SZENT-GYÖRGY NAPI KUJTORGÁS A DÉLI-BAKONYBAN 2021.04.24.

"Mi turisták is legyünk ilyenek.Mi rajongjunk a természetért,mint Eötvös Lóránd,de kövessük az ő példáját abban is,hogy szabad természetbe felüdült lelkünk munkaképességét használjuk föl a tudomány,vagy a művészet,vagy a közügyek szolgálatára,de mindig és mindenek fölött édes hazánk védelmére és fölvirágoztatására,hogy szabad hazában,szabad természetben borulhassunk le a Mindenható előtt!"

Cholnoky Jenő: Eötvös Loránd báró emlékezete;részlet(az Elnöki megnyitó elhangzott az MTE 1944.május 25-én tartott közgyűlésén)

Mesélek egy ritka és különleges növényről,annak hazánk legkitűnőbb kutatójáról . Megismerünk egy szokatlan várat,melyet a duális birtoklás végett két részre osztottak egy mély és széles árokkal. Szóba kerül hazánk egyik legnagyobb természettudósa és a harmadik Magyar Köztársaság második Elnöke,aztán a Magyar Királyság kialakulását alapvetően meghatározó véres csata is. Persze ma sem maradhatnak el a csodálatos panorámák, beszélek rejtélyesen eltűnt messzelátóról és a végén még maga az ördög is színre lép,előbújik barlangjából. Hogy mindez hol játszódik?.... A Déli-Bakony csodái között kujtorogtunk,Veszprémtől alig karnyújtásnyira.

A Tiszafa (Taxus baccata) a világ egyik legértékesebb fafaja,a magyar erdők értékes kincse,Európa erdőtársulásainak kihaló félben lévő fája. A tiszafa roppant lassan növekszik,magassága életének első 10 esztendejében 2-5 cm/év,de ezután is maximum 10-25 cm-rel lesz magasabb évente. Vastagsága még lassabban hízik,általában 0,5-0.8 mm évente. A fentiek végett az életkora is rendkívül hosszúnak mondható ,nem nehéz köztük találni ezer éves példányokat sem. A Tiszafa 2011-ben elnyerte az Év Fája kitüntető címet. Erről 2014-ben Bartha Dénes és Bús Mária jelentetett meg könyvet,mely jelen írásom alapjait adja.

Kétlaki faj tipikusan,azaz külön nőnek a porzós és a termő virágai.Piros színű magja szeptember környékén kezd beérni. A magköpeny édes ízű,de ezen kívül a fa valamennyi része mérgező,még a pollenje és a fűrészpora is,sőt még az elszáradt levelek is. A fa Taxin nevű alkaloidát tartalmaz,mely az emberre és a páratlan ujjú patásokra halálosan mérgező. Ugyanakkor a páros ujjú patások különösebb tünetek nélkül rághatják,ehetik a fa kérgét,részeit. A mérgezés tünetei: támolygás, görcsök,ájulás,

izomremegés, és végül szívelégtelenség.A halál gyors,ezért nem minden tünet figyelhető meg. A krimiirodalom királynője,Agatha Christie is előszeretettel adta a tiszafa mérgét az elkövetőinek a kezébe.

Mérgező volta ellenére kérgét,levelét a gyógyszeripar is felhasználta,felhasználja. A kivonatából előállított taxol az utóbbi évtizedekben az onkológusok egyik hatásos fegyvere a rákos megbetegedések elleni küzdelemben. Korábban férgesség kezelésére,szívgyógyszerként,menstruáció megindítására és emésztési panaszok kezelésére használták. Magját a madarak előszeretettel fogyasztják és terjesztik,így gondoskodva a magok terjedésének esélyéről. Korábban mérgező hatásának köszönhetően gyakran nevezte a köznyelv ördög-vagy halálfának is a tiszafát.

Az értékes törzsek felhasználási területe elég sokrétű,íj készítésre kiváló. Az építészetben gerendát fűrészelnek belőle,de kiválóan alkalmas bútornak is. A faszobrászok is előszeretettel nyúlnak a fához,hisz évgyűrűi élesen elhatárolódnak,hullámosak, a fa nem reped,nem vetemedik. Értékes dísztárgyak is készülnek a ma már alig fellelhető tiszafából.

A tiszafa elterjedése a keresett faanyaga,a tarvágás és a vadkár végett szétszórt,pontszerű. Élettere Nyugat-,Dél-,és Közép Európára,Észak-Afrika hegyes részeire,Kis-Ázsiára és a Kaukázusra korlátozódik. Közép-Európában jelenleg ma 7 olyan erdőtársulása ismert,ahol az egyedszáma nem néhány törzs vagy kisebb facsoport. Ezek közül 4 Németországban,egy a Felvidéken ,egy Svájcban és egy a Déli-Bakonyban,Szentgál mellett található.Természetes előfordulása bükkösökben,árnyas sziklaerdőkben,szurdokerdőkben vannak. Ma elsősorban az ember és vad számára nehezen megközelíthető árnyas meredek lejtőkön,sziklás oldalakon találhatunk rá. Az előzőek végett is van a szentgáli tiszafás teljesen körbekerítve erős dróthálóval,a területre csak összesen három kapun juthatunk be.

Mielőtt megismernénk a legjelentősebb hazai állományt ejtsünk pár szót a tiszafa legekről. A történelmi Magyarország területén élő tiszafa átmérője tőben 120 cm volt,ennek a tuskóját az 1885-ös budapesti kiállításon be is mutatták. Jelenleg hazánkban a legnagyobb törzskörméretű (422 cm)egyed Baranya megyében, Varga községben található. A legtermetesebb pedig Somogy megyében Hencsén,ez 17 m magas,389 cm-es törzskörméretű és kb 300 éves. A legnagyobb törzskörméretű egyed Franciaországban, Estry temploma mellett él,ennek mérete 11,4 m. A legidősebb élő tiszafa az un- hintersteini egyed,mely 2000 éves és Bajorországban az Allgau régióban található,1250 m tengerszint feletti magasságban.

Hazánk jelenlegi területén két őshonos előfordulását ismerjük.Az egyik a Bükkben Ómassa és Lillafüred fölötti részek sziklás területén található,viszont itt alig néhány példány él. A híresebb, gazdagabb állománnyal rendelkező a Déli-Bakonyban Szentgál és Bánd határában található a dolomit peremhegy,Miklós Pál-hegy(486 m) oldalában. A Tiszafást egy 3900 m-es,9 állomásos tanösvény járja be.Ezek felkeresésével betekintést nyerhetünk a fafaj életére,megismerkedhetünk az itt található lágyszárú növényekkel(pl. boroszlán,bükksás) és azt is megtanulhatjuk miért van kerítés. Természetvédelmi területté 1951-ben nyilvánították. A környék erdőgazdálkodója a Verga ZRT,viszont a Tiszafás a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezelésében áll.

A területen 1975-ben még 120 000 egyedet mértek fel,ami mára alig 13000 példányra csökkent.Ennek a lehangoló adatnak a létrejöttében az éghajlat változás, a szélsőségesen száraz és meleg időszakok kitolódása,az erdőgazdálkodási tevékenység és a vadkárok játszanak szerepet. Ma a mikroklímát fenntartó bükkök oltalmában próbálnak meg életben maradni az egyedek. A Tiszafás legegyszerűbben Bánd község felől,kijelölt úton közelíthető meg.

A természetvédelmi terület leghíresebb kutatója és a terület szerelmese Dr. Majer Antal erdőmérnök, egyetemi tanár volt. A soproni Erdészeti Egyetem tanszékvezetője, rektorhelyettese Máramarosban, Nagybányán született 1920-ban. Diplomájának megszerzését követően a Bakony erdészeteinél dolgozott különböző beosztásokban,1961-ig,amikor egyetemi tanárrá nevezik ki. A nagytudású professzor az erdőművelés szinte valamennyi területén maradandót alkotott,az erdei ökoszisztémák,az erdők természetes felújítása,az erdőnevelés és a faállomány átalakítás vizsgálatával foglalkozott. Ám a Bakony és a Tiszafás utáni szeretete ezután is megmaradt, kedvelt kirándulási helye maradt. A szentgáli tiszafás részletes termőhelyi,botanikai,állományszerkezeti vizsgálatát az 1970-es években az ő vezetésével végezték el. Gazdag pályafutása 1995-ben Szombathelyen bekövetkezett halálával ért véget.

A Tiszafáshoz tett túránkat mi is a német nemzetiségű Bándon kezdtük a központban lévő Szent Anna templomnál.A környéken a római korból származó leletek is előkerültek,tehát már akkor lakottnak tekinthető. Első írásos említése a 13.század elején történik,ekkor az Atyusz nemzettség Bánd nevű tagjának volt a birtoka.A falu középkori sorsa szorosan összefügg a várhegyen található Essegváréval. A török hordák megjelenésével a falu elnéptelenedik és csak az 1760-as években hívnak a terület tulajdonosai új telepeseket Németországból.Az új lakók szívós,nehéz munkával építettek fel egy új települést,melyet több tragédia (pestisjárvány,tűzvész)is sújtott.Az országban itt alakult meg elsők közt a "Hangya Szövetkezet",mely igazi sikertörténet volt a falu életében. A II.világháborúban súlyos harcok zajlottak a környéken,ezt a falu is megszenvedte. Aztán jött az új rémálom, a német ajkúak üldözése,kitelepítése. Ennek következtében a falu német lakossága megfogyatkozott,több családot telepítettek a helyükre a Felvidékről.De a szorgos lakók ezt is átvészelték és a település ma is virágzik.

A falu leghíresebb családjává a Mádl család vált,tagjai közül Mádl Antal irodalomtörténész,egyetemi tanár lett. Míg unokatestvére dr.Mádl Ferenc(Bánk 1931-Budapest 2011) jogászprofesszor, az MTA tagja, a Magyar Köztársaság elnöke lett 2000-2005 között. Mádl Ferenc szüleinek hat gyermeke született és a szülők segítségével valamennyien egyetemet végeztek.Felesége Némethy Dalma volt,kivel egy fiúk született. Emlékét a falu főterén életnagyságú szobra és egykori iskoláján emléktábla őrzi,melyen a következő olvasható: "Élete legyen példa az utókor számára"

A községben a Séd-patak melletti mészkőszirten állnak Essegvár romjai. A vár valószínűleg 1279-1309 között épülhetett. Első említésekor a a Lőrinte nembéli Essegvári család birtokaként említik.A vár a birtokos család lakhelye és birtokközpontja is volt egyben. Innen indultak és tértek vissza környékbeli portyáikról,hatalmaskodásaikról.1341-ben a vár megosztásra kerül az Igmándi és Lőrinte nemzettség között. A nyugati felében cseréppel fedett torony,míg észak felől palota szerepel a leírásokban. Ekkor készülhetett a már említett árok,mely a két részt volt hívatott elválasztani egymástól.Az árok déli részén egy vastag palánk és egy másfél méter széles kőfal épült.Várak hasonló kettéosztására kevés példát ismerünk a magyar Királyság korából.

A vár birtoklásáért több vita és háborúskodás is zajlott a 14.sz.-ban, e korból jegyezték fel két ismert ostromát is. 1401 után királyi vár is volt rövid ideig,majd Zsigmond király enyhítendő állandó pénzzavarát, elzálogosította Rozgonyi István bakonyi ispánnak. Ekkortól a tulajdonosok az Essegvári és a Rozgonyi család.1472-ben Essegvári György visszaszerezte a vár egészét a családnak,majd miután 1499-ben házasság révén megszerezte Döbrönte várát,ide tette át a székhelyét. Ezzel megkezdődött Essegvár lassú hanyatlása.A vár feltehetően 1552-ben,Veszprém első török ostromakor pusztul el,1541-ben már romként említik.

Falai egy torony és egy falmaradvány kivételével elpusztulnak,köveit a betelepülő sváb lakók házaik építéséhez elhordják. A vár területén 1997,2005,2006,2007 években került sor kisebb nagyobb feltárásra,majd újabb széleskörű ásatások 2019-ben kezdődtek,melyek ma is tartanak. 2

Miután megismerkedtünk a település központjával,a Várhegy alatti füves részen álltunk meg autónkkal. Ezt a helyet a térképek parkolóként jelzik,de lépten-nyomon olyan Tacepaokba botlunk a faluban, melyek arra hívják fel a látogató figyelmét,hogy az autókat a temetőnél tegyék le. Azonban a korai idő ellenére is már több autó is várakozott itt,így én sem hallgattam a hirdetményekre és itt parkoltunk le. Innét szó szerint felrongyoltunk a Várhegyen lévő Essegvárhoz, ahol kitűnő fényviszonyok mellett kattintgathattunk. Megfogott a Kálváriától látható panoráma,ma innét először vehettük szemügyre a Papod csúcsán álló kilátót,mely egész nap uralta a látképeket. A Papodon túl azonban a Magas-Bakony más csúcsai is feltárultak előttünk,míg délre a Miklós-Pál hegy tömbje tornyosult elénk. Kivehettük Veszprém,Herend,Márkó épületeit is.Pazar volt és ma ez még csak a preludio volt.

A Séd mellékágán egy keskeny gyaloghídon keltünk át,a gépesített járművek itt egy gázlót kénytelenek használni,amolyan Jósvafős feeling fogott el. A "nagy"Séden már egy hangulatos kőhídon trappoltunk át,majd földúton szívtuk a minket előző autók által felkavart port. Hiába no,van aki egyre közelebb akar kerülni a mézesbödönhöz. Újabb patakátkelés következett,ezúttal a Cinca-patak fölött és máris elértük a TT kerítését és az első kaput.

No itt kisebb perpatvar keveredett állandó túratársam (aki történetesen az első feleségem) és köztem. Kedvesem meglátva a hegyre vezető lépcsőket nekik akart rontani,hiába mondtam,hogy ne olyan Hűbele Balázs módjára,adjuk meg a módját. A kerítés mellett menjünk el a piros sávig a Cinca völgyében és közben hangolódjunk rá hegyre. Szívjuk magunkba a tiszafa és a "mendehagyma" illatát,csodáljuk a hatalmas sziklákat,bükköket. Minden diplomáciai érzékemre és meggyőző képességre szükségem volt,hogy felülkerekedjek...De már tudtam,hogy lesz ennek böjtje.

A piros sáv jelzésű regionális túraútvonal Városlőd és Palóznak között villantja fel a Déli-Bakony ezen részének rejtett kincseit.Mi is érintettük ma ezt több helyen és meg is jött kedvünk,hogy egyszer lejárjuk. A völgytalpból a kerítés mellett emelkedik a túraút a kapuig. Ez mindössze 230 m,de micsoda 230 méter. A sziklagöröngyös úton 30 m a szintemelkedés. No kedvesem itt turbót nyomott,én meg fogcsikorgatva utána. Egyszuszra nyomtuk le,mikor a kapunál utol értem,kérdi "_mi van érzed a tüdődet?" Én meg csak szuszogtam jó fél percig,szólni sem tudtam.Egál.

Miután újból rendesen lélegeztem kiriglizem a kaput és beléptünk a csodák birodalmába.Először csak elegyes erdőben vezetett a keskeny ösvény,a tölgyek,bükkök alatt itt még csak elvétve lehetett tiszafát felfedezni,de a kerítés hatása már itt is éreztette hatását. A fákon itt nem lehet látni rágás nyomokat ,nincsenek letaposva,lelegelve a lágyszárúak,magoncok,csemeték. A kerítés megítélése még az erdészek között sem egyértelmű, vannak akik ellenzik az ilyen fokú beavatkozást a természet rendjébe.

A Miklós-Pál hegyének nyugati felén oldalaztunk enyhén emelkedő és jól járható ösvényen amikor a gondolatainkból egy piros csúcs jelzés zökkentett ki. Ez a letérés Tóni Bácsi kunyhójához vezet fel ,ahol egy tisztáson pazar kilátást mellett fújhatjuk ki magunkat. A menedékházhoz egy rövid,de erős emelkedőn át jutottunk fel.Itt ma csak jelképesen végeztük el a szokásos szeanszot,mivel rövid volt a túra táv,így snapszról szó sem lehetett.

A bivakszállásnak is kitűnő pihenő eredetileg 1975-ben készült,de mára az állaga erősen leromlott. Ezért civil kezdeményezés jött létre az épület megmentésére,ennek a nemes gesztusnak a mozgatórugója a Hajagi Természetvédő és Szabadidő Egyesület volt. Mivel ide autóval nem lehet eljutni,ezért minden építőanyagot kézi erővel,önkéntesek bevonásával juttattak fel a sziklaszirtre. Az építési anyagokat a Verga Zrt és a Bakonyerdő Zrt biztosította.Az elkészült menedékházat 2020 októberében adták át és tiszteletből a Tiszafás nagy szerelmeséről,kutatójáról ,Dr.Majer Antalról nevezték el,ki tavaly ünnepelte volna 100. születésnapját.

Visszaereszkedve az ösvényre már jelentősen megváltozott annak vonalvezetése. Folyamatosan emelkedett,néhol sziklák alatt kanyargott,több helyett kitett meredek oldalakon. Nem árt vigyázni,figyelni hova lépünk. Az ilyen helyekre érzékeny tériszonyosoknak kimondottan kellemetlen élmény lehet.Érdekes nekem is erős fóbiám van,de ezek a helyek nem zavarnak nekem a nyílt kilátókkal szokott meggyűlni a bajom.

Egyre több tiszafa került látóterünkbe,itt már csak andalogtunk,csodáltuk ezeket a több száz éves fákat,melyek mérete egyáltalán nem árulkodik korukról. Lassan,de biztosan értük el a tanösvény talán legszebb helyét,egy kereszteződést ahol a tanösvény elkezd leereszkedni a hegyről.Itt láttuk a legtöbb és legszebb formájú ördögfákat. Mi nem indultunk el lefelé,hisz még nem értünk fel a csúcsra,azt meg ugye illik.Újból elkezdtek ritkulni a halálfák,kerítés riglizés következett,majd egy rövid,de fickós emelkedő végén,medvehagyma mező között jutottunk fel a csúcsra.melyet a Dr.Májer Antal kilátó koronáz meg.

A Verga Zrt beruházásában készült messzelátót 2015-ben adták át,magassága 22,15 m. Kilátószintje 17,5 m magasan található,ahonnét csodás 360°-os körpanorámában gyönyörködhetünk. Lábunk alatt Veszprém,Márkó a völgyhíddal,Bánd,Herend. Karnyújtásnyira a Magas-és Déli-Bakony csúcsai:Papod,Kőris-hegy-Kab-hegy,a Hajagok és sok-sok társuk. Dél felé aztán kibontakozik Felsőőrs,Alsóőrs és utána a kéken csillogó Plattensee. Hidegfront utáni tiszta időben Észak-Somogy dombjai is integetnek,talán még a Mecseki Misina tv adó is fel-fel tűnik. Ugyanez a helyzet északnak ahol a Schneeberg havas csúcsa is feltűnhet egy-egy alkalommal.

Mivel csúcsforgalom volt a kilátóban ,ezért lehuppantunk az első útba eső padra, pótoltuk energia szükségleteinket,betoltuk a szokásos csúcscsokit és máris megfogyatkozott a nép fent. Uzsgyi neki vágtunk a hét szintnek,mondanom sem kell én csak az ötödikig jutottam,ekkor beköszönt társam, a majré.Körbenéztem még erről a szintről,majd magára hagytam kedvesem hadd törjön magasabbra, majd elmeséli mit látott fent.Ha nem akkor megnézem a képeket. Csináltunk egy ellenképet,Ő a tetőn,én a földön.

Gyönyörködés után ereszkedésbe kezdtünk,de most a kapuig a kerítés mellett szálltunk alá.Nem kellett volna. A meredekség mellett nehezen is volt járható az út a rengeteg kisebb-nagyobb kövön. A kereszteződéstől nagyon fenséges szakaszon jutottunk egyre lejjebb,bár ennek az etapnak jó pár helye még kitettebb, még meredekebb volt mint felfele.Viszont sokkal változatosabb ,szebb volt és talán a halálfa is nagyobb számban volt jelen. Itt a haladást a meredekebb helyeken lépcsők segítik,van belőlük pár száz,könnyen harap a combfarkas. Szerpentinezve halad az ösvény,de nagyon lassan jutunk csak lejjebb/feljebb. Igazi csúcsforgalom volt nem győztünk félre állni egymás elől,a gyakorlottabbak tudták,hogy a lefele igyekvőnek van elsőbbsége,de volt mikor nekünk kellett kioldalaznunk a meredek szélére.

Leértünk,kireteszeltük magunkat,átkeltünk újra a patakokon,ma elővettük kényelmes énünket és autóval hajtattunk át következő helyszínünkre,a Csatár-hegyre. A 375 m magas Csatár-hegy dolomit szerkezetű,Veszprémtől 6 km-re található.A hagyományok szerint egykor pajzskészítő iparosok lakhatták a helyet,a középkorban őket csatárnak vagy csitárnak nevezték,innét eredhet a településrész neve is. A Veszprémhez tartozó szőlőhegy a múltban üdülőterületként funkcionált a tehetősebb veszprémiek körében,ma hétvégi és hobbi telkek útvesztőjében bolyonghatunk itt.

Legendák szerint István az ifjú fejedelem a pogányság elleni küzdelemben a hegy alatti fennsíkon mért döntő vereséget ellenlábasára Koppány vezérre,ki a közelben lévő somogyi szálláshelyéről kerekedett fel,hogy elfoglalja Veszprémet,a korabeli kereszténység magyar központját. 997-ben István a Szent Kereszt hitében harcolva nyerte meg addigi legjelentősebb csatáját,melynek végén felnégyeltette a lázadó Koppányt. A siker egyben lehetővé tette István életművének a Magyar egyház-és királyságszervezésének a megkezdését,a veszprémi püspökség megalapítását.

A Csatári kápolna az egyik legrégebbi püspöki székhelyének,a veszpréminek a búcsújáró helye. A Szent Kereszt néven felszentelt kápolnát 1764-ben Fráter Hilarius remete kezdte építtetni,megáldására 1767-ben került sor. A remete az építkezés elkezdése előtt három évig gyűjtögette az alamizsnát,ebből finanszírozta a munkákat. A felszentelést követően a hívek zarándokhelyszínül tisztelték és búcsújáróhely lett.A remete 1804-ben halt meg,földi maradványait a kápolna földjében helyezték el. A kápolna közelében található kis kápolnát Jung József és neje építette 1900-ban. A Csatár-hegyi kápolna tavaszi búcsúja május 3,az őszi szeptember 14.1888-ban XIII. Leó pápa teljes búcsút engedélyezett,ami örök időkre szól.

Az autót a hegy aljában lévő réti keresztként hívott feszületnél hagytuk ,ahonnét a már ma járt piros sávon kapaszkodtunk fel a kápolnáig,majd onnét a piros háromszögre váltottunk és csúcstámadásba kezdtünk.Mikor felértünk a csúcsra földbe gyökerezett a lábunk. Amit kerestünk nem volt ott,csak a tartószerkezete meredezett a hányatott sorsú kilátónak.Nagyon fentük rá a fogunk. Mindegy a kopár tetőről így is szép kilátás tárult elénk Veszprémről és a Magas-Bakonyról .

A Cholnoky-kilátó 3 szintes és 12 méter magas,kilátószintje mintegy 10 méteren volt található. A valamivel alacsonyabb kilátót eredetileg 1972-ben építették, az idő vasfoga eljárt fölötte,de nem volt elég az állagromlás, vandál kezek 2003 nyarán felgyújtották és porig égett. Azonban társadalmi összefogással 2003 decemberére újjá építették,majd 2017-ben felújítottak. Tavaly nyárról még találni beszámolókat a kilátóról,utána semmi. a helyszínen csak a tartószerkezet látható infó nem . Itthon hosszas kutakodás után bukkantam egy cikkre,melyből felrémlik a sorsa. Tavaly ősszel egy helyszíni ellenőrzés kiderítette,hogy a faszerkezet állapota jelentősen megromlott,veszélyessé vált. Ezért decemberben az erdészet lebontotta. Jó hír,hogy a következő kilátó tervezése már megkezdődött,az új messzelátó fémszerkezetű lesz.Elkészültéről még semmit nem lehet tudni.

A kilátót Cholnoky Jenő(1870-1950) veszprémi születésű földrajztudósról nevezték el,aki a Magyar Turista Egyesület elnöki tisztségét is betöltötte 1920-1946 között. Az egyik legnagyobb magyar geográfus kiváló író is volt,rengeteg nagy sikerű könyvet,cikket jelentetett meg hosszú pályafutása alatt. Kitartóan járta az országot,tartott érdekes előadásokat, népszerűsítette tudományágait.Mesélt csodás,majd minden földrészen tett utazásairól. Nagyon lényeges vele kapcsolatban,hogy hazánkban először ő vetített színes diaképeket,melyeket saját fekete-fehér fotóiból állított elő.

Természetjáró szemmel életének főbb eseményeit érdemes felemlíteni. Érettségi után bakancsot húzott és bebarangolta az Alpokat,majd az egyetemi évek alatt,egy nyári szünetben Erdélyt járta meg gyalog.

1896-ban egyszemélyes expedícióra vállalkozott a hatalmas Kínában,másfél év alatt 6000 km-en koptatta bakancsai talpát.Később eljutott még a Spitzbergákra és Észak-Amerikába is,ahol az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig utazott,gyalogolt.Amerikai felfedező útjára egy másik nagy utazó Teleki Pál kísérte el.

2016-ban egy emlékkövet és emléktáblát avattak Csatár-hegyen a tiszteletére.

Terveztük még megkeresni a Csatár-hegyi-barlang bejáratát,de leereszkedve a hegytetőről és megkeresve a piros barlang jeleket,melyek egyszer csak eltűntek,még a modern technika sem segített megtalálni.Azért a legendáját felelevenítem. A hegyen 1960 május elején az egyik helyi gazda,Happ József tehene alatt beszakadt a föld és a helyén egy lyuk keletkezett. A derék gazda segítőkkel kitágította és egy 7 méter mély üreget találtak.Napokkal később veszprémi barlangászok tártak fel kisebb részeket.Ezután majdnem betemették helyi erők ,de 1991-ben újra barlangászok érkeztek és megkezdődött a barlang kitakarítása,feltárása.Jelenleg a barlang feltárt hossza 50 m,mélysége 12 m . A barlang kőzetében egyedülálló ősmaradványt is találtak,a csigakövület a Purpuroidea csatarhegyensis nevet kapta. A barlang bejárata magánterületen található,csak a Nemzeti Park engedélyével,vezetővel látogatható.

Sikertelen barlangászkodás után az ördög nyomába eredtünk,leereszkedve a réti kereszthez a kies mészköves,véráztatta fennsíkon céloztuk meg a piros sávon az Ördögrágta-követ,másnéven az Ördögsziklát,mely a tekeres-völgy bejáratánál lévő sziklakibúvás. A sziklaképződményt már az 1200-as években is említik,mint Veszprém város határát,ma a város híres kirándulóhelye.Az Ördögrágta megnevezést a dolomitszikla letöredezett,éles szélű peremeinek és bevágódott hasadékainak szaggatott felszínének köszönheti. Mintha csak maga a patás járt volna erre és tört-zúzott volna rossz kedvében. Azonban a valóság máshol keresendő. A dolomit jellemzője,hogy éles szélű kemény darabokra töredezik,majd törmelékké aprózódik és a fennsíkok szabadon álló peremeinek a természeti erők hatására történő lepusztulása során változatos,meredek ,sokszor függőleges falú formákat képez.A képződmény tetején jól megfigyelhetőek a víz oldásos nyomai.

A vadregényes területen kalandos perceket tölthetünk,de mivel az ördög nem alszik, jó figyelni,rengeteg veszély leselkedhet ránk a látványos sziklákon való járkálás,mászás közben. Csapadékos időben egyáltalán nem ajánlott a terület látogatása. Mi is minél több változatos alakzatot igyekeztünk megmászni,persze csak fokozott figyelemmel,mert könnyen beárnyékolhatja egy rossz lépés ezt a felejthetetlen látogatást.

Jó órát bolyongtunk,majd visszasétáltunk az autóhoz és haza felé vettük az irányt. Hazafele az egyik Balaton parti terasznál kihasználtuk a jó időt és,hogy ma újra nyithattak a vendéglátóhelyek kerthelyiségei.Otthon már nem maradt más hátra minthogy megkoronázzuk a napot és egy üveg pezsgővel jutalmazzuk meg magunkat.