RAPID TÚRA A PINKA-SZURDOKÁBAN 2024. ÁPRILIS 06.

" Aki eddig azt gondolta, hogy Magyarország egyetlen látványos folyóvölgyét a pompás Dunakanyar jelenti, az máris felveheti a bakancslistájára a Pinka- áttörést" Gulyás Attila

Emberi léptékkel számolva számunkra szinte felfoghatatlan az az időszak míg a Stájer- Alpokban eredő Pinka folyó áttörte a Vas- hegy észak- nyugati oldalát, létrehozva egy titkos gyöngyszemet. Akár évmilliókról is beszélhetünk míg kialakult a ma látható meseszerű, vadregényes szurdok, mely persze csak igen jó indulattal vethető össze más nagy testvéreivel, de érintetlensége minden évszakban más báját mutatja meg, így Vas megye legmegejtőbb túraútvonalát fedezhetjük fel ha eljutunk Felsőcsatárra, ahol más titkos csodákat is lesz módunk megismerni.

A Pinka a Keleti- Alpokban a Wechsel egyik dél- keleti legelőjén tör a felszínre és nagyjából 88 km-en keresztül kanyarog, mígnem Kemestaródfa határában egyesül a Rábával. A meglepően tiszta vizű folyó évezredekig csendesen csordogált Osztrák és Magyar falvak mellett, bőséges megélhetést adva a környékbeli embereknek, hiszen híresen gazdag halállománnyal büszkélkedhet és olyan ízletes húsú halak élnek benne többek között mint a paduc és a pisztráng. A folyó mellett élők már korán felismerték a víz erejét és hasznukra fordították azt, mivel több vízimalom és erőmű is épült a Pinkára. Hóolvadáskor vagy erősebb vízhozamnál aztán bizony néha kilépett a medréből és okozott pár kellemetlen pillanatot a folyó közelében lakóknak. Mivel semmi jó nem tarthat örökké, így a Pinka nyugalmas élete is egycsapásra megváltozott egy esztelen világban, mikor egyik pillanatról a másikra határfolyóként jelölték ki a mit sem értő, helyi viszonyokra nagy ívben tevő úriemberek Párizs környékén. 1920- at írunk!

Egyik napról a másikra családok, rokonok tagjai találták magukat másik országban és hogy valaki meglátogathassa a szüleit, barátait, útlevelet kellett bemutatniuk. Vagy ha ki akart menni a saját földjére dolgozni, szintén egy másik országba kellett átmennie mondjuk szántani. ....de ez a világ mivel két baráti országról beszélünk még mindig békebelinek mondható, mert hamarosan még cudarabb idők jöttek e kis folyó két partján élőkre. A sötét idők vörös színben érkeztek keletről mikor a "hős felszabadítók" hordája elért a Pinkához is a második világégés végjátékában. A sógorok szerencséjükre a szövetségesek érdekszférájába kerültek, de vesztünkre Hazánkra a kommunista fennhatóság zord időszaka várt. Winston Churchill '46 májusában az amerikai Fultonban így jellemezte az akkori helyzetet:

" A baltikumi Stettintől az Adriánál lévő Triesztig vasfüggöny ereszkedett le, a kontinens teljes szélességében. E vonal mögött van Közép- és Kelet- Európa ősi államainak összes fővárosa. Varsó, Berlin, Prága, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia, mindezen híres városok, környező népességükkel abban fekszenek, amelyet szovjet szférának kell neveznem, és így vagy amúgy, de mind ki van téve nem csupán a szovjet befolyásnak, de egy igen erős és egyes esetekben fokozódó mértékű moszkvai irányításnak is"

A vasfüggönyt ekkor még csak képletesen használta a brit miniszterelnök, ekkor még ő sem sejtette, hogy alig pár év elteltével az általa használt szó fizikailag is megvalósul és a bátor szocialista államok műszaki határzárat építenek nyugati határaikra. Ezt a demagógia szerint védelmi célzattal építgették, de a valós cél az volt, hogy azon állampolgáraikat próbálják féken tartani akik bármi áron szabad levegőhöz szerettek volna jutni. A magyar Vasfüggönyt '49-ben kezdték el építeni előbb a nyugati szakaszon mintegy 300 km hosszon, majd nemsokára a déli határon is kiépült több mint 600 km-en keresztül, mert az akkori vezetés iszonyatosan tartott Titótól, a " láncos kutyától". ....de ez már más történet, mi maradjunk a Pinkánál.

Határfolyónknál is evidens volt, hogy elkezdték építeni a Vasfüggönyt a határ innenső oldalán. Az első, hevenyészett határzár egy aknamező volt, melyet fapóznákra szögelt szögesdrót vett közre. A mondás most is igaz volt, olcsó húsnak híg lett a leve és rengeteg gond volt ezzel az összeeszkábált határzárral. Sztálin '53-as halálával politikai enyhülés vette kezdetét és a sok gond végett '55-ben elkezdték felszedni az aknákat. Ennek is köszönhető, hogy az 1956-os forradalom bukása után több ezer honfitársunk választotta Felsőcsatár környékét és a Pinkán való átkelést, hogy "átszökjön" a rothadó nyugatra. Aztán a forradalom bukását követően az új rezsim modernebb betonoszlopokból készült szögesdrót kerítés közé telepítette a modernebb taposóaknákat a sorállományú fiatal határőrökkel. Mivel azonban ez a rendszer is balesetveszélyes volt, több tragédia is történt, ezért pártunk és kormányunk úgy döntött, hogy felszedeti az aknákat és egy, akkor modernnek számító elektronikus jelzőrendszert építettek ki a Vasfüggöny előtt, különböző távolságokra.

Az aknák felszedésének '66-ban láttak neki és bő 4 évig tartott. A munkák során több sorállományú és hivatásos katona is életét vesztette, illetve maradandó sérülést szerzett. Mivel szovjet technikáról beszélünk, elég gyorsan elavulttá váltak a rendszerek, sok volt a vakriasztás, ezért pártunk és kormányunk prominensei 1989 februárjába az egész Vasfüggöny lebontásáról döntöttek, de előbb persze kikérték a legfelsőbb szovjet vezetés jóváhagyását. Mivel Gorbacsov nem gördített akadályt neki is fogtak a munkáknál Rajkánál '89 Májusában. A Vasfüggöny lebontásának ikonikus pillanata volt amikor Alois Mock és Horn Gyula átvágta Kelénpataknál a vasfüggönyt és átengedték a kelet- német menekülteket. Paradox módon, hogy ezt megtegyék, a szakaszon újra kellett építeni a Vasfüggönyt hisz a honvédség már itt előbb végzett a bontással. Ha többet szeretnél tudni a Vasfüggönyről látogasd meg Felsőcsatáron a magánkézben lévő érdekes, interaktív Vasfüggöny múzeumot, ahol még aknára is léphetsz, a jelképes határsávban.

No de mi térjünk vissza a vulkanizmussal kialakult 415 m-es Vas-hegyhez, mely a Kőszegi- hegység és ezáltal az Alpok szerves része. A hegyen már ősidők óta laknak és bányásszák értékes ásványait. Többek között Felsőcsatár határában működött hazánk egyetlen talkumbányája. A Vas- hegyen ezekre az időkre több halomsír is emlékezetet, néhol tömegével fordul elő. A római birodalom népei honosították meg a hegyen a szőlőtermesztést, melyet azóta is folytatnak, a terület a Soproni Borvidék része. A hegyet ugyancsak Felsőcsatárnál töri át a Pinka mély, szakadékos szurdokban. Ezt a vadregényes szurdokot a jobb sorsra érdemes Vasfüggöny túraútvonal zöld sáv jelzésén járhatjuk be, mely Rajkától vezet Gyékényesig 420 km hosszan, főként az egykori műszaki határzár és a határkövek mentén. Az ötlet, illetve az első szakaszok a kétezres évek elején születtek meg, de a túraútvonal a mai napig nem éri el Gyékényest. Sajnos a kezdeti eufória valahol útközben kisiklott. Az útvonal azonban végig járható, hisz a határsávot a mai napig rendben tartják, de néhol bizony kemény emelkedőket kell leküzdeni miközben a Vasfüggöny túraúton járunk.

A szurdok bejárásához legegyszerűbb egy körtúrát tenni a Vas- hegyen, ennek kiindulópontjául a faluban lévő Pinka hídnál található kiépített parkoló a legideálisabb. Mi is így tettünk, és pár bemelegítő mozdulat után pár lépés megtételét követően meg is találtuk a zöld jelzéseket, és az erdő is hamarosan elnyelt bennünket, hogy felfedezhessük a vadregényes Pinka áttörést. Először a ma magánkézben lévő, így nem látogatható, eredendően a 16.sz-ban épült négykerekes vízimalmot érjük el, mely 1920- as átalakítását követően vízerőműként biztosította Felsőcsatár energiaellátását. Funkcióját vesztve Csipkerózsika álmát alussza az épület és várja sorsának jobbra fordulását.

A néhol sekély Pinka bizony arra csábítja az itt járót, hogy belegázoljon a folyóba, bizony több helyen mi is kipróbáltuk a vízen járást az érintetlen, csendes szurdokban, mely paradox módon épp a Vasfüggönynek köszönheti hogy majd eredeti szépségében láthatja az ide tévedő. Hatalmas mészkő és dolomit sziklák alatt kanyarogtunk követve a folyót, mígnem jelzéseink elhagyták a folyóvölgyet és egy roppant meredek emelkedőn kezdtünk kapaszkodni a Vas- hegyre. Bizony hamarosan zsebembe került a tüdőm és még a hajam is gőzölgött, miközben egyre csak fogyott a levegő, de a hegy csak nem akarta megadni magát. Első menyasszonyom pedig csak nem kegyelmezett, egy szuszra húzta be a nyeregig a szakaszt, de nekem biza kellet egy- két technikai szünet.

Alig egy kilométert kellett kapaszkodjunk a Nagyvilágos 376 m magas csúcsáig az ott lévő 16 m magas, 1979-ben épült geodéziai mérőtoronyig, itt létünk valódi céljához. De ezen röpke táv alatt bizony 124 m szintemelkedést kellett legyűrjünk úgyhogy az utolsó 400 m gyakorlatilag gerincúton vezetett. Emberes teljesítmény volt, lapogattuk is bőszen egymást! Kódfejtést követően rövid tízórai, csúcscsoki, majd népvándorlás kori halomsírok között a zöld háromszögön vesztettük el a magasságot Felsőcsatár szélső házaiig. Ott elhagytuk a jelzett utat és aszfalton érkeztünk meg a Vasfüggöny Múzeumhoz, ahol tanulságos látogatást tettünk egy kis Schneeberg nézéssel az egyik határőrtoronyból, majd később a Vas- hegy tetején álló középkori eredetű Szűz Mária kápolnától.

Szőlőtáblák közt, hangulatos présházak mellett ereszkedtünk le a Pinka- hídhoz, de a napnak ezzel még nem volt vége, hisz sok egyéb nevezetességet kerestünk még fel Vas vármegyében. Hazaérve a szokásos száraz pezsgővel jutalmaztuk meg magunkat.