Balaton- kör 6.TÚRA 2015.AUG.30.
ÖRVÉNYES - ZÁNKAFÜRDŐ
" Valahol a Balatonnal úgy vagyok,mint a Balatongyenesi polgár,
aki a múlt Háborúban Szicíliában volt hadifogoly.
Mikor a Balaton parton beszélgettem vele,
Mondtam neki:
- Na ugye szép volt a tenger ott?
- Hát bizony szép lett volna,csak ne járt
Volna mindég a Balaton a fejembe"
Egry József
Őszi túraszezon kezdő útvonalát nem ide terveztük,de a visszatérő hőség miatt,úgy döntöttünk,hogy ezt a közel lévő és nem túl hosszú szakaszt járjuk be. Az előzetes tervezés nagyjából 19 km-t mutatott,amit pár kitérővel és útkereséssel fejeltünk meg,így összességében 22-23 km-t tettünk meg.
Kora reggeli indulást követően negyed nyolc felé érkeztünk meg a kihat Örvényes vasútállomására,mivel ott nem igazán van lehetőség parkolni,ezért visszamentünk a faluban lévő dohányboltig és ott parkoltunk le. Bélyegzésre nem kellett az időt vesztegetnünk mivel előző alkalommal duplán pecsételtünk a műemlék vízimalomban,így csak neki kellett veselkedni az előttünk lévő távnak.
|
Turistatérkép az állomás falán |
Szerencsére ebben a mostani kánikulában az éjszakák során elég jól visszahűl a hőmérséklet,ezért kellemes időben csaptunk bele a lecsóba.
Örvényesről már nem írok,mivel a legutóbbi túránkon már megtettem,erről
itt olvashattok. A dohányboltban vettünk egy dobozos jéghideg Sopronit,amit rögtön be is gurítottam,tudva,hogy mire újból kocsiba kell ülni,ez már rég felszívódik.
|
Indulás Örvényesről |
Ezen a szakaszon eltértünk az ítiner által javasolt útvonaltól,mivel kíváncsiak voltunk Balatonudvarira,de ez a falu nem szerepel az ajánlott útvonalban.A döntés a szakasz hosszát nem befolyásolta,sőt egy nagyon érdekes falut és annak látnivalóját tette lehetővé.
Örvényest DNy-i irányban hagytuk el a Balatont körbeölelő kerékpárúton.Jobbról a Balaton-felvidék szőlőkkel,présházakkal tarkított látképe,balról a Balaton lenyűgöző panorámája ,a felszálló párával tette színessé az aszfaltkoptatást.
|
A kerékpárútról |
A frissességünk és a kellemes hőmérsékletnek köszönhetően nem egész tíz perc alatt elértük
Balatonudvari első házait.
A falu keletkezése a környék településeihez hasonlóan az Árpád-korba vezethető vissza . Első hiteles említése oklevélben 1092-ben történik Vduory néven,a környék birtokosai egész a XX. sz-ig a katolikus Egyház különböző szervei voltak.
Elsődleges nevezetessége a Műemlék temető a 71-es főút mellett,melyet a XVIII. sz. hetvenes éveiben nyitottak meg. Eleinte a kat. és ref.híveket közösen temették ide,ami idővel elkülönült. Érdekessége az országban szinte egyedülálló módon a sírkövek szív alakja,melyeket fehér mészkőből faragtak. Keletkezésükre nincs magyarázat,arról több legenda is kering.
|
Szív alakú sírkövek Balatonudvariba.... |
A falu másik említésre érdemes épület a Szt. Márton róm.kat. templom,mely középkori templom felhasználásával épült a XIX.sz-ban.
|
...és a róm.kat.templom |
Gyors "városnézés" után folytattuk az eddigi irányban a battyogást a falu utcáin,de itt már csatlakozott hozzánk a
turistaútvonal,mely mai túránk nagy részén elkísért bennünket. Pár száz lépés megtétele után a jelzés ÉNy-nak hívott minket és megkezdtük az emelkedést az Erdő-alja felé. Előbb hétvégi házak,majd művelt és elhagyott szőlők közt futott a jó minőségű murvás út. Később balról egy illegális szeméttelep mellett haladtunk ,ahol táblák garmadája tiltotta a szemét lerakását,ennek ellenére óriási halmokban állt az ide hordott szemét. A "kellemes" szagok jó pár méteren elkísértek.
|
Nyaralóházak közt |
A jelzések elég ritkásak,halványak voltak és jó szokás szerint az elágazásokban nagyon hiányosak. Több helyen szét kellett válnunk és keresni a jó utat. Így sikerült pár plusz métert összehoznunk. Nem vagyok híve a GPS-nek,de azt hiszem előbb-utóbb kénytelen leszek használni ,megelőzendő az útkereséseket. Habár a telómra le szoktam tölteni az útvonalat és az is tudja az útvonalkövetést,de most ez is elmaradt. Így maradt a térkép és a tájékozódási képességünk,amiknek ma különösen jó hasznát vettük. Azt hittük rosszabb nem lesz ,de tévedtünk alaposan.
|
Egykor szőlő volt |
Elhagyva a szeméttelepet egy vegyes erdőben kapaszkodott tovább az útvonalunk az eddigi murvás úton. Ez tényleg egy vegyes erdő volt,volt itt minden mint a búcsúban(akác,tölgy ,cser,bodza,fekete fenyő és még rengeteg bokor, cserje). Egy sínes kavalkád volt az egész.
|
Vegyes erdőben |
Hol lankásabban,hol meredekebben emelkedtünk egyre feljebb a Leshegy oldalában. Néhol szőlők.gyümölcsösök közt,néhol erdőben vezetett az ösvény,a kereszteződések jó részében útkereséssel,aztán mikor tovább mentünk a jelek is előkerültek,igaz ritkán ,de követhetően.
|
Panoráma a Les-hegy oldalából |
Az egyik meredekebben emelkedő mélyútban egy érdekes megoldást fedeztem fel, a lezúduló csapadékot rendszeresen egy kiágazó "csatornán" keresztül vezették le a völgyben futó vízmosásba,ami most teljesen száraz volt.
|
Ötletes |
Elhagyva a Leshegy 204m-es csúcsát egy pince mellett a élesen
Ny- ÉNy irányba fordult egy erdős ,elhanyagolt részre. Itt különösen sok elhagyott,romos présház és szőlő mellett haladtunk tovább. Hiába van meleg,de a lehűlő éjszakák miatt az aljnövényzet igencsak,harmatos,vizes volt. Egy könnyebb nem vízálló túracipő volt rajtunk,ami pár méter után teljesen átnedvesedett. A zokninkból facsarni lehetett a wassert,de nagyfiúsan, váltó zokni nem volt nálunk,aminek estére meg is lett a következménye,pár méretes vízhólyag képében.
|
Elhagyott szőlő |
Egy idő után elhagytuk az elhanyagolt telkeket és már az erdőben emelkedtünk a Kis-Les-hegy oldalában,már szárazabb körülmények közt a már homogenizálódott erdőben(tölgy és cser). A néhol szuszogtató emelkedők után átváltottunk és a Nagy-Les-hegy oldalában folytattuk az emelkedést,ahol nemsokára elértük mai túránk legmagasabb pontját egy magaslesnél,280m. Innét egy rövid,de annál meredekebb lejtőn "leszaladtunk" egy tisztásra,ahol érdekes jelzéseket fedeztünk fel. Újabban divatba jöttek ezek a müa. palackos ,ötletes megoldások.
|
Túránk legmagasabb pontján |
|
"Új fajta jelzés |
Innét egy rövid emelkedő következett a néhol combig érő fűben(ld. előbb) és megérkeztünk mai első fényképes igazoló pontunkhoz, Becserpusztára,ahová egy valamikor szebb napokat látott diófa soron értünk be.
|
Érkezés Becsepusztára
Itt egy fiatalon elhunyt erdész sírjánál és kopjafájánál van kijelölve az igazolópont.
Igazoló fotók |
Miután elkészítettük az igazoló képeket,frissítettünk ,megettünk egy csúcscsokit,bár a csúcson már átestünk és rövidesen folytattuk az utat. Innét a jelzés az Öreg-erdő murvás útján folytatódott előbb É,majd ÉNy-i irányban. Egy éles jobb kanyar után kiértünk az Öcs-hegy és a Gernye-hegy közt egy ligetes fennsíkra.
|
Panoráma vadalma fákkal |
A ligetes réten rengeteg vadalma és vadkörte fa van,így adva táplálékot az erdő növény és minden evő lakóinak. A fák aljában nem egy "fürdő" helyet láttunk ,mely kedvelt helyei lehetnek az állatoknak.
|
Sziklák közt 1. |
A fennsíkon nem igen fedeztünk fel jelet,így a kijárt kocsinyomot követve értünk el a Kő-hegy lábához,ahol a jelzésünk élesen ÉK hívott bennünket és elkezdtünk újból emelkedni. Jó pár száz lépés után újból beértünk a tölgyesbe,ahol a hegy nevéhez méltóan kövek,sziklák közt haladtunk egy ,amolyan alattomos emelkedőn.
|
Sziklák közt 2. |
Elérve a túra egyik legszebb részét kiértünk a Kő-hegy egyik sziklás,köves oldalába,ahol fényképeztünk ,mászkáltunk a köveken és sziklákon. Eztán egy lejtőn előbb erdőben ,majd egyre ritkább,bokrosabb és dzsindzsásabb réten ,legelőn keresztül egy jelzetlen úton leereszkedtünk Kisdörgicsére.
|
Előttünk a Pusztatemplom |
A parányi településen végig trappolva a temető után egy jelzetlen úton jobbra ÉK-nek kanyarodtunk és elballagtunk a Kisfaluddörgicsei Árpád-kora beli Pusztatemplom romjaihoz,melynek az építését a XII.sz-ra teszik és Szt. Miklós tiszteletére ,róla nevezték el. Megkapó látvány a magányosan,és méltóságteljesen álló egykori szentély,melynél közel-távol egyetlen épületet sem látni. Fotózás és rövid frissítés után tovább álltunk,mert a tűző nap egyre elviselhetetlenebb kezdett lenni.
|
A romtemplom belsőtere az oltárral |
A már megtett úton vissza tértünk az aszfaltos műútra,melyen jobbra kanyarodva hamarosan elértük a településrész újabb látványosságát a XVIII:sz-ban épült barokk kőhidat.
|
Barokk kőhíd |
A hídnál balra letértünk a műútról és újból csatlakoztunk a jelzéshez,melyen rövid ,de meredek lejtő után leértünk a Kű-völgy szintjére. A Kű -völgy nevezetessége ,utunk leglátványosabb része a Mészkő-szurdok. A szurdokban egyik ámulatból a másikba estünk a csodás természeti látványosságok feltűnése közben,miközben a monumentális falak alatt,közt haladtunk,ahol a különböző korszakok lerakódásai is jól kivehető volt.
|
Barlang a Mészkő-szurdokban |
Ezen a szakaszon a túraútvonal hullámvasútazva halad sziklák ,kövek közt. Rengeteg barlang,nyiladék színesíti a képet,párhoz fel másztunk,bekukucskáltunk. Ezek inkább üregek,mint barlangok,a megnézetteknek kivétel nélkül láttuk a végét. Érdekesség ,hogy civilizáció jeleit láttuk egyik-másik ilyen üregbe,.Ott hagyott matracok,ruhadarabok,papucsok árulkodtak,hogy itt alkalmanként(?) valakik meghúzzák maguk.
|
A hatalmas falak alatt |
|
Az utolsó nagyobb szikla a szurdokban |
A sziklák ritkulása után leereszkedtünk a völgy aljába,kilépve az erdőből a dörgicsei levendula major ültetvényének aljába értünk ki..
|
Levendula mező |
Innét egy igen dzsindzsás ösvényen keresztül értünk el egy szekérutat,melyen jobbra kapaszkodva a és a kereszteződésben csatlakozó -on felkapaszkodtunk Szentpéterdörgicsére a szintén az Árpád-korban épült templomromhoz. A templomot római maradványokra építették a XI.sz-ban,ami a tatárjárás során jelentős károkat szenvedett el. A vész elmúltával a XIII:sz. második felében jelentősen felújították és bővítették. Valószínűleg a török hódoltság korában kezdett el pusztulni az épület,melyet a másik két román kori templomhoz hasonlóan kitűnően konzerváltak.
|
Árpád-kori templom Felsődörgicsén |
Dörgicse mai települése 1950-ben jött létre ,három Árpád -kori faluból,melyek ma is jól elkülönülnek egymástól Fő látványossága a három román stílusú templomrom , a Kű-völgyi Mészkő-szurdok és a csodás természeti környezet,valamint a messze földön híres bora a Dörgicsi olaszrizling. Sajnos ez utóbbit nem volt szerencsém megkóstolni,mivel egy pincénél sem találtunk senkit,a faluban pedig minden zárva volt.
|
Előttem az utódom |
Dörgicse faluneve a feltételezések szerint a dörgics(durbincs) halnévből alakult ki. A mai település területén a XII.-XV. sz-ban hat település alakult ki.: Boldogasszonydörgicse(Alsódörgicse),Szenpéterdörgicse(Felsődörgicse),Kisfaluddöröcske(Kisdöröcske),Szarkadörgicse,Akalidörgicse. és Ságdörgicse.
|
Ev.templom Alsódörgicsén |
Az évszázadok alatt azonban csak ezek közül az első három maradt fenn ,ezekből alakították ki a mai falut . A települést napjainkban méltán nevezhetnék a templomok falujának,mivel a romtemplomokon kivül minden településrészen található evangélikus és katolikus szentély is.
|
Trianon Emlékmű Alsódörgicsén |
Felsődörgicséről először a jelzésen akartunk átmenni Alsődörgicsére,de egy hármas kereszteződésben úgy eltűntek a jelzések,hogy nem találtuk,pedig jó 500 m-t elmentünk mindegyiken.-. Így visszamentünk a romtemplomhoz és a kihalt falu aszfalt útján jutottunk le a településrészre.
Miután megmásztuk a dombot ,melyet a Boldogasszony templomrom ural,elkészítettük túránk második fényképes igazoló pontján a fotókat.
|
Boldogasszony templomrom Alsódöröcskén |
A három közül a legmonumentálisabb templomot a XII. sz.-ban építtettek a fehérvári őrkanonokság és egészen a XVIII:sz-ig birtokolta,mikor I.Ferenc a piaristáknak adományozta, kik a múlt század harmincas évekéig birtokolták. A hatalmas épület mellé kolostort is építettek,melynek alapfalai is látszódnak még.
|
A kolostor alapfalai a Balaton látképével |
Az egykori templom hatalmas falai az egész környék látképét uralják,tövéből csodás panoráma tárul elénk a Balatonnal ,s a déli parttal .
A fotók elkészítése és a gyönyörködés után letelepedtünk egy hűs fa alá és elcsipegettük a hazulról hozott "tízórait". Rövid pihenés után neki vágtunk túránk utolsó szakaszának,mely mint kiderült a legrosszabbra sikerült. A tervezés szerint a romoktól a jelzésen szerettünk volna lemenni Zánkafürdőre,megtéve a hátralévő 5,5-6 kim-t.
|
Igazoló kép |
Elhagyva az impozáns romokat,leereszkedtünk a Balatonakaliba vezető műútra,melyen D-nek fordultunk. A térkép szerint elhagyva a falut az első földúton jobbra kellet fordulni és itt kellett (volna) kezdődni a jelzésű útvonalnak. Lehet,hogy csak minket viselt meg az egyre jobban tűző nap,de Alsómajorig egyetlen jelet sem fedeztünk fel. Itt úgy döntöttünk,hogy hallgatunk a tájékozódási képességünkre és megcélozzuk a DNy-ra eső Zánkai gyerektábort . Így úttalan utakon,szőlők,gyümölcsösök közt haladtunk a célunk felé,néhol a szőlő sorok közt nyomultunk előre. Viszonylag egyszerű volt a tájékozódás,mivel a Balaton és a boglári dombok jól mutatták az irányt.
|
Oda le igyekszünk |
A szőlő táblák némelyikén már zajlott a korai fajták(Zenit,Csabagyöngya,Rizlingsziváni) szürete,az érett fürtök csábításának mi sem tudtunk ellenállni és többet megkóstoltunk.
A nyílt,árnyékmentes részen való haladás rengeteg erőt kivett belőlünk,az italaink is egyre forróbbak lettek,nem igazán estek jól.Mikor már jóformán port köptünk elértük a Zánkai Üdülőfalú első épületeit. Itt könnyen megtaláltuk a központi épületet,ahol tudtuk pótolni a szükségleteink.
|
Az egykori Úttörőváros |
A kellemetlenségekért a Balaton és a környék igazán felejthetetlen látképe pótolt bennünk,mely ebben a jó másfél órás napon fövés közben folyamatosan előttünk volt.
Az Üdülőfalu recepcióján,mivel tudtam,hogy Zánkafürdő vm.-en senki nincs,elkértük az igazoló füzetünkbe a tábor hivatalos pecsétjét,melyből rögtön kettőt nyomtunk az ítinerünkbe,gondolván a legközelebbi túránkra is.
|
Mini skanzen az Üdülővárosban |
A vonat indulásáig hátralévő jó másfél órát a klimatizált központi épületben töltöttük el,majd 20 perccel a vonat indulása előtt lesétáltunk a tábor területén található ,rettenetesen lerobbant megállóhoz. Megfejelve a nap végét még a vonat is késett,jó negyed órát.
|
Elhagyott állomásépület |
Miután végre megérkezett nem maradt más hátra, mint vissza vonatozni Örvényesre és az ottani szintén elhagyatottan álló állomásról felslattyogni a dohányboltnál lévő kocsiig. Itt újra becsaptunk egy jéghideg Gössert(én 0/0 %-ost) és hazafelé vettük az irányt.
|
Az induló és a végállomás |
Útközben megálltunk még Alsóőrsön,hol az Északi-part legjobb (szerintem) halászleve készül és megkoronáztuk a napot.
Felemás érzésekkel vagyunk túl a mai napon,mivel rendkívül változatos,érdekes helyeken jártunk. Elsősorban templom túrának is nevezhetném a mai szakaszt,mert összességében vagy tízet érintettünk. Egy kellemes napon lennénk túl.ha a jelzések ritkasága és hiánya ,valamint a szinte elviselhetetlen forróság nem árnyékolta volna be az összképet. Ezek viszont hozzá tartoznak a túrázáshoz,így egy szavunk sem lehet.
Ami elgondolkodtat,hogy egy ilyen frekventált kiránduló helyen miért ilyen elhanyagoltak a turistajelzések,de erre úgysem kapok választ.
Haza érve nem maradt más hátra,mint a jól megérdemelt ,jéghideg Karlovackó elfogyasztása.
|
Jutalom |
A túrán készült többi fényképet :https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/BalatonKorOrvenyesZankafurdo?authkey=Gv1sRgCKTwx5C0xvO93wE
A bejárt útvonal térképe és szintrajza:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése