KDP. 6/B TÚRA. 2021.03.08.

TÉS-INOTA

ÚT A KOPÁR SZIKLÁK FELÉ

"Jaj,a hátam,jaj a hátam

Odavan!

Szomszéd bácsi kiporozta

Csúfosan.

Átkozott a görcsös fütykös

Somnyele!

Mellyel engem oly pogányúl

Csépele."

Petőfi Sándor :Szeget szeggel 1vk. Puszta-Palota, 1843.április

vakítóan fehérlő sziklákhoz érünk

A múltkori csúfos feladás után alig három nap telt el és újból hajnalban kukorékolt az a bizonyos. A Nőknapján csípős,de tiszta időre ébredtünk,a csodás időjárás kitartott egész nap,így remek túrán sikerült teljesíteni a Téstől Inotáig tartó távot,ami szűk 20 km volt.Már ránk is fért a szerencse,hisz az elmúlt pár túránk során valami iszonyú tré körülményeket fogtunk ki. Ezúttal jártunk egy kicsit Mátyás nyomdokában,vadregényes sziklavölgyben,a hazai bányászat egyik volt fellegvárában és a napot az Adria-partot idéző kopár,fehéren világító mészkősziklák között fejeztük be.

Bátorkő-vára

a Baglyas

Fázósan szálltunk fel a reggeli buszok egyikére Várpalotán. A járatunk pár perc késéssel indult és hétköznaphoz viszonyítva meglepően kevesen utaztak rajta.Konkrétan rajtunk kívül egy utas zötykölődött az elkopott úton a buszon,mely hazánk legnagyobb katonai lőterén átvágva meredek emelkedőn kapaszkodott fel a Tési-fennsíkra. Ma már nem jellemző,hogy gyakorlat végett lezárják ezt az útszakaszt,de nem is olyan régen nekem még volt szerencsém többször is belefutni lezárásba.

szeansz

indulás

A Szent István Király templom toronyórája még nem ütötte el fél nyolcat,amikor már fejet hajtottunk a tési világháborús Hősök emlékműve előtt. Összecihelődtünk,felöltöttük folyékony nagykabátjainkat és illa-berek máris a falu főutcáján trappoltunk a KDP jelzése felé. Még fagyott dűlőúton battyogtunk a Tési-fennsík zöldbe burkolózó mezői mellett. Előttünk a Futónék és a Márkus-szekrénye tömbjei ,mögöttünk Tés látszott a szélmalmokkal. A falu mögött a Bakony többi csúcsa is feltünedezett.Ezúttal nem lehetett panaszszavunk a messzelátásra,festővászonra kívánkozó körülmények voltak.

kereszt Tés határában

visszatekintés

Ámultunk,bámultunk a földutat murvás szalag váltotta és hol meredekebben.hol lankásabban kapaszkodtunk egyre magasabbra. Annyira belemerültünk a csodás környezetbe,hogy egyszer csak egy óriás tölgyön virító ,nem mindennapi nagyságú piros jelzésre lettünk figyelmesek,ami fölött ott pózolt a KDP igazolópecsétjének egyen doboza. Hoppá, felértünk a Márkus-szekrényére (508m).

kapaszkodás

pecsét a nagy fán

Örömünkben toronyiránt rontottunk a stemplihez,a szúrós bokrok közt ennek lett is látható nyoma,de kit érdekel,ha pecsételni kell. Beütöttük ítinerjeinkbe az igazolásokat,betoltunk egy csúcscsokit,hisz ma könnyített túra volt soron és magasabbra ma már nem törünk. Meséltem volt menyasszonyomnak és a fiúknak a Márkus-szekrényéről romantikus dolgokat és máris átbuktunk a tetőn és ereszkedésbe kezdtünk.

Márkus-szekrénye

Mátyás királynak volt egy élelmes udvari bolondja Márkus,akinek egy hibája volt,enyves volt a keze.Egyszer egy serlegen vesztett rajta.-Miután az erdőben elrejtette a lopott cuccot és visszatért Puszta-palotába a király rákérdezett,hogy ő lopta-e el? Erre Márkus azt válaszolta,hogy nem ellopta csak elrejtette a szekrénybe.Mátyás rá parancsolt,hogy hozza ide a szekrényt,mire a bolond azt válaszolta "-De olyan erős legény nem akad,még Kinizsi Pál uram se bírja el."A monda szerint azóta hívják a sziklaüreges hegyet Márkus-szekrényének.

a Vár-völgyben

sziklák

Hatalmas,több száz éves tölgyek,bükkök alatt battyogtunk.Igen,battyogtunk,mert a matuzsálemek látványa nem engedi meg a trappolást. Aztán ez a lődörgés egyszer csak átbillent cammogásba. Beértünk a Vár-völgybe! Bevallom férfiasan még nem jártunk itt. A hatalmas sziklák alatt a katarzistól földbe gyökerezett a lábunk. Percekig csak álltunk és bámultuk a vadregényes hatalmas,vadregényes és félelmetes sziklafalakat. Miután állunkat felkötöztük,előkerültek a technikák,kattogtak,készültek az emlékek.

sziklák alatt

várfal

A szűk völgyben tolultak a gondolatok,Fatia Negra,rablólovagok,véres csaták az átjutásért,romantikus légyottok a számtalan barlang,üreg valamelyikében. Aztán a völgy félelmetes ragadozó madarai! Hatalmas kiterjesztett szárnyakkal köröztek a sziklák között zsákmányra várva. Nagyon visszaesett az átlagunk mire elértük a völgy fő látványosságát a Bátorkő-várát.

a nagy mászás

a vár fokán

Bátorkő-vára a Fajdas-hegység egyik szűk völgyében a Vár-völgyben áll egy sziklacsúcson.Igazi sasfészek lehetett a maga korában,kiválóan meg lehetett figyelni belőle a völgy forgalmát és ideális vámszedő helynek is bizonyult. Források szerint a 13.sz. végén építtethette a Konth család,aki a környék birtokait felügyelte. A 14.sz első harmadában a Csákok birtokolják,ők cserélik el más várakért Károly Róbert királlyal. A legenda szerint Mátyás király kedvenc vadászkastélya volt.Palota várának megépültével jelentőségét fokozatosan elveszíti,a török hódoltság alatt jelentős pusztulásnak indulnak falai.A kövei leomlanak,a környékbeliek elhordják építőanyagnak,később villámcsapás is éri. A 17.sz-tól Puszta-Palotaként kezdik emlegetni. 1843-ban a romoknál írja Petőfi Sándor a Szeget szeggel című versét.

várudvarban

Puszta-palota

Miután alulról megcsodáltuk a várat,ki-ki vérmérséklete szerint bevette azt. Mi öregesen,csak az alsó udvarig merészkedtünk,de a titánok persze,hogy magasabbra hágtak és a sziklák közt,néhol négykézláb a felsőbb szintekre is eljutottak. Gondolkodóba estünk a merre továbbon. A völgyben vagy pedig a sziklák tetején menjünk a piros pluszon. Ez utóbbi remek látképeket ígért,de a mi útvonalunk nem ott vezetett. A döntés a völgyi útra esett,ezért aztán a bakancslistánk egy újabb útvonallal bővült.

sziklasorosban

Gazsi-lik

Energiapótlás után tovább a hatalmas sziklák közt. Volt egy kis barlangászkodás a Gazsi-liknál. Ebben újfent a fiatalság vitte a prímet,nekem a csontjaim már nem hajlanak a csúszásra,kedvesem pedig retteg a lukaktól,barlangoktól.A hatalmas sziklák egyre ritkábban,egyre kisebbek lettek kezdett szelídülni a táj.

sziklahasadék

Kálista

Hogy a vízben szegény környéken a csapadékvizet megfogják,zárógáttal igyekeztek a völgyekben azt megfogni.Az így kialakított tavacskát,tájszóval Kálistának nevezték.A ma már nem gondozott kálisták kiszáradtak,feltöltődtek,de a talaj a környékükön még ma is vizenyősebb,mélyebb.

szűkűlet

belépés a Vár-völgybe

A út is mélyebbre,sárosabbra váltott. Egyrészt a kezdett felengedni a reggeli fagy,másrészt a Kálista környékén jártunk ahol mélyebb,ingoványosabb a talaj. Innét magasabb fokozatra kapcsoltunk,volt pár csusszanás a sárban,na itt beindult a zabhegyreakció,nehogy megismételjem a múltkori 9,5-es mutatványom. A Vár-völgyből két hatalmas dolomit szikla közt léptünk ki,ezek olyanok voltak két hatalmas kapuszárny,ami csak arra vár,hogy becsukják őket.

Kulák áldozatok emlékműve Várpalotán

Kiérve a völgyből pár lépés és máris Várpalota utcáinak aszfaltját koptattuk. Belestünk az egykori zsidó temető míves sírkövei közé,emlékművek mellett haladtunk és máris megérkeztünk a város fő látványosságához,az Újlaki-(Thúry) várhoz,melyet a környékével együtt jelentős beruházással most újítják fel.

Evangelikus templom

Várpalota gazdag története és számos látnivalója elég hosszú listát tesz ki,ezért most csak említés szintjén foglalkozom a várossal. ha befejeződik a vár felújítása vissza fogunk jönni és egy hosszabb írással foglalkozom majd velük.

felújítás alatt

Várpalota történetét már az ókortól számítjuk. A település a Bakony lábánál terül el,a Balatontól alig 30 km-re. Bővebben egy későbbi várossétán fogunk vele tüzetesebben megismerkedni.

Thúry(Újlaky)-vár

A központban a lezárások végett kalandos pecsétkeresés végén tudtuk beütni a lenyomatokat az igazolófüzetjeinkbe. Az egyik nyitva tartó nívós kebabosnál elviteles kávéval kényeztettük magunkat,majd Várpalota utcáin emelkedtünk. Elhaladtunk a Bakony Harckiképző Központ laktanyái mellett és egy meredek lépcsősor végén értük el a város határát.

egykor Zsinagóga,ma Képtár

villanypóznák alatt

Földúton trappoltunk a tési országútig,melyen átvágva hosszú menetelésbe kezdtünk a villanypóznák alatt. Szerencsénkre még tavasz elő van és az aljnövényzetet is a közelmúltban irthatták ki. Vegetáció idején nem lehet fáklyás menet az itteni haladás. Most sem volt egyszerű,mert a tereprendezés nyomán nagy gödrök és göröngyök hátráltatták az előrejutást. Ráadásul a nyílt részen a Baglyasról lecsapó kellemetlen szél is szembe kapott bennünket.

mediterrán hangulat

Viszont a hófehéren világító karsztos vonulatok látványa mindezért bőven kárpótolt. A nap másik fénypontját éltük át,mintha az Adria partján lettünk volna. A Baglyas távoli sziluettje viszont egy vulkánra emlékeztetett bennünket,ilyeneket Sziciliában volt szerencsénk látni. Már ezért megérte idáig gyalogolni,látványos rész.

Inotai-víztározó

Inota középkori eredetű település,a mai temetőben található templom az 1300-as években épült,román stílusba,többször átépítik,de eredeti román jegyeit mindmáig megőrzi. A falura a török időkben nehéz idők jönnek,kétfelé is adóznak. 1951-ben csatolják a szocialista ipar egyik fellegvárához Várpalotához.Ekkor épült fel az Inotai Hőerőmű és az Inotai Alumíniumkohó.

Román-kori emlék Inotán

Hogy vizes élmény is jusson mára: hangulatunkat még jobban feldobta az Inotai-vízfolyásból felduzzasztott víztározó,mögötte a hófehér hegyoldallal. A falu temetőjénél felkapaszkodtunk a román alapokon nyugvó Szent István király templomhoz. Innét lenyűgöző látványban volt részünk. Alattunk a Hőerőmű jellegzetes hármas tornya,Várpalota és a környékbeli halastavak. Én megesküdtem,hogy még a Pelso-t is láttam felcsillanni,de kedvesem leintett,hogy csak délibábot képzeltem magam elé. Kinek volt igaza?Ki tudja?

Inotai-Erőmű

Inota szépen felújított ingatlanai között ereszkedtünk le a Radnóti úti helyijárat megállóba,ahova bő fertályóra múlva gördült be a járat,mellyel Várpalotára hajtattunk. Kocsiba pattantunk és sofőrünk hazafele fordította a kormányt. Otthon szimbolikusan mediterrán ízek kavalkádjával és egy flaska Szovjetszkoje Igrisztoje champagn-al jutalmaztuk meg magunkat ez után a remek túra után.