a mozdony füstje megcsapott 1975

a vasúti töltés ma

Terveinkben a Kék-kör folytatása szerepelt,de az ismert járványügyi helyzet és a szigorítások végett a visszalévő távoli pontokon kérdéses volt a logisztika,így rögtönzött "értekezletünkön" az a döntés született,hogy folytassuk a KDP piros sávján és vessük be magunkat a Bakony hatalmas rengetegjébe. Ma Odvas-kő hoteltől Bakonybélig gyalogoltunk a hegység talán legvadregényesebb részén.

az épen maradt hídpillér

Mesélhetnék bakonyi szegénylegényekről,véres,öldöklő betyár-pandúr csatározásokról, vagy hatalmas főúri vadászatokról,vadászkastélyokról ,de akár régen letűnt ősi kultúrákról,hatalmas földvárakról. Nem , a mai mese egy méltatlanul megszüntetett erdei vasútról fog szólni. Ha ezt a vonalat az esztelen vasútfelszámolás közben nem rombolják le, ma hazánk egyik legszebb,talán a legtöbb turistát vonzó vonalán zötykölődhetnénk a Magas-Bakony érintetlen bükköseiben. Az átgondolatlan közlekedési koncepció figyelmen kívül hagyta az ebben rejlő turisztikai lehetőségeket. Ma már tudjuk,hogy a vonalfelszámolások sok elhibázott döntésen alapultak,de visszaút már nincs.

belépés a csodák birodalmába a Gerence hídján

Történetünk a múlt század tizedik esztendejében kezdődik,ekkor adták át a korra jellemző nagy pompával a Franciavágás-Dióspuszta közti nyúlfarknyi 2 km-es keskenynyomtávú vonalat. A Dióspusztán megtermelt mezőgazdasági árukat lóvontatású szerelvényekkel juttatták el Franciavágás vasútállomásig. Az állomás a Tatabánya-Pápa vonalon található. Személyforgalma soha nem volt jelentős,a teherforgalomban viszont meghatározó szerepet kapott. Az állomást 1915-ben jelentősen fejlesztették,hisz a közelben volt a Monarchia egyik legnagyobb hadifogolytábora. 2007-ben a személyforgalmát megszüntették,a műtárgyakat elbontották,az épületeket lelakatolták. A teherforgalom azonban a mai napig is működik,de nagyon gyér forgalommal. Erdészeti rakódóként használják a kitermelt fa elszállítására.

bélyegzés Pápavár -aljánál

Az 1910-es évek közepén aztán a környék kapzsi főurai és pénzsóvár fakereskedői szemet vetettek a Kőris-hegy érintetlen hatalmas ősbükköseire és szerződés kötettett köztük a kitermelésre. Milch fakereskedő megegyezett a MÁV-val,mint a pálya tulajdonosával, annak használatára és a pályát 13 km hosszúságúra építették ki Dióspusztától Huszárokelőpusztán keresztül a Kőrishegyig. Ekkortól az érintetlen őserdő csendjét fejszecsapkodások és a lovászfiúk ordenáré kurjongatása verte fel amint nógatták az öszvéreket. Hiszen a pályát lóvontatásra tervezték,az üres kocsikat csökönyös öszvérek vonszolták a helyenként 120 ezrelékes emelkedőkön.

szűkület Pápavárnál

A rakódás után a kocsikat párosával kézi fékezővel engedték le Huszárokelőpusztáig. Hát nem volt egy életbiztosítás fékezőként dolgozni,volt is rengeteg kisebb-nagyobb baleset. A forgalom jelentősen növekedett,az érdekeltek a hegység más részére is szemet vetettek,ezért 1923-ban megépült a Huszárokelőpuszta-Móricháza közti 6,5 km-es pályaszakasz is.

Móricháza környékén

sorompó a szikla előtt

Egyes források szerint ezt a pályaszakaszt Witt Lajos erdőmérnök tervei alapján építették. Máshol viszont arról olvasni,hogy az 1898-ban született mérnök csak 1926-tól dolgozott a Pápa-Ugodi Uradalomban,mint erdőrendezési vasút tervezési és erdőgondnoksági vezető állásban. Mindenesetre több vasúti vonal az ő tervei szerint készült el. A második nagy világégés után messzire került szeretett Bakonyától. Előbb Győrben,majd Sopronban dolgozott vezetői,kutatói állásban. 1956-ban emigrálni kényszerül.Az élet Brit Kolumbiába(Kanada) sodorja,ahol a helyi egyetem zoológiai múzeumának kurátora nyugdíjazásáig. 1994-es halálát követően végakaratának megfelelően hamvait ugodi földben helyezték örök nyugalomra.A magaslatot ahonnan csodás kilátás nyílik a Bakony erdőségeire, ,magaslataira, azóta Witt-kilátónak nevezik. A pont a KDP vonaláról érhető el a legkönnyebben.

kanyar a sziklásban

Pár esztendő alatt aztán a vasút szép lassan a Vörös János-séd völgyében Királykaput is elérte. 1928-ban jelentős fejlődés történik,ekkortól az Eszterházy uradalom a Magyar Keményfa RT-nek adta a kitermelés jogát. Az új bérlő első dolga az volt ,hogy egy modern O&K dízelmozdonyt állított üzembe,ami kisebb átalakításokkal egészen 1960-ig szolgált. A kőrishegyi emelkedőn azonban továbbra is "négylábú" mozdonyok szolgáltak.1940-ben az uradalom újra a saját kezébe vette az üzemeltetést,a sikereken felbuzdulva egy újabb O&K mozdonyt(valószínűleg MD-2 típusút) vásárolt,mely egészen 1955-ös selejtezéséig szolgált.

fenyves a bükkösben

A Bakony átellenes,városlődi oldalán is bor-és pálinkaleheletű favágók kurjongatása verte fel az erdőség háborítatlan csendjét. Azzal a különbséggel.hogy a lovászfiúk és öszvérek ordibálása helyett már a kezdetektől vonatfütty és zakatolás hallatszott. Itt a veszprémi püspökség volt a tulajdonos,aki a Veszprém Faipari Vállalattal kötött erdőkitermelési szerződést 1918-ban. Ekkor adták át a Városlőd és Laposok közti 12 km-es vasutat,melyen rögtön egy gőzmozdonyt állítottak szolgálatba. A vontató állomány 1920-ban egy újabb gőzőssel bővült. 1924-ben a szerződés lejárt, ekkor a pályát részben felszedték,további fejlesztésre csak a felek újabb szerződésekor kerülhetett sor. A Vámos-pataktól épített szárnyvonal 1928-ban éri el Farkasgyepűt. 1929-ben a gyógyító erejű bakonyi friss levegőnek köszönhetően tüdőszanatórium épül Farkasgyepűn,az építkezéshez szükséges anyagokat a vasút szállítja a helyszínre. 1939-től pedig a farkasgyepűi fűrészüzem árui érik el a vonalon a MÁV fővonalát Városlődnél.

a városlődi pálya szakasza(2014)

Az élet a stratégiai fontosságú vasúton a második világégés alatt sem állhatott meg,hisz a Bakony kincseire az éppen azt birtokló harcoló feleknek létfontosságú volt. Aztán eljött a várva várt felszabadulás(?) és vele együtt a szocialista tervgazdálkodás is. 1946-ban villant az eszme, a fűrészüzemeket elkülönítették és a két vasutat egyesítették. Először csak üzemviteli adminisztrációs szempontból,de megfogant a két vonal fizikai összekötése is,bár eltérő nyomvonalúak voltak és hiányzott köztük bő 5km pálya is.

szurdik

1947-re a kőrishegyi bükkösök kezdtek kimerülni,ezért és a sok részben elkerülhető baleset miatta a 120 ezrelékes ló(öszvér)vontatású szakaszt leállították és megkezdik a vágányok felszedését. Okos gondolattól vezérelve a pályából mindig csak annyit szedtek fel amit máshol hasznosítani kívántak. Így a lassú haldoklás egészen 1966-ig tartott.

pálya a szikla mellett

Királykapunál

1952-ben építik ki a hiányzó szakaszt Laposok-Pápavár alja és Királykapu közt 760 mm-es nyomtávon.1957-ben az addigi terveket követően kiadták a parancsot: Egyesítünk! Mivel a két vonal nyomvonala más volt ,ezért a 760 mm-es városlődi szakaszt átépítették 600 mm-re. A ténylegesen egyesített vasúti vonal összhossza több mint 36 km lett,legnagyobb emelkedése 40 ezrelék,a legkisebb ívsugara pedig 18 méter volt. A szerpentines vonalvezetésű,a Magas-bakony legszebb részein zakatoló szerelvények pályasebessége 10 km/h lehetett. A már nyugdíjkorba jutó ,kiszuperált O&K dízeleket MD-40 motormozdonyok váltották fel.

egykor városlődi vasút,ma műút(2014)

1961-ben felcsillant a remény,a turisztikai hasznosításra megkezdődik a rendszeres személyforgalom, mely életképesnek bizonyult.1964-re már 13 km-en Franciavágástól Móricházáig röpítik a szerelvények az utasokat a Bakony legszebb részein. Voltak tervek további turisztikai hasznosításra,bővítésre,de az élet a haldoklást hozta el.

emelkedik a pálya

1968-ban a nagy eszme háttérbe szorította a vasúti közlekedést országszerte és a szocialista közlekedési koncepció a közúti személy-és áruforgalmat kezdte favorizálni. Sorra szűntek meg országosan a vasútvonalak és sajnos a bakonyi vasút sem kerülhette el a sorsát. Az új koncepció életbelépésével a MÁV rögtön 1968-ban megszüntette a városlődi rakódót és a rákövetkező évben innét kezdték meg a pálya felszedését.A személyforgalmat egy darabig még engedték,majd előbb Franciavágás-Gerencepuszta viszonylatra korlátozták,végül 1976-ban ezt is bezárták,a síneket felszedték. Ezzel végleg megpecsételve a Magas-Bakony vasútvonalának sorsát.

áttörés

Emlékét csak a megsárgult, épen maradt menetrendkönyvek őrzik. Nyomvonalán ma turista utak futnak. A Vámos-patak mellett az OKT-t járva,míg a Pápavár aljától Gerencepusztáig a KDP-n bandukolva haladhatunk az egykori vasúti töltésen. Figyelmesen haladva felfedezhetjük még a megmaradt hídpilléreket,talpfákat,síndarabokat,betonszegélyeket ,sőt a szerencsések egy-egy sínszeget is fellelhetnek az avarban

Legépebben maradt hídpillérjét a Vörös János-séd völgyében,az Öreg-Kecskeakol-árok torkolatánál fotózhatjuk,vehetjük szemügyre. Királykapunál az egykori munkásszállás és mozdonyszín romjai emlékeztetnek a szebb napokra. Ennyi maradt ebből a legendás vasútból.......

mementó

az egykori munkásszálló Királykapunál

No itt a mesém véget is érne,ha nem vesszük a fejünkbe,hogy végig járjuk a KDP piros sávját. A teljesítés során óhatatlanul eljutottunk ide,hogy koptathassuk Magyar Királyi Turistalábainkat az egykori vasút vonalán a Vörös János-séd völgyében,csodálatos őszi erdőben a sárga ezer árnyalatában játszó avarszőnyegen.

Hotel Odvas-kő

Állandó túratársammal Bakonybélből hajtattunk a ritkás autóbuszjáratok egyikével kora délelőtt a Gerence-patak völgyében megbúvó Odvas-kő hotelig. Lekászálódva a buszról a hotel előtti sziklán felöltöttük szokásos folyékony télikabátunkat,ma egy kupica Irsai párlat került a kupicákba. Rögtön vidámabban tettük meg az első lépéseket.

indulás

A túraútvonalak kereszteződésében a kiépített pihenőnél aztán megismerkedhettünk a bakonyi turistáskodás emblematikus személyével, Meiszner Viktorral,aki a bakonyi Gyilkos-tóhoz igyekezett szokásos pénteki túráján. Jól elbeszélgettünk,eszmét cseréltünk pár métert együtt tettünk meg aztán különváltunk. Az országban szerte-szét járva egyre több ikonikus természetjáróval hoz össze jó sorsunk. Ma egy újabb értékes ,nagy tudású ikonnal ismerkedtünk meg,hallottunk tőle érdekességeket. Úgy váltunk el,hogyha rendeződik ez a pandémia ügy, mindenképpen elmegyünk pár vezetett túrájára,hisz olyan titkok tudója Ő,amit máshol nemigen lelhetünk fel,ismerhetünk meg.

Gerence-patak

A vándorlás során csodásnál-csodásabb helyeket,szurdokokat,áttöréseket érintettünk, egyik ámulatból a másikba estünk ahogy kanyargott alattunk az egykori töltés. A gondolat egyre csak fokozódott bennünk,hogy micsoda kincset hagytak elveszni. Az épen maradt hídpillérnél ma először kacsintott ránk Fortuna Istenasszony, belerúgott kedvesem valami keménybe és hát egy elkallódott rozsdás sínszeget talált.

ereklye

Szomorúan konstatáltam,hogy az ország más részein hódító új divathóbort szeretett Bakonyunkat is elérte. Ez nem más mint a szürkézés. Az esztelen ,átgondolatlan lefestésnek csak egy oka lehet : a pénz. Valószínűleg dupla pénz járhat ezért. Mi indokolná más mint,hogy egy festett jelet leszürkéznek és rögtön fölé v. a következő fára egy új jelzést pingálnak. Miért nem lehet felújítani a régit? Esztelenség,amit csak a kicsit több profit vezérelhet.

Dühítő

Utunk során további csodákat érintettünk,forrásoknál frissítettünk,több barlang mellett hasítottunk el melyekben szegénylegények , betyárok találtak alkalmi menedéket.

a Markovics-kút

névtelen forrás Bakonybél határában

Ma is volt pár izgalmas patak átkelés hevenyészett gázlókon,de ezek mindig érdekes szint visznek az útjainkba.Több,évezredes földvárat is érintettünk (Tevel-vár,Pápavár),de ezek más történetek,talán egyszer erről is mesélhetek.

Tevel-vár

csak óvatalosan

szeansz

A Pápavár-aljánál érzékeny búcsút intettünk a piros sávnak,ott majd legközelebb folytatjuk. Itt tartottuk meg a szokásos csúcscsoki szeanszunkat,mivel számításaink szerint ma már nem hágunk magasabbra.A kereszteződésben a nagy Kékre váltottunk és kellemes gerincvándorlásban értük el a Mészégetőt ahonnét vetettünk volna egy pillantást Bakonybélre madártávlatból,de ezt a párás idő meghiúsította.

a monostor 2014-ben...

és napjainkban

Nem maradt más hátra mint a piros plusszon lerongyolni a Magas-Bakony hegyei közt megbúvó ezeréves településre,a bencések egyik központjába. Már a monostornál jártunk,amikor arra gondoltam leállítom a telefonom applikációját. Mint a villám hasított belém: A TELEFONOM! Kilyukadt a zsebem amiben tartani szoktam! Pörögtek a kerekek mindkettőnk fejében hol is néztem meg utoljára? A Mészégetőnél!

a Mészégetőnél 2014-ben

Nincs más hátra,mint uzsgyi vissza a P+-on. Mivel első menyasszonyom hegyre fel (is) lényegesen gyorsabb, Ő ment előre,minden perc számíthat. Fortuna Istenasszony ma másodszor kacsintott ránk,a telefon ott volt Mészégetőnél az avarban. Gördültek ám a kövek előbb kedvesem,majd nemsokára én is felvertem a csendet,állítólag még a faluban is lehetett hallani a zúgásukat.

Bakonybél a Som-heggyel madártávlatból 2014-ben

Eufóriában ereszkedtünk vissza,autóba pattantunk és haza felé fordítottam azt a bizonyost. Otthon a szokásos jutalom várt bennünket,amire búzasör-törköly kombóval alapoztunk!

alapozás

A pandémia alatt zárva tartanak az étkezőhelyek,így kedvenc pizzériánkból rendeltünk ma egy óriás pizzát,amit jó étvággyal be is dörgöltünk. Ezután jöhetett a jól megérdemelt jutalom,mely ma a BB új terméke egy üveg Spumante Demi sec volt!