AK. 11. TÚRA    2021.10.10.                 HENCIDA - BERETTYÓÚJFALU

       

EGY  NAP  A  BERETTYÓ  GÁTJÁN

a csapat

 " Felmentek a töltésre, s elnéztek messzire. Az alföldi síkság most olyan volt, mintha párában égne, szikrázott és rezgett a levegő. Gyönyörű volt. Arra jobbra lent kanyargott a Berettyó."                                                                                                                                          Móricz Zsigmond: Úri muri (részlet)

 

 

A 2021-es Kéktúrázás napján a Bihari-síkon vezettük állandó túratársammal a 127-es szakaszt. Ha már így alakult akkor persze nem volt életszerű, hogy csak egy napra jöjjünk ilyen messzire, ezért az alföldi kékezést megtoldottuk még két nappal. Mindkét napon tökéletes túraidő kerekedett, így újabb felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk és még mélyebbre szippantott bennünket az Alföld, egyre jobban kezdem érteni Petőfi rajongását ehhez a vidékhez.

Az előző napi juhásznapi forgatag szívélyes, ellenállhatatlan kínálgatása a szállásadónk jóvoltából tovább folytatódott, így jól esett reggel kicsit tovább élvezni az ejtőzést. A mai napra maradtak még Zsikéék gyermekei, így a gépesített járművekkel hatan érkeztünk a "maradék" Biharország fővárosába, Berettyóújfaluba. Egy autót a Berettyó-híd alatt parkoltunk, azalatt a híd alatt, melyről 2018-ban egy útkarbantartásnál derült ki, hogy borzalmas állapotba került. Alulról fagerendákkal, állványokkal dúcolták ki az életveszélyes hidat a felújítás idejére, de az óriási forgalom egy sávon ekkor is haladt rajta.

trapp a gáton

A másik két kocsival aztán Hencidára autóztunk, mai túránk indulási pontjára. Itt csak megszokásból levizitáltuk a lepukkant vegyes boltot, ahol eddig volt a mozgalom pecsétje. Tömören fogalmazva okos ötlet volt az MTSz-től, hogy áthelyezték a pecsétet, ami amúgy is jelentős kitérő volt a kék sávtól. Autós "városnézés" után a Református templom előtt parkoltunk le és pár lépés után már nyomtuk is az ítinerjeinkbe az igazoló lenyomatokat. 

Hencida Református templom

Hencidáról először a 15.sz-ban olvashatunk levéltári iratokban. A kegyúri jogokat a Henczidai, Bajomi, később a Bocskay család birtokolta. A 17.sz-tól a Nadányiak a tulajdonosok, aztán birtokba kerültek többek közt a Komjáthy és a Beöthy családok is. II. Rákóczi György idején a török jöttének hírére a falut felégetik, a Rákóczi-szabadságharc alatt pedig a rác csapatok rabolják ki és végeznek roppant pusztítást. A faluhoz kapcsolódik a mondás: " Hencidától Boncidáig folyt a sárga lé", amely lakodalomra, vígadalomra utal.

a mai első pecsét

Pár száz métert még sikerült rátetetnem a távra a kis csapattal, hisz elnéztem az indulási irányt, de ezt természetesen nem ismertem be, hanem bemelegítésnek hangoztattam. Miután megleltem a helyes jelzést felugrattunk a Berettyó végtelenbe szaladó gátjára, amit aztán a mai nap csak pillanatokra hagytunk el. Ezen a tájon lényegesebben alacsonyabb volt a töltés mint előző nap, de az ártér viszont egyenes arányban szélesebben terült el. Fogytak a méterek rendesen, hiszen kitűnő időben semmi nem hátráltatta a tempós haladást a frissen festett jelzőkövek mellett.

Tudom egy gáton eltévedni művészet, de azért hébe-hóba festhetnének egy-egy kék jelet. Gondolom ennek fő akadálya az lehet, hogy a vízügy nem járul hozzá ezeknek a tereptárgyaknak a piktorálásához. Eseménytelenül teltek a gátkilométerek, a haladást egy-egy fotó elkészítése akasztotta meg ha valamilyen tereptárgyhoz érkeztünk, vagy a távolban feltűnt egy-egy templomtorony. Az applikációk és a befolyó medrek több csatornát, eret is jeleztek, de ezek majd mindegyike csontszáraz volt. Elég aggasztó jelzések ezek, komor képet festenek előre. 

feltűnt Gáborján tornya

Oldandó az egyhangúságot, Judit apró videókat készített ellesett pillanatokról, Sanyi pedig a gát koronáján lévő jakuzzikat mustrálgatta serényen, az egyik még meg is repedt a nagy próbálgatásban. Kedvesem és Misi trappolt elől szokás szerint, Zsike és én pedig zártuk a sort, hogy senkit ne hagyjunk el. Jókedvűen értünk be Gáborjánra a falu szélénél lévő gátőrháznál. Hosszú métereket tettünk meg a kicsi és takaros faluban a központig, ahol szokás szerint a falvak látnivalói sokasodnak. Gáborjánban a Református Templom, a Turul szobor és a világháborús Emlékművek jelentik ezt.

érkezés Gáborjánba

Gáborján monostorát már a tatárjárás előtt is említik oklevelek, de az apátság a mostani falutól távolabb feküdt. Földesurai voltak többek közt, Raffain bán, Dósa nádor, a Domoszlay család, a Széchyek és a Héderváryak. 1552- es adóösszeírásban 31 és fél portát jegyeznek fel. A Rákóczi-szabadságharc során a falu határában véres összecsapás zajlott, amelyik a kurucok vereségével végződött. A csata végeztével a megvadult rác csapatok dúlták fel a környéket. Később kétszer is kolera járvány pusztított a faluban, melyek igencsak megtizedelték a lakosságot. Református templomának építési ideje nem ismert, de az bizonyos, hogy nagyon rég épülhetett. Elődje a középkori Szent Szűz egyháza templom, melynek tornyát részben a későbbi átalakítások is meghagyták. Többször átépítik, lebontják a középkori részeket és építenek hozzá egy oldalhajót is karzattal. Homlokzatán több stílusjegy is megfigyelhető, erősen keverednek a középkori, klasszicista, romantikus és eklektikus jegyek.

Gáborján Református temploma a Turul szoborral

Innét érdekes kontrasztban haladtunk, bal oldalt látványos paraszti barokk lakóházak sorakoztak, jobb oldalt pedig újabb építésű gondozott és elhanyagolt épületek váltották egymást. Több embermagasságú naiv faszobor is szegélyezte a főutcát, volt itt öreg néne, apóka, bagoly és társai. És persze a Biharban, Szatmárban elengedhetetlen megemlékezés Erdély nagyjairól, Gáborjánban Bethlen Gábor mellszobra díszíti az egyik kis parkocskát.

hurrá, megvan a templom kulcsa

A buszváró teremnél betértünk az ott lévő műintézménybe, melyek általában a helyi szellemi élet központjai is egyben. Nem szokásom név szerint megemlíteni ezeket az egységeket, de az Éva presszóban olyan fogadtatásban és kiszolgálásban volt részünk, hogy most kivételt teszek. Persze ehhez én is kellettem, mert belépve így nyitottam: - két napja voltak itt turistabarátaim és azt mesélték,hogy az Alföldi Kék legjobb kávéját kapták Önöknél!  (és ez nem volt kajlizás,mert tényleg ezt mesélte Attila és Zsolti). Frissen pörkölt arabicából főzött kávé a világvégén? Igen és még a főzős is jól sikerült. A kedves vendéglátóktól a végén még kis ajándékot is kaptunk! Ajánlom mindenkinek a helyet, ha erre viszi a jó sorsa.

Bethlen Gábor mellszobra Gáborjánban

Elhagyva a falut újból hosszú gátazás következett, az egyhangúságot a távolban feltűnő M4 sávja, hídjai és Szentpéterszeg Református templomának tornya oldotta. Alattunk a védett oldali mezőkön javában folytak az őszi munkák,ami tovább javította kedélyünket. A bronzkori földvárhoz sajnos semmi nem jelzi a letérést, de a csekély nyomok szakavatott szemeknek árulkodtak azért, de ha intelligens eszközeinket használjuk nem fogjuk elvéteni a letérést.

a Bronzkori földvár csekély nyomai

A stratégiailag tökéletes helyre épült bronzkori földvárat a Berettyó egykori ős-medre 270 fokban védte. Feltárások szerint az egykori várnak köralakja volt és hatalmas területre terjedt ki. Valószínűsíthető, hogy a várnak nem hadászati jelentősége volt, inkább háború, járvány vagy áradás esetén a környék lakosságát fogadta be ideiglenesen. A környéken jelentős számú ilyen földvár volt, ami hasonló feladatokat látott el.

Szentpéterszeg tornya

A földvár helyét laikusként tényleg csak sejteni lehet, de a nagy villám csapta fűznél jót lehet fotózkodni. Innét nem tértünk vissza a kék sávra, hanem a kukorica földek közti földúton, lehet,hogy az egykori egyik sáncon közelítettük meg a Szentpéterszeg szélén meghúzódó Halastavat és Záportározót, ahol a következő igazoló pecsét található. Az itt lévő, számomra megfejthetetlen nevű (Jurta) pihenőhelynél igazoltuk ittjártunkat, a rozoga padok egyikénél megtízóraiztunk, kicsit ejtőztünk a vízparton és már tovább is álltunk.

Újra gátra hágtunk és hosszú menetelésbe kezdtünk az M4 autópályáig, ahol az útpályák alatt bújtunk át. Közben olyan szép idő kerekedett, kellemesen cirógatott a meleg októberi napsütés, hogy sorra kerültek le a rétegek és már nyarat idézve pólóban toltuk a métereket. Az egyik kanyarban aztán feltűnt egy magányos nagyzsákos vándor, akit már előző nap a furtai forgatagban láttam, de a juhászok akaratos kínálgatása nem engedte, hogy szót tudjunk váltani.

érkezés az M4-hez

Már messziről integettünk egymás fele, hisz a magunkfajta vándor bizony megbecsüli ezeket a ritka találkozásokat a vérbeli túratárssal. Persze hogy szóba elegyedtünk, hasonlóan nagydumások vagyunk mindketten, repült az idő. A hallgatóság egy darabig figyelt aztán egyesével elszéledtek. Sok mindenről szó esett, emlékeztünk, felidéztük az ikonikus helyeket a Kék körön. Mire észbe kaptam már legalább 500 m-re lemaradtam társaimtól, így tovább álltam, de lehet, hogy még lesz alkalom folytatni az eszmecserét Andrással. Innét is üdvözöljük és sok szép túranapot kívánunk!

nagyok diskurzusa

a 42-es hídján

Így hát gondolataimmal maradtam egyedül és bekapcsoltam az ötödiket és egy erős saját tempóban igyekeztem utolérni a csapatot, de ez már csak a célban sikerült. Az ártéri erdők mögött fel-fel tűntek Berettyóújfalu magasabb épületei, átkeltem a 42-es főúton a hídfőnél, aztán a vasúti hidat a változatosság kedvéért alulról szemléltem meg és máris a finisben voltam.

a vasúti híd

A Püspökladány - Nagyvárad közötti vasútvonal a Tiszavidéki Vasúttársaság beruházásában 1858- ban nyílt meg. A Trianoni diktátum ennek a sorsát is átrendezte, így magyar oldalon Biharkeresztes lett a végállomás és egyben határállomás.Napjainkban jelentős nemzetközi személy- és teherforgalom bonyolódik az elhasználódott pályán, melynek rekonstrukciója ma is zajlik. A tervek szerint 2023-ra villamosítják és korszerűsítik a pályát teljes hosszában. A Berettyón átívelő vasúti híd 1927-ben épült, de az elöregedett szerkezet a 2010-es évekre a vasútfejlesztés gátjává vált. Ezért 2014-ben átépítették ami által a híd alkalmassá vált, hogy növeljék a tengelyterhelést és villamos felsővezetéket építsenek ki rajta.

Berettyóújfalu környéke már a bronzkorban is lakott hely volt, több akkori földvár maradványa került elő, ami a Körös-kultúra népét jelzi.. Később lakták a szkíták, szarmaták, kelták majd a hunok. Honfoglaláskor Herpály környékén több tucat kisebb szálláshely alakult ki. Ebből a korból a legjelentősebb emlék a háromhajós,román stílusú herpályi kolostor, melynek a tornya napjainkban is áll. A kolostor és vele együtt a falu kétszer pusztult el, a monostor sorsáról a tatárjárás után nem maradt fenn írásos emlék. Herpály végórái 1658- tól kezdődtek el, ekkor a krími tatárok az egész Berettyó- völgyet felégették. A megmaradt pár lakót aztán 1660- ban a Szejdi- dúlás teszi földönfutóvá. Berettyóújfalunak Báthory Gábor, Erdély fejedelme adományoz hajdúkiváltságot, amit aztán a 17.sz. végére el is veszít. A Berettyó szabályozásakor jelentősen megváltozik a táj, megszűnik a "vízi világ", eléri a térséget a vasút. Ezek a változások jelentős gazdasági fellendülést is hoznak a környékre. Trianon után a "megmaradt" Biharország székhelyévé vált, Faluváros lett ahogy Bihar nagy irodalmára, Nadányi Zoltán jellemezte. Többek közt így ír az akkori fejlődésről: "Ez a falu várost evett" , hisz új megyeháza, iskolák, kórház, laktanya, leventeház és egy sor más egyéb intézmény épült az addigi poros, álmos településre. Az aranykornak 1950- ben vége szakadt, az akkori megyerendezéskor Bihar Vármegye beolvadt az akkor létrejött Hajdú- Bihar megyébe, megyeszékhely szerepe ezzel megszűnt. Városi rangot újból 1978-ban kap és vesz új lendületet a fejlődése.

a célban

Az utolsó pár száz métert futólépésben tettem meg, hogy csak azért is elsőnek szakítsam át a képzeletbeli célszalagot. Pihentünk egyet a Berettyó parton, majd a női szakaszt hátrahagyva visszaugrottunk Hencidára az autókért. Visszaérve még megismerkedtünk Berettyóújfaluval, beszereztük egy másik mozgalom pecsétjét. Betértünk egy kávéra, később olasz étkekkel kényeztettük magunkat, majd a szálláson egy üveg pezsgővel is megjutalmaztuk magunkat. 

Egészségetekre!

Írta:   Soós Lajos                                                                                                                    Fotó: Soós Margit

Még több kép a mai napról: https://photos.app.goo.gl/Ut4aLppca5dvm6uq6

Térkép:

 AK. 10. TÚRA    2021.10.09.

FURTA - BERETTYÓÚJFALU

A BIHARI REMETE NYOMÁN A KÉKTÚRÁZÁS NAPJÁN

" Azt véltem, mint a gyermek, hogyha magas hegyre mászok, onnan elérem az eget - föltörekedtem és látom, hogy a legnagyobb hegy tetejéről éppen annyira van, mint a legmélyebb barlangnak fenekétől."

         Bessenyi György

Még a nyáron kaptunk egy felkérést az MTSz-től,hogy kedvesemmel vezessünk egy szakaszt a 2021-es Kéktúrázás napján, október 9-én, mely a tavalyi rajtot követően a második ilyen rendezvény. A Kéktúrázás napja az ország legnagyobb ingyenes közösségi túranapja.Az MTSz ezzel a túranappal szeretné felhívni a figyelmet a nemzeti értékünkre, a Kéktúrára és annak értékes múltjára, lendületes jelenére. Az idén a rendezvény rekordot állított fel, mivel 143 szakaszon több mint 3200 regisztrált résztvevő tette meg a 2550 km-t. Az esemény különlegessége az volt, hogy a nap folyamán a GPS jeladóval felszerelt túravezetők és a csoportok haladása valós időben online követhető volt. A csoportok mozgása által húzott kék vonal a nap végére kirajzolta a Magyarországot körbejáró Országos Kékkör teljes nyomvonalát.

Gondolkodtunk, kicsit feledésbe is merült a dolog, aztán mire döntésre jutottunk, a RP-DDK szakaszok már elfogytak, nekünk ez a mozgalom a kedvencünk a triumvirátusból. Az AK-n azonban volt még pár szabad hely, rögtön villant az elme: legyen!, Úgyis hiányzik még a mozgalomból jó pár szakasz, így össze tudtuk kötni a kellemest a hasznossal. A kínálatból a 127-es Furta - Berettyóújfalu szakaszt választottuk. Ez nem az Alföldi kék legtechnikásabb szakasza, roppant egyszerű a vonalvezetése, mindösszesen egy trükkösebb letörés van a nyomvonalon. A túranapra beszerveztük Misiéket, kikkel az ösvényeket járjuk az Alföldön és velük jött még a leányuk és annak  férje is. Szintén szervezkedés révén csatlakoztak hozzánk a fiúk, akikkel kalandos körülmények között még a nyáron ismerkedtünk meg a Petróczi iskola környékén. Az őszintét megvallva, egyéb jelentkezők nem igazán szaggatták az istrángot, mindössze két fiatal hölgy regisztrált erre a szakaszra és vált tízfős csapatunk részévé.

Mint említettem ez a szakasz igazi kihívást nem tartalmaz, viszont roppant értékes kulturális bon-bonok, valamint a Berettyó egyedi varázsa  teszik ezt a szakaszt is felejthetetlenné. Ezen az etapon nem kellett sem dagonyázástól, sem dzsindzsáskodástól tartani, hisz a valamivel több mint 17 km-es táv 99%-a aszfalton vezet. Ráadásul az országosan ígért özönvíz is átalakult enyhébb esővé, itt a Bihari síkon nagyon kevés esett és a rendezvény tiszteletére még ragyogó napsütés is lett. Igaz a reggel elég csípős volt (4 fok) mikor kikecmeregtünk az autóból reggel 8-kor Furta központjában. Meglepetésként ért, hogy egy hatalmas forgatagba csöppentünk, ma tartották a III. Furtai juhásztalálkozót. Alaposan felkészültem az útvonalból, de erről nem hallottam, így nem is tudtam rászervezni, rögtönözni pedig nem szerettünk volna túravezető társammal.

Furtát egy kisvonattal járta a helyi rezesbanda ébresztőt fújva a lustábbaknak, de ebből nem sok akadhatott, hisz a falu apraja-nagyja már a település központjában nyüzsgött a nagy napon. Tűzről pattant fiatalabb-öregebb menyecskék futkostak szendvicses tálcákkal, pogácsás és réteses tepsikkel a befűtött kemencékhez. A katlanokban, kondérokban már bőszen rotyogtak a birkapörköltek, ezekből is a legtöbb Karcagi módra. Ez a változat a Hungarikum, de azért pár helyen "hamisítvány" is pörkölődött,  melyben nem használják fel az egész juhot. Ezeket a standokat az igazi főzők prifingálták is bőszen, de látszott, hogy csak heccből, hogy lehessen "békepálinkát" hörpinteni. Csak úgy lohálták a párlatokat, mi lehetett itt délutánra? Velünk is erőszakoskodtak, alig tudtuk hárítani a poharakat.

Már korán reggel forogtak a vurstli eszközei és harsogott a mulatós ezerrel. A főtéren pedig  a menő helyi erők bömböltették, csikorogtatták, driftelték csotrogánjaikat. A falu szellemi életének központjában már feszegették erejüket a bent lévők,így ki is fordultunk egy kávé után. Szerencsére megérkeztek a túra regisztrált részvevői, majd üdvözlés után egy csendesebb pontra húzódtunk. Ismertettem a rendezvényt, beszéltem a kéktúrákról, bemutattam röviden Furtát és máris beüzemeltük Magyar Kincstári Turistalábainkat.

 Furta,községháza

Közös bélyegzés a Pesti Srácok szobornál lévő igazolóponton, csoportkép készítése, dokumentálandó az eseményt, bekapcsoltuk a természetjáró applikációt okos eszközeinken  és lassan magunk mögött hagytuk a vásári forgatagot.

Furta a Nagy-Sárrét, a Bihari-sík és a Kis-Sárrét földrajzi találkozáspontján, az Ölyvös-patak mellett fekvő település, mind a mai napig megőrizte a sárréti-bihari falvak jellegzetességeit és arculatát. Nevezetes népművészeti hagyományiról, melyek közül a furtai hímzés  a legmeghatározóbb. A lakosság elsősorban mezőgazdasági termelésből él, 1990 óta önálló községként működik. Leletek szerint Furta környékén már az avarok is éltek, honfoglalási emlékek is kerültek elő. A Tatárjáráskor teljesen elnéptelenedett. Írásos említése először 1552-ből lelhető fel egy adóösszeírásban. Története szorosan kötődik a zsákai várhoz, annak tartozéka volt. Földesúri jogokat mindig a zsákai vár kapitánya, tulajdonosa birtokolta. Többek közt a Ghichy család tagjai, Bethlen Gábor vagy Rhédey Ferenc. A török hódoltság korában rengeteget szenvedett a falu, majd egy pestisjárvány következtében 1678-ban 40  évre lakatlanná vált.  

 

Újratelepülése 1720-ban következik be, amikor 17 zsákai jobbágy bérbe vette a váradi kisprépostságtól furta-pusztát. 1760-ban katolikus németeket és tótokat telepítenek be,növelendő a lakosságot. Falusias fejlődése a múlt század elején indult meg, ez a fejlődés napjainkban is tetten érhető, önállóságát 1973-ban veszti el, melyet 1990-ben kap vissza. Nevezetességei a már említett furtai hímzés, ami mint kulturális örökség bekerült a Hajdú-Bihar megyei értéktárba. A furtai hímzés legnagyobb népszerűsítője az országosan ismert Furtai Citerazenekar. Az 1782-86 közt épült Szent László róm.kat. templom 1956 óta műemlék. Műemléki védettség alatt áll a Katolikus plébánia. Műemléki érték az 1720-ban átépített neoromán református templom.

Gyors átkelés a forgalmas 47-esen és máris Zsáka elején lévő Kurta kocsma bezárt ajtaja előtt toporogtunk. Minden adott volt, kis patak, faluvég, régi malom csak a Szamos hiányzott. Mivel a műintézmény zárva volt így egy újabb bon-bonnal kellett beérnie a nagyérdeműnek: a Rhédey család és kastélyuk történetével. A zsákai Rhédey kastélyt gróf Rhédey Gábor építtette 1858-ban. A kastély bástyaszerű elemekkel díszített formájával hívja fel magára a figyelmet, magán viselve a XIX. század kedvelt építészeti stílusának, a romantikus historicizmusnak a jegyeit. 1885 előtt a zsákai Rhédey kastélyban volt a Rhédey család levéltára. Gróf Rhédey Gábor 1897. április 21-én bekövetkezett halála után a család férfi örökös nélkül maradt, így leányági testvére Rhédey Zsófia grófnő, majd lánya Rhédey Erzsébet, férjezett Paksy Józsefné de Battyán birtokolta a kastélyt. 1908-ban gróf Almásy Imre vásárolta meg a kastélyt, de 1916 táján már báró Vay Arnoldné tulajdonában található a kastély. Az első világháború utolsó éveiben a kastély hadikórházként működött, majd pedig 1926-tól 1944-ig báró Vay László a második házasságából származó családjával együtt lakott a kastélyban.1945-ben államosítják a kastélyt, a főépületet a pártok, a melléképületeket a helyi földművelő szövetkezet használta. 1950-től kezdve iskola működött benne egészen 1984-ig. Védetté 1958-ban nyilvánították.A kastély jelenleg az egyetlen Rhédey emlékhely Magyarországon. A magyar történelem szempontjából meghatározó Rhédey családnak állít méltó emléket állandó kiállításaival.

Állandó kiállításain megismerhető a Rhédey család története, valamint Rhédey Klaudia grófnő, II. Erzsébet Brit királynő ükanyja és a Windsor uralkodóház kapcsolata. Továbbá a családtörténeti emlékszobák és állandó kiállítások bemutatják az Almásy, Vay, Wesselényi és Bethlen főnemesi családok zsákai, Rhédey kastélyhoz köthető történelmi személyiségeinek közéletben betöltött szerepüket, kihangsúlyozva a történelem során Magyarországhoz való hűségüket. A kastély képzőművészeti állandó kiállításain pedig a zsákai születésű festőművész, Madarász Gyula alkotásai és a zsákai ikonfestő tábor üvegikonjai tekinthetők meg.

Református templom, Zsáka

A település központjában lévő Honfoglalási parknál, mely az 1906-ban épült községházával szemben található, megismerkedtünk Zsáka rövid történetével. A falu már a népvándorlás korában lakott hely volt.Első írásos említése, 1214-ben a Váradi Regestrumban lelhető fel. IV. Béla korában már kun településként tartják számon, ekkoriban a Zoard nemzettség birtokolja, 1486-ra már a Bessenyei család is részbirtokos volt az Izsákai családdal. Az 1514-es Dózsa féle felkelés után az Izsákai család udvarházát megerősítik, ebből épül ki a zsákai vár 1540-re. A jól védhető, vizek övezte vár jelentős szerepet játszott a térség védelmében és különösen fontos szerepet kapott Gyula várának védelmében. Bocskai István fejedelem az erdélyi hadjárata előtt Nagykereki várából idehozatta családi kincseit, biztonságosabbnak tartotta azt mint a kereki várat. Több birtokos csere után Bethlen Gábor Erdély fejedelemtől került a vár és a falu 1617-ben id. Rhédey Ferenc (hajdúkapitány, Bocskai fővezére és barátja) tulajdonába.Thököly Imre 1693-ban kétszer is itt szállt meg. A vár pusztulása II. Rákóczy György sikertelen lengyelországi hadjáratát követően, Erdély bukásakor következett be, 1677-ben már várromként tartják nyilván. 1711-ben a Habsburgok még a megmaradt romokat is felrobbantatják. A korábban mezővárosi jogállású Zsáka faluvá, majd nagyközséggé, anyakönyvi székhellyé vált. 1950 óta önálló tanácsú település, jelenleg nagyközség.

Zsáka,Községháza

Román ortodox templom, Zsáka

 A román ortodox templom 1791-ben épült az 1650-es években épült régi fatemplom helyén. Félköríves szentélyzáródással, késő barokk stílusban készült. 1869-ben romantikus stílusban alakították át. A templom teljes külső, belső felújítása 2015-ben fejeződött be, ebben az évben augusztus 23-án szentelték újra Mihály és Gábriel Arkangyalok és a Szentlélek alászállása tiszteletére. A templom műemlék épület. Egyedi jellemzői közé tartozik, hogy nem csak a fala, de a tornya is téglából épült, ehhez hasonló építészeti megoldást más Magyarországon található ortodox templomnál sem alkalmaztak. Külön értéket képviselnek a templomban található padok, melyeket a hívek készíttettek és adományozták a templomnak. A ma is meglévő harangot 1906-ban egy ágyúcső darabból készíttette Pintye János. A harangon az alábbi írás található: „Buzgóságuk jeléül öntették saját költségükön zsákai Pintye János és felesége Pántya Flóra 1906-ban. Nagy dicsőség a magasságos Istennek és béke a földön és emberek között.” A templom nemcsak a hit életének a színtere, őrzi és ápolja a románság kultúráját és hagyományait.

A Bihari-sík

Zsáka után egy jó hosszú országúti szakaszon erős tempót diktáltam, aminek meg is lett az eredménye, több részre szakadtunk. Felmászva a Berettyó gátra megvártuk a későn jövőket, tízóraiztunk és együtt értünk be Bakonszegre miután átkeltünk a Berettyó hídján.

 

A Berettyó Romániában Szilágy megyében ered a Réz-hegységben 600 m magasságában és Magyarországon a Sebes-Körösbe torkollik. A folyó nem bővizű, de szeszélyesen kanyargó. Bakonszegnél a medre régen meg is szűnt, vize a nagy-sárréti medencébe ömlött, ahol a Hortobágyon levonuló tiszai árvizekkel találkozott. A medencében visszamaradt víz a környező megyék területéből csaknem állandóan 80 000 katasztrális hold földet borított el, és a Sárrétet alkotta. A Sárrét mocsarasodását a Tisza vize és a mocsár levezető medrének lassú eliszapolódása okozta. Ez a levezető széles, sekély meder Szerep határában, Ördögszigetnél lépett ki a mocsárból, és Mezőtúr alatt szakadt a Hármas-Körösbe. Ma ez a Hortobágy-Berettyó medre. Az állandó árvizek miatt szükségszerűvé vált a Berettyó és a Körösök szabályozása. A szabályozást Bodoky Károly kerületi főmérnök tervei alapján kezdték meg 1858-ban. A Berettyót a Sárréttől elzárták és új medret ástak Bakonszegtől egészen Szeghalmig, a Sebes-Körösig. Emiatt a Berettyó vizének elvezetése a nagy-sárrét fokozatos kiszáradását vonta maga után.

 

 

Bakonszegen először az 1848-49 es Emlékműnél álltunk meg. Ennek fő érdekessége, hogy az itt található fejfák egy az egyben olyanok mint a híres szatmárcsekei Csónakos fejfák. Kevés helyen találkozni ezekkel az alkotásokkal. A Nadányi Parkban megismerkedtünk a falu rövid történetével a Nadányi Zoltán emlékműnél.

Bakonszeg a Berettyó- Kálló közén a folyó jobb partján fekszik. Első említését az 1400-as évek első harmadában olvashatjuk oklevelekben, de története szorosan összefonódhat a szomszédos Aka faluéval,melyről már az 1200-as évek vége felé olvashatunk. A 15. sz-ban az Izsákai és Bessenyei családok voltak a földesurai, a török időkben elnéptelenedik , majd új telepesek érkeznek.  1658-ban az újfalui malomgát átjáróban fogadta II. Rákóczi György hadnagya Kádár István a krími tatárok seregét. A nagy túlerő legyőzte a magyar sereget, a vezér súlyos fejsebet kapott, katonái Bakonszeg alatt a kórógyi részen temették el. A temetkezési helyen  a Kádár-dombon, avagy a kórógypusztai hármas kunhalmon felállított síremlék látható. A legenda szerin a lova, a két nyílvesszővel  fejen talált vitéz Kádár Istvánt ide vitte. A 19-20 sz elején a Rhédey és a Vay család birtoka.

Nadányi Zoltán emlékmű

Innét kitértünk egy hosszabb pihenőre a Remete- sörözőhöz, vesztünkre. Bár a sokat mondó név már valamit sejtetni engedett, de ezt nem gondoltuk volna. Az életunt fapofa kiszolgáló urat még a Szent Grált őrző több száz éves remete lovag is megirigyelhette volna. Már felállni is fájt neki mikor beléptünk tízen. Aztán a kávé: kávét nem tudott adni, mert a gépet még kezelni sem tudta, nemhogy kávét készíteni rajta. Capuccinót akart adni, valami port kevergetett el a csészében, melybe a csapból vett vizet. Na ebből a löttyből csak egyet engedtem csinálni neki és szigorúan csak üveges cuccot rendeltünk ezután. Túlzás nélkül állítom, hogy az egész Kék Kör  leggyengébb kiszolgálásában volt részünk. Pedig voltunk már lepukkantabb helyeken is.

Nadányi-Miskolczy kúria.Bakonszeg

Jó félóra ejtőzés után kerekedtünk fel és sétáltunk vissza a kékhez és a Nadányi-Miskolczy-Kúriához. A falu híres lakója volt Nadányi Zoltán a költő, aki 1924-1927-ig élt a faluban és írt közel 40, a tájjal és az itt lakókkal kapcsolatos verset.A falu közepén található az Awassi Zrt kezelésében álló műemlék. 1800 körül épült késő barokk stílusban. Később több eklektikus átalakításon esett át. A szegényes, kisnemesi lakóház nagyvonalú, kosáríves tornáca mögött egymenetes elrendezésű szobák húzódnak. Fűrészelt fadíszítésű, klasszicizáló portikusza egyszerre idézi a kastélyok és a parasztgazdák építészeti ízlését, így különleges módon érzékelteti a falusi kis nemesek sajátos társadalmi helyzetét.

A tulajdonos cég 1999-ben avatta fel a ritkaságszámba menő Kos temetőt, ahol az ősi jelképekkel illusztrált kopjafák Lakatos József sárvári művész kétkezi munkáját dicsérik. A cég tárgyalóterme egyben juhászati kiállítás is, melynek hangulatát fokozza a helyi fafaragó művész által készített faragott bútorok szépsége is. Az épületben irodák kaptak helyet, melyek berendezése igyekszik harmonizálni az előkelő épülettel. Az épület munkaidőben, előzetes bejelentkezés után látogatható. Parkjába szabadon be lehet jutni, ha mégis zárt kapukat találnál, a Berettyó töltése felől szabadon be lehet sétálni.

Zárásképpen a falu másik híres lakójának egykori lakóházához sétáltunk el. Bessenyei György költő, író a felvilágosodás kiemelkedő alakja, Mária Terézia testőre, a Bihari remete. Tiszabercelen született 1746-ban, Bakonszegre költözött 1787-ben és itt élt 1811 februárjában bekövetkezett haláláig.  Végakaratának megfelelően halálakor a kertjében, a kedvenc almafája alatt temették el, de hamvait 1940-ben Nyíregyházára szállították és ott helyezték örök nyugalomra.

Bessenyei emlékház

 A háromosztatú népi lakóház, ahol a jeles költő élt, ma múzeumként szolgál. A kiállítás előzetes bejelentkezés után látogatható és itt található az AK pecsétje is a gondozott parkban, ahol fedett pihenő is várja a megfáradt vándort. A kúria kapuja mindig nyitva található.

Mivel csapatunkból a lányok és a fiúk tömegközlekedéshez voltak kötve, így fájó búcsút vettünk tőlük, de aztán a nap végén csak utol értük őket. Ők begyújtották a fáklyákat és elporoztak, mi pedig úgy ráérősen kiélvezve a melengető napsugarakat andalogtunk el a Berettyó gátján a célig, Berettyóújfaluig, ahol a TIVIZIG kerítésén van a pecsét. Beültünk még egy kávéra, közben átbeszéltük a nap történéseit és elhatároztuk, ha lesz lehetőségünk jövőre is részt veszünk ezen a remek rendezvényen.

Miután áthajtattunk a másik kocsiért Furtára, összefutottunk a fiúkkal kik akkor értek be a buszukkal. Zárásképpen körülnéztünk még a forgatagban, ahol azok a szerencsések kik nem voltak vezető állásban, már elfogadhatták a még mindig hömpölygő pálinkát a kedves juhászoktól. Aztán ahogy kezdett forrósodni a hangulat, csendben odébb álltunk és szállásunkra hajtattunk.

Írta:    Soós Lajos

Fotó:  Soós Margit

Több fotó: https://photos.app.goo.gl/4g8F5yTWNNBam26N8

Térkép: