OKT.28.TÚRA 2016.JAN.03. HŰVÖSVÖLGY-BÉCSI út(218-as busz állomás)
"Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el ,ki mit szeretne,
s ha elérte,többre vágyjon,
s megint többre.Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe',hitbe',kedvbe',
s ki honnan jött,soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod,ki vagy,mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk...
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke.-
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe'!
Kányádi Sándor :Csendes pohárköszöntő újév reggelén (1956)
Majd egy évnyi pausát követően újra az OKT-n! Az élet úgy alakította dolgainkat,hogy majd egy évig nem jutottunk el az OKT útvonalára,helyette más túráinkat folytattuk. Most az Újév elején úgy döntöttünk,hogy folytatjuk a mozgalmat és teljesítjük az OKT legnépszerűbb és egyben legrövidebb szakaszát.
A túrára az év végi-éveleji punnyadás,dorbézolás elmúltával Fergeteg havának harmadik napját néztük ki. A szakasz kiválasztásában jelentős szerepet kapott a rövidsége,mivel az Ünnepek lustaságát követően pont elégnek ígérkezett ez a szakasz a maga 14 és fél kilométerével és majd 500 méteres szintemelkedésével.
Az Újévvel végre megérkezett a tél is,nálunk egy kis hó is esett ,így bíztunk benne,hogy sikerül havas túrában végigjárnunk az etapot,de sajnos a főváros környékét elkerülte a havazás,így csak helyenként volt szerencsénk hónyomokat felfedeznünk. Viszont a hőmérséklet elég szigorú volt,még napközben sem kúszott o fok fölé,amihez helyenként csípős keleti szél is társult. A levegő páradús és ködös(szmogos)volt,ami nagyban korlátozta a kilátást és a fotózást.
 |
| Gyermek(Úttörő)vasút-végállomás |
A táv rövidsége miatt nem indultunk túl korán,9 óra környékén érkeztünk meg az álmos főváros egyik turistacentrumába,Hűvösvölgybe. Hűvösvölgy elég elhagyatott lerobbant képpel fogadja az arra járót. A parkoló elhagyott,leégett,lerobbant üzletsora nagyon szomorú képet mutat,amihez még a rengeteg szétdobált szemét szemét látványa társul. Ez az állapot nem méltó egy világváros közkedvelt kirándulóhelyéhez.
Rövid cihelődést követően felbaktattunk a Gyemekvasút végállomásának épületéhez,hogy elvégezzük az adminisztrációt. A bélyegzőket időközben kicserélték és új helyre tették. Mi a peron végénél lévővel pecsételtünk az ítinerünkbe,az új bélyegző lenyomata a Gyemekvasút egyik mozdonyát ábrázolja.
 |
| Indulásra készen |
A "hivatalos" teendőink végeztével vissza sétáltunk a Hűvösvölgyi közlekedési csomóponthoz,ahol az egyik automatából vettünk pár vonaljegyet,amikre a vissza utazáskor lesz szükségünk. Eztán az egyik műintézményben befeszítettünk egy-egy pohár forralt bort lélemelegítőnek,amit a rendkívül hangzatos "Mulatós" nevű borból(?),pancsolmányból készített a szemrevaló pultos menyecske. Mindegy, a fűszerek elvették az ízét és tényleg jó forró volt,így felmelegedve vágtunk bele a mai napra szánt szent evangéliumba.
 |
| Hűvösvögy-csomópont |
Átkelve a most gyér forgalmú Hűvösvölgyi úton a 
és 
jelzések vezette turista úton kezdtük a túrát a Budai-hegységben. Átkeltünk az Ördög-árkon,melyben most csak pangott a víz és a tócsák be is voltak fagyva. Pár lépést követően a jelzések jobbra elhagytak bennünket ,hogy a Nyéki-hegy irányába tartsanak a Határ-nyereg felé.
és 
jelzések vezette turista úton kezdtük a túrát a Budai-hegységben. Átkeltünk az Ördög-árkon,melyben most csak pangott a víz és a tócsák be is voltak fagyva. Pár lépést követően a jelzések jobbra elhagytak bennünket ,hogy a Nyéki-hegy irányába tartsanak a Határ-nyereg felé. |
| Az első lépések |
A Budai-hegység a Dunántúli-középhegység észak-keleti része,hegyei jórészt Budapest környékén találhatók. Legmagasabb pontja a Nagy-Kopasz(559 m ). A hegység rendkívül népszerű kirándulóhely a fővárosiak körében,területét rengeteg jelzett turista,kerékpáros és futó útvonal hálózza be. Statisztikák szerint a legnépszerűbb OKT szakasz a hegyen vezető,a legtöbb bejárást is itt kezdik el és sajnos sok igazoló füzetbe jószerével csak ezek a pecsétek kerülnek be.
A mi széles,karbantartott ösvényünk az Ördög árok partján emelkedett a Glück Frigyes úton. Ezt a turistaösvényt a múlt század egyik mecénásáról nevezték el,ki nagy összegekkel támogatta a természetjárást és a hozzá kapcsolódó létesítmények építését.
 |
| A "pangó" Ördögárok |
A vegyes erdőben emelkedő sétaút ,bár nem volt túl izmos az elején, azért megviselte az ünneplésben elfáradt testünk. Berozsdásodott izmainknak nem esett jól még ez az enyhe emelkedő sem. A levegővel is az első kilométeren folyamatosan küzdenünk kellett. Aztán mire felértünk a Határ-nyereghez testünk emlékezni kezdett az ismerős mozdulatokra,így már újból jól esett a túrázás.
 |
| A Glück Frigyes úton |
Kapaszkodás közben sok kirándulóval, túrázóval és még több futóval találkoztunk. A futás az utóbbi években reneszánszát éli,egyre többen választják a mozgásnak ezt a formáját.
 |
| Panoráma a vitorlázórepülő-rétről |
A Vadaskerti-hegy oldalában emelkedtünk,így értük el a Hármashatár-hegyi Vitorlázórepülő-rét mezejét,melyre ki is sétáltunk a Repülősök Emlékkeresztjénél. A korlátozott lehetőségekhez képest lőttünk pár képet a repülőtérről,a hangárról és a Hármashatár-hegyről a rajtuk lévő rengeteg toronnyal.
 |
| Repülősök Emlékkeresztje |
Visszatérve a Glück Frigyes útra több határkő mellett sétáltunk el,melyek egykor Budapest határát voltak hívatottak jelezni.
Az eddig sem túl fickós emelkedő teljesen megszelídült,kényelmes szintútba ment át. Alig észre vehető hullámvasútazást követően értük el Mátyás király Vadaskertjének Emlékművét,majd pár lépést követően egy ismeretlen katona gondozott sírja mellett haladtunk el. Ekkor már a Homok-hegy oldalában haladtunk,jellemzően ereszkedve.
 |
| Egykori határkő Budapest valamikori határán |
Az eddig sem túl fickós emelkedő teljesen megszelídült,kényelmes szintútba ment át. Alig észre vehető hullámvasútazást követően értük el Mátyás király Vadaskertjének Emlékművét,majd pár lépést követően egy ismeretlen katona gondozott sírja mellett haladtunk el. Ekkor már a Homok-hegy oldalában haladtunk,jellemzően ereszkedve.
 |
| Vadaskert Emlékmű |
 |
| Katonasír a Határ-nyeregben |
jeleket és azon DK felé haladtunk hullámvasútazva a Kecske-hegy oldalában.  |
| Útjelzés |
Nemsokára elértük az Oroszlán sziklát,mely természetesen is egy oroszlán fejre hasonlított,de a már említett mecénás egy szobrásszal élethűbbre faragtatta az oroszlán fejét és egy Trianon Emléktáblát is elhelyeztek rá. A táblán a Magyar Hiszekegy volt olvasható.
"Hiszek egy Istenben,
Hiszek egy hazában:
Hiszek az isteni örök igazságban
Hiszek Magyarország feltámadásában"
Papp-Váry Elemérné-1920
Aztán 1946-ban "ismeretlen vandálok" az oroszlán fejét lerobbantották,az emléktáblát eltüntették. A károkat azóta sem állították helyre. Kár.....
 |
| Oroszlán szikla |
A sziklától tovább haladva balról a Kecske-sziklák parádés látványa kísért minket,jobbról pedig ahol a növényzet engedte a városra lehetett rálátni.
 |
| Kecske-sziklák |
Közben elhaladtunk egy sziklába vájt kőfülke és imaszék mellett. Ekkor már a Látó-(Gugger) hegy nyergében haladtunk.
 |
| Szentély a sziklában |
Elérve egy tisztáson lévő erdei focipályát,újabb turistaút kereszteződésben találtuk magunkat,ahol többek közt a
is csatlakozott a jelzésünkhöz. Egy utolsó emelkedőt leküzdve felértünk a Látó-hegy keleti platóján épült Árpád-kilátóhoz. |
| Focipálya a Gugger-hegy alatt |
A kilátó is Glück Frigyes ötletére és hathatós támogatásával épült,tervezője Fridrich Lóránt volt. A kilátó épülete igen népszerűvé vált rengeteg kiránduló keresi fel,aminek nyomait volt szerencsénk látni a rengeteg szemét képében.
 |
| Árpád-kilátó a Látó-hegy nyergében |
Megfelelő időben lenyűgöző kép tárul elénk a fővárosról. Látni a Duna kékes szalagját a hidakkal,a Belvárosra és a Parlamentre is rálátás nyílik. Sajnos nekünk a mai nap ebben csak korlátozottan volt szerencsénk,bár ott létünk alatt kicsit tisztult az idő.
 |
| Pózolás a kilátóban |
Frissítettünk elbeszélgettünk pár kedves emberrel ,majd tovább indultunk a
-ek mentén.A jelzések innét a Látó-hegy fenyvesében ereszkedtek majd másfél kilométer hosszan a Szép-völgybe. A Szépvölgyi úton átkelve elhagytuk a buszfordulóban lévő Fenyőgyöngye Éttermet,mely sajnos még zárva volt és belekezdtünk a mai túra legnehezebbnek ígérkező szakaszába,mely a Hármashatár-hegy csúcsáig visszalévő 2 km-en 200 m-t emelkedik,ami 10 %-os átlagos meredekséget jelent. |
| Szép-völgy |
Egy kis lelki felkészülést követően,felvettük a szokásos "mászó" tempónkat és neki vágtunk először a Remete-hegy leküzdésének.Az ösvény végig a Hármashatárhegyi út mellett kanyargott. A Remete-hegy nyergében egy üdülőtelep szélső házait érintve emelkedtünk,majd egy romos épületet elhagyva a Vízműnél átkeltünk az országút túloldalára és ott emelkedtünk az apró köves ösvényen egy adótorony irányába.
 |
| Mindjárt a Remete-hegyen |
Előbb az Alsó-Kecske-hegyen,majd a Tábor-hegyen.Elhagyva az adótorony épületét,mely a Felső-Kecske -hegy 443 m-s csúcsára épült,újból átkeltünk az országúton és pár száz métert ott haladtunk,majd újból visszatértünk az út bal oldalára és elérkeztünk a Hármashatár-hegyre vezető ösvény legmeredekebb szakaszához.
 |
| Cél az adótorony |
Itt sziklás,köves volt a talaj,így fokozott óvatossággal kapaszkodtunk felfelé egész a szebb napokat látott Udvarház étterem(Az étterem az egykori turistaházból ,annak eredeti formáját eltorzítva épült.) kerítéséig,melyet lépcsőkön kerültünk meg ,majd egy utolsó rövid emelkedőt leküzdve felértünk a Hármashatár-hegy 495 m-es csúcsára.
 |
| Az utolsó kaptató a csúcs előtt |
 |
| Az egykori túristaház(ma Udvarház Étterem) |
A csúcson a hideg idő ellenére is sokan voltak,több futó és kerékpáros is célba vette a hegy meghódítását. Bár ez a hely rendkívül népszerű ezen sportot űzők körében,mert meghódítása kellő kihívást tartogat számukra és megfelelően megemeli az adrenalin szintet is. Minket is eufória kapott el.
 |
| Panoráma a Hármashatár-hegyről |
A hegyen több ellenőrző pont is található,mi az egyik adótoronynál lévőt használtuk a füzeteink érvényesítésére. Eztán kicsit frissítettünk ettünk csúcscsokit,ami most stílszerűen szalonzukker volt .
 |
| Igazoló pont a torony tövében |
Megfelelő időjárás esetén remek panoráma tárul elénk a fővárosról, a Budai-hegység vonulatáról és a Pilisről . Sajnos ma nekünk ebben korlátozottan volt lehetőségünk,de azért igyekeztünk kiélvezni a lehetőséget.
 |
| Korlátozott látkép a hegytetőről I.... |
 |
| II. |
A hegy széles kopár teteje a magyar vitorlázó repülés,sárkányrepülés és siklóernyőzés központja,szinte mindig látni párat ezekből.Erről a csúcson egy Emlékmű is tanúskodik.
 |
| 50 éves Emlékmű |
A Hármashatár-hegy a főváros védelmének stratégiailag fontos helye,így több I.vh bunker,lövészárok nyoma fedezhető fel a hegyen. A II. vh. folyamán légvédelmi ütegeket ,bunkereket telepítettek a csúcsra,melyeknek nyomai ma is látszódnak. Párat mi is bejártunk,megismertünk. Az 1950-es évektől a rendszerváltásig a Munkásőrség használta zárt területként a hegycsúcs nagy részét és csak 1990 után szolgálja a sport szerelmeseit a kiváló adottságú hegytető.
 |
| Az egyik bunker |
Jó félórás ténfergést követően indultunk már lefele amikor egy népes bicajos társaság taposta ki a lelket magából a csúcsra tartva. Szóba elegyedtünk velük, készítettünk pár képet róluk,majd elhagytuk a hegy tetejét.
 |
| A jobb szélső téligumival jött - 4" |
A
a Hármashatár-hegyről rendkívül meredeken,sziklás terepen ereszkedik le a Vihar-hegy nyergébe ÉNy-i irányba. Na ezen a szakaszon találtunk egy kevés havat,ami csak épp befehérítette a tájat. A hidegnek köszönhetően ez a kevés hó ráfagyott a kövekre,sziklákra és az egyébként is nehezen járható utat még veszélyesebbé tette. Nagyon figyelni kellett hová lépünk,jól jöttek a kiváló talpú bakancsok. Kedvesem egyébként sem bírja az ilyen lejöveteleket,de most a körülmények hatására hárman jöttek le(Ő a félsz meg a majré). Saját bevallása szerint. |
| Kedvesem kedvenc ereszkedése I. |
 |
| II. |
A nyeregből felkapaszkodtunk a Vihar-hegy 452 m-es csúcsára,ahonnét az előbbihez hasonló,de már nem annyira veszélyes ösvényen ereszkedtünk le a Virágos-nyereg széles, .ligetes tisztásához,turistaút kereszteződéshez.
 |
| Utolsó méterek a Vihar-hegy csúcsa előtt |
Itt szintén fontos feladat várt ránk,igazoló pecsétet kellett nyomnunk az ítinerünkbe. A stemplit régebben az itt lévő büfénél lehetett beszerezni,de ez mára bezárt így egy villanyoszlopon leltünk rá az üdülőtelep szélén. A pecsét lenyomata az egykori Csúcs-hegyi turistaházat ábrázolja.Miután végeztünk az adminisztrációval bele fogtunk túránk utolsó négy és fél kilométerébe,mely jóformán végig lejteni fog.
 |
| Virágos-nyereg,háttérben a Csúcs-hegy |
A
innentől egy darabon a Gückler Károly úton vezet a Csúcs-hegy oldalában. Az ösvényt az egykori erdőfőtanácsos erdőmesterről nevezték el.Nevéhez kötődik a Budai-hegység erdősítése és a sétaút kiépítése. |
| A Gückler Károly úton |
Elhaladtunk egy újabb katonasír mellett,mely a Budai- kitörés egyik áldozatának állít emléket és a széles,gondozott ösvényen tempós léptekkel haladtunk a vegyes erdőben. Ahol a növényzet lehetővé tette, szép kilátás tárult elénk a városról és az aglomerációról illetve a Pilis lankáiról.
 |
| Mementó |
Közben áthaladtunk egy nagyfeszültségű vezeték alatt, a vezetéket tartó óriásoknak átadtuk testvéreik üdvözletét Zalából. Közben többször megpillantottuk utunk célját a Rozália téglagyárat,mely karnyújtásnyi távolságúnak tűnt,de tapasztalt túratársunk(Hörpölin)leírásából tudtuk,hogy bizony a megérkezés még odébb van.
 |
| Alattunk a cél,de az még odébb van... |
 |
| Az óriások örültek zalai testvéreik üdvözletének |
A szerpentinező ösvényen elértük a Csúcs-hegyi nyereg területét,ahol rövid sétával kikapaszkodtunk a Tök-hegy egyik kilátópontjához,ahonnét Pesthidegkút és Nagykovácsi irányába lehetett ellátni.
 |
| Újabb határkő a Tök-hegyen |
Innét folytattuk ez előbb meredekebb,majd enyhébb ereszkedést a
-on. Kanyarogtunk a Budapesthez tartozó Csúcshegy szélső házai mellett ,majd hirtelen világosodni kezdett az erdő és egy sorompónál egy szigorúan őrzött objektum mellett kiléptünk egy aszfalt útra.  |
| Kanyargás a Csúcs-hegyen |
Az őrzött objektum mellett acsarkodó kutyák vad ugatásától kísérve ereszkedtünk le az egykori Rozália-téglagyár(ma Wienerberger téglagyár) üzemi területéhez. A gyár bejárata mellett található az OKT újabb igazolóhelye.Az új típusú bélyegző a gyár kéményét ábrázolja.
 |
| Kivilágosodott |
Itt adtunk egy májkrémet egy kivert,kóbor kutyának,kit a gyár biztonsági őrei fogadtak be. A rendkívül félős kutyus nem akart közelebb jönni hozzánk, a kaját is csak akkor ette meg amikor kellő távolságba értünk. Ha olvassa valaki,aki arra fog járni, kérjük ha teheti adjon valamit enni ennek a sanyarú sorsú ebnek.
 |
| Rozália(Wienerberger)téglagyár |
Innét pár lépést megtéve átkeltünk a felújított esztergomi vasútvonalon majd pár lépés múlva elhagytuk a
-ot,mely balra kanyarodva a Solymári-medencében az Aranyhegyi-patak mellett folytatódik a Pilis irányába. |
| A következő szakasz kezdete |
Mi pár száz lépéssel elértük a 10-es főút nyomvonalát és a kereszteződéstől pár méterre lévő buszmegállóban megvártuk az első 218-as járatot,mellyel a Szentlélek térig utaztunk. Onnét a 29-es busszal értünk vissza túránk indulási pontjához ,Hűvösvölgybe.
Mivel a szél eléggé kifújt bennünket,ezért a reggel már megismert műintézményben kedvesem 2 deci forralt borral(Mulatós fajta) én pedig egy tényleg forró csokival melegítettük fel magunkat. Valamit szerettünk volna enni is,de a még mindig szemrevaló hölgy a gyér forgalom végett lebeszélt bennünket erről a tervünkről. Köszönjük!
Átmelegedés után kocsiba pattantunk és egy rövid autós városnézést követően a Balcsi felé fordítottam a szekeret. Útközben bőven volt idő átbeszélni,összegezni a túra tapasztalatait,élményeit.
Ami nagyon szembe tűnt,hogy az utóbbi idők fejlesztéseinek ellenére az OKT ezen szakaszára egyetlen új információs és útbaigazító tábla sem jutott. Ki érti ezt?
A Budai-hegységen átvezető szakasz szép tájakat keres fel,miközben megismerünk olyan helyeket,ahol még sose jártunk és nem is hallottunk róla. Érdemes ezt a szakaszt még akkor is végigjárni ha nem vágunk bele az OKT-ba.
A mai nap folyamán kicsit több mint 14 km-t tettünk meg,miközben felfelé 500 m,míg lefele 610 m szintet tudtunk le.
A Mai nap minden percét élveztük,igazi öröm kékezés volt!
Hazaérve azért a gallér mögé nyomtunk egy kupicányi L'eau de vie-t(az élet vize),ahogy a franci mondja a pálinkára. Majd jutalomképpen egy flaska Советское игристое pezsgőt,ami jelenleg Izsákon készül,de állítólag még az átkosban sem orosz földön készült,hanem már akkor is hazai volt.Mindegy élvezeti értékét nem rontja,bár ma már nem olyan mint egykor...
 |
| Jutalom |
Még több kép a túráról:
https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/OKT28HuvosvogyBecsiUt?authkey=Gv1sRgCJHD06vpgKTGxQE
Térkép és szintrajz:
