AK. 7. TÚRA    2021.07.23.                RUZSA-BORDÁNY                                                                                                                                                                    LÉPÉSEK  A  "MAGYAR    SZAHARÁBAN"

"Nem az utadba kerülő hegy fog megállítani,

 hanem a cipődbe kerülő homok."

                                            Robert Williem Service (skót költő 1874-1958)

-Tudod ugye,hogy megint nőtt a lista?-szólalt meg állandó túratársam két kanál Hungarikum közt,melyet Baja egyik legjobb halászcsárdájában rendeltünk,hogy megkoronázzuk a háromnapos túránkat,mely során a Duna-Tisza közén tapostuk a már-már sivatagi táj homokját.

-Igen,több sorral-jött a válasz.Ez a rövid párbeszéd azokra az útba eső helyekre utalt,melyeket a kéktúrázás során érintettünk,de valamilyen oknál fogva részletesen megismerni nem tudtuk.Mire befejezzük az OKK-t ez egy terjedelmes jegyzet lesz és félő,hogy a rajta lévő helyekre nem fogunk visszatérni,hisz mindig fog akadni fontosabb,sürgősebb dolog. Amíg eljutottunk a Sugovica partjára sok minden történt az előtte lévő napokban,ezt próbálom összefoglalni alább több részletben.

Misivel békési barátaink szintén az AK ösvényeit járják így adott volt,hogy a soron következő szakaszokat is együtt tegyük meg.Erre a hétvégére egy bő 70 km-es etapot szemeltünk ki Kunfehértó és Bordány között. A Bácskai löszös síkság és a Homokhátság bizony jelentős sivatagosodás jeleit mutatja. Amerre a szem ellát hatalmas homokmezők,kietlen pusztaságok. A homokot megkötni szolgáló fekete fenyvesekben hatalmas,szívfacsaró tarvágások ,melyek helyére általában a vitatott értékű akác kerül. 

 

Aztán  az eső hiányának jelei. Hazánk talán legcsapadékszegényebb területén járunk. Az amúgy is értéktelen földek (pár aranykoronás,homokos ) csak állandó öntözéssel és komoly tápanyag rásegítéssel foghatóak termőre. Kemény munka ez a környékbeli gazdáknak. Látva a szárazságot,homokot,küzdést, komor,viharfelhőkkel terhelt jövőkép sejlik fel a látogató előtt. Na,de mi nem ezért vagyunk itt,nekünk más dolgunk adódik erre,úgyhogy lássuk a macit.

Még nem volt reggel nyolc mikor már vígan gurultunk az Öttömös környéki fenyves homokos erdei útján az erő mélyén lévő tanyához,ahol a logisztikai központunkat ütöttük fel erre a pár napra. Ahhoz ,hogy ilyen korán itt lehessünk, persze megint hajnalban kellett indulnunk a Pelso mellől,de ezt már megszerettük,sőt várjuk is az ilyen korai indulásokat. 

Örömködés,elhelyezkedés,autók megfelelő helyre juttatás... ezzel viszont jól elment az idő,így jó fertályórával elmúlt délelőtt 10 mire rövid nyújtás után beüzemeltük Magyar Kincstári turistalábainkat és belecsaptunk a lecsóba Ruzsa központi terén. Ismerkedés a helyi nevezetességekkel,főhajtás a helyi háborús hősök előtt és a falu fölött hősi halált halt lengyel pilóták előtt. Aztán máris a Molnár Büfében topzódtunk kávé és alkoholmentes frissítő ügyben. Mikor a rendelés megtörtént megkerestük a pecsétet és beütöttük ítinerjeinkbe a mai első igazoló lenyomatokat.

Leletek igazolják,hogy Ruzsa környéke már az Őskorban is lakott terület volt,azonban a környékhez hasonlóan tanyaszerkezetű rész volt. Elszórt tanyák,bokrok jellemezték a környéket pár tanyaközponttal. A 18.sz-tól aztán a mai község területén épültek állattartó szállások és tanyák. Ekkor  még Csorvának,majd Rúzsajárásnak ismerték. Aztán 1927-ben megérkezett a vasút,a Szeged környéki kisvasúthálózatnak a falu területén lett az egyik állomása. Ez magával hozta a fejlődést,egyre több tanya,majd kőház rendeződött utcába és elkezdődött a mai falu kialakulása. A volt" Csorva-Átokházai tanyai kapitányságból" 1950-ben vált önálló településsé,mai nevét 1957-ben kapta meg.  A falu a leghíresebb arról,hogy a területén fogták el a pandúrok a hazai betyárvilág legismertebb,leghíresebb ikonját: Rózsa Sándort,1857.május 1-én. Az Urunk Színeváltozása római katolikus temploma a helyiek kétkezi munkájával 1987-ben épült fel.Az egyedi kinézetű és különleges szerkezetű harangtornyot 1991-ben emelték az épület mellé. A 2002-ben felavatott Kossuth Lajos márványlapot a helyi Kossuth társaság állíttatta a Turini Remete születésének 200. évfordulóján. 

A lengyel pilóták emlékművét 2012-ben avatták fel,melyet a lengyel származású szegedi szobrászművész ,Brzózka Marek készített.A több mint 3 méter magas bronzból,acélból és kőből készült alkotás egy ég felé törő repülőt ábrázol. Hét fiatal desszantos lengyel pilóta azt a küldetést kapta a brit parancsnokuktól 1944.szept.11-én,hogy légi úton juttassanak el segélyszállítmányt a varsó felkelés résztvevőinek. Azonban a Lufwaffe egyik vadászgépe üldözőbe vette őket és Ruzsa fölött végzetes sorozatot adott le a szállítógépre. A gépen utazók mind szörnyethaltak,ma a solymári Brit Katonai temetőben nyugszanak.

 Kilépve a hűs műintézményből rögtön szembesültünk vele,hogy a mai etap sem fáklyás menet,hisz már akkor 27C-t mutatott a hőmérő,aztán mi lesz még ezután. A rend kedvéért meglepődtünk a melegen,de tudtuk,hogy a hét hátralevő napjaiban még forróbb lesz a levegő. Gyorsan fogytak a méterek a helyi utcákon,elrongyoltunk a helyi Hannapi stadion mellet, egy éles kanyar után máris elkezdtük rugdalni a homokot ami  a hétvégét teljesen ki fogja tölteni. Az első útba eső tanyánál,ami egyébként vendégházként funkcionál, ismerkedtünk az emuk titkos életével,aminek rejtelmeiben az óriás madarak gazdája avatott be.

A Kállai-erdő hűvösében folytattuk a trappolást,mivel itt még csak ízelítőt kaptunk a mély homokból. Az erdőben előbb csodaszép erdei fenyők varázsoltak mediterrán hangulatot és illatorgiát,már csak a kabócák ciripelése hiányzott,de ezt a szöcskék,tücskök zenéje pótolta. Sajnos a fenyvest egy idő után vegyes erdő,nyársas majd jellegtelen akácos váltotta,de legalább ezek is kellemes árnyékot adtak az egyre forrósodó melegben.

A Kállai-erdő egykoron,nem is  oly régen a környékbeliek kedvelt kiránduló helye volt. Több kiépített tűzrakó és pihenőhely is várta a fáradt vándort,mára ezeknek sajnos a hírmondója sem maradt.

Elérve az erdő végét átkeltünk az álmos 5433-as mellékúton és beléptünk a Pálfi-erdő hűs lombkoronája alá. A vegyes erdő idillje azonban nem sokáig tartott,mert az AK útvonala egy idő után az erdő széli homokos szekérúton kanyarog tanyákat érintve,melyek mellett mindig találni eperfát vagy valamilyen érő gyümölcsfát. Mivel már a napkorong elérte mai zenitjét, az erdőszéli úton árnyék szinte semmi nem volt,így hamar előkerültek a napszemcsik,légióssapkák,ezres naptejek. A perzselődés nem volt elég ,a homok is egyre  mélyebb lett,ráadásul Első Feleségemnek fájt a dereka ami miatt nem tudta emelni rendesen a lábát,csak rúgta a homokot. A finom szemcsék olyanok mint a víz mindenhol utat találnak,így hamarosan megkezdték a dörzsölő hatásuk kedvesem cipőjében,ami estére méretes vízhólyag formájában teljesült ki. No nem volt kellemes útja asszonykámnak,csodáltam is a kitartását,de ezzel nem sokra ment.

A Pálfi-erdőben több régészeti feltárás is folyt,a talált településnyomok bizonyítják,hogy Ruzsa környéke már az Őskor óta lakott,valamint Árpád-kori településnyomokat is felfedeztek. Az ásatások során egy Árpád-kori templom alapjait és egy szintén ebből a korból származó harangmaradványt találtak.

Itt nagyon közel húzódik a déli határ,előbb a polgárőrök jöttek szembe,majd hátulról a határrendészek két autóval(az egyik rabomil volt),de csak intettek miután konstatálták,hogy csak egyszerű"turisták"bóklásznak a tűző napon a bokáig érő homokban. A hosszú egyenesben egyszer csak két kis pontra lettem figyelmes a távolban. A pontok egyre nagyobbak lettek és sebesen közeledtek. Egy pécsi házaspárral akadtunk össze,akik már kétszeres OKK teljesítők,most járják harmadszor a nagy kék utat. Jól elbeszélgettünk velük,felidéztünk pár ikonikus helyet a kékről,közben az is kederült,hogy ők csak saját maguk szórakoztatására csinálják a mozgalmat,eddig még egy füzetet sem adtak le . Így is lehet na... Innét is üdvözöljük Tamást és kedves párját!

Mikor már majdnem elértük a Zákányszékre vezető 5431-es mellékutat, a mozgalom útvonalának kiírói tettek róla nehogy túl jól érezzük magunkat. Az ösvény balra fordult és még az eddigieknél is nagyobb homokba poroszkáltunk tovább,találóan az Ördög-tanyánál jártunk. Már csak át kellett vergődni az aszfalton és valóságos oázishoz értünk Ruzsa-vágón. Az itt lévő bót-kocsma kombóról már olvastam ilyen-olyan véleményeket,nos mi ma kocsmáros bácsi rosszabbik énjére akadtunk. Viszont frissíteni pont jó volt,jókor jöttek a déli tikkasztó hőségben a jéghideg 0/0 %-os serek.

Félórás pihenő után nyílegyenes aszfaltra váltottunk,ez most felüdülés volt. Állandó túratársam félre tette fájdalmait és elővette saját termpóját,begyújtotta az utánégetőket. Igen ám,de ma négyen voltunk és mi nem vettük fel az iramot Zsikével,de Misi beleállt,így nemsokára már csak a kontúrjaikat láttuk. Félúton elbeszélgettünk egy kombájnossal aki a rozsot vágta.Tőle hallottam először és meg is lepődtem rendesen,hogy itt nagyon silányak a földek, pár,sőt fél aranykoronásak.

Újabb trappolás kezdődött az egykori Ruzsa-tanyai Iskola épületekig. Az egyik épület szépen felújítva,a másik gazban düledezik.Furcsa kontraszt.Itt aztán az aszfalt is elkanyarodott a lábunk alól és mi másra váltottunk volna ,mint homokra. Megérkeztünk a gyökérzöldségek birodalmába! Ha valaminek jó, akkor ezeknek a zöldségeknek kitűnő a homokos talaj. Amerre a szem ellátott mindenhol sárgarépa, zeller, petrezselyem,cékla és a jó öreg krumpli. Azért pár paprika tábla is képviseltette magát,teljesen érthetetlenül. Aztán a mindent behálózó tűzoltócsövek,KPE csövek sokasága. Tiszta labirintust képeztek.Persze,hogy mindegyik csúcson üzemelt,csakúgy fröcsögött a víz mindből- nem csak itt hanem amerre jártunk ebben a pár napban. Mindenhol. Földön,kertben,házaknál kin-bent. Törtem is a fejem rendesen:vízhiány,szárazság,sivatagosodás etc.,itt  és sok egyéb helyen meg fröcsög a víz. Mi lesz a vége? Na de ez megint nem ide vágó téma....

Úgy belemerültem a gondolataimba,hogy elfeledkeztem róla,hogy a föld közepén keletnek kéne fordulni. A többiek pedig jelzés híján nem is vehették észre.Érdekes,hogy ide a pusztába miért nem került egy kanyarodást jelző tábla,jel,oszlop? Mire észbe kaptam több mint 500 lépést eljöttünk! ---  Fordulj,nyergelj!-kiáltottam-tartoztunk az ördögnek 1 km-rel. Jó útra térve hatalmas gépzúgásra lettünk figyelmesek,itt meg a sárgarépát "aratták". Igen aratták,mert egy kombájnhoz hasonló óriás szedte a gyökereket és továbbította a mellette lévő traktorra. Ilyet sem láttam még!

Megálltunk nézelődtünk,a földről oda jött az egyik ember,persze,hogy a tulajdonos volt. Jó félórás beszélgetésbe elegyedtünk,megtudtuk a gyökérzöldségek termesztésének csínját-binját,minden küzdését az elemekkel. Az is kiderült,hogy ők látják el a hazai vezető élelmiszerláncokat ezekkel a termékekkel,az is szóba került,hogy Ők viszont minden évben Villa Bocláron nyaralnak így akár találkozhattunk is. Búcsúzásképpen ajándékot is kaptunk,friss sárgarépát egy öllel. Innét is üdvözöljük Papp Uramékat,az Isten adjon nekik további szép sikereket!

Tanyák,földek közt küzdöttünk a homokkal és a forrósággal.Szerencsére egy idő után a homok murvás útra váltott,gördültek is a kövek. Megérkeztünk a Vágói-csatornához,ahol pihenőt vezényeltem, lehuppantam a csatornapartra és rágyújtottam egy nótára: "száraz tónak,nedves partján...",ugyanis mint a  helybeliektől megtudtuk, a csatornában már vagy 30 éve egy deka vizet sem láttak.

Frissítés után új erőre kaptunk: "Ide nekünk az oroszlánt" kiáltással rohantunk ki az 5432-es útig,ahonnét az út melletti hosszú kerékpárúton rongyoltunk be Zákányszékre. A forró aszfalt csak úgy tolta ki magából a hőséget,nagyon jól estek a vízpermetek,melyeket az öntözőszerkezetek szórtak ránk.Most nekünk párakapuként szolgáltak. Beérve a falba Misivel gyorshajtáson kaptak minket, a trafi 52km/h-t mutatott. Egy szembejövő lovaskocsis csak ránk nézett,bólintott és legyintés után hatalmas hahotában tört ki,benne volt ebben minden:-"bolondok..." gondolta,igen ezt észre vettem az alföldi emberek csodabogarakként néznek ránk,bakancsosokra.

Megváltásként vártuk,hogy a Retro Büféhez érjünk,mely egyben igazoló pont is. Megváltás az nem volt,viszont mérgelődés igen. Zárva volt az egység,még szerencse,hogy a stemplit felszerelték a terasz korlátjára.Igaz,hogy jelezve nincsen,sőt nem is látható,de csapatunk Éles Szeme,Zsike észrevette miután bőszen igazoló fotózásba kezdtünk. Így továbbálltunk pár métert a helyi busz "állomásig",mely Zákányszék központja is. Az itt lévő cukrászdában kávéztunk,fagyiztunk, a  csajokban még buzgott az erő elmentek megismerkedni a falu néhány nevezetességével. Nagyon nem akaródzott indulni,de ha menni kell nincs mese. Jó 40 perc ejtőzés után kezdtünk cammogni a falu főutcáján,majd egy újabb műintézménynél mellékutcákra váltottunk és lassan kiértünk a falu széli telepekhez.

Zákányszék környékén bronzkori leleteket is tártak fel, Honfoglaló eleink is éltek a környéken,majd kunokat teleptettek be az elszórt tanyákra.Aztán később szegedi polgárok használhatták a homokos földeket. Ők szőlőt,zöldségeket termeltek itt. A termény gondozása,őrzése megkövetelte,hogy ideiglenes házakat,kunyhókat emeljenek. Ezekből alakult  ki a terjedelmes tanyavilág. A falu elődje Lengyelkápolna néven volt tanyai kapitányság,A  kisvasút 1924-ben éri el,ekkor kezdődik a faluvá rendeződés hosszú folyamata.1950-ben vált önálló településsé,ekkor kapja mai nevét is. A  faluban töltötte nyarainak egy részét Tömörkény István író.A Szentháromság tiszteletére felszentelt római katolikus temploma mai formáját a régi,kegyhelyként funkcionáló kápolna átépítésével 1924-ben nyerte el.

Régebben Zákányszékből Bordányba közúton vezetett az AK nyomvonala,de a közeljövőben ezt kiváltották,igaz így valamivel hosszabb lett,de legalább nem kell autók közt kavarogni.Ennek ellentételezéseként viszont kapunk egy újabb adag homokot. Elhagyva a falu házait tanyák és földek közt közt kanyarogtunk. Itt már változik a tájkép a zöldségek mellé egyre több gyümölcsös is beékelődik,aztán egy idő múlva már fel is váltja őket. Viszont ezek a gyümölcsösök a hideg tavaszi,nyár eleji időnek köszönhetően elég gyér termést mutattak. Jobbára barackosok közt haladtunk,de barackot csak elvétve láttunk a fákon .

Hamarosan újabb országútátkelés következett(5431)majd belevágtunk mai utunk utolsó szakaszába. A kép nem sokat változott homok,gyümölcsös,zölségföldek és újra és újra. Pár tanya,két csatorna(Domaszéki,Palóczhegyi) majd hatalmas gyümölcsösök között vánszorogtunk be Bordányba.

Kanyarogtunk még majd egy km-t a faluban és vert seregként huppantunk le a Viking söröző ellenőrzőpontnál.Viszont sietnünk már nem kellett sehova,ma célba értünk!

A napnak azonban még nem volt vége,vissza hajtattunk a Felső-Árokházi-erdőben a Szerelem-domb lábánál megbúvó szállásunkra. Mivel ma kezdődött a tokiói olimpia ezért mi is rögtönzött pingpong bajnokságot tartottunk,melyet mondanom sem kell ugye,hogy a csajok fölényesen megnyertek. 

Később a "Rózsaszín párdusz" után szabadon "ömbörzsé" sütést tartottunk,mely mellé természetesen jutalomként lecsúszott pár pohár finom Boglári Irsai Olivér,de a forróság végett ma csak szigorúan fröccsként. Jól elfáradva,kitikkadva korán elfeküdtünk,hisz holnap is hasonló nap vár ránk.

Írta:     Soós Lajos

Fotó:   Soós Margit

Még több kép a mai napról: https://photos.app.goo.gl/qkEGGFQ5KbPkvkQg7

Térkép: