AK. 8. TÚRA 2021.07.24. PETRÓCZI ISKOLA - RUZSA

RÓZSA SÁNDOR A LOVÁT UGRATJA

"Amikor Rúzsa Sándort a pandúrok kergették,

s amikor a fa alatt elvágtatott fölkapaszkodott az ágakra.

Lova tovább szaladt,a pandúrok az üres nyergű lovat kergették.

Rúzsa Sándor a nyárfárul nézte üldözőit"

Juhász Antal néprajzkutató

Szombatra még melegebb időt ígértek, 33-35 fokot,ami érzésünk szerint be is jött. Ezért úgy szerveztük a hétvégi "alföldizést",hogy a melegebb napokra árnyékosabb részek essenek.Ez úgy ahogy sikerült is,de azért sok helyen nyílt részen ,a végén pedig aszfalton tesztelhettük hőtűrő képességünket. A Petróczi iskolától gyalogoltunk bő 22 km-en keresztül Ruzsáig,közben lakott területet nem érintettünk,utunk nagy része erdőben vezetett az egykor betyárok járta léniákon,ösvényeken.

A nép ajkán a közszájon forgó legendáknak és részben a romantikus szépirodalomnak köszönhetően a 18-19-századi betyárok nem számítottak/számítanak bűnözőknek,hanem egy idilli kép él róluk, amolyan népi hősöknek számítanak,akik tetteikkel a társadalmi igazságosságot szolgálják. Egy ismert népdal így szól,ami mindent elmond a közfelfogásról: "Isten teremtette a betyárokat,azok által veri a gazdagokat." Számtalan mese,legenda keringett róluk.De ismerni csak kevesen ismerték őket. Sőt aki ebben a kegyben részesült az is csak felületes információkkal rendelkezett róluk. Ez legfőképpen abból adódik,hogy rejtőzködve éltek,bujkáltak a pusztákon,erdőkben és a hegyek barlangjaiban. Túrázásaink alkalmával ma is számtalan helyen találkozhatunk emlékükkel,egykori búvóhelyeikkel .Ezek a hős legendák általában már életükben megszülettek, róluk azonban az igazság ezzel szemben teljesen más: a zsiványok nem minden esetben voltak igazságtevők, magyar Robin Hood-ok. A valóság az ,hogy ők egy amolyan számkivetettnek számítottak,akik tudatosan vagy kényszerűségből vállalták ezt az életformát,annak minden előnyével,hátrányával.

A betyárok élete elég zárt világ volt,kasztosodás jellemezte melyek közt átjárás alig volt,a rangban lejjebb levőket kiközösítették, lenézték. A legalsó osztály a kapcabetyároké volt,őket a házásó betyárok követték. Előkelőbbek voltak a talpas betyárok,akik jellemzően a hegyvidékek környékén garázdálkodtak és olyan helyeken bujkáltak melyek megközelítése roppant nehéz volt. A zsiványok elit osztálya a lovas betyárok voltak,akik jellemzően alföldeken, síkvidékeken űzték a mesterségüket.A leghíresebb betyárok,Angyal Bandi, Savanyú Jóska, Sobri Jóska ,Sisa Pista, Patkó Bandi,Zöld Marci ,Veszelka Imre,Vidróczki Márton voltak. Azonban mind közül a legismertebb,legromantikusabb, számtalan monda,nóta,regény megihletője a szegedi végtelen puszták gazfickója,menyecskék megrontója, a pandúrok réme, Rózsa Sándor volt,kinek nyomdokában jártunk mai túránk során.

Mint már említettem, ma sem a nyár leghűvösebb napjainak egyikére ébredtünk,ezért szintén korán keltünk, a tanya égbekiáltóinak (kakas tájnyelvi vált.) is nagy szerep jutott. Még alig múlt fél hét és már izzottak is a gépesített járművek.Előbb Ruzsára hajtattunk,majd a másik autóval kiindulási pontunkhoz a Petróczi iskolához,Bács-Kiskun és Csongrád megyék határához. Mivel az épületből kialakított csárda most sem üzemel,így pecsét keresésbe kezdtünk. Igen keresésbe,mert a közelmúlt felújításai során a stempli is új helyre költözött,a terasz nyugati oldalára fúrták fel egész hevenyészett módon.

Az Öttömöshöz tartozó Petróczi-Iskola 1930-ban épült,mint népiskola. Az osztályokba elsősorban felső-átokházi(ma Ásotthalom) és ruzsajárási(ma Ruzsa) tanyasiak gyermekei koptatták a padokat. Az egykori iskolában ma vendéglátóipari egység működik.Vagy nem működik(elég zaklatott az élete). A sokat mondó baromjárások az ősi homoki legelők maradványai.Területük buckás,melyen szikeserdő pusztai foltok,homokpusztai-gyepek, a mélyebb részeken pedig nádasok fordulnak elő. Gazdag és ritka élőviláguk fennmaradásának elsődleges feltétele a hagyományos legeltetés.

Hét óra pár perckor már menetre készen toporogtunk a forgalmas 55-ös főút mellett,de előtte még ezres naptejjel,Szuku-Nukuval ápoltuk kényes bőrünket. Mikor sikerült átkelnünk az országút túloldalára, előkerültek a légiós fejfedők is. Misi barátomnak ekkor villant be az ő sipkája bezony ott maradt a tanyán. Mit volt mit tenni,tartozott az ördögnek egy útjával. Mi addig kényelmes tempóban andalogtunk a homokos szekérúton ritkás tanyák mellett. Az öntözők már most is ezerrel dübörögtek. Ahogy a tanyák ritkultak egyre nagyobb baromjárások taglalták a lakott részeket. Másfél kilométer után aztán egy éles balossal betértünk az Alföldön nem éppen szokványos feketefenyvesbe,a Dugonics-erdőbe értünk! Ekkorra már Misi is beért bennünket,így a kezdeti dzsindzsás szakasz után felvezetőnk,Kedvesem eggyel emelte a tempót.

A Körös-ér völgyére jellemző szél fújta homokbuckákat a 19.sz. elejétől hatalmas erdőkkel kötötték meg. Az egyik ilyen rengeteg a Dugonics erdő,melynek területén több avar- és népvándorlás-kori leletet,köztük több csontvázas sírt tártak fel.

A fenyvesben megbúvó gondozott és düledező tanyák mellett hasítottunk az árnyas fák alatt,miközben a forgalmas főút zaja egyre közelebb ért. Furcsa volt mikor megálltunk az 55-ös mellett,hisz itt nem is kellene lennünk! Mint a villám hasított be,hisz nincs is jelzés! Ugye-ugye? A tempó átka,mondhatnám visszanyalt a fagyi. Rögtön izzottak a modern kor vívmányai és hát bizony jó 1000 lépéssel elnéztük a jobbos letérést. Misi ma már másodszor tartozott az ördögnek egy úttal! De itt már nem mentünk vissza teljesen,egy széles lénián vettünk egy balost és pár száz méter zöld alagútban pókhálókat begyűjtve értük el újból a kék jelzést.

A baromjárások minden ismérvét felfedezhettük,még az itt oly szokatlan nádast is megcsodálhattuk. Persze mondanom sem kell,hogy a homokot itt is rendesen rugdaltuk. Egyszer csak azt vettük észre,hogy a kék kereszt jelzésre kell váltanunk ha megakarjuk ismerni az erdő legfőbb látványosságát, a Back-kápolnát. Ez a forgalmas főút mellett található,egy roppant szemetes erdei pihenőtől száz lépésre. Viszont a kápolna és környéke példaértékűen rendben tartott,köszönhetően szegedi természetjáró egyesületeknek.

A Back kápolnát 1937-ben Back Bernát szegedi polgár és üzletember(a szegedi Rotari-klub alapítója) a feleségével építette 1937-ben korán elhunyt fiúk,Back Ottó emlékére.A vakolatlan fehér épületet felesége nevének tiszteletére Szent Erzsébetnek ajánlotta fel,viszont a kápolnát Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel.Tervezője Czike Gábor volt.

A kápolna kertjében lévő padoknál rövid frissítést tartottunk. Útra kelve hamarosan átléptük a Felső-Ásotthalmi-erdő rengetegébe. Azaz egykori rengetegébe,mert ezen a részen irdatlan nagy tarvágások jeleit láttuk,nem egy helyen ma is ezerrel forgatták ki a hatalmas gyökereket a gépszörnyek. A régebbi vágások helyén már látszott a sarjalat,de az új telepítések a fenyő helyett már értéktelenebb csemetékből (nyár,akác) tevődtek össze. A tarvágások közt tűző napon ,bokáig érő homokban lépkedtünk előre,fogyott a kedv és az erő a végeláthatatlan egyenesben. Felüdülés volt beérni az árnyékosabb részekre.

Rózsa Sándor a szegedi tanyavilágban 1813-ban látta meg a napvilágot és a legismertebb, legszeretettebb betyárrá vált. Apját,Andrást korán elveszíti,merthogy Bácskán lólopáson kapják és fellógatják. Tehát az indulás adott volt a fiatal fiúnak. Az írástudatlan ifjú első gaztettét 23 évesen követi el,amiért a szegedi Csillagba kerül. Innét aztán hamarosan megszökik és elkezd felfele ívelni a pályája.Hírhedt betyárkalandok sokaságát követte el,60 eset tudódott ki,30 embert(köztük több csendőrt) ölt meg. Jutalma ezért az állandó üldöztetés,menekülés volt az Alföld végtelen rónáin. Orrgazdája,bújtatója a Veszelka család volt,kinek tűzről pattant szép leányukkal szerelmi románcba is keveredett. 1845-ben arcátlanul a király elé fordul kérelmével,hogy becsületes életet szeretne élni és amnesztiát kér,amit persze nem kap meg.

1848 októberében a Honvédelmi bizottmánytól kap amnesztiát és szabadcsapat megszervezésével bízzák meg. Mintegy 150 hasonszőrű ,felfegyverzett legénnyel alakít lovas csapatot. A szokatlan harcmodorú egység jelentős sikereket ér el,de a vér nem válik vízzé! Novemberben egy akció során Ezeres falut végig rabolják, 36 lakóját megölik. Ezért a délvidék kormánybiztosa,Vukovics Sebő feloszlatja a szabadcsapatot. Ezután csikósnak áll,megnősül.Azonban a szabadságharc után újból el akarják fogni,újra bujdokolni ,rabolni kényszerül. Népszerűsége ekkoriban érte el a csúcspontját,számtalan kalandja vált legendává. 1857-ben árulás folytán fogják el a pandúrok a mai Ruzsa területén,komája tanyáján. Kötél általi halálra ítélik,de mivel nem akartak mártírt csinálni a nagy népszerűségnek örvendő zsiványból,ezért kegyelmet kap Ferenc Józseftől és életfogytiglani börtönre változtatják a büntetését.

Kuffsteinbe kerül szigorú őrizet alá,majd 1868-ban amnesztiával kiengedik. Pandúrnak jelentkezik-hiába,így újra rablóbandába áll. A betyárok egyre merészebb tetteit megelégeli a hatalom és átfogó hadjáratot indít a magyarországi betyárvilág felszámolására. Ebben az akcióban hősünket 1869 januárjában fogják el. Évekig tartó perek alatt először életfogytiglani fegyházat kap,majd halálbüntetést,amit a Kúria politikai megfontolásokból újfent börtönre változtat. 1873-ban kerül Szamosújvárra,ahol haláláig 1878 novemberéig raboskodik. Alakja számtalan gaztette ellenére is legendává,népi hőssé vált,vele nyert értelmet a betyárbecsület. Igazi igazságosztó volt,nemcsak a nép körében,de haramia társai között is. Emlékét a nép mondák,nóták sorával őrizte,őrzi,de több irodalmi mű és filmsorozat is készült az életéről.

Valahol láthatatlan határkarókat hagytunk el,csak azt vettük észre,hogy már a Tanulmányi-erdőben homokozunk tovább. Árnyasabb,gondozottabb lett az erdő,a főút zúgása egyre közelebb ért és máris a Ruzsafa óriás törzsét ölelgettük. Jókor érkeztünk,mert az egy szem pihenőpad pont üres volt ,így egy hosszabb pihenőt,frissítőt is be tudtunk iktatni miközben az igazolásokat is beszereztük ítinerjeinkbe. Dúdoltunk betyárdalokat,megemlegettük a híres zsiványokat,emlékeztünk rájuk,hisz ma mégiscsak a leghíresebb betyár nyomdokain járunk a környéken,emléküknek ajánljuk mai túránkat.Szóba került Oszter Sándor,Djoko Rosic és a fel-fel támadó szél még a talpunk alatt is elfütyörészett.

A hatalmas,több mint 220 éves szürke nyárfát a Rózsa Sándor fáját a szegedi népnyelv Ruzsafának nevezi,ez az alakja is terjedt el szélesebb körben.Levéltári iratok bizonyítják,hogy a híres betyár a környéken lakott és portyái során sokszor elment emellett a nyárfa mellett. A legenda szerint üldözői elől ezen a nyárfán bújt el,miközben a pandúrok az üres lovát kergették.A fa kerülete 1909-ben 3,6 m,míg magassága 23,2 m volt .1990-ben kerületét 4,72 m-nek,magasságát 24,5 m-nek mérték. Napjainkban átmérője 5,39 m,míg a magassága már nem igen változik. Szakértők szerint a fa még most is,ha lassan is,de még mindig fejlődésben van.

A déli hőségben nem akaródzott indulni,de még vissza volt jó 9 km-nyi homok dagasztás a mai napból. Így kelletlenül ,de neki cihelődtünk a folytatásnak, átkeltünk a forgalmas 55-ösön melynek aszfaltja a forróságban kezdett olvadozni. Árnyéktalan szakaszon ritkás tanyák,legelésző gulyák közt értük el a rég kiszáradt Bogárzói-csatorna hídját. Útközben nyári almával és árpával érő körtével kényeztettük magunkat. Újabb tanyák a Borjújárásban és lőn csoda elértük a Klauzál erdőt,majd a Csorvási-erdőt.

Innét már árnyas rész következett,furcsa kontraszt volt ez a szakasz. Erdőben jártunk,de időről-időre felbukkantak lakott és lakatlan tanyák. Igazi betyár búvóhelyek,bár ezeket a helyeket szerintem nem kedvelhették,hisz nem lehetett messze ellátni,könnyű volt meglepni a bujkálókat,bár baj esetén az erdőben könnyebb volt elillanni is. Fogytak a méterek egyre közelebb értünk Ruzsához ,mai célunkhoz.

Előtte azonban még tanyák közt hosszú egyenesben kutyagoltunk ki a Borbás-keresztig ahol rövidet fújtunk,majd elérkezett a mai nap legemberpróbálóbb szakasza. Jó 2 km a forró árnyéktalan országút szélén. Máskor ilyenkor kedvesem begyújtja az utánégetőket,de ma Ő sem akarta fokozni a tempót,hisz a termetes vízhólyag a lábán tovább hízott,jól kidörzsölte a homok is..

Lassan,de biztosan értük el a ruzsai téeszcsé épületeit és a messze földön híres kirakódó vásár piacterét. Innét házak közt battyogtunk el a központnál hagyott autónkig. Vert seregként huppantunk le a bélyegzőnek helyet adó büfé klimatizált helyiségében. 0/0-ás ízesített serek, fagylalt,kávé került a terítékre. közben jót beszélgettünk a hely tulajdonosával,ki hol máshol, mint Villa Bocláron szokott nyaralni. Még ismerősöket is találtunk.Ezen a részen úgy látszik népszerű fatornyos városunk.

Este az erdő mélyén megbúvó szálláshelyünkön szalonnát sütöttünk,mely mellé hogy jobban csússzon, már erősebb italok,konty alá valók és persze alkoholos sörök is előkerültek. Tartalmas nap volt ,kitikkadtunk, elfáradtunk,melynek következtében hamar nyugovóra tértünk,hisz másnap sem fáklyás menet várt ránk.