OKT. 29. TÚRA 2017.10.09.
DOBOGÓKŐ Th.-BÉCSI ÚT(218-as busz)
" Az ember nem azért turista,mert az erdőt járja,
hiszen a vaddisznó is járja-mégsem turista,
hanem azért,hogy maradandó,a közt szolgáló
turistalétesítményeket hozzon létre"
Dt.Téry Ödön (1856-1917)
hiszen a vaddisznó is járja-mégsem turista,
hanem azért,hogy maradandó,a közt szolgáló
turistalétesítményeket hozzon létre"
Dt.Téry Ödön (1856-1917)
Erre a kettő napra a hazai turistáskodás bölcsőjének számító Dobogókő környéki etapokat terveztük be. Mivel sem erőnlétünk sem kedvesem gerincproblémái nem tolerálták volna a nagy igénybevételt,így mindkét napra a látszólag könnyebb útvonalat választottuk és mindkétszer Dobogókőröl indulva teljesítettük a mozgalom XV. és XVI. szakaszát. Első nap a Bécsi-útig(Rozália téglagyár) vándoroltunk több mint 23 km-en a Visegrádi-hegységben és a Pilisi-hegységben ,melyeket az ország legkedveltebb és legkiépítettebb bakancsos terepei közt tartanak számon. Ez a két nap a sziklás,köves lejtmenetekről és a hidakról fog szólni.
Panoráma a Pilisről |
Az időjárás előrejelzések vegyes időt ígértek,mely be is igazolódott, a két nap alatt volt részünk kellemes napsütésben,borongós ,csepergős hűvös időben ,néha viharos szélben. Összességében azonban soha rosszabb körülményeket.
A logisztikát úgy szerveztem meg,hogy mindkét nap Pomázról mentünk (volna) fel busszal Dobogókőre,majd a túra végén is ide térünk vissza. Mivel a kinézett autóbusz fél nyolckor indult Pomázról,így az első kakasszó már talpon talált bennünket és gyors készülődést követően már hajnali öt után pár perccel autóban ültünk és száguldottunk a cél felé. Számításaim szerint időben oda kellett volna érnünk ,de az útba eső Nagyfalu ébredezése és szokásos dugói végett a kinézett autóbusz akkor kanyarodott ki az állomásról,mikor mi beálltunk a parkolóba. Hoztuk szokásos formánk. Így agytekervényeim rögtön mozgásba lendültek a B terv elkészítése végett. A következő járat csak egy óra múlva indult,így úgy döntöttünk autóval megyünk fel a csúcsra és majd délután buszozunk .
Dr.Téry Ödön Emlékmű,Dobogókő |
Tankoltunk,kávéztunk és útnak indultunk a hegytetőre vezető szerpentines,kissé kopott országúton.A felhőben úszó Dobogókőre a busszal egy időben érkeztünk fel ,következett a parkoló keresés,mely a szűkös hegytetőn nem is olyan egyszerű feladat. Végül egy csendes mellékutcában sikerült free helyet találnunk és már csak a végső szerelvény igazítás volt hátra,hogy belecsaphassunk a lecsóba.
Dobogó-kő a hazai turistáskodás bölcsője,népszerű üdülő és kiránduló hely. Az alig több mint 100 lakost számláló településrész Pilisszentkereszthez tartozik közigazgatásilag. A "központ" a helyiek szerint keveset költ a településrészre ,ezért már többször próbáltak elszakadni tőle,mindez idáig eredménytelenül. Dobogó-kő ( 699m tfsz) a Visegrádi-hegység legmagasabb pontja,Pest és Komárom-Esztergom megyék határa.Tetejéről az ország egyik legszebb panorámája tárul a szemünk elé,rossz nyelvek szerint időközönként a Magas-Tátra vonulatai is kivehetőek.Itt épült az ország első menedékháza,valamint a szégyenteljes Trianon után a mai Magyarország első sípályája(1923).Dobogókő fontos szakrális hely is,mivel egy ezoterikus nézet szerint itt található a Föld szívcsakrája,"bolygónk dobogó szíve".A sípálya mellett áll a Zsindelyes Vendégház,mely Makovecz Imre tervei szerint épült és ez hozta meg az építész számára a nemzetközi ismertséget.
A mai turistaház |
A meleg autóból kedvetlenül szálltunk ki a párás,nyirkos zimankóba,de pár lépés múlva ez az érzés elmúlt. Pár perc sétával értük el a Báró Eötvös Loránd menedékház jellegzetes épületét,mely még ebben a korai időpontban zárva volt. Így tovább álltunk a kilátópont és a Téry szobor felé,bár tudtuk,hogy az ország egyik legszebb panorámájában ezúttal nem fogunk gyönyörködni. Bár a hegytetőn hétágra sütött a nap,de alattunk pár tíz méterrel óriási köd és felhő zárta el a csodát előlünk.
Ilyen" panoráma" fogadott |
Az MTE alapítói( Báró Eötvös Lóránd,Dr.Téry Ödön és Dr Thirring Gusztáv) elhatározták,hogy a fővároshoz közeli,de akkor még nehezen megközelíthető Dobogókőn menedékházat építenek. A boronafalu épület átadására 1898 júniusában került sor és Báró Eötvösről nevezték el. Ebben az épületben ma a Turistamúzeum található,mely azonban igen korlátozottan látogatható.A faház mellet 1906-ban készült el a sokkal modernebb és mai is turistaházként funkcionáló nagyobb kőépület.1910-ben már telefon,nem sokkal később pedig már gáz is volt az épületben,melyet 1932-ben villamosítottak. A II.vh. követő esztelen években feloszlatták a tulajdonos egyesületet,az épületben munkásszállót alakítottak ki,majd sorsára hagyták.Később a Pannónia Szálloda Vállalat üzemeltette. A leromlott épületet a rendszerváltáskor újjáalakult MTE visszakapta,majd nemsokára adományokból és pályázati pénzekből felújította.
Turistamúzeum |
Fotóztunk párat,majd visszatérve a turistaházhoz örömmel láttuk,hogy időközben kinyitott,így betértünk egy indítóitalra,mely ez alkalommal egy-egy 52°-os,ízletes Tatra tea volt. A "bemelegítés"után elvégeztük az adminisztrációs teendőinket és beütöttük az indító pecsétjeinket az ítinerjeinkbe, azonban az indulásig volt még teendőnk. Körülnéztünk a Turista Emlékparkban és kötelességünknek eleget téve emlékszalagot kötöttük a Hősök emlékművére,mely azon túratársainknak állít emléket kik legdrágább kincsüket ,az életüket adták a bakancsban megismert és szeretett hazájukért az I. és II. vh. vérzivataros éveiben.
Hősök Emlékműve,Dobogókő |
A I.vh-ban hős turistákra emlékező Hősök Emlékművét 1931,májusában avatta fel József főherceg.Az emlékművet a kommunizmus sötét éveiben Rákosi leromboltatta,sorsára hagyták. Az 1989-ben újjáalakult MTE felújíttatta ,ekkor került rá a II:vh. áldozatainak emléktáblája.
Emlékezés |
Közben jól elszaladt az idő,már majdnem kilenc volt,így sietve kaptuk lábunk a nyakunk közé és indultunk el D-DNy-i irányba. Átkeltünk a parkon,majd a központi parkolón és Dobogókő ligetes,romantikus kiépített ,széles sétányain ereszkedtünk le jelzéskavalkád mellett. Útvonalunk első pár száz méterén a , , , , és a jeleket követve haladtunk, jelzés orgia.
Első lépések |
Az Őzike és Bükkös utcák sarkán aztán elköszöntünk a rengeteg jelzéstől és már csak a jó öreg -ot kellet figyelnünk. Egy alig észrevehető éles letörésnél aztán elhagytuk Dobogókő ingatlanait és csodaszép ,öreg tölgyesben ereszkedtünk a csúcsról enyhén lejtő sétaúton.
Átkelés a kanyargós -patakon |
A fokozatosan lejtő úton pillanatok alatt leértünk a Kanyargós -patak völgyébe,ahol először keltünk át a patakon és egyben az első fahídon a rengeteg közül,mely a két nap alatt az utunkba került.Majdnem elrobogtunk az alig észrevehető Hideg-lyuk mellett.Régen a néphagyomány jeget sejtett a már eltömődött sziklahasadékban,ezzel magyarázták a feláramló hűvösebb levegőt.
Hideglyuk |
Innét valóságos montánbükkök közt értül el a vadregényes és egyben romantikus Zsivány-sziklák folyosóit,melyekhez előbb fel kell kapaszkodnunk,hogy egyáltalán láthassuk őket,majd le kell ereszkednünk a rejtek adó folyosókra. Élveztük a lebilincselő látványt,elmerengtünk a legendákon,fényképezkedtünk ,röpült az idő.
Zsivány-sziklák |
A 25-30 m magas Zsivány-sziklák a régmúltban vulkáni tevékenység során kerültek a felszínre.A mondák szerint IV.Béal itt rejtette el kincseit a tatárok elől, menekülés közben. A későbbiekben haramiák búvóhelye volt.
A Zsivány-sziklák alulról |
Tudtunk volna még barangolni,csodálkozni,de messze volt még a mai nap vége így szedelőzködtünk. Kijőve a sziklák közül találkoztunk egy roppantul siető kékezővel,akivel még szót sem sikerült váltanunk.
Valahol a Kakas-hegyen |
Elhagyva a sziklákat a -ok hol lankásabban,hol meredekebben ereszkedtek ,a bükkösöket vegyes erdő váltotta és hamarosan feltűntek a fák közt Kakas-hegy erdészeti és üdülő -házai. Innét pillanatok alatt elértük a Dobogókői országutat,melyen átvágva újra vegyes erdőben szintezve haladtunk tovább Pilisszentkereszt határáig. Elérve a házakat az eddigi murvás utat szilárd burkolat váltotta ami egyúttal meredekebb is lett.
A Dobogókői országút |
Pilisszentkereszt népszerű kirándulóhely és túrák kiindulási pontja,Pilis és Dobogókő alatt fekszik. Határában a római időkben hadi út vezetett,de településnek nem találták nyomait. Benépesülése a Honfoglalást követően kezdődik,határában találhatók a III:Béla által alapított Apátság romjai. Az apátságot a király a ciszterci rendnek adományozta. Ebben a templomban temették el a meggyilkolt Gertrúdis királyné hamvait. Az eseményeknek a Bánk Bán állít emléket.A monostor és a hozzá tartozó település a törökdúlás idején elpusztul és csak a XVIII.sz elején(Mária Terézia korában) népesül be újra német és szlovák telepesekkel. Ma nagyobb arányban a szlovák nemzetiség lakja.
Bélyegzés Piliszentkereszten |
Takaros,gondozott ingatlanok közt pillanatokon belül elértük Pilisszentkereszt központját,ahol ellenőrzőpont is található. Mi az Italdiszkont ablakában lévő stemplivel igazoltuk ittjártunk,kicsit nézelődtünk a falu központjában majd ahogy jöttünk, el is hagytuk a falut pár perc alatt.
Pilisszentkereszt,központ |
A falu szélén még egyszer átkeltünk a Kanyargós-patak fölött,majd egy ösvényen elértük a Kovácsi-(Dera) patak áttörését,melyet Szurdok néven ismerünk. Látványos,vadregényes úton haladtunk ,többször átkeltünk a patak fölé épített fahidakon,bürükön. Az utat kísérő táblákról megismerhettük a Pilis és a Visegrádi-hegység kialakulását,a Szurdok létrejöttét,élővilágát.
Átkelés a Szurdokban |
A hatalmas sziklák közt kanyargó völgyben még a nyáron is hűvös marad a hőmérséklet,mivel a napfény kevésbé hatol be. ennek köszönhetően,több ritka árnyékot kedvelő növény is található itt.
A Szurdok |
A 600 m körüli hosszúságú útvonal minden méterét élveztük,az emlékek mélyen beégtek agytekervényeinkbe. A nézelődés,rengeteg fotó jelentősen lelassította haladásunk ,épphogy csak vánszorogtunk ezen a szakaszon. Elérve a Szurdok alsó kijáratát egy pihenőhelyhez értünk a Kovacsina ligetes szélén. Itt frissítettünk ,szerelvényt igazítottunk,majd folytattuk baktatásunk a -ok mentén,a Hosszú-hegy oldalában.
Visszatekintés a Hosszú-hegyről |
Átkelve a Dera-patakon az utunk vegyes erdőben kezdett emelkedni erdészeti dózerúton. Hosszú vándorlásba kezdtünk zárt erdőben,elérve egy oldalazó utat az erdő kinyílt előttünk és szép kilátás tárult elénk a Pilisről és a Visegrédi-hegységről. Előttünk fel-fel tűntek a varázslatos Csobánka házai és a mögöttük tornyosuló Kevélyek,valamint az Oszoly hófehér sziklafala.
Előttünk Csobánka |
Csobánka feltételezhetően már a Római-korban lakott terület volt,első írásos említése a XII.sz második felében történik.A török időkben elnéptelenedik és csak 1690 környékén népesül be újra szerb telepesekkel.A faluba a XVIII.szban számos sváb és szlovák telepes is érkezett.
Sarlós Boldogasszony kápolna |
Mikor kézzel fogható közelségbe kerültek Csobánka házai elértük a -ot és a két jelzés Ny-nak kanyarodva erős kaptatón kapaszkodott fel a Szentkúthoz és a fölötte található Sarlós Boldogasszony kápolnához.
Szentkút |
A kegyhelyként és csodatévőként ismert Szentkúthoz több legenda is kötődik,melyek csodás gyógyulásokról szólnak. Az eredeti kápolnát Ledner Mária építtette hálából,hogy vissza nyerte a látását. A ma álló kápolnát 1938-ban szentelték fel.
Először körbenéztünk a csodatévő helyen,fotóztunk,megkóstoltam a gyógyító vizet,majd fél egy lévén pótoltuk energiaveszteségeink,ettünk egy "csodacsokit",kicsit pihentünk,mert tudtuk,hogy a következő 5 kilométer mai útvonalunk legmegterhelőbb szakasza lesz.
Csobánka a fehér sziklákkal |
Szedelőzködés után egy alig 400 m-es szakasz következett,de micsoda szakasz.Rögtön egy erős emelkedővel kezdett,ami aztán csak durvult. Mikor már szemünk gúvadt,tüdőnk a zsebünkbe került, elértük a Hosszú-hegy oldalában futó szekérutat,melynél elköszöntünk a sávtól,míg a - ek balra ,Dnek fordultak.
Magányos tölgy a Méhlegelőn |
Az erdő egyre ritkult, a táj egyre jobban kibontakozott előttünk,csodás látképet nyújtva Csobánkáról ,a Pilis és a Visegrádi-hegység csúcsairól. Poros földúton szintezve haladtunk majd két kilométernyit ,mígnem elértük a Csobánkai-nyerget.
Pihenő a Kevély-nyereg előtt |
Innét az egykori laktanya újjá épülő kerítése mellett kapaszkodtunk kellemes emelkedőn a Csobánkai Tanösvény táblái mellett DK-i irányba. A felhagyott Murvabányánál aztán a -ok Knek fordultak és újra vegyes erdőben szinteztünk tovább.Jó hétszáz lépés múlva értük el a jelzést,mely a Kis-Kevély csúcsára tart. Újabb pár száz lépést követően jelzéseink Dnek fordultak és egy újabb feketeleves következett. Erős,húzós kaptató jött,ráadásul a Kevélyekre jellemző sziklás,mészköves talajon.
Kevély-nyereg ep. |
Lihegve értük el az egykori Kevély-nyergi menedékház megmaradt köveiből emelt pihenőpadot,melyre kitikkadva "rogytam"le,elsősorban egy fotó kedvéért. Innét pár lépéssel elértük a volt th.helyén épült pihenőhelyet,ahol az OKT ellenőrzőpontja is található.
Panoráma a Kevély-nyeregből |
Lefele a nyaktörő úton |
A turistaút csomópontból (a a a és a találkozik itt) aDK-i irányba a nehezen járható,sziklás,apró köves Rédlinger Adolf úton ereszkedtünk . Vegyes erdőbe értünk,jobbról ha engedték a fák szép kilátás tárult elénk a Solymári-völgyről és a mögötte magasodó Budai-hegységről. A párás levegőben jól kivetőek voltak a Hármashatár-hegy jellegzetes antennái,tornyai.
Nagy-Kevélyi Kőfülke |
Teve- szikla |
Idővel a sziklák kezdtek elfogyni,a kövek sem gurultak ,a lejtő is megszelídült,ekkor már a Magas -erdőben lépkedtünk előbb DNy-i,majd D-i irányba egy földúton. Lassan az erdő is elmaradt mögöttünk, feltűntek Pilisborosjenő épületei és egy újabb csodáshoz a Teve-sziklához értünk.
Pilisborosjenő a távolban |
A dolomit szirt kipreparálódott tevére hajazó formája érdekes ,lenyűgöző látványt nyújt és csábít a bámészkodásra. Kedvesem itt (is)kimondottan élvezte a fotózást és ez a hely mutatkozott alkalmasnak,hogy egy videót is készítsen ,így itt is jó fél órát időztünk el mielőtt átvágtunk a fennsíkon és a Vendel-hegy fenyvesébe értünk volna.
Vendel-hegyi Kálvária |
Pilisborosjenő környéke már az Őskorban is lakott volt,leleteket találtak a Római-korból is. A Honfoglalás környékén a Jenő törzsből telepedtek le ide őseink,erre utal a falu neve is.A török korban elnéptelenedik és a XVIII.sz.folyamán sváb telepesek népesítik be újra.A főváros közelségének köszönhetően mára fejlett településsé vált.
Hangulatos fenyvesben oldalazva értük el a település Kálváriáját,mely a Vendel-hegy oldalában lett kiépítve. Itt már a falu első,impozáns házait is elértük,csak kapkodtuk a sok csilli-villi palota láttán.
Szegények lakja |
Pilisborosjenőt csak a szélső utcákon érinti az OKT,de itt is jól látszik a falu jóléte, gazdagsága.A DK-nek tartó jelzéseink ,az erdő utcánál élesen DNynak kanyarodtak és erős kaptatóba kezdtek a Köves-bérc oldalában. Elérve a falu utolsó házait aztán az emelkedő enyhült ,de még jó pár száz méteren kitartott,míg elértük a gerincet és vegyes erdőben szinteztünk a nem oly régen még kopár hegytetőn.
Őszi hangulatban |
A hegyen folyó intenzív bányászat felhagyásával,a hegy egyre jobban vissza erdősül mely a korábbi legendás panorámát eltakarja,ráadásul a korábban itt álló kilátó is használhatatlan lett .Hangulatos helyen vezetett az ösvény,mely pár száz méter múlva meredek,sziklás-köves lejtőbe ment át.
A Köves-bérc gerincén |
Kezdődött megint a lassú totyogás,minden lépésre figyelni kellett.Lassan elértük az erdő szélét ,újra beértünk Pilisborosjenőre.A sziklás ösvény a rendkívül meredek Kövesbérci útra váltott. Itt már tempósabb léptekkel vesztettünk a magasságból és hamarosan leértünk a Solymári medencében futó igen forgalmas Bécsi útra(10-es főút).
Lejtmenetben |
A főúton csak jó pár perces várakozást követően sikerült csak átkelnünk és egy földúton pillanatok alatt elértük az Arany-hegyi-patak folyását. A közelmúltig itt haladt az OKT nyomvonala,de most pár száz méterrel odébb vitték és az Budapest-Esztergom vasút melletti ösvényen haladhatunk Rozália-téglagyár felé.
Arany-.hegyi-patak |
Az Óbuda-Esztergom vasútvonalat 1895-ben adták át a forgalomnak,eredetileg HÉV-ként üzemelt.A HÉV a nagy gazdasági világválság alatt 1931-ben került a MÁV tulajdonába.A vasútvonal nagyban hozzájárult és járul a környék gazdasági fejlődéséhez. Legutóbbi felújítása 2015-ben fejeződött be,ekkor részben villamosították a pályát.
Itt már a finisben jártunk,így igencsak megszaporáztuk a lépteinket,így percek alatt elértük mai utolsó ellenőrzőpontunkat,ahonnét kiloholtunk a Bécsi-útra és szerencsénkre épp jött egy 218-as.Intettem neki,hogy vele szeretnénk menni,így az utolsó száz métert futva tettük meg a megállóig,ahol lihegve ugrottunk fel a buszra. Nagyon rendes sofőrrel találkoztunk!
Közel a cél |
A 218-as a Szentlélek-térig repített bennünket,ahonnét a következő HÉV járattal Pomázig utaztunk,ahol nem várt ránk az autónk. Még fel kellett érte menni Dobogókőre,de a következő járat majd 50 perc múlva indult.
Így mit volt tenni,beültünk az állomás kulturáltabb kricsmijébe,de még ez is alulról feszegette a tűréshatárunkat. Szokás szerint én húztam a rövidebbet,így nekem egy 0/0°-os Borsodi jutott,míg Első egy citromos Gösser-el öblítette le az út porát.
Sörözés közben értékeltük a mai napot,melynek során kicsivel több mint 23 km-t tettünk meg,míg felfele 427m-t teljesítettünk,lefele pedig 985m-t ereszkedtünk. Nagyon szép ,eddig nem ismert helyeket ismertünk,tartalmas szép túra napon vagyunk túl.
Lassan eljött a busz indulásának ideje,így kikecmeregtünk a kellemes melegből a kora esti szürkületbe és csípős időbe. Már sötétedett mire az autóbusz a hegytetőre ért,így nem maradt más hátra,mind autóba pattanni és szállásunk felé hajtani. Útközben még pótoltuk energia veszteségeink,majd a szálláson egy üveg BB Sec pezsgővel jutalmaztuk meg magunkat.
Jutalom |
Több kép a túráról:
https://photos.app.goo.gl/FSWo6Mc5ooYyexUS2
Videók:
https://www.youtube.com/watch?v=msrA-O6zJfk
Térkép és szintrajz:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése