Boglári Túrázók

OKT 19.TÚRA 2014.NOV.03. BÁNYAHEGYI EH- SZÁRLIGET

" "A járművek arra kényszerítik az embereket, hogy fárasztó órákat töltsenek különböző válfajaikon, és lassan-lassan elfeledjenek egy minden egyébnél egészségesebb és természetesebb életműködést: a járást."

Le Corbusier gondolatai

Rendhagyó módon a mai nap megszakítottuk a folytonosságot,részint ,mert a Vértesből aránylag rövid szakasz maradt el,részint most még hosszabbak a nappalok,így még be lehet vállalni hosszabb etapok megtételét.

Így a mai nap a Gerecsét választottuk, a Bányhegyi Erdészháztól Szárligetig,ami cca 32 km.

Kora reggeli indulás után Laciékat 7 óra környékén tettük ki Szárligeten a vasútállomáson,Ők innét teljesítették a mai túrát.Mi átrobogtunk Tardosra,hogy a Bányahegyi utca végén,a sorompónál hagyva az autót elkezdjük a szakaszt. Kb fél nyolc környékén,rövid cihelődés után ,vágtunk neki. Sajnos a mai nap nem a legszebb arcát mutatta az idő,mert jóformán egész nap nagy köd volt,csak a Lengyel -Gödör(nagyegyházai tavak)környékén szállt fel,így a fényképezés is elég gyatra minőségű képeket eredményezett.

A Gerecse a Dunántúli-Középhegység vonulata,mely a Tatai-Árok és a Dorogi-Medence közt terül el,túlnyomórészt dachsteini mészkő alkotja. http://hu.wikipedia.org/wiki/Gerecse

Visszatekintés a Gerecsére Kisegyházpuszta fölött

A túrát a bányászati murvás,vörösmárványos bányászati úton kezdtük meg a

jelzésen,erős kapaszkodás mellett.Ez a fajta bányaút elég nagy kövekből készült,így még a göröngyös talaj is nehezítette a mászást,mely egyébként szép vegyes erdőben vezetett.
Elhagyva a

jelzéseket,kanyarogva emelkedve értük el a magára hagyott,omladozó erdészházat.

"Szellemház"

A ködben csak hallottuk a közeli vörösmárvány bánya gépeinek zúgását,zakatolását. Először egy öreg,odvas tölgy került a látómezőnkbe,majd jobban körülnézve a nagy tisztás túlsó szélén,egy öreg cser oldalán megláttuk a pecsételő dobozkát.

Az öreg cser rejti a pecsétet

Az adminisztráció elvégzése után megkezdtük a "hivatalos" túrát a kéken.

A tisztást D-i irányban hagytuk el a

jelzésű szekérúton. Rövidesen elértük az egykori bányavasút nyomvonalát,melyen jó háromszáz lépést tettünk meg. Miután a

balra elkanyarodott,hullámvasutazva,inkább ereszkedve folytattuk az utunk vegyes erdőben,melynek elsősorban a tölgy volt a meghatározó fafajtája.Előbb a Bánya-hegy oldalában,majd a Pörös-hegy K-i oldalában folytattuk a túrát ,sziklás,köves ösvényen,mely jobb oldalán, szebbnél-szebb, mohával lepett mészkőszikla alakzatok váltották egymást.

A köd miatt "csak" ezt láttuk

Kár ,hogy a látási viszonyok korlátozottak voltak. A sziklák csábítottak a közöttük való csámborgásra,kitérésre,de mivel még sok volt hátra,lemondtunk róla.

A nemrég felújított,friss jelzések ezen a szakaszon tökéletesen vezettek keresztül,térkép nélkül is lehet boldogulni a túra során.
Egy rövid,dzsindzsás rész után kiértünk a Fábián-kő ördögszántásos,tar tetejére,melyet a közelmúltban felszántottak,így nem tudtunk sréhen átvágni rajta,így balra,majd jobbra kanyarodva értük el a csúcsot,ahol a

balra betért egy fenyős ,sűrű részre,melyen átvágva újabb tisztásra értünk és azon ,kerítés mellet ereszkedtünk lefelé,beértünk egy erdőfoltba,melyből pár lépés után kiléptünk a tatai országútra,melyen balra kanyarodtunk pár lépés erejéig,majd jobbra tértünk a Vértestolnára vezető aszfaltcsíkra,melyen szintén csak rövid ideig haladtunk,kapaszkodtunk. Egy y elágazásban balra egy szekérútra tértünk,melyről rövid emelkedés után a

a újból balra tért ki. Szép vegyes (gyertyán,kőris) erdős részen kellemes útvonalon haladtunk. Elértünk egy kerítést ,innét tudtuk,hogy a Pes-kő sziklafala környékén haladunk,mert látni sajna nem láttuk a köd miatt.
Leereszkedtünk a meseszép Öreg-Erdő szálas,tölgyesébe

Hangulatos sétaút

.Elhagytuk a

a,jelet ,mely Tarjánba vezet le,egy mélyúton tovább ereszkedtünk,majd egy saras pocsolyás szakasz után átkeltünk a Tarjáni malomárok hídján

Csendélet a patak partján

és beértünk Koldusszállásra az erdészházhoz,.mely igényesen felújított állapotban várja a vendégeit,minden földi jóval elkényeztetve őket. A vadászlak egy nagyon igényesen karbantartott tisztáson található,kicsi,hangulatos mesterséges tó is emeli a hely varázsát.

Koldusszállásnál

Hatalmas cser matuzsálemek mellet

Pár dolgot látott már

egy gesztenye fasorban értük el a rendhagyó bélyegzőhelyet,mely egy kopjafán található.

Ez egy fix pecsételő hely

Gyors adminisztráció és frissítés után értékeltük az eddigi szakaszt. Felfelé kb 180 m-t,lefele pedig cca 400 m-t tettünk meg.A táv 11,4 km volt,melynek megtételéhez 2 óra 20 percre volt szükségünk.

A pecsételőhelynél a

a balra tér,hogy a Hallgató hátán ,csodás tölgyes szélén kapaszkodjon,majd a gerincen átbukva leereszkedjen a már érintett Tarjáni-malomárok völgyébe. A patak jelenleg,dacára az elmúlt idők esőinek elég gyér vizű. A hídon átkelve találkoztunk Lacival és Gyöngyivel,gyors kulcs és tapasztalat csere után mindenki ment tovább a saját útján. Manyesz és én egy kicsit bicegősen,mert- kedvesemnek az előző ,nekem pedig a mai túra során- meghúzódott a vádlink.
Egy erősebb kapaszkodó után a Herkályos oldalában,cserjés,fiatalos erdőben elértük az M1 autópálya kerítését.A sztráda forgalmának a zaja,mely majdnem az egész túra során hallatszott,hol halkabban.hol erősebben.

Mögöttünk a sztráda

a élesen,balra fordult,hogy jobb oldalán egy szántás,bal oldalán egy kerítés mellett leereszkedjen a Bodza-völgybe. A szántás és a bokros,dzsindzsás rész közt,csak egy keskeny ,nehezen járható csík található!
A völgy Ék-i sarkában aztán a jelzés újra betért a szálas tölgyesbe.

Nem látszik a meredeksége

Erős,de egyenletes kapaszkodással elértük a Tatbányára vezető,szerpentines országutat. Az erdőből kilépve az aszfaltra , balra kanyarodtunk,hogy kb 300 m-t haladjunk rajta.Nem volt egy felemelő érzés a kanyargós,forgalmas úton a haladás.Alig vártuk,hogy a

újra betérjen,jobbra az erdőbe.További,rövid kapaszkodó után,mely a régi úton haladhatott,kiléptünk a Tornyópusztára vezető bekötőútra,mely egész a települécske széléig emelkedett.

Pihenőhely Tornyópusztánál

A kereszt után rögtön balra fordultunk és az egykor szebb napokat láthatott település majorsági épületei mellett az erdészeti aszfalton kapaszkodtunk egyre feljebb és feljebb.
Elhagyva a víztornyot is,balra az erdőben kopácsolásra lettünk figyelmesek,melyek ,mikor az okozói megláttak bennünk elhallgattak. Egy nagyobb fa mögé bújva láttuk a kisebbségieket,kiket megzavartunk a falopás nehézségei közepette. Egy pillanatra sötét gondolatok suhantak át az agyamon.
Az út elég szigorúan,szuszogtatóan emelkedett,elhaladtunk két felhagyott kőfejtő mellett.

Elhagyott kőfejtő

Felértünk egy fennsíkra,melyen átbukva,lejteni kezdett az út,de rövid ereszkedés után a

balra,egy ligetes részre tért.Pár lépés után csatlakozott hozzánk a

,hogy együtt másszuk meg a Somlyó dolomittömbjét.
Ez volt a mai túra legizzasztóbb része, 1 km-en több mint 60 m-t emelkedett,néhol nagyon meredeken.Jóformán még a fülünkön is levegőt vettünk. Az útvonal viszont szép.régi öreg erdőn vezetett,a kidőlt fák érdekes képeket alkottak.

Halálában is csodás

A Somlyó vállán tért ki jobbra a

,mely néhány m után a felér a fehér mészkősziklák szabdalta csúcsra. Mi sajnos fényképezni egyáltalán nem tudtunk,nagyon cudar idő volt fent,így Laci barátom képét teszem közzé.

Somlyó csúcsa

Visszatérve a

- ra,pár lépés után kiértünk a fennsíkra,melynek É szélén ,tiszta időben szintén csodás panoráma tárul elénk.
A fenyves szélén áll a somlyóvári kulcsosház.

Lehangoló....

Jelenleg nagyon lepukkant képet mutat. Rongálás jelei látszanak,a környék szemetes,nem épp barátságos hely. A ház bal oldali ajtófélfáján található a pecsétnek helyet adó egyendoboz.

A kinti padok mellett megettük a szenyónk,csúcscsokink.Frissítés,pecsételés és összegzés után szedtük a cók-mókunk és indultunk lefele .
Kolduszszállástól megtettünk 8,1 km-t 2 óra 11 perc alatt,miközben kapaszkodtunk 310 m-t és ereszkedtünk 130-at.

A tisztást Dk-i irányban hagytuk el egy ligetes,vegyes erdőben. A

a nemsokára,balra elhagyott bennünk.Mi először szintezve megkerültük a Somlyó csúcsát ,majd leereszkedtünk egy mélyúton a Hársas-hegy nyergébe,egy szálas tölgyes erdőben.Kiléptünk egy murvás makadám útra,de rögtön el is hagytuk és átvágtunk egy y útkereszteződést ereszkedve.
Újból rátérve a bauxitbánya szállító útjára,azon balra kanyarodva haladtunk az Öreg állás felé jó ötszáz lépést,mikor a

jobbra betért az erdőbe és egy csoda szép tölgyesen keresztül mélyútban folytatódott.

Ereszkedés közben

Leérve egy gerincen az út egy szekérúton balra kanyarodott és pár lépés után egy kidőlt kerítésen átlépve jobbra ereszkedett egy tarvágáson.Itt a jelzés egy hagyásfán virított,jól láthatóan,de hogy mi lesz ha az aljnövényzet megnő,nem tudni. Elérve a bekerített rész D-i szélét,ugyancsak a kidőlt kerítésen átküzdve magunk,az ösvény tovább ereszkedett,néhol meredeken és nehezen járhatóan a Hármas-árok oldalában.

Leértünk egy tisztásra ,ahol vadetető található, a

balra egy ösvényen folytatódott.

Vadetető a semmi közepén

A tisztásról érdemes visszafordulni,szép látkép tárul a szemünk elé,jól látható a hegyen ejtett bányászati seb is.
A nyomvonal először cserjés,bokros részen vezet,majd beérve egy szálas,öreg tölgyesben ereszkedik lefele,míg eléri a Váli-víz völgyét és a kis patakocskát.

A Váli-víz....

A hídon átkelve balra fordulva a csermellyel párhuzamosan haladtunk Dk felé. A túra útvonala itt újból hullámvasutazva haladt,közel annyit ereszkedtünk,mint mentünk felfele.
Felérve egy domb fennsíkjára a

a balra kanyarodott.Jobbról egy művelt,rét(legelő),balról egy cserjés erdősáv mellett haladtunk Dk-i irányban. A fennsík végén beértünk egy ligetes részre,melyen pár lépéssel átértünk.Kiérve egy magasles volt , balról feltűntek Kisegyházpuszta épületei. Itt érdemes picit elidőzni,mert csodás panoráma tárul a szemünk elé. Mi jobbra tartottunk,a Kettes-Tó felé egy szekérúton ereszkedtünk, a Kútágas-völgy irányába.
A völgy aljában egy szekérúton jobbra tartottunk,majd leérve egy lejtőn ,élesen balra kanyarodtunk és a szekérúton haladtunk tovább az elhanyagolt Kettes-tó mellett.

...és a belőle duzzasztott tavak egyike

Itt sáros,pocsolyás ingoványos talajon vezetett a túra.
Kiérve a tó végén,újból jobbra kanyarodtunk ,elhaladva egy magán tó és birtok mellett a sáros földúton elértük a pár éve elárasztott , mesterséges tó szélét

"Pihen a komp,kikötötték..."

,mely mellett elhanyagolt,sáros,pocsolyás szekérúton haladtunk . Ez annyira új tó,hogy még a térképeink sem jelölték.,Régebben az elárasztott részen keresztül vezetett a

,de most muszáj megkerülni ezt az akadályt.
Elérve a tó végét,balra kanyarodtunk és kiléptünk egy dombos legelő aljára,

Elhagyva a tavakat

ezen átvágva elértünk egy majort és a Szárliget felé vezető országutat.
Az aszfaltra jobbra kanyarodva tértünk rá.Pár lépés után elértük az M1 autópálya hídját,mely alatt áthaladva,enyhe kapaszkodás után megérkeztünk a már elapadt Kőrősi Csoma Sándor forrást.

Sajnos elapadt

Itt egy pillanatra megpihentünk,frissítettünk és folytattuk az utat. Pár lépés után a

balra földútra tért,melyen enyhe emelkedés után a szálas tölgyes elhagyása után a Hajagos oldalában leereszkedtünk Szárliget házai közé.A

a jelzései itt is tökéletesen elvezettek a szárligeti vasútállomáshoz,mai túránk céljához és utolsó ellenőrző pontjához.

A célban várt a macska....

Az adminisztráció után összegeztük a túra utolsó szakaszát,melyet 2 óra 40 perc alatt teljesítettünk .Ezen a szakaszon megtettünk 11,6 km-t,miközben felfele cca 220 ,lefele kb 380 m-t haladtunk.

Közben Gyöngyi és Laci is megérkeztek,Nekik belefért még egy tatabányai városnézés is, és nem maradt más hátra,mint a jól megérdemelt frissítőink és söreink elfogyasztása.

...és a jutalom.

Sajnos a ködös idő miatt a mai nap nem élvezhettük az útvonal nevezetességeinek látképét és panorámáit.Ez a szakasz nem bővelkedik látnivalókban,műemlékekben ,bár szép erdős részeken,gerinceken halad.
Összességében egy átlagos,látnivalókat nélkülöző szakaszon vagyunk túl,nem ez lesz a legkedvesebb OKT etapunk.

Még több kép:https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/OKTBanyahegyiErdeszhazSzarliget?authkey=Gv1sRgCPvZ_sGZtfLAYg

Térkép és szintrajz a szakaszról: