JELZETLEN UTAKON ÉS SZŐLŐK KÖZT A DÉL-BALATONON
Cikkünk 2018.03.11.-n jelet meg a Turista Magazinban.
A cikk közvetlen linkje:
Most Balatonlelle környékét fedezzük fel. Közben országosan ismert borászatok mellett haladunk el, majd a Szent Donát-kápolnától csodálhatjuk az elénk táruló panorámát. Jelzetlen utakon érjük el Látrányt, ahonnan berki réteken, vízfolyások közt érkezünk Rádpuszta Árpád-kori műemlékéhez, a borvidék legrégebbi ültetvényeihez, majd túránkat színészóriások sírjánál fejezzük be.
Ez egy rendhagyó túra, mivel csak rövid szakaszát tesszük meg jelzett turistaúton, a többit jelzetlen földutakon, szőlőtáblák közt, réteken. Ezért a kirándulásra csak helyismerettel vagy valamilyen segédeszköz igénybevételével vállalkozzunk. Ha magabiztosan tudunk tájékozódni és térképet olvasni, bőven elég a Balaton turistatérképe, de GPS-re töltött útvonallal is bejárhatjuk a környéket. A túra útvonalvezetése lehetővé teszi, hogy kerékpárral is végigjárjuk.
A túrát Balatonlelle központjában, a szezonban mindig nyüzsgő életű Szent István tértől kezdtük, ahol minden évszakban található nyitva tartó műintézmény, így vérmérsékletünkhöz mérten magunkhoz vehetjük bátorító italainkat, ételeinket. A tértől a ritkás sárga jelzéseket követtük, de ha ezeket nem találnánk, akkor sincs gond, mivel első állomásunk, a város nyári vigalmi negyede, a Kishegy (301 m) remekül ki van táblázva. „Lölle”, ahogy a környékbeliek viccesen emlegetik, már a bronzkorban is lakott volt, majd török kézre kerülését követően elnéptelenedett. A 18. században érkeztek telepesek, ekkortól a Majthényi család birtoka. Üdülőhellyé fejlődését a Déli Vasút átadása hozta el, mára az egyik legkedveltebb Balaton-parti üdülőhellyé vált.
Ahogy elhagytuk a városka centrumát, a település falusias részén emelkedő utcán haladtunk, jó negyedóra elteltével elmentünk az utolsó házak mellett is, és nagyüzemi szőlőtáblák közt baktattunk tovább. Az aszfaltos út itt is végig emelkedett, de nem látványosan, hanem amolyan sunyin, nemszeretem módon. Látni nem látod, csak érzed, hogy emelkedik. A végtelen szőlőtáblák monotonitását az előttünk emelkedő Kishegy, és a visszafordulva látható balatoni panoráma oldja. Miután átkeltünk az M7 végtelen aszfaltcsíkja fölött, az út betonozottra váltott, és hamarosan egy mélyútban ereszkedett az egykori Al- és Felgamás településekre, melyekre ma csak egy itt maradt gémeskút emlékeztet.
Rövid völgyi menetelést követően a Csengős-kereszttől meredek emelkedőbe kezdtünk évszázados löszfalak közt. Ezen a szakaszon több országos hírű borászat (Garamvári, Konyári, Pócz, Bujdosó stb.) mellett haladtunk el, a nagyüzemi területeket kisebb ültetvények, présházak váltották. Ezek a borászatok vendéglátással is foglalkoznak, így ha kedvünk és időnk engedi, vegyünk részt egy borkóstolón vagy egy pincelátogatáson. A részletekről túránk tervezésekor informálódjunk a pincészetek honlapjain.
Ha nem állunk meg egyiknél sem, kitikkadva, tüdőnkkel a zsebünkben fogunk megérkezni Kishegy központjába, a Szent Donát-kápolnához. A Kishegy, amelyet a „déli part Badacsonya” jelzővel illetnek, Balatonlelle nyári vigalmi negyede, több csárdának, borozónak ad helyet. Az autentikus helyeken a borvidék legjobb tüzes, tiszta nedűit kóstolhatjuk meg romantikus környezetben, miközben a Balaton lebilincselő panorámájában gyönyörködhetünk. A csárdákban a kiváló borok mellé elfogyaszthatunk egy-egy klasszikus magyaros ételt, melyek közül a legtöbb kemencében készül. Igazi Krúdy-féle kulináris élvezetben lehet részünk.
A hegy dísze az 1758-ban épült barokk stílusú kápolna, melynek védőszentje a szőlősgazdák oltalmazója. Belső berendezése, faoltára mintegy drágaköve a hegynek. A templom környékéről a déli part talán legszebb panorámája tárul elénk. Rossz nyelvek szerint szerencsés esetben a Bakony vonulatai is feltűnnek, sőt olyan is akadt, aki a Somlót vélte felfedezni. Ez már talán a borkóstolás után történt… A kápolnától visszatérhetünk Lellére. Tavasztól még egy kiránduló kisvonat is segítségünkre lehet.
Túránk során még zárva voltak a csárdák, de a kedvencünknél tett-vett a gazda, aki Petőfi szavaival invitált bennünket: „No ha ihatnál, majd ihatol. Akad még bor számodra valahol”, hogy kóstoljuk meg az elmúlt év legkiválóbb szőlőleveit, melyhez korcsolyaként venyigén sült szalonnát kínált.
A túrát innen jelzetlen utakon folytathatjuk. Látrány felé nagyjából délkeleti irányba tartsunk, és térkép segítségével el fogunk jutni a faluba. Én az általunk bejárt utat ajánlom. A borozgatást követően tovább emelkedtünk a Kishegy gerincéig, elértük a Várszói-erdőt, ahol az első széles lénián leereszkedtünk a szűk és vadregényes Katlan-völgybe, mely igazi középhegységi hangulatot áraszt. Ritka meredek lejtőn küzdöttük le magunkat, majd pár lépés után ugyanilyen meredek emelkedő következett, melynek végén kiléptünk az erdőből. A Diós-hegyen szőlők, gyümölcsösök közt bukdácsoltunk és ripsz-ropsz már be is értünk a Koppány nemzetség által alapított Látrányba.
Látrány a Balaton közelségének köszönhetően jómódú, fejlett település. Megismerésére most nem szakítottunk időt, sietnünk kellett, így csak átvágtunk rajta, és a Szarka-rétek földútján dagasztottuk a sarat a Tetves-patakig, melynek töltésén legelésző tehenek közt értük el a 67-es főutat. Ezen átvágva megérkeztünk aznapi túránk csúcspontjához, Rádpusztára, az Ikon borászat modern épületénél.
Rádpuszta évezredek óta lakott, fontos római hadi út vezetett erre. A területet Szent István adományozta hálából német lovagoknak, akik segítettek leverni a lázadó Koppányt. A lovagok alapították a Rád nemzetséget, és ők építették a ma romjaiban látható, román stílusú templomot. A faragott homokkőből és téglából épült kápolna a környék legértékesebb műemléke, nyaranta a természetes díszleteknél szabadtéri előadásokat is tartanak. A környéken a tihanyi apátság is rendelkezett területtel, okiratok szerint ők honosították meg itt a szőlőművelést. Az egykori apátsági parcellákat ma a Konyári pincészet műveli.
Rádpusztán működött a Balatonboglári Állami Gazdaság egyik legfontosabb pincészete az egykori Festetics-majorság helyén. A gazdaság megszűntével aztán enyészetnek indultak az épületek, de befektetők megvették, és milliárdos beruházással kialakították a Gasztro Élménybirtokot, mely a déli part egyik legfelkapottabb turisztikai attrakciója lett. A hangulatos hely csárdákkal, folklórműsorral, lovaglással, halastavakkal csábítja a turistákat.
Mi csak egy pohár roséra ültünk be az egyik csárdába és siettünk úti célunk, Balatonszemes felé, melyet a sárga L jelzésen értünk el. A kellemes nedűknek köszönhetően már jól éreztük a bugit, így a hátralévő 5 km-t alig 50 perc alatt trappoltuk le, és máris Balatonszemes utcáin koptattuk a bakancsaink talpát, ahova bő 30 km-t megtéve érkeztünk meg.
Balatonszemesre azért jöttünk el, hogy fejet hajthassunk a tragikus sorsú színészlegenda, Latinovits Zoltán és öccse, a szintén hatalmas színész Bujtor István sírjánál, akik a helyi temetőben alusszák örök álmukat.
Tulajdonképpen végeztünk a túrával, de a nap méltó zárása még hátra volt, szerettük volna méltóképp megkoronázni ezt a „félig gasztrotúrát”, így a hazai vendéglátás egyik fellegvárában, a Kis Tücsökben pótoltuk szénhidrátveszteségeinket, stílszerűen egy palack Konyári Cabernet-vel leöblítve.
Szöveg: Soós Lajos
Fotók: Soós Margit
Fotók: Soós Margit
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése