KDP. 5. TÚRA 2021.02.20. HÁRSKÚT - EPLÉNY

A PAPOD

".......Uram,kimondhatatlan rettegéssel

Nézem,hogy indul teremtett világod

Szakadni szerteszéjjel-

Hogy indul válni vérré és üszökké,

Amelyből nincsen feltámadás többé.

Szívszorongva számlálom mindenütt

Közel és távol szeretteimet,

Jajdulva kérdem,hogy mi lesz velük

S mivé lesz a kicsiny magyar sziget...

Reményik Sándor: Így emlékszem ; 1938 (részlet)

Kilátó ködbe veszve

Napra pontosan negyed év tellett el mire újból bakancsot tudtunk húzni.Terveinket hol ez az egyre jobban elhúzódó pandémia ,hol kellemes és kellemetlen családi események húzták keresztbe. Távoli,több napos túráról a korlátozások és a biztonság miatt szó sem lehet,így folytattuk a vándorlást a KDP piros sávján a Magas-Bakonyban. Ezúttal csodára éhesen a Papodot "hódítottuk"meg,miközben Hárskúttól Eplényig koptattuk Magyar Királyi Kincstári lábainkat.

gerinctúra

Legutóbb a méltatlanul felszámolt Magas-Bakonyi kisvasútról meséltem,ezúttal is szomorúk történetek köré fűzöm a nap történéseit . Ezúttal két hős hazafinak,katonának szeretnék emléket állítani. Ők a legdrágább kincsüket az életüket áldozták a hazáért.Életük, pályafutásuk példa lehet mindnyájunk számára. Flóznik Erwin főhadnagy és Vitéz Bertalan Árpád(posztumusz) alezredes lesznek ennek az írásnak a hősei.

mementó

Sorsukban nagyon sok a hasonlóság,hisz mindketten a szégyenteljes békediktátum által elszakított országrészen látták meg a napvilágot,szeretett szülőföldjüket életük más-más szakaszában voltak kénytelenek elhagyni. Bár más korosztályhoz tartoztak,de pályafutások során többször is találkozhattak,ismerhették egymást,sőt talán barátság is egymáshoz köthette őket.Ünnepelhettek közösen egy-egy sikeres bevetés után valamelyik repülőtér kantinjában, futhattak együtt örömittas hangulatban,borgőzösen örömlányok után . Hősi haláluk helyszíne is közel esik egymáshoz, mindkettejük emlékét a Bakony legszebb kilátását ígérő Papod csúcsán lévő emléktábla őrzi.

Papod-csúcs

Flóznik Erwin 1920 szeptemberében látta meg a napvilágot Erdélyben a Mócvidéken,Abrudbányán. Miután Trianon elszakította a települést az Anyaországtól a család a sorozatos megaláztatások és üldöztetések elől Magyarországra menekül. A cseperedő fiúcska lenyűgözve nézegette a határvidék egén sűrűn feltűnő gépmadarakat,számára akkor még elérhetetlennek tűnő álmokat szövögetett. Elemi iskoláit befejezve Kecskemétre került a kegyesrendi (piarista) gimnáziumba. Itt találkozott legjobb barátjával Szeverényi Kálmánnal. Valószínűleg együtt találták ki,hogy repülőnek jelentkeznek(Szeverényi Kálmán is vadászpilóta lett,hősi halála hősünk után egy hónappal következett be egy balszerencsés kényszerleszállás alkalmával Tatán).

Puma pilóták egy csoportja

Erwin a meglehetősen szigorú,sikeres orvosi vizsgálat után Nyíregyházán kapta meg a repülős alapkiképzését. Miután 1941-ben zászlós rendfokozatot kap,Börgöndre helyezik a harckiképző repülőosztályhoz oktatópilótának. Nemsokára hadnaggyá léptetik elő. Ekkoriban minden pilóta számára az álom az volt,hogy a repülősök elit egységéhez a Magyar Királyi Légierő 101-es Vadászezredéhez,a Pumákhoz tartozzon. Ez hősünknek 1944 januárjában adatott meg. Eleinte,mint minden újonc kísérőként repült. Az első sikerre nem sokat kellet Erwinnek várnia,hisz április 30-án Kissielin fölött egy német csatarepülőgépet oltalmazott sikeresen a számbeli fölényben lévő szovjet Ratakkal szemben.

a Puma ezred jelvénye

Az alig 24 esztendős hadnagyot '44.július 1-én főhadnaggyá léptették elő,egyben rajparancsnoki kinevezését is átvehette. Több sikeres harci cselekménye is volt,köztük szárazföldiek is. Többek közt sikerült a Vörös Hadsereg által bekerített Lublinból kitörnie két Panzer VI Tiger tankkal.

Flóznik Erwin emléktáblája a Papodon

Első igazolt légi győzelmét '44.szeptember 15-én aratta Krosnótól délre. E sikeres tettét még öt további győzedelmes csata követte,melynek során orosz Jak-9-eseket és IL-2-esetek tett harcképtelenné.Sikeres rajtaütéseit a Puma ezred Káró Ász (101/7) vadászrepülő század pilótájaként hajtotta végre.

Aztán elérkezett 1945.január 14-e. Téli napra virradtunk,azonban a havon megcsillanó szikrázó napsütés helyett valami borzalmas rossz időjárás volt ezen a napon. Köd,szélvihar,hózáporok. Tél tábornok igazi arcát villantotta. A heves összecsapások már bőven hazánk területén zajlottak,hős honvédeink elkeseredetten próbálták megállítani a Vörös hadsereg mindent elsöprő offenziváját,ami minden eddigi rossztól rosszabbat hozott felénk. Szövetségeseink a német csapatok is inkább az értékek szerzésével,mentésével és a visszavonulással voltak elfoglalva,miközben honvédeink a Hazát próbálták megóvni.

Savoia-Marchetti SM.75

Ilyen körülmények közt kapott parancsot Flóznik fhd.,hogy bevetésre induljon. Ezen a napon nem találkozott ellenséges gépekkel,így 6 igazolt győzelmét nem tudta szaporítani. Inkább felderítő,járőröző repülést végzett. Mikor üzemanyagja fogytán volt az esti szürkületben Veszprém felé fordította a gépét.

jellemző Hárskúti porta

Nem tudhatta,hogy ez lesz utolsó repülése,mert a borzalmas körülmények közt a Papod oldalának ütközött Lókút körzetében,katapultálni sem volt ideje. Hősünk még a 25. születésnapját sem érhette meg Más források szerint a Balaton fölött zajló légi csatában kopott a gépe végzetes sérülést(bár ez a verzió a valószínűtlenebb). A helyi lakosság a gépe roncsainak közelében temette el,a sírhely máig nem ismert.

Flóznik főhadnagy és társai emlékét a kommunista,szocialista berendezkedésű állam nem ápolta,még beszélni sem volt szabad róluk. Nevüket a Puma ezredhez hasonlóan csak családi suttogásokban halhattuk, nyilvánosan csak a rendszerváltozást követően beszélhettünk az Ász pilótákról és a dicsőséges Pumákról. Napjainkra egyre több elfeledett vadászpilóta hőstetteit ismerhetjük meg szerencsére. Hősünk emlékét több szobor, emléktábla őrzi csonka hazánk valamint a történelmi Magyarország területén egyaránt.

Vitéz Bertalan Árpás századosként

Másik hősünk Vitéz Bertalan Árpád a K.u.K. egykori koronázóvárosában Pozsonyban született 1898.október 20-án. A Monarchia királyi felében ekkor még mindenki a Millennium lázában égett,boldog békeidők voltak ekkoriban. Katolikus családban látta meg a napvilágot,ahol akkori divat szerint a család 1 fiút Istennek,1 fiút pedig a Királynak "nevelt". Árpádra ez utóbbi várt és már egészen fiatalon Brucneudorfba(Királyhida) katonai neveltetésben részesült. Az ambiciózus fiatalember aztán Budapestre kerül a Császári és Királyi Hadapródiskolába, amelyet 1916-ban jó eredménnyel zár. Ekkoriban már javában zajlik a Nagy Háború és természetesen Árpinak is viszketett az ujja,hogy élesben is érezhesse a puskapor illatát.

a Monarchia egyik rohamosztagos szakaszvezetője

Hogy ez meg is valósulhasson önként jelentkezett frontszolgálatra,'16 októberben vezénylik a bosznia-hercegovinai cs.és kir. 3.tábori vadászzászlóaljához őrmesteri rangba. Rögtön testhezálló feladatot kap,hisz az átlagosnál is bátrabb, kezdeményezőkészségűbb,vakmerőbb fiatalemberre a zászlóalj 3.század rohamjárőrének vezetését bízták. Ezek akkoriban is elit alakulatnak számítottak,hősünk kitüntetve érezte magát és nagy hévvel vágott bele a feladatba. Egyik sikeres bevetés a másikat követte,így az elismerés sem sokáig váratott magára. Előbb zászlósi rangot kapott,majd '17 nyarára már hadnagyi csillagok virítottak a paroliján.

I.Világháborús rohamosztagos jelvény

A 19 éves hadnagy még ez év október 24-én az Isonzói fronton hajtja végre egyik legnagyobb hőstettét a Globocak hegycsúcs elleni támadásban. 15 fős deszantos egységével három olasz állást számol fel,több száz foglyot ejt,valamint zsákmányol 6 nehéztarackot. Haditettérét 1918-ban kapja meg a Tiszti Arany Vitézségi Érmet,majd 1928-ban az egykori Monarchia legrangosabb kitüntetését is megkapja a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét.A Nagy Háborút végigharcolja előbb az olasz fronton,majd Albániában fejezi be a háborút.

a Katonai Mária Terézia rend lovagkeresztje

Mint minden vérbeli katonának a civil életet őneki sem találták fel és a szégyenteljes vég után,a helyzet rendeződésével,mint hivatásos tiszt a régi hadseregből a nemzeti hadseregbe lép. Győrbe kerül a gyalogezredhez,1922-ben vitézzé és főhadnaggyá léptetik elő,századosi rangját 1927-ben kapja meg. Feljebbvalói 1935-ben Mosonmagyaróvárra vezénylik,ahol az árkász század parancsnokságát bízzák rá.

1938-ban lát neki élete fő művének és elkezdi megszervezni a honvédség elit alakulatát ,az ejtőernyős-deszantos egységet. Ennek az alakulatnak a kiképző parancsnoka előbb Szombathelyen,majd Pápán. Az önkéntesekből álló alakulat minden tagja kitűnően edzett fiatal sportember.A csapat tagjai különleges terhelésű kiképzést kapnak többek közt mesterlövészetből ,közelharcból ,rejtőzködésből, rajtaütésből.

Vitéz Bertalan Árpád őrnagy

1939-től őrnagyként vezeti a kiképzéseket,több sajnálatos baleset,tragédia hátráltatja a kiképzést. Többek közt Bertalan őrnagy is többször megsebesül. A kemény munkának aztán beérett a gyümölcse. 1941.április.11-n megérkezett a parancs az első éles bevetésre,az ejtőernyősöket Bácskába,a Ferenc József csatorna egyik hídjának elfoglalására vezényelték.

Ez a tavasz a szokásostól is csapadékosabb volt,így az átázott talajú füves pápai repülőtérről a Savoia-Marchetti SM-75 csapatszállító gépek csak terhelés nélkül tudtak felszállni,így a bevetésre váró 5 gép parancsot kapott a köves Veszprém-Jutas repülőtérre való átszállásra. Az egyik gép azonban motorhiba miatt nem tudott felszállni,így már a kezdetek is balszerencsét sugalltak.

Április 12-n a gépeket feltöltötték üzemanyaggal,a felszereléseket bepakolták és a parancs értelmében a 108 fős deszant egység 17 órakor elindult. A vezérgép az E-102-es lajtromjellel elgurult a kifutópálya végébe,szembe állt a széllel és a Papod tetővel. Felbőgtek a motorok,a gép emelkedésbe kezdett. Aztán a gép hirtelen meredeken emelkedni kezdett,elveszítette a sebességét,átbillent és lezuhant.Az ütközéstől légcsavarjai leszakadtak,a motorok leváltak a benzin berobbant. A balesetben 20 katona,köztük Vitéz Bertalan Árpád őrnagy halt hősi halált. Későbbi vizsgálatok műszaki hibát állapítottak meg.

a Magyar Királyi Honvédség ejtőernyős jelvénye

A megmaradt három gép 19 órakor vitte sikeres bevetésre a parancsnokukat elvesztett deszantosokat. A Magyar Királyi 1. honvéd ejtőernyős zászlóalj a tragédia után parancsnoka nevét vette fel. Ugyancsak az ő nevét viseli a 2016-ban alakult Magyar Honvédség 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandárja,mely Szolnokon állomásozik. A posztumusz alezredessé előléptetett hősünket a budapesti Farkasréti temetőben temették el,majd 2013.április 12-én a Fiumei úti Sírkertben katonai tiszteletadással helyezték örök nyugalomra.

Emlékét országszerte több szobor és emléktábla mellet a Papod csúcsán állított kilátó őrzi.

pózolás a kilátónál

A Papod a Magas-Bakonyban Lókút és Hárskút fölött magasodik. A hegy a Bakony 4-ik legmagasabb csúcsa,ezen a pozíción a Középső-Hajaggal osztozik. A hegy sokáig zárt terület volt,mert alatta található az ország legnagyobb katonai gyakorlótere,ahol nem ritka az éleslövészet sem.

fentről

A 646m magas hegycsúcsra a Verga Zrt 2013-ban építette a borovi fenyőből készült Vitéz Bertalan Árpádról elnevezett kilátót. A messzelátó magassága szimbolikusan 1956 cm.Kilátóteraszáról a Bakony legszebb panorámája tárul a látogató elé megfelelő körülmények közt. Beláthatjuk az egész Bakonyt szinte minden csúcsával ,elénk tűnik a Ság-hegy,a Somló és a Tanúhegyeken túl a Balaton kéklő víztükre is megcsillan. A lakott települések közül Zirc tornyai,Tés szélmalmai és a pannonhalmi Apátság impozáns épülete vonzza magára tekintetünket. Rossz nyelvek szerint téli hidegfront után a kristálytiszta levegőben Schneeberg hósapkája is kivehető. Nem árulok el nagy titkot,mi ma is hoztuk a szokásos formánkat és a fenti látképet csak optikai csalódás formájában élvezhettük.

Magyarok Nagyasszonya Templom

utcarészlet kerekeskúttal

A Királynék városából a ritkás délelőtti buszok egyikével hajtattunk a Dunántúl legmagasabban fekvő(499,5m) településére Hárskútra. A település Hárságy-puszta és Gyertyánkút-puszta összevonásával jött létre 1956-ban. Az okiratok Hárságyot említik először a 15. sz.-ban. A környék Mátyás király egyik kedvenc vadászterülete volt,nevét is innét származtatják:"hársfából készített ágyon feküdt a király a vadászkunyhójában". A környékbeli más falvak lakói "Waldesel-nek(erdei szamarak)" csúfolták az itt lakókat a nagy erdőkről.A puszta első lakói is már német anyanyelvűek voltak. Gyertyánkút első lakói a környékbeli üveghuta,hamuzsírégető gyár munkásai voltak,származásuk szerint cseh-morva és szlovák nemzetiségűek. A két pusztáról a "nagy eszme" szellemében,1948-ban 130 személyt zavartak el szülőhelyükről és telepítették ki őket. Emléküket a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére felszentelt templom kertjében található Emlékmű őrzi.

Hősi emlékmű

Kitelepítettek Emlékműve

Mai túránkra csapatunk 100 %-al nőtt,hisz velünk tartott legkisebb fiam és keresztfiam. Ők szintén gyakorlott túrázók,de extrémebb formáját űzik ennek a sportnak,azonban most pár túra erejéig "leereszkedtek"hozzánk. Már induláskor ködös volt az idő,de idehaza még ki-ki kandikált a nap,bizakodva indultunk hátha szerencsénk lesz és a ködhatár fölé fogunk jutni ma,ami ritka és felejthetetlen élményt nyújtana. Nem így lett.

pecsét a szellemkocsmánál

Leszállva a buszról felöltöttük folyékony télikabátjainkat,a az oportó szőlőből készült párlat került sorra.El is kelt,mert alig pár fok volt a faluban,ráadásul a hőérzetünk erősen befolyásolta a köd és az élénk szél.Elvégeztük az adminisztrációt a már évek óta zárva tartó,szellem vendéglőnél,ismerkedtünk a falu csekély nevezetességével,fejet hajtottunk a helyi hősök előtt. Jókedvűen haladtunk a szépen rendezett porták közt. Lépten-nyomon szembeötlött a sváb pedantéria,egy ékszerdobozt ismerhettünk meg. Egy helyi kézművesnél friss joghurttal,tehén és kecskesajttal kényeztettük gasztro énünk,aztán máris elekezdődött az első komolyabb kaptató.

az első kaptató

A fiatalok erős tempót diktáltak,még állandó túratársam is szuszogva vette a levegőt,rólam nem is beszélve. A fényképezős trükköt nem tudtam bevetni, kattogtak a kerekek mit kéne kitalálni,de mire valami beugrott volna lekanyarodtunk dél-keletre a Borzás-hegy oldalába. Na itt pihenjt vezényeltem, frissítésre hivatkozva.

magaslesen

Innét már jó tempóban tudtam én is haladni a kopasz gerincen, gyönyörködtünk a kilátásban.Ja nem,csak képzeletben,mert a köd végett kb. 30m-es volt a látótávolság. A piros barlang jelen lezuhantunk a Borzás-hegyi sziklaüreghez ,aztán visszakapaszkodtunk a meglehetősen meredek,sziklás emelkedőn.

sziklák alatt

Borzás-hegyi sziklaüreg

Köszönhetően az erősítésnek ripsz-ropsz a Papod csúcs ködébe találtuk magunkat,ahol 1 fok fogadott. A bátrabbak felfutottak a messzelátóra,én hoztam a formám és lent néztem körül. Ők jól körülnéztek a kilátóteraszon,jobbnál-jobb felvételeket készítettek. Mire leértek keresztfiam szakállán a vízcseppek kezdtek megfagyni. Mivel ma bőven volt sofőr,sorsot húztunk ki vezet haza. A nyertesek a mai csúcscsoki mellé rendhagyóan egy csúcssnapszot is kaptak lélekmelegítőként.

Eszembe ötlött a Keleti-Bakony egyik ikonikus bivak mester,Mászógép. Ő már többször töltötte itt az éjszakát és szerzett feledhetetlen élményeket messzelátás ügyben is.

ásító krokodil

kapaszkodás sziklák között

A Papodról erős tempóban rongyoltunk lefele,hisz kellemetlen volt nagyon az idő.Ördögszántáson botladoztunk,átkeltünk pár patakon,melyek a mély völgyben még be voltak fagyva. Pár huppanás a Kis-Papod és a Mohos-kő oldalában aztán megkezdődött a végső ereszkedés Eplény fele. A rétes szakaszon mély-saras talajt dagasztottunk. Itt tudatosult bennem,hogy új bakancsra van szükségem. Egy sárcsomón megcsúszva balra egy tripla- Axelt indítottam,aztán,hogy ne legyen becsapódás belőle erős kapálózással egy jobbos dupla-Lutz-al hoztam vissza az egyensúlyom. Igen ám,de ebben a mutatványban erősen megroppant a derekam,volt is pár nap nyafogás belőle.

Ördögszántáson

jégszalag

Itthon bakancspucolás közben vettem észre,hogy a Wibram talp elkopott hű társamon. Vagy talpalás lesz belőle vagy új állja a helyét. Kénytelen voltam lassítani,de már nem sok volt hátra a forgalmas 82-esig,amit ma nem vállaltunk be az erős köd végett és jelzetlen úton értünk Eplény központjába.

trappolás

túrabot gyűjtőállomás

Erre nagyon sűrűn járnak a buszok,így alig kellett pár percet várnunk ás máris a meleg járműben ültünk.Már egészen megszoktuk,hogy az éttermekből rendelve lehet enni,így útközben már megrendeltük a kiszállítást. Ma meglepő módon egy üveg BB doux pezsgő- Jäger kombóval jutalmaztuk meg magunkat.