2021. április 2., péntek

          

         KDP.  7. TÚRA   2021.03.20.

        INOTA-ISZKASZENTGYÖRGY


   BAGLYASRÓL  A  HORGOK KÖZÉ  


 " Fehér sziklák,még emlékszem rátok
   Mennyit sétáltam közöttetek
   Arra minden kopár,forrón perzsel a nyár..."
                                 S.Nagy.István 1968; előadja:Zorán 


ösvény a horgok világába


a Szenes-horog

A Bakony-erdő délkeleti kevéssé ismert és járt nyúlványa rengeteg meglepetéssel,rejtett csodával örvendezteti meg az odatévedő turistát. Hófehér dolomitsziklák,szavannára emlékeztető füves fennsíkok,fenyő ligetek sora ejt ámulatba. És a legnagyobb csodái a környéknek a Baglyas és a Csór fölötti száraz szurdokvölgyek,melyek a fényesen virító sziklák közé szorultak. Ezeket a völgyeket a környéken egyszerűen horgokként ismerik. Nem feledkezhetünk meg az ámulatba ejtő panorámákról sem,melyek pár méterenként kerülnek szemeink elé. Kis túlzással bizton mondhatom a csodák földjére tévedtünk,el is neveztük egymás közt kis "mediterrániumnak",hisz annyira emlékeztet az Adrián és a Földközi-tenger partjainál elénk táruló látványra.


érkezés a Baglyasra


bányagödör Inota fölött



Már több százszor elautóztunk a 8-ason a Keleti-Bakony lábainál,mindig nézegettük a kopár hegyeket, tervezgettük az itteni túrákat,de valahogy sohasem jött össze.Pár felkapott részét ilyen-olyan túrákon,kirándulásokon,az OKT teljesítése során  megismertük,de a sava-borsa a tájegységnek csak most tárul elénk,ahogy egyre előrébb jutunk a KDP vándorlásunk során, A Palotai-Bakony már többször meglepett bennünket,de ez a mai túra mindent felülmúlt egyszerűségével,vadságával.Hol egy tengerparton,hol egy afrikai szavannán,de olyan is volt,hogy egy vad-komor hegy gyomrában éreztük magunkat,ahonnan egy alpesi,kárpáti sziklagyepesre kapaszkodtunk fel.A fennsíkok füves rétjein szerfeletti örömet éreztünk,de a szűk-zord,helyenként sötét horgokban bizony ez a hangulat átváltott szorongásba,rossz kedvbe. Mindent összevetve azonban egy felejthetetlen,kalandos túranapon vagyunk túl,ha tehetjük más évszakban is vissza fogunk térni.Magával ragadott a környék.


vándorlás a Belátó-hegyen



sziklagyepes



Tipikus tavasz eleji időt fogtunk ma ki. Reggel csípős hidegben,de vakító napsütésben indultunk. Aztán a bolondos Áprilist idéző körülmények voltak egész nap. Egyszer pólóra kellet vetkőzni,máskor még a sapka is elkelt.Volt szélcsend, élénk szél,csepergés,a végén non plusz ultraként még egy hózápor is elkapott bennünket. Viszont így lett kerek és felejthetetlen a nap. A terepi adottságok végett technikás egy szakasz,nem árt figyelni, az sem baj ha jó a tájékozódóképességünk. Ugyanis a kopár részeken egyszerűen nincs hova festeni a jelzéseket,de a festő szakik a lehetőségekhez képest a legjobbat hozták ki a helyzetből. Kellő körültekintéssel,logikával simán segédeszköz nélkül is lejárható a szakasz,nekünk egyszer sem kellett a technikához fordulni,de a rizikós részeken tökéletes a lefedettség, így az okosok és a GPS-ek is tudnak segíteni ha kell.


utak sűrűjében



élet a sziklán



Visszatértünk a rendes kerékvágásba,ma a jól megszokott módon kedvesemmel,állandó túratársammal koptattuk Magyar Királyi Kincstári turistalábainkon a bakancsainkat. A fiúk is a közelben feszegették erejüket,jóval extrémebb formában,így ők vittek minket Inotára,majd a túra végén összeszedtek bennünket. Már az indulásnál megadta a nap hangulatát az Inotai-vízfolyás egyedi vízesése és a "könnyező fal" a falu közepén A falu szélső házáig kaptatón melegítettük be izmainkat. Itt megtartottuk szokásos szeanszunkat a szokásos oportó snapsszal. Ezt a mutatványt "lefülelte" a ház gazdája és rögtön megjelent egy flaska Baglyasi feketeszárú cseresznye párlattal kóstoló gyanánt. Persze mi is visszahívtuk a miénkéből,így mikor elbúcsúztunk a kedves úriembertől egyből emelkedett hangulatban "emelkedtünk" tovább a Belátó-hegy oldalában pusztuló mandulafák között.


vízesés az Inotai-vízfolyáson



könnyező fal
Már ez a szakasz is megmutatta,hogy ma igazán felejthetetlen panorámákban lesz részünk. A látképet Várpalota és Inota,az Erőmű,az Alumínium kohó és a szélerőmű határozta meg,de a bányatavak csillogó tükre és a Sárrét is feltűnt. Amolyan gerinctúrán törtünk hol magasabbra,hol lejjebb ereszkedtünk.Működő bányába lestünk be a tiltás ellenére, "hadiutakat" (hiszen a környék még aktív része hazánk legnagyobb gyakorlóterének) kereszteztünk, tankcsapdákat hagytunk el.



indulás


 

a Baglyas messziről


Szuszogtató emelkedőn,majd gatyafékes sziklás-törmeléken vad sziklák alatt,között ereszkedtünk le a Hideg-völgyi-patak völgyébe.Most száraz lábbal kelhettünk át a patakmedren,de figyelmünket már a Baglyas hatalmas dolomit tömbje kötötte le. Egy darabon a völgytalpban bandukoltunk majd délkeletre váltott a jelzésünk és megkezdődött a hadd el hadd. Izmos kis hegy ez a Baglyas,nem adja könnyen magát. Meredek,sziklás kaptatón emelkedtünk,hamar megéreztük tüdőnket,nemsokára a fejünk is gőzölt már, sűrven meg is álltunk ám fotózni.


barlang a mészkőben



ereszkedés Hideg-völgybe


Elhagyva az erdőt kinyílt a táj és felértünk a "szavannás" nyeregbe,de innét még volt egy kemény emelkedő a Baglyas csúcsán álló háromszögelési pontig,ahol a mozgalom pecsétje is lakik. Kinyitva a dobozt,abból egy smile mosolygott ránk kedvesen. Remek ötlet az elkészítőjétől. A hangulatjel mellett erős széllökések is fogadtak bennünket. Gyanítom itt a lecsapó bakonyi szelektől mindig érezhető valamekkora légmozgás. Ennek köszönhetően hamar visszakerültek a levetett ruhadarabok,első menyasszonyomnál még a sapka is előkerült,hisz legendásan érzékeny a szélre. Szokásos ceremóniák következtek-pecsét,frissítés.csúcscsoki.


tankcsapda



kapaszkodás


Távolról egy mediterrán tűzhányóra emlékeztető fődolomit alapkőzetű Baglyas-hegy 363m magasságával uralja a környező tájat. Jelentős botanikai és zoológiai értéket képvisel,ezért nemzeti érték. Ugyancsak ezt a kitüntető címet viseli a Hideg-völgy is,melyben kettő karsztvíz kút is fakad. Mind a sziklákkal tarkított völgy,mind a hegytető kedvelt kiránduló helyszín. A hegytetőn átjátszó torony,háromszögelési pont és egy kopjafa található. Ez  utóbbit a honvédség állította a szovjet csapatok kivonulásának alkalmából 1991.június 30.-án. A hegyen több honvédségi árok, légópince is található.


a Baglyas nyergében



egyre közelebb a csúcs


Csodáltuk a messzelátást,bármerre fordultunk semmi nem zavarta a távollátást. Felsejlett a Vértes, Székesfehérvár,Sárrét,Várpalota, a Bakony távoli magas csúcsai,a Burok-völgy. Hidegfront után még a távoli,egyben a legközelebbi Alpesi-csúcsnak hóba burkolózó sapkája is feltűnhet szemünk előtt.Rövid tanakodás után belőttük a helyes utat és a sziklagyepesen gerincvándorlásba kezdtünk. Árvalányhajas réteken,bokorerdőkön törtünk előre az első szurdokvölgyig a Sár-horogig.



A Baglyas csúcsa


jelzés a sziklagyepesen



A meredek ereszkedés közben még nem is sejtettük mi fog ránk várni a horgok földjén.Ahogy horogról horogra jutottunk egyre nagyobb lett a katarzis,egyre jobban magával ragadott a környék bennünket. Mint egy jól felépített színdarab úgy lett egyre élménydúsabb a látvány. Hol szűkebb hol szélesebb volt a horgok völgye,néhol úgy összeszűkül,hogy a kiszáradt patakmeder fér csak el benne. Közben a nyílt részeken újabb lenyűgöző panorámák kerültek szemeink elé. Az élményt még lehetett fokozni a horgok kitett részeire,kiugró szikláira való kitérésekkel. 


szikla a Sár-horogban




a Túró-horogban



A Keleti-Bakony dél-keleti nyúlványán,a Baglyastól keletre elterülő fennsíkon számos száraz völgy fut dél felé,itt horgoknak ismerik őket. Ezek a  fennsík sziklagyepes takarójával szemben erdős-völgyek.Ezek a horgok a Bakony méltatlanul kevéssé ismert csodái közé tartoznak,nagyobb figyelmet érdemelnének.


szűkűlet a Száraz-horogban


fenyvesben



fenyves a fennsíkon



A horgokba rövid,de meredek lejtőkön lehetett leereszkedni és ugyanilyen erős kaptatókon kikapaszkodni a sziklagyepes fennsíkokra ,melyek elválasztják a dolomitba,mészkőbe vájódott mély völgyeket. Közben  a cserjéseket fenyőligetek váltották,amik tovább fokozták a mediterrán hatást.


az  Iszka-hegy

alattunk Csór



Jöttek szép sorban a horgok,Túró-Száraz és a Szenes.Közben beleshettünk az alattunk elterülő Csórra,aztán újabb "hadiutakat" keresztezhettünk,éleslövészetre,robbantásra figyelmeztető itt maradt táblákat tanulmányozhattunk.A horgok közül a leglátványosabb a Szenes oldalfalának kilométernyi hosszú impozáns,hófehéren rikító sziklasorozata. A leglátványosabb távollátó pontok pedig a Száraz kiugró szikláinál voltak.



előttünk a Szenes-horog



kapaszkodás a Szenesből



A Szenes-horogból nagyon meredek emelkedőn kapaszkodtunk ki a fennsíkra ahol még egy kis sziklagyepes várt ránk,aztán elhagytuk a csodák birodalmát.Hamarosan a hangzatos és sokatmondó nevű Leányvágó nevű részen rongyoltunk.Kicsit még kapaszkodtunk az Iszka-hegy oldalában,aztán hosszú ereszkedésbe kezdtünk a Valéria-erdő cseresében. Itt már az Iszkaszentgyörgy határában lévő hatalmas kőbánya zajai vezettek bennünket,ahol szombat lévén is gőzerővel bontották a hegyet.


a Szenes-horog"tetején"



kereszt Leányvágón



Iszkaszentgyörgy területén bronzkori település nyomait tárták fel,feltételezések szerint a római időkben is lakott volt. Honfoglaláskor eleink ezen a környéken is felverték szállásaikat. Első írásos említése 1193-ra datálódik,ekkor a település mai területén 3 falu állt: Iszka,Szentgyörgy és Atya.A török időkben elnéptelenedik,de 1688 óta folyamatosan lakott település.1735-ben már főúri palota áll itt,majd megépül a református és a katolikus templom is.A II.vh. idején a falu határában húzódott 3 hónapig a front,ezt az időszakot különösen megszenvedték az itt lakók.1940-ben bauxitot találtak a faluban,ami jelentősen megváltoztatta az életét. A munkalehetőség és a viszonylagos jólét mellett,káros hatásai is voltak a bányászatnak. Eltűnt a falu kútjaiból a karsztvíz és a tavakból a termálvíz. Lakóinak száma ma is folyamatosan nő,sokan költöznek ide a közeli Székesfehérvárról.



Iszakaszentgyörgy a kastély bejáratától



Sárkányölő Szent György

Nagy bámészkodásunk közepette itt kapott el bennünket a már említett hózápor. A gyermeki örömködésnek köszönhetően  rendesen benéztünk egy északi letérést és már csak a faluban vettük észre,hogy nincsenek jelzések. Egy életünk,egy halálunk ,de már vissza nem megyünk, adósai maradtunk Iszkaszentgyörgy  két látványosságának amihez következő túránk során mindenképpen visszatérünk. A falu utcáin az "Ismerd meg hazádat" mozgalom keretében,jókora kerülővel sétáltunk el az Amadé-Bajzáth-Pappenheim-kastély hatalmas sasos(sárkányos) déli bejáratához.



sárkányos kapu



a kastély a francia kertből


A falu akkori ura Amadé Antal építtette a kastély legrégebbi részét 1735-ben.1800-ban a főúri lak Bajzáth József veszprémi püspök kezére kerül,aki 1820-ban jelentős építkezésbe kezd.1870-ben házasság révén,hozományként a Pappenheim grófok birtokába kerül.1904-09 között Pappenheim Siegfried jelentős átépítéseket finanszíroz felesége, Károlyi Erzsébet hozományából.A Pappenheim család egészen a II. világégés végéig birtokolta a kastélyt,ekkor a "felszabadító"szovjet hadsereg kórháznak rendezte be.Később görög menekültek befogadására alakították ki,majd üdülő, aztán a Bauxitbánya Vállalat munkásszállója. A 60-as évektől a községi tanács működik itt, de itt kap helyet a rendőrség, gyógyszertár, posta,bolt,mozi,kultúrház is.A neobarokk részben pedig az általános iskola kap helyet,mely a mai napig itt működik 1985-ben megkezdték a felújítását,1995-ben miután az önkormányzat kiköltözik belőle, a barokk szárny a Kincstári Vagyonkezelő kezelésébe kerül. Említést érdemel még,hogy a főváros bombázásának idején,1944-ben itt a barokk szárnyban működött a finn nagykövetség.


a kastély közelebbről



a barokk szárny


A még pusztulófélben lévő impozáns kastély angolkertjében ismerkedtünk a nevezetességgel, körbejártuk az óriás egykor szebb napokat látott főúri palotát. A park egyik padján pótoltuk energia szükségleteinket,első jól kifotózta magát,én  meg olvasgattam a táblákon kiírt tudnivalókat.



az iskolai szárny



bejárat-kijárat


Leslattyogtunk a falu központjában található bélyegzőhelyig,hitelesítettük az itinerjeinket,megnéztük a minden Szentgyörgyön fellelhető Sárkányölő szobrot és közben meg is érkeztek a fiúk,összeszedtek bennünk és meg sem álltunk hazáig. Otthon ma egy marhapörkölttel kényeztettük magunkat,amihez juhtúrós galuska volt a köret. A nap végén pedig a szokásos üveg pezsgővel jutalmaztuk meg magunkat.



Egészségetekre



Írta:    Soós Lajos
Fotó:  Soós Margit



Még több kép a mai napról:     https://photos.app.goo.gl/gy3rFEugMN2J5qdy8


Térkép és szintrajz:











  

                             
                                    

                                       

2021. március 25., csütörtök


         KDP. 6/B TÚRA.    2021.03.08.

        TÉS-INOTA 


         ÚT  A  KOPÁR  SZIKLÁK  FELÉ    



 "Jaj,a hátam,jaj a hátam
Odavan!
Szomszéd bácsi kiporozta
Csúfosan.
Átkozott a görcsös fütykös
Somnyele!
Mellyel engem oly pogányúl
Csépele."
         Petőfi Sándor :Szeget szeggel 1vk.  Puszta-Palota, 1843.április




vakítóan fehérlő sziklákhoz érünk



A múltkori csúfos feladás után alig három nap telt el és újból hajnalban kukorékolt az a bizonyos. A Nőknapján csípős,de tiszta időre ébredtünk,a csodás időjárás kitartott egész nap,így remek túrán sikerült teljesíteni a Téstől Inotáig tartó távot,ami szűk 20 km volt.Már ránk is fért a szerencse,hisz az elmúlt pár túránk során valami iszonyú tré körülményeket fogtunk ki. Ezúttal jártunk egy kicsit Mátyás nyomdokában,vadregényes sziklavölgyben,a hazai bányászat egyik volt fellegvárában és a napot az Adria-partot idéző kopár,fehéren világító mészkősziklák között fejeztük be.


Bátorkő-vára


a Baglyas



Fázósan szálltunk fel a reggeli buszok egyikére Várpalotán. A járatunk pár perc késéssel indult és hétköznaphoz viszonyítva meglepően kevesen utaztak rajta.Konkrétan rajtunk kívül egy utas zötykölődött az elkopott úton a buszon,mely hazánk legnagyobb katonai lőterén átvágva meredek emelkedőn kapaszkodott fel a Tési-fennsíkra. Ma már nem jellemző,hogy gyakorlat végett lezárják ezt az útszakaszt,de nem is olyan régen nekem még volt szerencsém többször is belefutni lezárásba.


szeansz



indulás


A Szent István Király templom toronyórája még nem ütötte el fél nyolcat,amikor már fejet hajtottunk a tési világháborús Hősök emlékműve előtt. Összecihelődtünk,felöltöttük folyékony nagykabátjainkat és illa-berek máris a falu főutcáján trappoltunk a KDP jelzése felé. Még fagyott dűlőúton battyogtunk a Tési-fennsík zöldbe burkolózó  mezői mellett. Előttünk a Futónék és a Márkus-szekrénye tömbjei ,mögöttünk Tés látszott a szélmalmokkal. A falu mögött a Bakony többi csúcsa is feltünedezett.Ezúttal nem lehetett panaszszavunk a messzelátásra,festővászonra kívánkozó körülmények voltak.


kereszt Tés határában


visszatekintés


Ámultunk,bámultunk a földutat murvás szalag váltotta és hol meredekebben.hol lankásabban kapaszkodtunk egyre magasabbra. Annyira belemerültünk a csodás környezetbe,hogy egyszer csak egy óriás tölgyön virító ,nem mindennapi nagyságú piros jelzésre lettünk figyelmesek,ami fölött ott pózolt a KDP igazolópecsétjének egyen doboza. Hoppá, felértünk a Márkus-szekrényére (508m).


kapaszkodás



pecsét a nagy fán


Örömünkben toronyiránt rontottunk a stemplihez,a szúrós bokrok közt ennek lett is látható nyoma,de kit érdekel,ha pecsételni kell. Beütöttük ítinerjeinkbe az igazolásokat,betoltunk egy csúcscsokit,hisz ma könnyített túra volt soron és magasabbra ma már nem törünk. Meséltem volt menyasszonyomnak és a fiúknak a Márkus-szekrényéről romantikus dolgokat és máris átbuktunk a tetőn és ereszkedésbe kezdtünk.


Márkus-szekrénye


Mátyás királynak volt egy élelmes udvari bolondja Márkus,akinek egy hibája volt,enyves volt a keze.Egyszer egy serlegen vesztett rajta.-Miután az erdőben elrejtette a lopott cuccot és visszatért Puszta-palotába a király rákérdezett,hogy ő lopta-e el? Erre Márkus azt válaszolta,hogy nem ellopta csak elrejtette a szekrénybe.Mátyás rá parancsolt,hogy hozza ide a szekrényt,mire a bolond azt válaszolta "-De olyan erős legény nem akad,még Kinizsi Pál uram se bírja el."A monda szerint azóta hívják a sziklaüreges hegyet Márkus-szekrényének.


a Vár-völgyben



sziklák


Hatalmas,több száz éves tölgyek,bükkök alatt battyogtunk.Igen,battyogtunk,mert a matuzsálemek látványa nem engedi meg a trappolást. Aztán ez a lődörgés egyszer csak átbillent cammogásba. Beértünk a Vár-völgybe! Bevallom férfiasan még nem jártunk itt. A hatalmas sziklák alatt a katarzistól földbe gyökerezett a lábunk. Percekig csak álltunk és bámultuk a vadregényes hatalmas,vadregényes és félelmetes sziklafalakat. Miután állunkat felkötöztük,előkerültek a technikák,kattogtak,készültek az emlékek.


sziklák alatt



várfal


A szűk völgyben tolultak a gondolatok,Fatia Negra,rablólovagok,véres csaták az átjutásért,romantikus légyottok a számtalan barlang,üreg valamelyikében. Aztán a völgy félelmetes ragadozó madarai! Hatalmas kiterjesztett szárnyakkal köröztek a sziklák között zsákmányra várva. Nagyon visszaesett  az átlagunk mire elértük a völgy fő látványosságát a Bátorkő-várát.


a nagy mászás




a vár fokán


Bátorkő-vára a Fajdas-hegység egyik szűk völgyében a Vár-völgyben áll egy sziklacsúcson.Igazi sasfészek lehetett a maga korában,kiválóan meg lehetett figyelni belőle a völgy forgalmát és ideális vámszedő helynek is bizonyult. Források szerint a 13.sz. végén építtethette a Konth család,aki a környék birtokait felügyelte. A 14.sz első harmadában a Csákok birtokolják,ők cserélik el más várakért Károly Róbert királlyal. A legenda szerint Mátyás király kedvenc vadászkastélya volt.Palota várának megépültével jelentőségét fokozatosan elveszíti,a török hódoltság alatt jelentős pusztulásnak indulnak falai.A kövei leomlanak,a környékbeliek elhordják építőanyagnak,később villámcsapás is éri. A 17.sz-tól Puszta-Palotaként kezdik emlegetni. 1843-ban a romoknál írja Petőfi Sándor a Szeget szeggel című versét.


várudvarban


Puszta-palota


Miután alulról megcsodáltuk a várat,ki-ki vérmérséklete szerint bevette azt. Mi öregesen,csak az alsó udvarig merészkedtünk,de a titánok persze,hogy magasabbra hágtak és a sziklák közt,néhol négykézláb a felsőbb szintekre is eljutottak. Gondolkodóba estünk a merre továbbon. A völgyben vagy pedig a sziklák tetején menjünk a piros pluszon. Ez utóbbi remek látképeket ígért,de a mi útvonalunk nem ott vezetett. A döntés a völgyi útra esett,ezért aztán a bakancslistánk egy újabb útvonallal bővült.


sziklasorosban






Gazsi-lik


Energiapótlás után tovább a hatalmas sziklák közt. Volt egy kis barlangászkodás a Gazsi-liknál. Ebben újfent a fiatalság vitte a prímet,nekem a csontjaim már nem hajlanak a csúszásra,kedvesem pedig retteg a lukaktól,barlangoktól.A hatalmas sziklák egyre ritkábban,egyre kisebbek lettek kezdett szelídülni a táj.


sziklahasadék



Kálista
Hogy a vízben szegény környéken a csapadékvizet megfogják,zárógáttal igyekeztek a völgyekben azt megfogni.Az így kialakított tavacskát,tájszóval Kálistának nevezték.A  ma már nem gondozott kálisták kiszáradtak,feltöltődtek,de a talaj a környékükön még ma is vizenyősebb,mélyebb.



szűkűlet



belépés a Vár-völgybe


A út is mélyebbre,sárosabbra váltott. Egyrészt a kezdett felengedni a reggeli fagy,másrészt a Kálista környékén jártunk ahol mélyebb,ingoványosabb a talaj. Innét magasabb fokozatra kapcsoltunk,volt pár csusszanás a sárban,na itt beindult a zabhegyreakció,nehogy megismételjem a múltkori 9,5-es mutatványom. A Vár-völgyből két hatalmas dolomit szikla közt léptünk ki,ezek olyanok voltak két hatalmas kapuszárny,ami csak arra vár,hogy becsukják őket.


Kulák áldozatok emlékműve Várpalotán

Kiérve a völgyből pár lépés és máris Várpalota utcáinak aszfaltját koptattuk. Belestünk az egykori zsidó temető míves sírkövei közé,emlékművek mellett haladtunk és máris megérkeztünk a város fő látványosságához,az Újlaki-(Thúry) várhoz,melyet a környékével együtt jelentős beruházással most újítják fel.


Evangelikus templom

Várpalota gazdag története és számos látnivalója elég hosszú listát tesz ki,ezért most csak említés szintjén foglalkozom a várossal. ha befejeződik a vár felújítása vissza fogunk jönni és egy hosszabb írással foglalkozom majd velük. 


felújítás alatt
Várpalota történetét már az ókortól számítjuk. A település a Bakony lábánál terül el,a Balatontól alig 30 km-re. Bővebben egy későbbi várossétán fogunk vele tüzetesebben megismerkedni.


Thúry(Újlaky)-vár


A központban a lezárások végett kalandos pecsétkeresés végén tudtuk beütni a lenyomatokat az igazolófüzetjeinkbe. Az egyik nyitva tartó nívós kebabosnál elviteles kávéval kényeztettük magunkat,majd Várpalota utcáin emelkedtünk. Elhaladtunk a Bakony Harckiképző Központ laktanyái mellett és egy meredek lépcsősor végén értük el a város határát.



egykor Zsinagóga,ma Képtár



villanypóznák alatt

Földúton trappoltunk a tési országútig,melyen átvágva hosszú menetelésbe kezdtünk a villanypóznák alatt. Szerencsénkre még tavasz elő van és az aljnövényzetet is a közelmúltban irthatták ki. Vegetáció idején nem lehet fáklyás menet az itteni haladás.  Most sem volt egyszerű,mert a tereprendezés nyomán nagy gödrök és göröngyök hátráltatták az előrejutást. Ráadásul a nyílt részen a Baglyasról lecsapó kellemetlen szél is szembe kapott bennünket.


mediterrán hangulat


Viszont a hófehéren világító karsztos vonulatok látványa mindezért bőven kárpótolt. A nap másik fénypontját éltük át,mintha az Adria partján lettünk volna. A Baglyas távoli sziluettje viszont egy vulkánra emlékeztetett bennünket,ilyeneket Sziciliában volt szerencsénk látni. Már ezért megérte idáig gyalogolni,látványos rész.


Inotai-víztározó


Inota középkori eredetű település,a mai temetőben található templom az 1300-as években épült,román stílusba,többször átépítik,de eredeti román jegyeit mindmáig megőrzi. A falura a török időkben nehéz idők jönnek,kétfelé is adóznak. 1951-ben csatolják a szocialista ipar egyik fellegvárához Várpalotához.Ekkor épült fel az Inotai Hőerőmű és az Inotai Alumíniumkohó.



Román-kori emlék Inotán


Hogy vizes élmény is jusson mára: hangulatunkat még jobban feldobta az Inotai-vízfolyásból felduzzasztott víztározó,mögötte a hófehér hegyoldallal. A falu temetőjénél felkapaszkodtunk a román alapokon nyugvó Szent István király templomhoz. Innét lenyűgöző látványban volt részünk. Alattunk a Hőerőmű jellegzetes hármas tornya,Várpalota és a környékbeli halastavak. Én megesküdtem,hogy még a Pelso-t is láttam felcsillanni,de kedvesem leintett,hogy csak délibábot képzeltem magam elé. Kinek volt igaza?Ki tudja?


Inotai-Erőmű


Inota szépen felújított ingatlanai között ereszkedtünk le a Radnóti úti helyijárat megállóba,ahova bő fertályóra múlva gördült be a járat,mellyel Várpalotára hajtattunk. Kocsiba pattantunk és sofőrünk hazafele fordította a kormányt. Otthon szimbolikusan mediterrán ízek kavalkádjával és egy flaska Szovjetszkoje Igrisztoje champagn-al jutalmaztuk meg magunkat ez után a remek túra után.



Egészségetekre!



Írta:     Soós Lajos
Fotó:   Soós Margit



Térkép és szintrajz: