A VARÁZSLATOS  KIS-BALATON KÉT FELVONÁSBAN                    2021.05.24és2021.05.28.

"Gyula úgy érezte,hogy ezt a látványt sem lefényképezni,sem lefesteni,de még elmondani sem lehetne.

  Az élet öntudatlan szépsége volt ebben a lágy mozgásban,

 az anya óvatos úszásában s az öt kis pelyhes gombóc szeme csillogásában,

 amint ültek az anyai páholyban,

 aki kirándulásra vitte az apróságokat a nyár s az idő ezen végtelen reggelén."

                                                                                                 Fekete István: Tüskevár(részlet)

Másképpen terveztük ezt az elő gyereknapi programot az unokákkal,de mint a közmondás ősidők óta mondja: "ember tervez ,Isten végez".Pünkösdhétfőre szerveztük a Kis-Balaton csodáinak megmutatását a lurkóknak,de ebben a felbolydult világban a megváltozott évszakok kiszámíthatatlansága csak részben engedte megvalósulni ezt a kiruccanást. A Hídvégi-tó számos szárazföldje közül az egyetlen szabadon látogatható Kányavári-szigeten olyan zápor kapott el bennünket,hogy az esőkabátok ellenére is bőrig áztunk. Mivel az eső nem akart csillapodni,ezért miután száraz ruhába bújtunk más elfoglaltságot kerestünk a gyerkőcöknek. Mivel azonban így a környék megismerése csak részben sikerült,így pár nap múlva visszatértünk a tett színhelyére ,de már csak édes kettesben állandó túratársammal,első feleségemmel. Ezúttal azonban nyeregbe pattantunk és kerékpárral indultunk a környék felfedezésére.

Hétfő reggel még szórt napsütésben értünk kirándulásunk első (mai egyetlen) pontjához a Kányavári-sziget bejáratához. Meglepődve vettem tudomásul, hogy legutolsó ittjártunk óta fizetőssé vált a szigetre való átjutás. A pár száz forintos belépődíj azonban meglehetősen jelképesnek mondható, még egy gombóc fagylalt árát sem éri el és mennyivel több élményt ad. Viszont így kulturált parkolóban tudjuk hagyni járművünket,tiszta,gondozott vizesblokkot tudunk igénybe venni és a szomjunkat,éhségünket is olthatjuk a büfékben,valamint szuvenírrel is gazdagodhatunk a pár bazár valamelyikében. Ezek a mellékes szolgáltatások nem biztos,hogy az eredeti elképzelést szolgálják,hisz az ezekkel járó zaj jelentősen felkavarja a természet rendjét és pont azt nem tudjuk élvezni amiért ide látogattunk, az érintetlen természetet. Szerencsére azonban a gazdag élővilág élőlényei hozzászoktak valamelyest ehhez,így a legnagyobb csúcsforgalomban is van szerencsénk néhányukkal találkozni.

A Kis-Balaton,a Balaton "előszobája" ,területéből több mint 150 km2  Természetvédelmi terület,mely a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része. Jelentős élővilága,növényzet-hal,de elsősorban a sokszínű madárvilága a Ramsari egyezmény hatály alá tartozik,mely a vadvizek és vízimadarak élőhelyéről rendelkezik. Évezredekig a Kis-Balaton szerves egységet alkotott a Plattenseevel,annak egyfajta nyúlványa volt. A nagy tó legfőbb táplálója sok-sok km-en át kanyargott a Kis-Balaton mocsaras-nádas területén és rakta le a hordalékát,szerves anyag tartalmát ,így biztosítva a Balaton tisztaságát. A 19.században aztán a Déli-Vasút építése és a hozadékos szabályozási munkák komoly beavatkozást eredményeztek a terület életében. Ráadásul a gazdálkodók is egyre nagyobb területet "szárítottak" ki és fogták művelésbe a gazdag termőföldet. Mindennek tetejébe a megnövekedett mezőgazdaság jelentős kémiai és biológiai szennyeződést bocsátott ki,melynek jelentős része akadálytalanul a Balatonba ömlött.A 20.sz.közepére a fentiek miatt elveszett a Kis-Balaton szűrő funkciója,jelentősen romlott a "nagy tó" vízminősége ,a Zala a Keszthelyi öbölben kezdte el lerakni a hordalékát,így a vízszint is jelentősen csökkent. Valamit tenni kellet,ezért a '970-es években a vízügyi szakemberek kidolgozták "Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer" tervét,mely a Kis-Balaton újbóli mesterséges elárasztását és a mocsárvilág feltámasztását tartalmazta.Először a Hídvégi-tó kialakítása készült el 1985-re,majd a Fenéki-tó elárasztása a 2000-es évek derekára történt meg.Nagyon jelentős védőgát és zsilip rendszer épült ki,melynek hatására a Zala vize tervezett módon kanyarog a területen végig. Az elképzeléseket siker koronázta,hisz a mocsárvilág nagyon hamar regenerálódott és hamarosan a roppant gazdag élővilág is feltámadt.A terület jelentős része fokozottan védett, a gazdag élőhelyek a turisták elől zárt terület és sok részét csak szakvezetéssel,csoportosan lehet látogatni!

A bazárból a Kis-Balaton jelképévé vált egyedi hangulatú fahídon keresztül érhetünk el a Kányavári-szigetre,ahol az alkotók elképzelése szerint  a terület savát-borsát megismerhetnénk,de ezt az állandó zsúfoltság jelentősen korlátozza. A rétegelt-ragasztott ívszerkezetű monumentális fahidat Varga Gellért erdőmérnök tervezte,építését 1983-ban végezték el,de átadására csak 1985-ben került sor. A szerkezetileg nem a legszerencsésebb,oldalirányban instabil hidat,több alkalommal is fel kellett újítani,ezért bátran kijelenthető,hogy végleges formáját még ma sem érte el. A három 25 méteres nyílású hídra egy meredek lépcsősoron lehet feljutni,ezért gondolva a babakocsis és rokkantkocsis kirándulókra ,a fenntartó a főszezonokban egy kisebb kompon gondoskodik az így érkezők átjutásáról.

Már a hídról is csodálatos fotótémák ugranak a keresőbe,feltéve ha nem a legforgalmasabb napon érkezünk. Nekünk ma csak két hattyú és egy vadréce került a keresőnkbe,de a környezet az most is kifogástalan volt. Ahogy átértünk,rögtön a Búbos Vöcsök Tanösvény egyik ismertető táblájába botlottunk. A Tanösvény bő másfél kilométeren,15 táblán mutatja be a Kis-Balaton élővilágát,előtérbe helyezve annak páratlan  madárvilágát.

Az érdeklődök párhuzamosan régi és új tematikus ábrákon(gázló-ragadozó-odúlakó-énekes-etc.madarak) ismerhetik meg a Kis-Balaton körzetében élő madarakat és egyéb élőlényeket.Kényelmes sétautakon juthatunk el a sziget északi partjától a déli csücskéig. A keleti part vadregényesebb, nádasokban,mocsarakban gazdagabb,míg a nyugati parton több nyílt vízfelülettel találkozhatunk.

Mi északnak indultunk,de a srácoknak hamar a látókörébe került az északi kilátó egyszintes épülete és megcélozták rögtön,versenyt futva ki ér hamarabb oda. No itt kezdett el cseperegni az eső. Elsőtől rögtön érkezett a felhívás,uzsgyi vissza az esőkabátokért. Mondanom sem kell, visszaúton kerekedett a legnagyobb égi áldás,így már jól átázva értem az autóhoz. Ők szerencsére addig a messzelátó biztonságos fedele alatt nézelődtek.

Mikor kissé csillapodott folytattuk délnek a felfedezést, hol tisztásokon,hol búja erdőben értük el a Déli(nagy)kilátó 4 szintes építményét.Erre északi társával ellentétben már érdemes felmászni,hisz a legfelső szint a fahatár fölé emelkedik(egyelőre) ,így szép panorámát nyújt a szigetről magáról,a Hídvégi-tóról és az északra elterülő dombokról. Jól kivehető a Tukora-tetőt uraló tévétorony kecses alakja és az alatta elterülő dombvidék,mely olyan csodákat rejt mint a "Kicikla-szurdok vagy az Eszperentó-források. Itt már nem kell sok szerencse,hogy vízen és a távolabbi nádasokban felfedezzünk jó pár madarat.Ha még készülünk egy jó kukkerrel,akkor garantáltan feledhetetlen élményekkel leszünk gazdagabbak.

Most hatan mentünk fel a felső szintre,hisz nagyobbik unokám is küzd a tériszonnyal,így őt és engem a majré is elkísért.Lejőve újabb futkosás kezdődött,majd a pár éve épült játszótér kötötte le a lurkókat,ahol még egy kalózhajóra is felszálltak. Kisétáltunk még a déli spiccre,aztán jól megeredt. Sipirc vissza az autóhoz,ahova jól átázva értünk. Gyors tárgyalás után arra jutottunk,hogy mára ennyi volt a turáskodás,pedig a vége még csak ezután jött volna. A nap további részét így a közelben lévő Keszthelyen töltöttük városnézéssel,fagyizással és persze a srácok örök szerelemével a pizzával.

Hazafele még úgy tervezgettük Első feleségemmel,hogy pénteken az Apostolok lován teszünk meg egy emberes távot valamelyik gyalogos mozgalomban,de bennem valami hiányérzet bujkált folyamatosan,nem volt kerek a dolog. Aztán valamikor kedden felvetettem mi lenne ha elengednénk a terveket és felpattannánk egyen-billengészeti körduplányainkra és nézelődnénk egyet a Kis-Balaton környékén. Ellenvetés nem érkezett,így "kisszombaton" már korán úton voltunk Balatonhidvég felé.

Miután átkeltünk a Zala fölött az 1948-ban épült egyen hídon ,egy jellegtelen,kopottas úton jobbra fordultunk. Itt csak a bozótban bújik egy kopott,leharcolt tábla,hogy Kis-Balaton. Semmi flic-flac felhajtás,aki tudja menjen aki nem az menjen tovább a zsúfolt Kányavári-sziget irányába. Pedig a Kis-Balaton csodái valahol itt kezdődnek,pár percre a kirándulók hadától,ide csak tényleg az talál el aki kicsit kutakodik a dolgok után. Ügyes!

Rögtön kanyarodás után satufék,mert kedvesem olyat látott amiről a szigeten csak álmodni mertünk. Madarak és halak tömkelege,amit a Kis-Balatontól várunk. Hattyúk,szürke gémek,kócsagok,récék, ludak,sirályok és a számtalan énekes társuk. A madárdal koncertet a békák kuruttyolása festette alá. Távolabbra pillantva fröcsögött a víz a sok ragadozóhal rablásától ,a szelídebb halak pedig csak szimplán "fürdőztek". Mint később megtudtuk egy természetvédelmi őrtől nagy szerencsénk volt, még itt is ritka az ilyen élet.Most a változó időjárás válthatta ki ezt a viselkedést belőlük. Aztán mikor délután újra itt tértünk vissza, ennek már nyoma sem volt,csend honolt.

Lassan értünk a Zala partján kiépített parkolóhoz,pihenőhöz,mely elsősorban a drótszamarasokat szolgálja.A parkolónál aztán stop,autóval nincs tovább. Vagy biciklire váltasz,vagy slattyogsz egyet a kitűnő minőségű kerékpárúton. Ahogy útra kelünk rögtön le is kell ugrani a nyergekből,mert egy roppant érdekes vízi létesítmény kerül az utunkba,a Laki István-zsilip. A szerkezet a tovább folyó Zala és a Kis-Balaton vízszintjét van hívatott kordába tartani. Szemünk megakad egy érdekességen,

ritkaságon.Vakartuk fejünk soha ki nem találtuk volna ,ha nem jön az említett szakember. Ez egy hallépcső ami arra szolgál,hogy a halak a folyás iránnyal szemben is fel tudjanak jönni a Zalából a Hídvégi-tóba,mert ugye a zsilip nekik áthatolhatatlan akadály.

Persze rögtön kaptunk az alkalmon,hogy kicsit többet is megtudjunk az zsilipről,melyet 1986-ban adtak át 4T műtárgy néven. Aztán 2015-ben a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság egy emlékművet állított a zsilip melletti tisztáson,ezzel a felirattal:

  " Laki István (1957-2014)okl. vízépítőmérnök,sok hazai árvízvédekezés hőse,a Kis-Balaton szerelmese,üzemmérnökségünk vezetője,az igazi magyar vízügyes munkatárs és barát.Ez a zsilip tiszteletünk jeléül az örök időkre viselje az Ő nevét".

Aztán akad itt más látnivaló is,a Madárvárta,ami egy akác hasábokból összerakott madár megfigyelőhely,amit a zürichi egyetem hallgatói építettek a Magyar-Svájci Baráti Társaság segítségével 2003-ban. A bunkerszerű építmény különlegessége ,hogy fém csavarokat,szeget nem használtak hozzá. A madárlesen kivűl igazi gyerek paradicsom is ez a labirintus szerű építmény.

Azt tudtam,hogy a Kis-Balaton tavain több védő-üzemi gát is keresztül fut,sok helyett a nyílt vízek között.Na itt lenne igazi végig tekerni vagy gyalogolni, Tettem egy kósza kísérletet,hogy hátha,de csodák nincsenek. Igaz,hogy engedéllyel be lehet menni rájuk,de ezek megszerzése elég hosszadalmas, és a kiadásuk még a fehér hollónál is ritkább. Búcsút vettünk a roppant kedves alkalmi vezetőnktől és tovább álltunk.

A zsilip után az engedélyezett útvonal a Zala aszfaltozott gátján vezet tovább,de gyors haladásra ne készüljetek,mert  a sok látnivaló,madarak raja úgyis sürven megállásra fog késztetni az alig másfél km-en amíg elérünk egy újabb zsilipházat és madármegfigyelő messzelátót. Ez az egyemeletes építmény a Kis-Zala és a Mekenyei-árok befolyásánál található. Érdemes megpihenni,felmenni és várni,várni. Hamarosan jönnek amikre kíváncsiak vagyunk,az élmény nem fog elmaradni.

A következő megálló egy újabb zsilipnél volta Borjúállás-szigetnél,ahol a Zala medrét újabb szerkezet tölti át,a látvány itt is garantált és itt már Zalavár templomtornya is képbe kerül. Innen már csak percek kérdése és elérjük a Zalavár-Zalaszabar összekötő országutat,ahol újabb remek kerékpáros pihenő  is várja a fáradt vándort. Itt választás elé kerülünk a merre továbbot illetően,három lehetőség közül kell választani.Mi maradtunk az eddigi iránynál és egyenesen mentünk tovább.

Hamarosan elértük a Hídvégi-tó végét,ahol a Zala belép a tóba és megkezdi hosszú ,kanyargós útját, hogy vize megtisztulva érkezzen a Balatonba. A folyó bal partján vezet tovább is a bicikliút,de itt már az aszfaltot jó minőségű földút váltja fel. Eltekertünk az Esztergályi-patak befolyásáig,erre már jelentősen csendesebb volt az élővilág,madarak is csak elvétve bukkantak fel. Mivel erős szembe-oldalszél is volt és a terveink is mások voltak,ezért itt hátraarcot vezényeltem és visszaindultunk az országút felé. Minő véletlen a szél is megfordult velünk együtt.Rögtön beugrott kedvenc mondásom a legendás sportriporter,versenyző után szabadon: " a kerekes vagy szembe szélbe teker vagy dombra kapaszkodik".

Pillanatokon belül már az országúton tekertünk Zalavár irányába,de Mosaburg hatalmas területe,Történelmi Emlékhely  megállásra kényszeríti a vándort. A Várszigeten  épült meg a millenium évében a Kis-Balaton Ház igényes épületegyüttese. Itt kapott helyet az az interaktív kiállítás ,mely bemutatja a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer természeti értékeit,a Balaton vízménőségének védelmében betöltött szerepét,szemlélteti a térség történeti és néprajzi értékeit. Vártuk a megállót,hisz ismertük már a hely presszóját és kitünő olasz ristrettóját,melyet egy nullás málnás serrel öblítettünk le,hisz ma végig "vezető állásban" voltunk.

Már többször jártunk  Zala megye legjelentősebb történelmi emlékhelyénél,írtam is már róla,ezért most csak röviden ismertetem a történetét. Zalavár(Mosaburg) területén már a római-korban is állhatott egy cölöpvár,majd a népvándorlás során jártak itt a ,longobárdok,hunok,frankok.Miután Pribina  Nyitrai fejedelmet és fiát Kocelt  elűzték,Ők kapták hűbérbe Német Lajostól.Ebben a korban élte első fénykorát a település. Ekkor épültek monumentális székesegyházai,templomai :mártír Hadrianus zarándoktemploma(Szent Adrianus Bazilika,a récéskúti  Keresztelő Szent János bazilika, és a Mária tiszteletére emelt templom,melyet maga a salzburgi érsek szentelt fel. Fontos még megemlíteni,hogy Kocel uralkodása alatt itt szolgált a szláv írásbeliség két megalkotója Szent Cirill és Szent Metód görög szerzetes.Emléküket emlékmű őrzi a területen.A Honfoglalást követően eleink 900 környékén foglalják el és Zala vármegye székhelyévé fejlesztik,ekkortól ismert a mai nevén. Királyi udvarházként tartották számon,erős,szinte bevehetetlen cölöpvárat építenek,de a török hordának nem tudott ellenállni. A  török háborúkban fokozatosan veszti el jelentőségét,vára többször gazdát cserél,a lakosság megfogyatkozik. Az oszmánok elűzését követően védelmi funkcióját elveszti,várát lebontják,a lakók elköltöznek a ma ismert Zalavárra.Ugyancsak ide költözik a kolostor is. A település jelentősége még ideiglenesen fel-fel fokozódik,de aztán teljesen elsorvad és álmos faluvá válik.

Egy jó félórára itt hagytuk drótszamarainkat és Psáv jelzésen a Kis-Balaton mocsaras területén,nádasok s fűzek közt elslattyogtunk a récéskúti romokhoz. Ha itt  jártok ezt a félórás kitérőt mindenképpen tegyétek meg,felejthetetlen élményben lesz részetek! Egy újabb kávé után máris a nyeregben találtuk magunkat és megmásztuk mai egyetlen emelkedőnket. Zalaváron átrobogtunk és villant az agy:menjünk el kommandózni a sármelléki reptérre.

Az 1940-ben létesített katonai repteret 1961-ig a magyar 47.repülőezred használta,majd az ő (kényszerű?) távozásukat követően az "ideiglenesen hazánk területén állomásozó" szovjet Déli hadseregcsoport egyik repülőezrede költözött ide. Nagy fejlesztéseket,de roppant környezetszennyező fejlesztéseket hajtottak végre ,lebetonozták a kifutókat,hangárok,silók épültek és egy egész várost emeltek a kiszolgáló személyzetnek.Ide földi halandó nem tehette be a lábát,de a benti tisztek szívesen sefteltek a környékbeliekkel.Egész "iparág " épült az orosz arany,szovjet színes tv,üzemanyag és számtalan más termék terjesztésére. Az itt szolgálóknak ez Kánaán volt a hazai viszonyokhoz képest.

Becslések szerint 50 körüli vadászgép állomásozott itt,ez volt az orosz MIg29-esek főhadiszállása hazánkban. Kósza hírek még arról is szólnak,hogy a silókban atomfegyvereket is tároltak a hidegháború éveiben.A szovjetek 1990 októberében hagyták el a repülőteret,óriási káoszt hagyva maguk után.Ezután derült ki milyen hatalmas környezet károsítást hagytak maguk után,Még a környékbeli ásott kutakban is megjelentek a szénhidrogén származékok.

Hatalmas munkával sikerült hosszú évek alatt  a területet rehabilitálni, talajcserével, víztisztitással,lőszermentesítéssel. Viszont a kiszolgáló terület épületei,lakásai szellemvárosként megmaradtak. A stabil vadászgép tároló bunkereket hamar sikerűlt hasznosítani,legtöbb raktárként funkcionál. Az egykori bázis területén 1991 óta üzemel hazánk pogári nemzetközi reptereinek egyike,a Hévíz-Balaton Airport,melynek utasterminálját a legendás Puskás Ferencről nevezték el.Azonban a lepusztult környezet nem fest túl jó képet az ide érkező turistáknak. Hévízi ismerőseim mesélték,volt olyan vendég aki azt mesélte a szállodában,hogy komolyan begyulladt,mert azt hitte katasztrófa turista programra akarják vinni,mikor a buszuk végig döcögött a betonkockákon a pusztuló épületek közt.

A jó technológiával épült majd 200 épület olyan mérvű pusztulásnak van kitéve,hogy az ember keze ökölbe szorul . Tömbházak,utak,rozsdásodó kandeláberek amerre a szem ellát,azaz ellátna ha a hatalmas fáktól,gaztól látni lehetne mindet. Mindenhol burjánzik a növényzet,az egész olyan mint egy háborús filmben. A kitört ablakú épületek tárva-nyitva,a mozditható dolgokat már rég elhordták,a megmaradt ablakszárnyakat a szél csapkodja,tovább növelve a misztikus hangulatot. Az épületek belsejében viszont rengeteg veszélyes hulladékot,festékesdobozok,elektronikai szemetet stb,halmoztak fel felelőtlen emberek.

Egyvalamire azonban tökéletesen alkalmas ez a szellemváros,garantáltan felszalad az adrenalinszintünk amint a dzsumbújban mászkálunk,betérünk egy-egy épületbe. Mi is bementünk egy-kettőbe. Már belépéskor megszorította a karom Első,pedig csak az emeleti ajtók csikorogtak. Aztán amikor nagy durranással becsapódott egy ablak, kedvesem sikoltozva rohant ki. Egyedül maradtam,de a néha túlvilági hangoktól még nálam is beindult a zabhegyreakció,de azért derekasan helytálltam.

Később kikerekeztünk a terminálhoz és óriás szerencsénkre épp akkor szállt fel egy magángép,ezt már mindketten jobban élveztük.A kalandok után visszakerekeztünk az alacsony forgalmú úton a Zala-hídhoz,majd az aszfaltozott kerékpárúton még eltekertünk a Kányavári-sziget büféjéhez egy ristrettóra és sétáltunk egyet a csodás napos időben a szigeten.

Ma körülbelúl 35km-t tekertünk a Kis-Balaton környékén,de ez a táv,erőnlétünktől,időnktől és kedvünktől függően tetszőlegesen rövidíthető akár 5km-re, vagy bővíthető akár 100km fölé is. Az élmények akkor is garantáltak,hisz itt annyi látnivaló,csoda található,hogy több nap is kevés a megismerésükhöz. Csak felsorolásképpen a teljesség igénye nélkül: Keszthey,Hévíz,Valcum romjai, Kis-Balaton bemutatóház, Matula bácsi kunyhója,Zalakaros,Kalandpark Zalaszabaron,Csillagvár ,Bivaly rezervátum,állatsimogató és még számtalan attrakció a környéken.

Ajánlom mindenkinek a Kis-Balaton felfedezését akár kerékpárral,akár gyalog,de van lehetőség lovaskocsival és kenuval is ismerkedni a környezettel.Kiváló kiegészítője lehet egy balatoni nyaralásnak egy-egy borongós,csepergős napon.

Írta:Soós Lajos

Fotó:Soós Margit

Még több fotó:  https://photos.app.goo.gl/Nqr6D4sBcSQy8mZp7

                          https://photos.app.goo.gl/r8DdsXWUu9SUu1K56