Boglári Túrázók

OKT.32. TÚRA 2017.10.20.

KISINÓC Th.- NÓGRÁD Vá.

...."Feljönni,hogy maradjon lent minden,
minden amit nem szeretnék....

.... az egész országot köd borítja,csak kilencszáz méter fölött süt a nap.
A Csóványoson buknak át a felhők.Néha ellepnek,az olyan,mintha zuhanyoznék,
finom permet,aztán újra tökéletes kékség,alattam a ködóceán,
a hegy északi oldalán jön fölfelé az újabb hullám......."

Részletek:Győrffy Ákos -A Csóványos északi oldala c.verséből

Magvető havának huszadik napján folytattuk kétnapos túránkat a Börzsönyben.ezúttal a Kisinóci-th.-tól Nógrádig jártuk le az OKT érinetett szakaszát.Ezen szakasz alatt fel kellett jutnunk előbb a Nagy-Hideg-hegyre,majd komoly szintvesztés után a Csóványosra,ami egybe a Börzsöny legmagasabb csúcsa és rossz nyelvek szerint nem a legkönnyebben bevehető csúcsok közé tartozik hazai viszonylatban. Ja és gy nem elhanyagolható szempont,ha egyszer felmegyünk egy hegyre,akkor arról le is kell jönni,ami nem biztos,hogy könnyebb feladat.Viszont szintén rossz nyelvek beszélik,hogy a Csóványosról a Fo(u)ltán -nyereg fele egyszerűbb a lejutás.

A Csóványos

A jósok mára is a tegnapihoz hasonló,kellemes időt ígértek,ami egész nap ki tartott. A köd és pára helyzet valamelyest javult,de ma sem voltunk elkényeztetve és ma is csak korlátozottan élvezhettük az egyébként fenséges látképeket.

Búcsú a th-tól

Mivel a távolság 20+ km-nek és a táv első fele is kimondottan nehéznek ígérkezett,ezért már fél hét tájékán ébresztőt fújtunk,reggeliztünk készülődtünk és ittunk egy kávét,melyet Joe Bácsi,aki egy rendkívül kedves igazi békebeli úr,a házigazdánk főzött. Kotyogós,ütős Omnia volt.Esetleg ha valakit érdekel az elérhetőségét itt találja ,ajánljuk mindenkinek! Ezután a megbeszéltek szerint visszaröpített bennünket Kisinócra,ahol előző nap abbahagytuk a Börzsönyi barangolásunkat.

Indulj

Megköszöntük házigazdánknak a szíves vendéglátást,elbúcsúztunk Tőle és mivel már előző délután pecsételtünk így oda csördítettünk a lovak közé és illa-berek...

A Kisinóci-réten

Pár lépéssel elértük a nagy parkolót,melyen átlépve az első méretes tölgynél megittuk az indítóitalaink(még maradt a Grappából),egy köves dózerúton leereszkedtünk a Pokol-völgyi-patak szintjére,köveken keltünk át a gázlón és máris a Kisinóci-rét turista csomópontjában (

és a

) találtuk magunkat.

Elkezdődött

Levetettük polár kabátjaink és csak a polár aláöltözőket hagytuk magunkon,mert tudtuk,hogy jön a hadd el hadd. A keskeny réten átkelve a

-ok É-ÉK tartottak az Inóci-vágáson,mely rögtön hozta rettegett formáját és egy erős emelkedővel nyitott,ami aztán csak fokozódott jó 3km-en keresztül. Az Inóci- vágás talán az egész OKT leghosszabb nyílegyenesen emelkedő szakasza. A lezúduló víz eróziós munkája megtette hatását,végig vízmosta,köves sziklás a talaj.Nagyon meg kell nézni hová lépsz,pláne lefele,mert fölfele úgyis a levegőhiánnyal küzdesz folyamatosan ami leköti a figyelmed.

Folytatódott

Igyekeztünk megtalálni a saját tempónk,de egy könnyebb szakaszt követően újból jött egy rettenet,így nehéz volt eltalálni. Mikor már tüdőnk egyre többször a zsebünkben éreztük, fényképezés,visszanézés okkal meg-meg álltunk.Mivel azonban a fák eltakarják a látványt,így csak egy szusszanásra voltak jók ezek a mini pihenők. De jól estek!

Még mindig nincs vége

A Kisinóci-réttől jó másfél km múlva egy sziklánál elértük a Barna Feri Emlékkeresztet,ahol első hosszabb pihenőnket is megtartottuk,kicsit frissítettünk,fényképeztünk és tűz tovább.

Barna Feri Eléktábla

Az Inóci-vágást a régi kemény telek idején sípályának is használták. Egy sítúrán szenvedett halálos balesetet a fiatal egyetemista Barna Ferenc,1935.január 28.án. Az emléktáblát a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület helyezte el.

Őszi anziksz

Jó pár száz méteren még gorombáskodott az emelkedő aztán talán kissé enyhült(vagy csak mi éreztük úgy?),de megadni nem adta meg magát.Jó kilométernyi kapaszkodás után elértük a jelzést a Hálás -bérc tetején,mely egy a mélybe szakadó kilátóponthoz /egykor Etel-pihenő/ vezet ,ahonnét szép látkép tárul elénk a Visegrádi-hegységről. Mivel ködös volt az idő,mi ezt most köszönettel kihagytuk.

Bükkök közt

Viszont innét jelentősen megenyhült az út,a vízmosta ,nehezen járható út jól járható,sétányszerű szekérútba váltott. A Luczenbacher úton vonultunk a Nagy-Inóc oldalában. Az emelkedő is elfogyott,szintben ,néha lejtőn haladtunk,így tempónkon is jelentősen tudtunk csavarni. Ezen a szakaszon már csodaszép őszi bükkösben,montánbükkök közt haladtunk. Már ezért megérte felkaptatni a végtelen emelkedőn ,de pár csoda még várt ránk.

Megpillantottuk Csóványost..

Ahol ritkábban álltak az óriás fák feltűnt a Csóványos,néhol még a kilátót is észre lehetett venni. Aztán egy kisebb lejtő végén kanyarnál elénk tűnt a Nagy-Hideg-turistaház is.Oly közelinek és magasan lévőnek tűnt,de tudtuk a közelség csalóka,ahogy a magasság sem lesz már olyan vészes.

Majd a Nagy-Hideg-hegyi th-t.

A hangulatos,romantikus úton(meg is eresztettem pár bókot életem párjának) gyorsan fogytak a méterek és csak arra eszméltünk,hogy a Kemmerhof fenyvesének szélén állunk ,a

jelzésünkhöz csatlakozott a

jel is,mely Nagybörzsönyből tart a turistaházhoz.Innét lejtőssé,hullámossá vált a "sétány" ami kitartott a Gács-nyeregig,ahol elértük a turistaház szervizútját,melyet pár lépéssel kereszteztünk és egy erős emelkedő következett,ahol már szellősebben álltak az óriások,egy-egy kőris megjelent. Szuszogva értünk egy gerincre,melyen kacskaringóztunk egy keveset,majd leereszkedtünk a déli sípályák egyikének alsó állomásához.

A Kammerhof

Még mindig kapaszkodás

A Déli-sípályák egyike

Innét jelzéseink újból a szervizútra vezettek bennünket,ahol betorkollott a

(Perőcsény) és egy végső kapaszkodással felértünk a nyitott,füves Nagy-Hideg-hegyre!

A th.alatt

Felértünk a Nagy Hideg-hegyre!

A Nagy-Hideg-hegy (864m tfsz)a Börzsöny harmadik legmagasabb csúcsa,a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén található,egy rétegvulkán maradványa. A Magas-Börzsöny jelenlegi csonka hazánk egyik legjobb hótartó területe,így megfelelő időjárás esetén a Nagy-Hideg-hegy is hónapokig igazi téli képét mutatja. Így itt található az ország legjobb adottságú síközpontja,ahol a szezont a természet is jelentősen segíti kitolni. Tőkeerős befektető hiányában azonban a versenyben kissé lemaradt ez a remek adottságú sípálya. Reméljük egy mecénás a közeljövőben lát lehetőséget a további fejlesztésre. A menedékházként is funkcionáló 50 személyes turistaházat 1936-ban kezdte építeni a Természet Imádók Társasága ,mely 1940-ben készült ,melyben már akkor volt áram és folyóvíz.1947-ben készült el az első északi sípálya,majd később az ország első sífelvonója. '985-ben a felvonót a Magyar Sí Szövetség építtette újra.1994-ben a Lavina SE vette át a pályák üzemeltetését,mely a pályakezelő gépet vásárolt,példamutatóan gondozta,karbantartotta a pályákat és a felvonókat. Viszont a turistaházzal nem törődtek kellőképpen ,így az jelentős állagrováson ment keresztül.Aztán 2006-ban új vezetőség jött,akik felújíttatták a síházat,korszerű TatraPoma felvonókat helyeztek üzembe.Most már csak a régi hógazdag telek és egy tőkeerős befektető hiányoznak.

A th.bejárata

Az étterem

Utunk egy nehéz szakaszát letudtuk,de volt még vissza egy-két emelkedő a Csóványosig. Először megálltunk fújni egyet,majd célba vettük a turistaházat ,ahol egy jó félórás pihenőt terveztünk. Gyorsan elrongyoltunk a bélyegző mellett,konstatáltuk,hogy megvan és betértünk az étterembe,ahol szerencsénk volt ,mert még ott találtuk az üzemeltető párt,kik bevásárolni igyekeztek Vácra,mert a th-ig egy szállító sem vállalja a kiszállítást.

A frissítők

Kértünk egy-egy kávét és először egy üveg Vidróczky vörös sert(Balassagyarmati késműves sör),de mielőtt még beléjük ittunk volna az óriás hátizsákjainkból elővarázsoltunk egy-egy Manna zöld pólót az izzadságtól csuromvizes aláöltözők helyett. Ezekben a nagy zsákokban volt minden amiről azt gondoltuk,hogy kellhet,de mint kiderült sok felesleges is,így legközelebb erős szelekció lesz,mert ilyen erőltetett hegymenetben minden gramm számít.

Öltözés után

A Th. a csúcsról

Sörözés közben benyomtunk egy csúcsfelétartócsokit,majd kért kértünk még egy A Jó Palóc-ot (pilseni tip.sör),de ezt már a teraszon fogyasztottuk el,kellemes melegben. Ejtőztünk,fotóztunk,majd bevettük a Nagy-Hideg-hegy valódi csúcsát,ahol szintén hálás fényképtémák adódtak.

A NHH. csúcsán

A Börzsöny teteje a csúcsról(nagyon-nagyon messzínek tűnt)

Visszatérve motyónkhoz szedelőzködtünk és a turistaút csomóponton (

)keresztül tovább álltunk.Közvetlenül a csúcs alatti gerincúton értük el az Északi-sípályákat,melyeket megvizuáltunk,majd a

és a

jelek mentén(ezek együtt másszák meg a Csóványost) ,meredek,köves ,sziklás ösvényen ereszkedni kezdtünk a Nagy-Hideg-hegyről.

Az Északi-sípályáknál

Sziklás ereszkedés

Gondolom nem vagyok ezzel egyedül ,de én nagyon nem szeretem ezeket a meredek ,sziklás lejtmeneteket,ahol lenek megyünk ,de nem haladunk,mivel nagyon meg kell nézni a hova lépünk,ráadásul állandóan fékezni kell. Mindegy, totyogtunk lefele, továbbra is csarnokszerű bükkök közt. Szerencsére megenyhült a lejtő ,így tempósabban tudtunk haladni az oldalazó szintúttá váló ösvényen egész a Rakódóig (779m tfsz) az újabb turistaútcsomópontig(

Rakódó

Szt.István emlékkereszt

Nézelődtünk a Rakódó-nyeregben,majd kötöttünk egy Emlékszalagot a Szent István emlékére 1997-ben állított keresztnél.

A rakódótól egy újabb 500m-es nagyon erős,meredek, sziklás ösvény következett a bükkök,kőrisek közt . Nehezen járható szakasz következett,melyen néha meg kellett állnunk tankolni egy kis luftot,mert az valahogy elszökött. Jól kifulladva értünk Égés-tető (833m tfsz) jellegzetes piciny kúpjára.

Égés-tető

Innét rövid gerincvándorlás következett előbb meseszép bükkösben,majd egy rövid kapatatás végén a Hangyás-bérc(863m tfsz) erdős tetejére értünk fel.Innét újból szép látkép tárult elénk a Központi-Börzsöny vonulatairól.Hálás is volt Első!

Csoda

Hangyás -bérc

A Hangyás-bérctől hullámvasutazásba,gerinctúrába kezdtünk,egyre többször láttuk a környező csúcsokat egy tisztás mellett ,ahol egy kőből rakott Emlékmű tiszteleg Tóth Tamás előtt,majd felkapaszkodtunk az eddigi legszebb Börzsönyi kilátást nyújtó Szabó-kövekhez.

Kapaszkodás a Szabó-kövekhez

Az élet csodája

Az ámulattól valósággal földbe gyökeredzettek lábaink,percekig csak álltunk,miközben nem győztünk állaink felrakni.Ha eddig azt mondtuk,hogy tetszett a Börzsöny,innét szerelembe estünk vele. Bizonyosan vissza fogunk térni,hogy alaposabban is megismerjük.

Magas-Börzsöny

A Haramia-lyuk

Fényképeztünk,óvatosan belekukkantottunk a Haramia-lyukba és fájó szívvel tovább álltunk. Egy gerinchorpadásba ereszkedtünk le,ekkor találkoztunk ma először turistával. A fiatal srác nagyon keményen tolja,ma Diósjenőtől Nagymarosig készült túrázni. Váltottunk pár szót és jó utat kívánva egymásnak továbbálltunk.

A kilátópontnál

Egy kis platónál azonban az ösvény újból elkezdett emelkedni és jött a mai nap utolsó,de nagyon kaptatója.Kapaszkodás közben elhaladtunk a Korona-kő mellett,majd lassan,de jó kitikkadva elértük a Béke Emlékművet. Felértünk a Csóványosra!

Korona-kő

Előtűnt a csúcs

Béke Emlékmű

A Csóványos (938m tfsz) a Börzsöny és egyben Pest megye legmagasabb hegycsúcsa,a Magas-Börzsöny része,vulkáni eredetű hegy.A hegyre több turistaút is felvezet,köztük az OKT is.A mai kilátó elődje ,a betonból készült geodéziai mérőtorony 1978-ban épült. Mivel a toronyból az ország legszebb panorámája tárul a szemlélődő elé,ezért a tiltás ellenére rengetegen másztak fel rá.Később biztonsági okokból a tornyot lezárták.2013 őszén az Ipoly Erdő Zrt Uniós támogatással megkezdte a torony kilátóvá alakítását.A munkák során a tornyot vörösfenyővel borított acélszerkezettel vették körül,belsejében biztonságos csigalépcsőt alakítottak ki.A torony melletti Béke Emlékművet Újpesti turisták emelték.

Felértünk a Csóványosra!

Felmentünk a kilátóig,lehuppantunk a köré épített napos padok egyikére,kifújtuk magunkat,örömködtünk,dicsérgettük egymást,váltottunk egy forró csókot és nem utolsó sorban meg voltunk elégedve magunkkal.

Kisinóctól kitérőkkel,pihegésekkel,fényképezéssel fél órás turistaházkodással három és fél óra alatt értünk fel a Csóványosra. Jó idő. Túránk első nehezebbik,de egyben sokkal látványosabb részén túl voltunk.

Miután kifújtuk magunkat,Kedvesem a 133 csigalépcsőn felment a kilátó felső szintjére,engem ezek a tornyok mindig legyőznek,pedig állandóan fogadkozok,hogy na most. Aztán mégse..

Közben felért a Foltán-kereszt felől egy középkorú úr,aki Királyrétről jött és a Nagy-Hideg-hegyen keresztül ugyanoda igyekezett vissza.Jól elbeszélgettem Vele,aztán Ő is felment a toronyba,így ketten maradtunk lent én és a cidri.

Indulás Csóványosról

Első Menyasszonyom jó negyed órát gyönyörködött a csodában, ,fényképezett,majd lejőve élménybeszámolót tartott a Papírkutyának. Ezután a napos padok egyikén elfogyasztottuk a reggel csomagolt szendvicseket,frissítettünk és megettünk most egy valódi csúcscsokit.Közben felért még egy házaspár ,akik az előbb említett Úrral ellentétes útvonalat jártak be a mai nap. Velük is váltottunk pár szót,majd készítettünk egy videót,majd tovább álltunk a Csóványosról,ami természetesen turistaút csomópont is(

Árva-kúti rét

Az OKT nyomvonala D-i irányban hagyja el a Csóványost és egy szerpentinező,mérsékelten lejtő úton szerpentinezve vezet tovább.A lejtő egy időt követően elkezdett durvulni,de még mindig könnyedén lehetett haladni rajta. Jó ezer lépést tehettünk meg bükkök,kőrisek árnyékában és leértünk az Árva-kúti rétre. Ha nem tudtam volna,itt akkor is világossá vált volna,hogy már Nógrád megyében járunk.Ugyanis Nógrád már részesült az OKT felújítási programból és az MTSz "csoda" táblái itt már bőszen hirdettek a valós adatok mellett sok blődséget is.

Fel a Csóványosra

Az Árva-kúti réttől a

-ok csodaszép bükkök közt gerincvándorlásba kezd,a szellős erdők és a jobbról lévő irtásfoltok szép panorámákkal örvendeztettek meg bennünket. A széles ,színpompás avarral belepett szekérút hol enyhén,hol kissé meredekebben ereszkedett. Közben egyszer félre kellett állnunk,mert montis eltökélte,hogy Ők bizony bicóval hódítják meg a Csóványost.

Panoráma a panoráma útról

A hangulatos gerincvándorlás jó kilométernyit tartott és megérkeztünk a Három-hárs-bércének kúpjára (787m tfsz),közben 150 m-t ereszkedtünk.A Három-hárs-bérctől kicsit meredekebb lejtő következett,melyen már itt-ott sziklák,kövek is megjelentek. Talán 10 percet ereszkedhettünk,mikor kinyílt a tér és egy újabb csomópontba(

) érkeztünk, a Fultán-kereszt nyergének rétjére.

Sétány a bükkösben

A tágas rét DK-i végét a léckerítéssel körbevett Fultán -kereszt uralja,amelyet Fultán János erdész emlékére állítottak 1890-ben,kit itt ütöttek agyon orvvadászok.

Fultán-kereszt nyerge

A rét egyik padján egy fiatal pár pihent kutyussal,aki társuk a kék teljesítése során.Ők most kezdték az OKT bejárásukat,ez volt az első túrájuk. Elbeszélgettünk,pár jó tanáccsal is elláttuk Őket ,majd jó utat kívánva egymásnak tovább álltunk.

Fultán-kereszt

A Fultán-kereszttől jelentősen megváltoztak az útviszonyaink,a korábbi szekérút ösvénnyé szűkült,a talaj sziklás,köves lett,ami nehezebb járást engedett.A csodaszép bükköst vegyes erdő váltotta,ami az irtásfoltoknál bokros,dzsindzsás volt. A Saj-kút-bérc gerincén,oldalán ereszkedtünk.Közben a Saj-kút-nyereg (610m tfsz) környékén szinte áthatolhatatlan szedresekkel is megküzdöttünk,itt találkoztunk egy magányos montissal,ki felfele taposta a pedált. Nem irigyeltük.

Szedresben

Jó két és fél km-t küszködtünk lefele,amikor elértük a Saj-kút(Semmelweis -forrás)kiszáradt foglalatát. évekkel ezelőtt a forrás más utat talált magának és az erdészet tervezte egy új foglalás elkészítését,de ez még várat magára. Így a forrás procedúra elmaradt és rövid frissítés után rongyoltunk tovább.

A Saj-kút -bérc oldalában

Az elapadt forrás

A forrástól pár perc alatt elértük a Cseresznyés-patak kiszáradt medrét,itt

a jelzésből kiágazott a

,mely Királyrétre tart.Átkeltünk a most kiszáradt patakon ,átvágtunk a keskeny Cseresznyés-patakon,melyből erősen indító emelkedővel kapaszkodtunk a Három-hányás(413m tfsz) oldalában. A szekérút szép tölgyesben kapaszkodott ,az emelkedő már mit sem számított,így valósággal röpültünk felfele.

Kapaszkodás a Cseresznyés-patak völgyéből

Mikor elértük a hegy egyik nyergét,átbuktunk azon és széles szekérúton ereszkedni kezdtünk. A mérsékelt lejtőn erős tempót tudtunk diktálni,így arra eszméltünk,hogy jobbról feltűnt a Béla-rét. Mi a rétet nem érintettük,hanem a közben az útvonalunkhoz csatlakozott a

(Királyrétről Nógrádba tart) jellel együtt elkerültük.

A Béla-réti csomópont

A két(

) jelzés itt pár száz lépés erejéig K-nek fordult,hogy a Soros –erdőnél újból DK-nek tartson. Erre fele már jobbára szintúton haladtunk a tölgyesben,mely egyre jobban világosodott és ezzel együtt bokrosodott is.Gyors tempóval értük el az egykori honvédségi terület bekerített határát.

Soros -erdő

Jobbra a volt bázis

Innét már pillanatok alatt kiléptünk az erdőből és elénk tárult a már régóta várt kép: A Nógrádi-várhegy a várral és Nógrád falu . Tettünk még pár lépést egy szekérúton ÉNy felé,hogy még egyszer gyönyörködhessünk a Magas-Börzsöny látképében .

Nógrádi-Várhegy és a vár

Búcsú a központi Börzsönytől

Készülődés a télre

Innét rétek,kaszálók közt értünk le a Fekete-víz-patak kiszáradt gázlójához,majd mivel villanypásztoros terelés volt pár tíz méterrel a hivatalos út mellett kapaszkodtunk fel mai utolsó emelkedőnkön a Pazsik gerincére.

Pantomim fotó

A Fekete-víz- patak medre

Mai utolsó kapaszkodás

A gerincen egy jelekkel elcsúfított keresztnél jobbra kellet volna kanyarodnunk,a Kálvária-domb irányába.igen ám,de villanypásztor állta utunkat és kiakasztható kapu sehol rajta.Nem tudtuk mi van a másik oldalon,így nem bújtunk át alatta,hanem K-i irányunk a Pazsik legelőjén ereszkedtünk le a vasúti sínekig,melyeken nem keltünk át hanem a mellettük futó földúton haladtunk Nógrád felé.

Nógrád a Pazsikról

Az elcsúfított kereszt

Alig tettünk pár lépést,mikor vonatfüttyöt hallottunk a hátunk mögül ,így már lassítottunk lépteinken,mert esélyünk sem volt elérni,de nem is ezt a járatot céloztuk meg,hanem a következőt,így igazán nem is érdekelt.

Jön a vonat

Andalogva,fényképezve értünk el a Csurgóig,mely a falu határában lép ki a Börzsönyből. A forrás finom vize igen kedvelt a környéken lakók közt,most is kisebb fajta sor volt,így várnunk kellett míg meg tudjuk ejteni a forrásprocedúrát.

Természetvédők forrása

Leültünk a pihenőpadok egyikéhez és megbeszéltük a hogyan továbbot,miközben betoltunk még egy forráscsokit. A következő vonat cca 40 perc múlva indult ,így ez az idő kevés lett volna a vár és a falu megnézésére,így ezt legközelebbre halasztottuk.

Kóstoló a Csurgónál

Ücsörögtünk még egy keveset a kellemes napsütésben,majd elandalogtunk a vasútállomásig,ahol beütöttük ítinetjeinkbe mai utolsó pecsétjeinket,majd vártuk vonatunk,mely egy BZMoT(csöcsrázó,piroska etc) ,mivel ezen a vonalon csak ezek járnak.

Utmenti kereszt Nógrádon

A Vác -Balassagyarmat vasútvonal előbb a Börzsöny hegyei közt kanyarog,majd az Ipoly völgyében vezet.Egyvágányú nem villamosított vonal.A vonal Drégelypalánk-Balassagyarmat közti szakaszát 1891-ben nyitották meg.A Vác -Drégelypalánk közti szakaszt a Duna-Ipoly-völgyi HÉV társaság építette.A hegyi vasút jellegű vonal üzembe helyezésére 1909-ben került sor.

Nógrád v.á.

Nagyon hangulatos erdei vasutazás következett,ugyanis vonatunk Berkenyénél belépett a Börzsöny hegyei közé és igazi romantikus szakasz következett Verőcéig,ahol már a Vác-Szobi pályán haladtunk uticélunk ,a Váci-állomás felé.

Nógrád,róm.kat.temp.

Leszállás után a modern aluljárón felmentünk a vasútállomás épületéig,majd elbattyogtunk az autóhoz. Beröffentettük a motort és a legurultunk a Duna-partra. A Váci Duna-part számunkra sok kellemes emléket idéz fel,így ha tehetjük utunk során ezt mindig útba ejtjük.

Utazás

Most a korzón lévő egyik hangulatos étteremben töltöttük fel elvesztett energiakészleteinket ,mely nagyon jól esett és ízletes volt. Vacsi után kocsiba pattantunk és a Fővároson keresztül haza indultunk. Útközben volt elég időnk összegezni a két nap túráit.

Váci utcarészlet a vasútállomásnál

A mai nap cca 21 km-t tettünk meg,míg felfele 785m-t,lefele 893-at teljesítettünk,közben feljutottunk a Börzsöny legmagasabban lévő pontjára is. Útba ejtettük még a legjobb adottságú hazai sípályát a Nagy-Hideg-hegyen ,miközben felejthetetlen panorámákkal lettünk gazdagabbak,bár nem a legjobb körülményeket fogtuk ki ezek élvezetére.Nagyon tartalmas,élménygazdag két túranapon vagyunk túl. Mi még nem jártunk a Börzsönyben,ezen a két napon kaptunk először ízelítőt értékeiből.Nagyon megfogott a hegység zártsága,természeti és épített értékei. Rabjaivá váltunk,biztos,hogy visszatérünk,mert szeretnénk jobban felfedezni. Van mit.