BARANGOLÁS   EGERSZALÓKON  2022.02.27. 

Zaklatott időszakon mentünk keresztül, fokozott munkahelyi-családi stressz, amiket a pandémia okozta fertőzés még meg is tetőzött, ezért úgy döntöttünk, hogy pár nap testi- lelki felfrissülést megérdemel elgyötört szervezetünk. A választás most hazánk talán legjobb gyógyvizes üdülőterületére a Gyógyvizek Völgyére, azon belül is a magyar Pamukáléra, Egerszalókra esett. Egy napot a Bükkre szerettünk volna áldozni, de egy próba dombmászás során gyorsan nyilvánvalóvá vált, Kedvesem tüdőkapacitása még semmilyen emelkedőt nem díjaz, de azért, hogy ne maradjunk kedvenc időtöltésünk nélkül, egy bő fél napot sétáltunk, "túráztunk" a település szűkebb környezetében és rengeteg olyan csodát fedeztünk fel, melyekről eddig nem igazán volt tudomásunk.

Réges- régen a távoli múltban, a triász kortól a kréta korszak végéig(ccsa 65-70 millió éve) hazánk ezen részét is hatalmas meleg vizű óceán borította, melyben hatalmas ősbálnák és őscápák voltak a táplálkozási lánc csúcsán, ők szabályozták az élet minden mozzanatát a hatalmas vízben. A sekélyebb mocsaras, szárazföldi részen, a trópusi erdőkben ekkoriban a dinoszauruszok éltek, melyek a csirke nagyságútól a hatalmas több tonnás, akár 30 méteres egyedekig terjedtek. Bükkalja környékén is valószínűleg élt a magyar dinó a Hungarosaurus. A dinoszauruszok kihalását követően, hosszú évmilliók során az óceán különböző geológiai és időjárási körülmények következtében visszaszorult és a miocén korban úgy 10-20 millió éve emelkedett ki hatalmas földrengések és vulkánkitörések következtében a Bükk hegység és jött létre a mai Bükkalja. 

A földmozgások, vulkáni tevékenységek során hatalmas mennyiségű riolittufa került a felszínre,az így keletkezett felgyűrődésekben hatalmas erők képződtek és több helyen törések keletkeztek köztük. Az így kialakult árkokban folyó patakok, vízmosások a vulkáni hamutakarót, tufafelszínt sziklás gerincekre, különálló tornyokra szabdalták. Bennünk ezek közül a patakok közül a Laskó-patak érdekel, hisz helyszínünk mai formáját ez alakította ki. 

A Bükkalja riolittufa kúpjaiba, sziklás gerincek kúp alakú kőtornyaiba ismeretlen korok ismeretlen emberei fülkéket faragtak, ezek a kaptárkövek. Siroktól Kácsig összesen 82 kaptárkövet és 479 mesterséges üreget ismerünk ezekben. A kaptárkövek, bár elnevezésükből az adódik, hogy méhészeti céllal készülhettek, de ez igazolást egyáltalán nem nyert. Más elméletek szerint ezeket az átlagosan 60-90 cm magas, 25-50 centi széles és 50-60 centi mély, nem egy esetben polcokkal, vakablakokkal szabdalt és körbefutó mélyedésekkel faragott lukakat urnatemetőként használták, elsősorban Szt. István uralkodása környékén. Megint mások állítják, hogy a kaptárkövek pogány áldozati szertartások helyszínei voltak, melyeket Szent László tiltott be véglegesen. Az igazi rendeltetésüket azonban jótékony homály fedi, a titkos rendeltetésből épült "barlangokat" mindenki fogja fel a neki legjobban tetsző változatként. A magam részéről a tájolásukból, belsejükből kiindulva a szertartási hely verzióval azonosulok, de az eredeti funkciók az évszázadok alatt módosulhattak más funkciókkal, akár méhkaptárként, sőt búvóhelyként, átmeneti kunyhóként,lakásként is hasznosíthatták őket.

Egerszalókon ezekből a kaptárkövekből is kaphatunk ízelítőt, igaz nem oly töményet és nagy számban mint Szomolyán, de  ismerkedésnek ez is tökéletes helyszín. Betyárbújó néven két kaptárkövet is ismerünk az Öreghegyen, egyet közvetlenül az üdülőfalu vigalmi negyedéből, a tüzes borokat és kiváló gasztronómiai élményeket nyújtó éttermektől, borozóktól érhetünk el pár száz lépéssel, míg a másik kicsit távolabb esik, melyet kisebb kapaszkodást követően pillanthatunk meg a piros jelzésű tanösvényen. Mint a nevük is mutatja, ezek kiváló alkalmi rejtekhelyként szolgálhattak a törvény szigora elől menekülő szegénylegényeknek, betyároknak. 

 

A falu egykori várától nem messze található a Menyecske-hegyen a Kőasszony(Kőbújó) riolittufa sziklakúp, melybe szintén egy paddal is rendelkező üreget(búvóhelyet) is faragtak. Ettől délre leereszkedve egy völgybe, majd onnét kikapaszkodva egy magányosan álló fülke nélküli riolitufa sziklaalakzatot, a Kőbojtárt fedezhetjük fel. A Menyecske-hegy sokat mondó Csíkójárás nevezetű részén egy újabb fülkét találhatunk, melyben a kaptárkövek további hasznosítását is felfedezhetjük. Ugyanis ez a fülke szolgált a csikósok pihenő és szálláshelyéül. Pár kilométerrel odébb, Demjénben pedig egy hatalmas kőhodályt találhatunk a sziklába vájva, melyben éjszakára, télre a lovakat, marhákat vagy akár a birkákat terelték.

A földtörténet további korszakaiban erodálódott, csiszolódott a Bükkalja mai formája, mígnem elértünk az őskorba. Bár bizonyítékok nem támasztják alá az akkori ember is birtokba vette már ezt a környéket, aztán az ókorban már bizonyosan lakott hely volt a Laskó-patak völgye. A közeli Agria révén valószínűleg már a római korban is virágzott a szőlőtermesztés kultúrája, melyet honfoglaló eleink is magukévá tettek. A környék a Szalók nemzettség szálláshelyeként szolgált  egészen a Tatárjárásig, amikor is a mongol hadak elpusztították a települést. IV. Béla országújító építkezésével összhangban a Debrői Maklyán család építette meg a XIII. sz második felében a falu várát, melyet nemes egyszerűséggel magukról neveztek el. A vár hadászati jelentőségéről semmilyen okirat nem maradt fenn, 1435-ben már csak romként szerepel, 1509-ben pedig már várhelyként írják le, köveit elhordták. Ma már csak nagy képzelőerővel fedezhető fel a környéken a vár bármilyen nyoma.

Az elsősorban szőlő termőhelyként ismert Szalók lassú fejlődésnek indult, 1551-re 17 család lakott itt, azonban az oszmánok érkezése ennek az idillnek hamarosan véget vetett és Szalók újra pusztává változott. Az 1730-as évekig a település többször újranépesült, majd pusztává változott. Ennek vetett véget 1731, amikor német telepesek érkeznek a kiváló szőlőtermő területre és virágoztatják fel a bor készítés tudományát. A siker hatására egyre több magyar család is érkezik, így a falu lassan kétnyelvűvé válik. A zselléreknek, jobbágyoknak viszont nem igazán volt hol lakniuk, így ekkortól kezdték el készíteni a barlanglakásokat, melyek a Bükkalja számos településén fellehetőek.  

A vulkáni tufakő könnyen faragható, vágható, jó vízzáró és hőszigetelő, az ide készült barlanglakások, pinceházak a szőlőterülettel is rendelkező paraszti-jobbágy réteg tulajdonába voltak. Ezeket a lakásokat leghűebben Mednyánszky Miklós Magyarországi Barlanglakások című könyvéből ismerhetjük meg:  „Aminek az udvaron kellene fedél, annak a partba vágtak üreget. Befaragták a fáskamrát, a szerszámost, a lakhelyet, a jószágok ólait. Praktikusságot követve, közelebb a

 sütést-főzést szolgáló likat, mellette kisebb helyiséget, hátul a többet érő állatok helyét alakították ki. Berendezésük nem különbözött a vidéki rendes házakétól.”

Ezeket a lakásokat főként szegény családok használták egészen az 1980-as évek végéig, ekkor lakatlanná váltak, de néhányukat még használták borospinceként, kamraként. 2010-ben az önkormányzat a Sáfrány utca végén hat lakást felújított és helyi örökségvédelem alá vont.Majd 2016-ban folytatódott a projekt, amikor a Sáfránykertben újabb öt lakás került kialakításra. A berendezési, kiállítási tárgyakat a falubeliek hordták össze.

  

A se nem skanzennek, se nem múzeumnak nem nevezhető komplexumban népi bemutató helyiségek, kézműves műhelyeknek, pincéknek, közösségi kertnek, népi játszótérnek, jurtatábornak, szabadtéri színpadnak, füvészkertnek és egy 3D-s barlangmozinak ad helyet. A csekély belépti díj fejében garantált a tartalmas kikapcsolódás kicsiknek-nagyoknak egyaránt.

A környék vulkáni talaja szerény,de biztos jövedelmet adott a szőlőtermesztőknek, borászoknak, mivel a busás hasznot a jövedelmező piaccal rendelkező kereskedők fölözték le, akik a közeli városokban építettek előkelő házakat. A második világégést követő erőszakos szocialista fejlődés megszüntette a magángazdálkodásokat és termelőszövetkezetbe kényszerítette a gazdákat. Ez a kedvezőtlen változás sok helybelit kényszerített szülőföldje elhagyására és a közeli városokba költözve keresett megélhetést magának.

Miután az 1930-as években Zalában viszonylag gazdag olajlelőhelyeket találtak, divattá vált hazánkban kőolaj után kutatni. Ez az irányzat a "Felszabadulást" követően egyre inkább felerősödött és ahol kis remény kecsegetett már próbafúrásokba kezdtek. Így jutottak el a MAHORT fúrósai Bükkaljára is ahol számtalan hazai helyhez kapcsolódva olajat még véletlenül sem találtak. Találtak viszont Egerszalókon is valami mást. 410 m mélységben Magyarország egyik legjobb gyógyvízét, mely 68 fokosan tör a felszínre. A Vendel-kút vízének 1969-ben építették meg az első medencét. A csodás hatású víznek csakhamar híre ment, egyre többen számoltak be látványos javulásról, így elengedhetetlenné vált a fejlesztés. Újabb medencék építése vált szükségessé, sőt 1987-ben egy újabb 426 méteres kút fúrása vált szükségessé. A Mária kútból 68 fokos gyógyvíz tör a felszínre.

A gyógyvíz látványos fejlődést eredményezett a településnek, mely mára a hazai gyógyturizmus térképén előkelő helyet foglal el. Sajnos a békebeli, nosztalgikus fürdőként ismert települést is elérte a tőke mindent felzabáló hatása. Csilli-villi szállodák épültek, épülnek sorban, melyek igaz, hogy a tájba illenek, simulnak, roppant fejlődést hoznak, de a fürdő semmihez nem hasonlítható egykori báját, miliőjét teljesen tönkre tette. Ezt valahol a befektetők is érezhették, mert egy kis szegletben meghagyták a fürdő egy-két eredeti egyediségét, igaz modern köntösbe ágyazva. Ezt a részt ma is Nosztalgia fürdőként nevezik, bár a fő látványosságtól a Sódombtól ez már messzire került, pedig nem is oly régen még  a domb aljában áztathattuk fáradt csontjainkat. A gyógyvizes fürdőkultúráról legjobban Márai Sándor szavai vallanak: "Fürödj lassan, tested törvényei szerint, megfontoltan és ráérősen. A gyógyvizek átjárják tested és élénkítik lelked, megnyugtatják munkától és világtól elkínzott idegeid”. 

Egerszalók legismertebb és legfőbb látványossága a Sódomb, egy olyan természeti képződmény, melyből összesen 3 van az ismert világban. Egyikért Törökországba, Pamukáléba kell utaznunk, a másikért az Óceánon túlra a Yellowstone Nemzeti Parkba. A domboldalról lefolyó hévíz az évek során látványos, 1200 négyzetméteres mészkőlerakódást épített, melyet napjainkban mesterségesen is próbálnak növelni. A Sódomb helyi védelem alatt áll, azt a nagyfokú átépítést követően kialakított sétaúton lehet megközelíteni, sötétedést után pedig a szivárvány minden színében pompázó díszvilágítást kapott.

Mi a falu központjából indulva, egy  szűk délután nagyjából 10 km-es körtúra során kerestük fel a nevezetességeket. Tartalmas kis séta volt, közben több helyi pincészetet, borozót és éttermet is érintettünk, aminek hatására feltűnő vidám hangulatban érkeztünk vissza szállodánkba.

Írta:   Soós Lajos

Fotó: Soós Margit

TÉLŰZŐ SÉTA   KESZTHELYEN         2022.02.19.

Pedig terveinkben az szerepelt, hogy ,ma is  egy szokásos túrabeszámolóval jelentkezek,de az égiek másként rendezték a dolgokat és egy fergeteges farsangi karneválba toppantunk a Balaton nyugati medencéjének" fővárosában". Délelőtt az unokákkal a Kovácsi-hegyre készülődtünk medvehagyma vadászatra, sztúpa és bazaltutca nézőbe, egy kis Vadlány-lik felfedezéssel. Ahogy Keszthelyre értünk az idő is elszontyolodott, az eső is neki eredt, így gyorsan átterveztük a napot és egy keszthelyi városnézést iktattunk be. Ekkor még fogalmunk sem volt mibe fogunk csöppenni kora délután, bár furcsa volt a télhez képest a sok látogató, akik látszólag céltalanul lődörögtek a város főutcáján, ahol egyébkét a "nagy kék túraút" is vezet. Kicsit kutakodtam az "okos barátomban" és hamar bevillant, hogy a XXI. Keszthelyi karnevál forgatagának részeseivé válunk.

                                                     

A farsangi mulatozás, bálozás már időtlen- idők óta kedvelt szokás Európa szerte, szorosan kapcsolódik a kereszténység kultúrköréhez. Az időszak Január hatodikán, Vízkeresztkor veszi kezdetét és Húshagyó Keddig tart, ekkortól a szigorú böjti napok következnek. A Húshagyó Kedd Február és általában a tél végére esik, ekkor csúcsosodnak ki a farsangi mulatozások, ebben az időben a farsangi felvonulások egyfajta tél temetéssel, télűzéssel is összekapcsolódnak.

Ahogy más előkelő családok, úgy a keszthelyi Festeticsek is a velencei karneválhoz hasonló elegáns bálokon vettek részt ahol legszebb, legdrágább ruhakölteményeikben mulattak, várták a tavasz eljöttét. Ők a városi, falusi mulatságokon nem vettek részt, ezt az akkori udvari protokoll sem engedte meg számukra. A  városi polgárság pedig német mintára látványos utcai felvonulásokat tartott ebben az időszakban, elegáns ruhában, drága velencei maszkokban. A szegényebb falusi lakosság azonban ezeket az úri huncutságokat nem engedhette meg magának, így maszkának öltözve csúfították el magukat és jártak házról-házra. Ilyenkor ettek, ittak, mulatoztak és még a jóravaló emberek ,sőt a fehérnépek is kivetkőzhettek magukból, elfeledhették a viselkedési szabályokat. 

A farsangi népszokások országszerte elterjedtek, de voltak olyanok melyek csak bizonyos régiókban váltak a helyi folklór részeivé. Somogyban, Zalában és a Balaton környékén ilyen volt az asszonyfarsang. Ilyenkor a fehérnépek kimehettek a présházakba, felmehettek a "hegyre" a pincékhez és mulathattak kedvükre. Ilyenkor az asszonynépnek is elnézték az alkoholfogyasztást, ha berúgtak az is bocsánatos bűnnek számított. Ezeket az asszonyfarsangokat szigorúan titokban tartották, az ott történtekről semmi nem derülhetett ki. Férfi ember ezeket a sokszor pajzán szeánszokat nem látogathatta, ha valaki oda tévedt azt a kapatos, kikapós menyecskék megszégyenítették, nem egy esetben meztelenre vetkőztették és úgy zavarták el.

A farsang egyik jelképe a szalagos fánk, melyet csak ebben az időszakban sütöttek, hisz ez bő zsírban készül és ez a szigorú böjti szabályokkal már nem fért össze, ugyanakkor a tésztájába pálinka is került, hisz az is a farsangi mulatság egyik fő jelképe. A maszkázás során a jólét és bőség egyik jelképének számító szalagos fánkot is össze kellett gyűjteniük a maszkáknak. Ezeket egy hatalmas fakanálra, vagy hosszú botra fűzték fel, ami szintén egyértelmű szexuális utalás. Az egyébként szigorú erkölcsi szabályok ilyenkor lazultak és bocsánatos bűn volt egy-egy fenékpaskolás, ne adj isten egy-egy titkos csók is.  ....bár az ilyen esetekből nem egyszer komoly verekedés, sőt gyilkosság is kerekedhetett, amiben jelentős szerepet játszott a mértéktelen alkohol fogyasztás is.

A Balatoni Borbarát Hölgyek Egyesülete a Festeticsek városának legszínesebb, legaktívabb civil szerveződése. 1999-ben alakultak meg, jelszavuk pedig: "Tétlen kezeknek az ördög ad munkát!. A hölgyek a fejükbe vették, hogy a  Balatonon a nyári főszezonon kívül is van élet, lehet jelentős tömegeket vonzani szezonon kívüli programokkal is. Ennek keretében már 23 esztendeje szervezi meg az egyesület a színes kavalkádot, mely során hangos dobokkal és minden zaj keltésre alkalmas eszközzel felszerelt álarcos, jelmezes maszkák a város főutcáján végigvonulva űzik el a telet.

 

Ezt színes kavalkádot megalakulásuktól fogva két év kivételével minden esztendőben megrendezték, így az idei volt a XXI. Keszthelyi karnevál. A felvonulásnak csodás díszletet kölcsönöznek a Festetics kastély és a város főutcájának műemlék épületei, a csúcspontot pedig a Fő térre való megérkezés adja. Itt kap helyet a színpad is, ahol minden résztvevő rövid műsorral mutatkozhat be a több ezres nézősereg előtt. A sokadalom jó hangulatáról pedig árusok, mutatványosok gondoskodnak. Kapható itt minden földi jó, forgácsfánk, vattacukor, kürtőskalács, pattogatott kukorica több változatban, sőt még zsíroskenyér is jófajta lilahagymával. Kísérőnek pedig a környékbeli nemes nedűkből kóstolhatunk kedvünkre hidegen, melegen, forralva. Kicsiknek és nem alkoholizálóknak is készülnek forró, meleg italok, hogy ők se maradjanak szomjan. Kézművesek is helyet kapnak termékeik népszerűsítésére, ha kedvünk engedi kedvesünket jó pénzért meglephetjük egy helyben készült vasrózsával vagy egyéb kisebb kovácsoltvas ajándékkal is.

A maskarás felvonulás a Festetics kastély parkjából indul minden esztendőben, megadva ezzel a rendezvény rangját. A menet elején évek óta minden alkalommal gólyalábasok haladnak zászlólengetéssel, hangulatkeltéssel. Őket a már szintén hagyománynak tekinthető szambazenekar, a keszthelyi Boombatucada együttes ütősszekciója követi. A zenekar a városi zeneiskola növendékeiből és tanáraiból áll. A zenészek minden esztendőben más- más maskarába bújnak, idén láthattuk Shrecket ,Törpapát, Jasszer Arafatot, apácákat, indiánokat, a Karib- tenger kalózait, francia katonát, bohócokat, ördögöt és vendégfellépőként busókat is.

A hangkeltőket a díszes korabeli ruhába öltözött hercegi pár követte, kik jelképesen a rendezvény házigazdái is. Őket a Borbarát Hölgyek követték elegáns ruháikban, majd a keszthelyi karnevál jelképévé vált táncoló  Óriás sárkány következett, melyet az ugyancsak túlméretes százlábú követett.

Aztán jöttek a versenyző maskarás csapatok.Idén majd ötven csapat nevezett a télűző felvonulásra. A 1-es számú versenyző aktuálisan a Covid Likvidátor volt. Jöttek mindenféle ötletes jelmezes felvonulók: szuperhősök, kéményseprők, elegáns hölgyek, apácák, fotóstúdió, sparhelt, hűtőszekrény, szörnyek, cigányok, törökök, Ludas Matyi Döbrögivel ,Lego bábuk és számtalan ötletesnél-ötletesebb társuk. A menetet egy mexikói mariachi zenekar zárta, melyből csak a jellegzetes mariachi gitárok, vonósok hiányoztak, így inkább egy mexikói jelmezbe öltözött fúvós bandát láthattunk.

A  menetben mindig máshol tűnt fel Tüsy bohóc, aki ördögi ügyességgel hajtogatta a lufiból készült figurákat és ajándékozta meg a legkisebbeket. A versenyzőket a szakavatott zsűri a Goldmark Károly Művelődési Központ erkélyéről szemlélte meg és pontozta a jelmezek kreativitását, ötletességét. Idén fontos bírálati szempont volt a jelmezek környezettudatos anyagfelhasználása. A díjakat a Fő téri színpadon adták át, de minden résztvevő kapott ajándékot. 

A dörömböléssel, dobolással sípolással, a táncoló sárkánnyal a maszkáknak az idén is sikerült talán elűzni a gonosz telet, hisz a rendezvény közben már az eső is elállt és a nap is ki-ki kandikált egy cseppet, jelét adva, hogy az idén is feltartóztathatatlanul jön a kikelet és a melegebb, barátságosabb időjárás. Hát így csöppenhet egy magunkfajta túrázó egy ilyen farsangi forgatagba, melynek minden percét rettentően élveztük és egyáltalán nem bántuk, hogy a medvehagymázás, túrázás más alkalomra tolódott.

Írta:    Soós Lajos

Fotó:   Soós Margit

forrásként Gyanó Szilvia néprajzkutató, a keszthelyi Balaton Múzeum munkatársának művét használtuk fel.