2021. május 2., vasárnap

 

                 KDP. 9. TÚRA  2021.04.10

                 ISZTIMÉR-KISGYÓN  


                          A   BUROK




A fák lombozatában és a dombok lankáiban költészet lakozik,a szélben dalok szunnyadnak,a nap csókja áldást jelent.
A patakcsobogás történeteket mesél,az óceán árja eposzokat.
Vannak fák(...)amik mintha azért nőttek volna,hogy egyszer megárinthessem a törzsüket,annyira örülnek nekem.
Egy nap te is érezni fogod ezt a szeretetet saját kezeddel.
                                                                                     Kevin Hearne


A Burok-völgy tavasszal
 
   
Vártuk,nagyon vártuk,hogy a Közép-dunántúli Piroson való vándorlás során elérjük a mozgalom leglátványosabb szakaszát , a Burok-völgyet. Ezen az igazi tavaszt idéző napon végre eljött a pillanat,hogy bepillantást kaphassunk abba a csodás környezetbe,amiről eddig csak hallottunk,olvastunk.A meredek sziklák közé szorult szárazvölgy az érintetlen,háborítatlan természet egyik jelképe hazánkban,itt az emberi kéz jelenléte még a minimálisnál is minimálisabban érhető tetten. Magyarországon talán csak itt látható olyan természetes erdő mely megőrizte az ősállapot közeli létet és a természetes regeneráció is megfigyelhető, tanulmányozható.Azonban a túranap nem csak a Burokból állt ki,bolyongtunk még a Tési-fennsík hatalmas bükköseiben, nevezetes barlangokat,forrásokat érintettünk,,pihentünk a hamuzsírfőzés emlékénél és a napot egy ultraortodox megoldással fejeztük be.



"famászás"


kapaszkodás


Erre a csodára nem csak mi,hanem a Titánok is kíváncsiak voltak,így ma is négyen keltünk útra a még csípős reggelen. Jó szokásunktól eltérően a logisztikai adottságokat és a napi életünket újabban meghatározó pandémiát figyelembe véve ma a két autós változatot részesítettük előnyben. Várpalotát érintve érkeztünk meg kora reggel Kisgyónra ,ahol az egyik gépesített járművet leparkoltuk,míg a másikkal Isztimérbe hajtattunk sietősen.


lépés a jelen


dupla selfie

Tanult turista társaim,barátaim óva intettek a szombati Burok-völgy látogatástól a várható tömeg végett,de nekünk több szempontból is csak a mai nap felelt meg. Ezért gondos tervezéssel igyekeztem elejét venni a tömegnek,minél korábban akartuk indítani az etapot. Így mire a kirándulók,medvehagyma vadászok tömegei elérték volna a völgyet mi már kifele kapaszkodtunk belőle,azonban a túra második felében így is sikerült találkoznunk pár körömcipellős,ridikülös cicával és azok elmaradhatatlan kigyúrt,kopasz és suhogós ruhás társával. Nyithatnának már a plázák,mozik. Azonban a jó idő végett találkoztunk pár turistával is,velük egy élmény volt diskurálni.





A fentiek végett, hét óra még alig múlt fertályórával mikor az isztiméri tűzoltószertárnál felpattantunk az Apostolok lovára és pár bemelegítő lépés után állandó iramfelelősünk fokozatosan emelte az aszfalton a tempót. A faluvégi karámoknál aztán kedvesem álljt vezényelt és lebonyolítottuk szokásos túraindító szeanszunkat,mely ma keresztfiam jóvoltából Erdélyből származó áfonyapárlat volt.


reggeli szeansz



A Baglyas a Mellárról


A közjáték után továbbra is felfele kapaszkodtunk a poros szekérúton,párszor visszatekintettünk a közeli falura és csodáltuk a közeli Vértes masszív tömbjét,melynek oldalában Csókakő várának hófehér sziluettje is felfedezhető volt. Mikor megenyhült a meredekség legelőkön gázoltunk keresztül,melyek képét hatalmas öreg,magányos cserek és vadkörtefák határozták meg. Azért nem ártott a lábunk alá sem figyelni,hisz lehetett kerülgetni az aknákat,melyek itt  vad és tehény-lepény formájában voltak tetten érhetőek.


vadkörtefa


Burok-part

Hamarosan elértük az Országos Kéktúra nyomvonalát,a kék sávok ma már nem ereszkednek le a Burok-völgybe,mint egykoron,hanem a Burok-parton kanyarog az útvonal bő két kilométeren keresztül,hogy néha-néha bepillantást engedjen a lenti misztikus világba,esetleg felkeltve a vágyat,hogy egyszer ott lent is járhass. A kék teljesítésekor bennünk is megfogalmazódott ez az igény,de csak most jött el az ideje,hogy az álom valósággá váljon. Követve a fonódó jelzéseket hamarosan egy más világba csöppentünk,a vegyes erdő fekete fenyvessé változott és a klíma is érezhetően más lett,mediterrán világba csöppentünk.


séta a Burok-parton


lenézés a csodák földjére


Mindent átható fenyőillat lengi be a környéket,egyedi hangulatot árasztva az erre járónak. Ha kedélyünket ez még nem dobná fel kellőképpen, akkor erről a völgy képe gondoskodik,mely időről-időre elénk tárul a természetes kilátóhelyekről. Már itt sem lehet jelentős tempót diktálni,hisz van ami gondoskodik figyelmünk eltereléséről,azonkívül helyenként már itt is ízelítőt kapunk a lenti világból. Hisz itt is lehet kerülgetni a kidőlt fenyőket,itt sem történik beavatkozás a természet rendjébe.


virágzik a kökény


ereszkedés a völgybe

Bő két km-t andalogtunk a völgy tetején mikor elköszöntünk az OKT-tól és a piros sávok mellett leereszkedtünk a csodák birodalmába. Már az első pár lépéseket is sziklatöredékes,meredek lejtőn tettük meg,de ez csak fokozódott. A szerpentines lejárat néhol kemény kihívás elé állíthatja a kevésbé jártas,nehezen mozgó látogatót. A lejutást néhány helyen kitett részek teszik veszélyessé,melyek az ösvény melletti időszakos vízfolyás medrének szélén vezetnek. Télen fagyban,de nagyobb esők után sárban is igazi kihívás lehet a csúszásveszély miatt a közlekedés ezen a rövid szakaszon.


érkezés a völgybe


medvehagyma mező

Vadregényes ereszkedés végén értünk le a csodák birodalmába,ami egyben a medvehagyma birodalma is. A fenyőillatot pillanatok alatt felváltotta a mendehagyma(unokám hívta így,mikor először szedte velünk ezt a csemegét) jellegzetes,mindent átható aromája. A kiváló csemege és remek gyógyhatású növény legendák szerint arról kapta a nevét,hogy állítólag a téli álomból ébredő medvék előszeretettel fogyasztják a növényt,hogy a hosszú hibernáció után kitisztuljon a szervezetük. Az bizonyos ,hogy a macik még a földből is képesek kiásni a hagyma gyökereit,annyira odavannak érte.




keretben 1-2


Most amerre a szem ellátott mindent a medvehagyma zöld mezei borítottak be,de ahogy a természet egyre jobban éledezik, a völgyet úgy borítják be más növények virágai,melyek közül nem egy igen ritka vagy csak itt él hazánkban. Nem egy jégkorszaki növény is látható itt,melyek a völgy egyedi  mikroklímájának köszönhetik fennmaradásuk.A Burok-völgy minden évszakban tartogat valami csodát az ide tévedő vándornak,csapadékos időszakokban az egész völgy víznyelőként funkcionál. Az igazi egyediségét,vadregényességet azonban hazánkban az egyedüliként itt megfigyelhető ősállapotban lévő természetes erdeje adja.



pózolás


mint egy vadmalac

A meredek,nem egy helyen függőleges sziklás oldalfalak közé szorult szűk völgyben eltévedni sem lehet,hisz kivezető út egyáltalán nincs,a néhol feltűnő oldalvölgyek,hasadékok pedig teljesen járhatatlanok. Emberi kéz a völgy életébe nem avatkozik be,az elpusztuló hatalmas fák természetes úton korhadnak el és vesznek részt a természet regenerációs folyamatában. A hatalmas sziklákat többnyire kifagyásos üregképződéssel létrejött barlangok,üregek szabdalják. Ezek nevei néha sokat sejtetőek, (Rózsa Sándor,Savanyú Jóska) de ezek a haramiák vajmi kevés eséllyel fordultak meg bennük.







A Bakony-erdő leghosszabb(cca 12 km) és legnagyobb relatív mélységű(50-90 m) szurdokvölgyében 1978-ig a OKT útvonala vándorolt,de ezt akkor a a völgy nehéz járhatósága végett elterelték. Azóta a KDP piros sávján lehet megismerni ezt a romantikus helyet,mely egy geológiai törésvonal mentén alakult ki. Azonban a jelzésfestők gondos kezei mementóként meghagytak jó pár kék jelzést,emlékeztetvén a múltra.





A völgy első szakasza aránylag könnyen járható,az igazi arcát nagyjából a Rózsa Sándor barlang után mutatja meg,innét nem egyszer igazi kihívás a kidőlt óriás fák okozta akadályok legyőzése. Van,hogy csak simán át kell lépni a fákat,aztán már magasabbra kell emelni a lábat,sőt sok helyen ez sem elegendő.Na ott jön a mászás,kapaszkodás a hatalmas törzsre,aztán az átlendülés a túloldalra. Van ahol simán megy ez,de van ahol már a hasmánt technika is előkerül. A legemlékezetesebbek azonban a lehajolva leküzdendő akadályok. Néhol elég egy laza törzshajlítás,aztán vannak helyek ahol lekerül a hátizsák,mert az elakadna,de a legjobb amikor majdnem kúszva kell átmenni a fa másik oldalára.




Élveztük a tornamutatványokat,kommandóztunk,aztán ahogy nőtt a kidőlt fák száma,úgy fogyott a kedv és az erő is. Tényleg nehezen járható a völgy,ráadásul amúgy sunyisan emelkedik is végig ebből az irányból. Első menyasszonyommal feltöltöttük mendehagyma készleteinket,majd az egyik méretes fatörzsön megterítettünk,pótoltuk energiaveszteségeinket. A fiatalok nagyon élvezték ezt a környezetet, azon versengtek ki tud több akadályt helyből átugrani. ennek következtében pont annyira fáradtak el mint mi,akik nyuggeresebbre vettük a figurát.




Nagyon lassan haladtunk,ám az előrejutást nem csak a természetes akadályok,hanem az andalgás, bámészkodás és a rengeteg remek fotótéma is lassította. Nagyjából a völgy közepénél kezdtek el szembejönni a hasonlóan korán induló túrázók. 



tartjuk,hogy ki ne boruljon 


Elküzdöttük magunkat a Bükkös-árokig, a völgy hasonlóan vadregényes környezetben tovább tart egészen Királyszállásig.Itt mi kényszerűségből elköszöntünk a csodák birodalmától,hisz a piros itt kikapaszkodik a völgyből. Azonban biztos,hogy vissza fogunk térni,hogy megismerhessük a Burok-völgy további szakaszát is. Ha lehet még fokozni még nehezebb,vadregényesebb ösvényen kapaszkodtunk ki a Burokból,egy hatalmas kidőlt fa igazi kihívás elé állított bennünket a továbbhaladásban. Kisebb-nagyobb küzdelemmel sikerült legyőznünk ezt is, hisz már a völgyben kellően megedződtünk.

ez már a Bükkös-árok


az utolsó akadály a Bükkös-árokban


Volt még pár kisebb-nagyobb akadály,de ezek már csak ujjgyakorlatok voltak az előzőekhez képest,kiszélesedett az ösvény megjelentek az erdőgazdálkodás jelei is,lényegesen könnyebb lett a járás.Felérve a Bükkös-árki barlang pihenőjéhez letáboroztunk az ott lévő pihenőasztalokhoz és egy hosszabb pihenőt tartottunk a kellemes cirógató napfürdőben. Fiatalok barlangoskodtak keveset,aztán felkerekedtünk és uzsgyi tovább.


könnyült a pálya

a Hárs-hegyen

Emelkedőkkel indítottunk a Mellár felé,bükkös-tölgyesben bevettük a Hárs-hegy 455 m-es csúcsát,mai napunk legmagasabb pontját,amit csúcscsokival ünnepeltünk. Hadiutat kereszteztünk,majd újra elnyelt bennünket az erdő,melyet itt is rengeteg medvehagyma borított. Rövid kitérő az Alba-Regia barlang lezárt bejáratához,majd a most csontszáraz Úttörő-forráshoz,melynek foglalatát a Verga ZRT 1996-ban újíttatta fel.



letérés az Alba-Regia barlanghoz

Az Alba-Régia a Bakony legnagyobb és legmélyebb barlangja.Csodás cseppköveket rejtő járatainak bejárása veszélyes,kihívásokkal teli túra még gyakorlott barlangászoknak is.Az üregekben jelentős szén-dioxid tartalom mérhető. A vasráccsal lezárt barlang csak szakképzett túravezetővel látogatható.
Hamuháza környéke egy régi iparágra emlékeztet,ugyanis a múlt századokban jelentős foglalkozás volt a hamuzsírfőzés. Ez az anyag növények elégetésekor keletkezik és rengeteg szakma alapanyaga volt. Az erdők védelmének érdekében a hamuzsírfőzést már Mária Terézia is szigorú rendeletekkel szabályozta. A ma itt látható tégla építésű vadászház egykoron kulcsosházként szolgálta a természetjárókat.
 Csikling-vár eredete nagyon homályos,területén soha nem végeztek alapos feltárást.Annyi bizonyos, hogy már a bronzkorban is állt a ma is kivető sánc.Egyetlen okirat említi,a török korban már romként tartják számon.


Úttörő-forrás


Hamuháza

Hamuházánál tömeg,így itt csak az ellenőrzési procedúrát végeztük el és irányított tanácskozást vezényeltem. Ereszkedés közben kigondoltam egy ultraortodox megoldást a hogyan továbbra. Igaz ehhez el kellett hagyni a pirosat,de talán a szigorú inkvizítorok így is elfogadják a teljesítésünket. Hamuházától a  piros elég jellegtelen úton ereszkedik le Kisgyónig,csak a pár kőből álló Csikling-vár esik útba.


a Tűzköves-árok oldalában


Mikor az OKT-n itt jártunk szakadt az eső és semmit nem láttunk,élveztünk a továbbiakból,valamint a fiatalok sem jártak erre,ezért azt javasoltam,hogy a kéken menjünk le Kisgyónig,ami sokkal szebb,élvezetesebb nyomvonal. Ellenvetés nem érkezett,persze próbált volna valaki mást gondolni...,így az ötletet tett követte és ráléptünk a kék sávok ösvényére. Rövid átkötés után dózerúton slattyogtunk,majd a Tűzköves-árok vadregényes partján ereszkedtünk.Az elénk kerülő tisztásokról csodáltuk a Vértes masszív tömbjét. Kiérve a dózerútra,most megtaláltuk a helyes utat,legutóbb az özönvízben itt eltévedtünk és a piroson értünk le Kisgyónba. 


feltűnt a Vértes


A Tűzköves-árok kanyargó,mély árka még a geológusoknak is lenyűgöző élmény.Nevét a vörösesbarna és szürke tűzkőgumós mészkő rétegekről kapta.A tűzkő mellett igazi értéke azonban a gazdag ősmaradvány,ammonitesz ,tartalmú vörös mészkő rétegek. A terület védett geológiai feltárás,de a vandálok ezt egyáltalán nem tartják tiszteletben és folyamatosan tönkre teszik a feltárásokat. A területen a kőgyűjtés szigorúan tilos!


Erdei szentély

Rövid ereszkedés után elértük a fedett pihenőt,ahonnét kitérőt lehet tenni az Ammonitesz-fosszília lenyomatához,mely csak pár lépés a kéktől,de ehhez most még a titánoknak sem volt kedve. Kivette az erőt a Burok-völgy,nincs mese. Továbbállva az Erdei-Szentélynél álltunk meg egy pillanatra,mely a Hosszú-Kígyósi-völgyben hirdeti  Isten dicsőséget. Innét már pillanatok alatt elértük az egykori szebb napokat látott bányásztelepülés,Kisgyón valamikori központját és a Bányász Emlékművet.


Bányász Emlékmű


Kisgyónt már a 16.sz.-ban is említik,mint a palotai vár tartozékát,majd a Zichy család tulajdonába kerül.Tőlük a múlt század elején az állam visszavásárolta hadászati célokra.Ekkor fűrésztelepet létesítenek itt,majd bányászati kutatások kezdődnek a környék szénvagyonának kiaknázására.Megfelelő infrastruktúra hiányában azonban nagyon lassan halad a fejlődés.1948-tól kezdődnek jelentős fejlesztések,ekkor lesz számottevő bányásztelepülés Kisgyón. Jelentős kitermelés 1972-ig folyik,majd kezdődik a lassú visszafejlődés,bányabezárás. Napjainkban a fényes múltra csak a bányászlakások,a bányászmártírok emlékműve és az egykori szénosztályozó torzója emlékeztet.


lámpavas,megmaradt mementó



A hátrahagyott bányászlakásokat a fejér megyei természetjárók 1980-ban vehették birtokba. A megyei egyesületek 12 kulcsosházat,turistaházat alakítottak ki eltérő felszereltséggel,komforttal. A természetbarát telep országos hírűvé és nagyon népszerűvé fejlődött a  turisták körében. A kiváló adottságokkal rendelkező telep igazi turista paradicsommá nőtte ki magát.2015-ben azonban az egyesületeknek el kellett hagyni a közösségépítő programokat is lebonyolító házakat. Azóta a terület tetszhalott állapotban várja megmentőjét.


tavacska


Kopott aszfalton értük el  a Kisgyóni Természetvédelmi Telepnél hagyott autónkat. szomorú volt látni az egykor sokkal szebb napokat látott telep pusztulását ,vergődését a levegőért. A természetjárók szépen karbantartották,fejlesztették a telepet,de aztán útilaput kötöttek a talpukra és most tetszhalott állapotban leledzik a csodálatos természeti környezetben lévő terület. Sebaj,gondolom jönni fog a királyfi aki életet lehel a környékbe,de az akkor elkészülő modern csilli-villi létesítmények félő,hogy nem az egyszerű bakancsos turisták érdekeit fogják szolgálni.


távolban az egyik kulcsosház


Még elvégeztük a szükséges adminisztrációt,kocsiba pattantunk ,átrobogtunk Isztimérbe a másik autóért és haza felé vettük az irányt ahol már várt bennünket a megfelelően behűtött jutalom,ami nem is lehetett más mint egy flaska száraz orosz pezsgő.


egészségetekre


Írta:      Soós Lajos
Fotók:  Soós Margit


Még több kép a mai napról:   https://photos.app.goo.gl/1GG9g3D8b8bAJaCWA

Térkép és szintrajz:






























































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése