Boglári Túrázók

Balaton- kör 6.TÚRA 2015.AUG.30.

ÖRVÉNYES - ZÁNKAFÜRDŐ

" Valahol a Balatonnal úgy vagyok,mint a Balatongyenesi polgár,

aki a múlt Háborúban Szicíliában volt hadifogoly.

Mikor a Balaton parton beszélgettem vele,

Mondtam neki:

- Na ugye szép volt a tenger ott?

- Hát bizony szép lett volna,csak ne járt

Volna mindég a Balaton a fejembe"

Egry József

Őszi túraszezon kezdő útvonalát nem ide terveztük,de a visszatérő hőség miatt,úgy döntöttünk,hogy ezt a közel lévő és nem túl hosszú szakaszt járjuk be. Az előzetes tervezés nagyjából 19 km-t mutatott,amit pár kitérővel és útkereséssel fejeltünk meg,így összességében 22-23 km-t tettünk meg.

Kora reggeli indulást követően negyed nyolc felé érkeztünk meg a kihat Örvényes vasútállomására,mivel ott nem igazán van lehetőség parkolni,ezért visszamentünk a faluban lévő dohányboltig és ott parkoltunk le. Bélyegzésre nem kellett az időt vesztegetnünk mivel előző alkalommal duplán pecsételtünk a műemlék vízimalomban,így csak neki kellett veselkedni az előttünk lévő távnak.

Turistatérkép az állomás falán

Szerencsére ebben a mostani kánikulában az éjszakák során elég jól visszahűl a hőmérséklet,ezért kellemes időben csaptunk bele a lecsóba.

Örvényesről már nem írok,mivel a legutóbbi túránkon már megtettem,erről itt olvashattok. A dohányboltban vettünk egy dobozos jéghideg Sopronit,amit rögtön be is gurítottam,tudva,hogy mire újból kocsiba kell ülni,ez már rég felszívódik.

Indulás Örvényesről

Ezen a szakaszon eltértünk az ítiner által javasolt útvonaltól,mivel kíváncsiak voltunk Balatonudvarira,de ez a falu nem szerepel az ajánlott útvonalban.A döntés a szakasz hosszát nem befolyásolta,sőt egy nagyon érdekes falut és annak látnivalóját tette lehetővé.

Örvényest DNy-i irányban hagytuk el a Balatont körbeölelő kerékpárúton.Jobbról a Balaton-felvidék szőlőkkel,présházakkal tarkított látképe,balról a Balaton lenyűgöző panorámája ,a felszálló párával tette színessé az aszfaltkoptatást.

A kerékpárútról

A frissességünk és a kellemes hőmérsékletnek köszönhetően nem egész tíz perc alatt elértük Balatonudvari első házait.

A falu keletkezése a környék településeihez hasonlóan az Árpád-korba vezethető vissza . Első hiteles említése oklevélben 1092-ben történik Vduory néven,a környék birtokosai egész a XX. sz-ig a katolikus Egyház különböző szervei voltak.

Elsődleges nevezetessége a Műemlék temető a 71-es főút mellett,melyet a XVIII. sz. hetvenes éveiben nyitottak meg. Eleinte a kat. és ref.híveket közösen temették ide,ami idővel elkülönült. Érdekessége az országban szinte egyedülálló módon a sírkövek szív alakja,melyeket fehér mészkőből faragtak. Keletkezésükre nincs magyarázat,arról több legenda is kering.

Szív alakú sírkövek Balatonudvariba....

A falu másik említésre érdemes épület a Szt. Márton róm.kat. templom,mely középkori templom felhasználásával épült a XIX.sz-ban.

...és a róm.kat.templom

Gyors "városnézés" után folytattuk az eddigi irányban a battyogást a falu utcáin,de itt már csatlakozott hozzánk a

turistaútvonal,mely mai túránk nagy részén elkísért bennünket. Pár száz lépés megtétele után a jelzés ÉNy-nak hívott minket és megkezdtük az emelkedést az Erdő-alja felé. Előbb hétvégi házak,majd művelt és elhagyott szőlők közt futott a jó minőségű murvás út. Később balról egy illegális szeméttelep mellett haladtunk ,ahol táblák garmadája tiltotta a szemét lerakását,ennek ellenére óriási halmokban állt az ide hordott szemét. A "kellemes" szagok jó pár méteren elkísértek.

Nyaralóházak közt

A jelzések elég ritkásak,halványak voltak és jó szokás szerint az elágazásokban nagyon hiányosak. Több helyen szét kellett válnunk és keresni a jó utat. Így sikerült pár plusz métert összehoznunk. Nem vagyok híve a GPS-nek,de azt hiszem előbb-utóbb kénytelen leszek használni ,megelőzendő az útkereséseket. Habár a telómra le szoktam tölteni az útvonalat és az is tudja az útvonalkövetést,de most ez is elmaradt. Így maradt a térkép és a tájékozódási képességünk,amiknek ma különösen jó hasznát vettük. Azt hittük rosszabb nem lesz ,de tévedtünk alaposan.

Egykor szőlő volt

Elhagyva a szeméttelepet egy vegyes erdőben kapaszkodott tovább az útvonalunk az eddigi murvás úton. Ez tényleg egy vegyes erdő volt,volt itt minden mint a búcsúban(akác,tölgy ,cser,bodza,fekete fenyő és még rengeteg bokor, cserje). Egy sínes kavalkád volt az egész.

Vegyes erdőben

Hol lankásabban,hol meredekebben emelkedtünk egyre feljebb a Leshegy oldalában. Néhol szőlők.gyümölcsösök közt,néhol erdőben vezetett az ösvény,a kereszteződések jó részében útkereséssel,aztán mikor tovább mentünk a jelek is előkerültek,igaz ritkán ,de követhetően.

Panoráma a Les-hegy oldalából

Az egyik meredekebben emelkedő mélyútban egy érdekes megoldást fedeztem fel, a lezúduló csapadékot rendszeresen egy kiágazó "csatornán" keresztül vezették le a völgyben futó vízmosásba,ami most teljesen száraz volt.

Ötletes

Elhagyva a Leshegy 204m-es csúcsát egy pince mellett a

élesen Ny- ÉNy irányba fordult egy erdős ,elhanyagolt részre. Itt különösen sok elhagyott,romos présház és szőlő mellett haladtunk tovább. Hiába van meleg,de a lehűlő éjszakák miatt az aljnövényzet igencsak,harmatos,vizes volt. Egy könnyebb nem vízálló túracipő volt rajtunk,ami pár méter után teljesen átnedvesedett. A zokninkból facsarni lehetett a wassert,de nagyfiúsan, váltó zokni nem volt nálunk,aminek estére meg is lett a következménye,pár méretes vízhólyag képében.

Elhagyott szőlő

Egy idő után elhagytuk az elhanyagolt telkeket és már az erdőben emelkedtünk a Kis-Les-hegy oldalában,már szárazabb körülmények közt a már homogenizálódott erdőben(tölgy és cser). A néhol szuszogtató emelkedők után átváltottunk és a Nagy-Les-hegy oldalában folytattuk az emelkedést,ahol nemsokára elértük mai túránk legmagasabb pontját egy magaslesnél,280m. Innét egy rövid,de annál meredekebb lejtőn "leszaladtunk" egy tisztásra,ahol érdekes jelzéseket fedeztünk fel. Újabban divatba jöttek ezek a müa. palackos ,ötletes megoldások.

Túránk legmagasabb pontján

"Új fajta jelzés

Innét egy rövid emelkedő következett a néhol combig érő fűben(ld. előbb) és megérkeztünk mai első fényképes igazoló pontunkhoz, Becserpusztára,ahová egy valamikor szebb napokat látott diófa soron értünk be.

Érkezés Becsepusztára

Itt egy fiatalon elhunyt erdész sírjánál és kopjafájánál van kijelölve az igazolópont.

Igazoló fotók

Miután elkészítettük az igazoló képeket,frissítettünk ,megettünk egy csúcscsokit,bár a csúcson már átestünk és rövidesen folytattuk az utat. Innét a

jelzés az Öreg-erdő murvás útján folytatódott előbb É,majd ÉNy-i irányban. Egy éles jobb kanyar után kiértünk az Öcs-hegy és a Gernye-hegy közt egy ligetes fennsíkra.

Panoráma vadalma fákkal

A ligetes réten rengeteg vadalma és vadkörte fa van,így adva táplálékot az erdő növény és minden evő lakóinak. A fák aljában nem egy "fürdő" helyet láttunk ,mely kedvelt helyei lehetnek az állatoknak.

Sziklák közt 1.

A fennsíkon nem igen fedeztünk fel jelet,így a kijárt kocsinyomot követve értünk el a Kő-hegy lábához,ahol a jelzésünk élesen ÉK hívott bennünket és elkezdtünk újból emelkedni. Jó pár száz lépés után újból beértünk a tölgyesbe,ahol a hegy nevéhez méltóan kövek,sziklák közt haladtunk egy ,amolyan alattomos emelkedőn.

Sziklák közt 2.

Elérve a túra egyik legszebb részét kiértünk a Kő-hegy egyik sziklás,köves oldalába,ahol fényképeztünk ,mászkáltunk a köveken és sziklákon. Eztán egy lejtőn előbb erdőben ,majd egyre ritkább,bokrosabb és dzsindzsásabb réten ,legelőn keresztül egy jelzetlen úton leereszkedtünk Kisdörgicsére.

Előttünk a Pusztatemplom

A parányi településen végig trappolva a temető után egy jelzetlen úton jobbra ÉK-nek kanyarodtunk és elballagtunk a Kisfaluddörgicsei Árpád-kora beli Pusztatemplom romjaihoz,melynek az építését a XII.sz-ra teszik és Szt. Miklós tiszteletére ,róla nevezték el. Megkapó látvány a magányosan,és méltóságteljesen álló egykori szentély,melynél közel-távol egyetlen épületet sem látni. Fotózás és rövid frissítés után tovább álltunk,mert a tűző nap egyre elviselhetetlenebb kezdett lenni.

A romtemplom belsőtere az oltárral

A már megtett úton vissza tértünk az aszfaltos műútra,melyen jobbra kanyarodva hamarosan elértük a településrész újabb látványosságát a XVIII:sz-ban épült barokk kőhidat.

Barokk kőhíd

A hídnál balra letértünk a műútról és újból csatlakoztunk a

jelzéshez,melyen rövid ,de meredek lejtő után leértünk a Kű-völgy szintjére. A Kű -völgy nevezetessége ,utunk leglátványosabb része a Mészkő-szurdok. A szurdokban egyik ámulatból a másikba estünk a csodás természeti látványosságok feltűnése közben,miközben a monumentális falak alatt,közt haladtunk,ahol a különböző korszakok lerakódásai is jól kivehető volt.

Barlang a Mészkő-szurdokban

Ezen a szakaszon a túraútvonal hullámvasútazva halad sziklák ,kövek közt. Rengeteg barlang,nyiladék színesíti a képet,párhoz fel másztunk,bekukucskáltunk. Ezek inkább üregek,mint barlangok,a megnézetteknek kivétel nélkül láttuk a végét. Érdekesség ,hogy civilizáció jeleit láttuk egyik-másik ilyen üregbe,.Ott hagyott matracok,ruhadarabok,papucsok árulkodtak,hogy itt alkalmanként(?) valakik meghúzzák maguk.

A hatalmas falak alatt

Az utolsó nagyobb szikla a szurdokban

A sziklák ritkulása után leereszkedtünk a völgy aljába,kilépve az erdőből a dörgicsei levendula major ültetvényének aljába értünk ki..

Levendula mező

Innét egy igen dzsindzsás ösvényen keresztül értünk el egy szekérutat,melyen jobbra kapaszkodva a

és a kereszteződésben csatlakozó

-on felkapaszkodtunk Szentpéterdörgicsére a szintén az Árpád-korban épült templomromhoz. A templomot római maradványokra építették a XI.sz-ban,ami a tatárjárás során jelentős károkat szenvedett el. A vész elmúltával a XIII:sz. második felében jelentősen felújították és bővítették. Valószínűleg a török hódoltság korában kezdett el pusztulni az épület,melyet a másik két román kori templomhoz hasonlóan kitűnően konzerváltak.

Árpád-kori templom Felsődörgicsén

Dörgicse mai települése 1950-ben jött létre ,három Árpád -kori faluból,melyek ma is jól elkülönülnek egymástól Fő látványossága a három román stílusú templomrom , a Kű-völgyi Mészkő-szurdok és a csodás természeti környezet,valamint a messze földön híres bora a Dörgicsi olaszrizling. Sajnos ez utóbbit nem volt szerencsém megkóstolni,mivel egy pincénél sem találtunk senkit,a faluban pedig minden zárva volt.

Előttem az utódom

Dörgicse faluneve a feltételezések szerint a dörgics(durbincs) halnévből alakult ki. A mai település területén a XII.-XV. sz-ban hat település alakult ki.: Boldogasszonydörgicse(Alsódörgicse),Szenpéterdörgicse(Felsődörgicse),Kisfaluddöröcske(Kisdöröcske),Szarkadörgicse,Akalidörgicse. és Ságdörgicse.

Ev.templom Alsódörgicsén

Az évszázadok alatt azonban csak ezek közül az első három maradt fenn ,ezekből alakították ki a mai falut . A települést napjainkban méltán nevezhetnék a templomok falujának,mivel a romtemplomokon kivül minden településrészen található evangélikus és katolikus szentély is.

Trianon Emlékmű Alsódörgicsén

Felsődörgicséről először a

jelzésen akartunk átmenni Alsődörgicsére,de egy hármas kereszteződésben úgy eltűntek a jelzések,hogy nem találtuk,pedig jó 500 m-t elmentünk mindegyiken.-. Így visszamentünk a romtemplomhoz és a kihalt falu aszfalt útján jutottunk le a településrészre.

Miután megmásztuk a dombot ,melyet a Boldogasszony templomrom ural,elkészítettük túránk második fényképes igazoló pontján a fotókat.

Boldogasszony templomrom Alsódöröcskén

A három közül a legmonumentálisabb templomot a XII. sz.-ban építtettek a fehérvári őrkanonokság és egészen a XVIII:sz-ig birtokolta,mikor I.Ferenc a piaristáknak adományozta, kik a múlt század harmincas évekéig birtokolták. A hatalmas épület mellé kolostort is építettek,melynek alapfalai is látszódnak még.

A kolostor alapfalai a Balaton látképével

Az egykori templom hatalmas falai az egész környék látképét uralják,tövéből csodás panoráma tárul elénk a Balatonnal ,s a déli parttal .

A fotók elkészítése és a gyönyörködés után letelepedtünk egy hűs fa alá és elcsipegettük a hazulról hozott "tízórait". Rövid pihenés után neki vágtunk túránk utolsó szakaszának,mely mint kiderült a legrosszabbra sikerült. A tervezés szerint a romoktól a

jelzésen szerettünk volna lemenni Zánkafürdőre,megtéve a hátralévő 5,5-6 kim-t.

Igazoló kép

Elhagyva az impozáns romokat,leereszkedtünk a Balatonakaliba vezető műútra,melyen D-nek fordultunk. A térkép szerint elhagyva a falut az első földúton jobbra kellet fordulni és itt kellett (volna) kezdődni a

jelzésű útvonalnak. Lehet,hogy csak minket viselt meg az egyre jobban tűző nap,de Alsómajorig egyetlen jelet sem fedeztünk fel. Itt úgy döntöttünk,hogy hallgatunk a tájékozódási képességünkre és megcélozzuk a DNy-ra eső Zánkai gyerektábort . Így úttalan utakon,szőlők,gyümölcsösök közt haladtunk a célunk felé,néhol a szőlő sorok közt nyomultunk előre. Viszonylag egyszerű volt a tájékozódás,mivel a Balaton és a boglári dombok jól mutatták az irányt.

Oda le igyekszünk

A szőlő táblák némelyikén már zajlott a korai fajták(Zenit,Csabagyöngya,Rizlingsziváni) szürete,az érett fürtök csábításának mi sem tudtunk ellenállni és többet megkóstoltunk.

A nyílt,árnyékmentes részen való haladás rengeteg erőt kivett belőlünk,az italaink is egyre forróbbak lettek,nem igazán estek jól.Mikor már jóformán port köptünk elértük a Zánkai Üdülőfalú első épületeit. Itt könnyen megtaláltuk a központi épületet,ahol tudtuk pótolni a szükségleteink.

Az egykori Úttörőváros

A kellemetlenségekért a Balaton és a környék igazán felejthetetlen látképe pótolt bennünk,mely ebben a jó másfél órás napon fövés közben folyamatosan előttünk volt.

Az Üdülőfalu recepcióján,mivel tudtam,hogy Zánkafürdő vm.-en senki nincs,elkértük az igazoló füzetünkbe a tábor hivatalos pecsétjét,melyből rögtön kettőt nyomtunk az ítinerünkbe,gondolván a legközelebbi túránkra is.

Mini skanzen az Üdülővárosban

A vonat indulásáig hátralévő jó másfél órát a klimatizált központi épületben töltöttük el,majd 20 perccel a vonat indulása előtt lesétáltunk a tábor területén található ,rettenetesen lerobbant megállóhoz. Megfejelve a nap végét még a vonat is késett,jó negyed órát.

Elhagyott állomásépület

Miután végre megérkezett nem maradt más hátra, mint vissza vonatozni Örvényesre és az ottani szintén elhagyatottan álló állomásról felslattyogni a dohányboltnál lévő kocsiig. Itt újra becsaptunk egy jéghideg Gössert(én 0/0 %-ost) és hazafelé vettük az irányt.

Az induló és a végállomás

Útközben megálltunk még Alsóőrsön,hol az Északi-part legjobb (szerintem) halászleve készül és megkoronáztuk a napot.

Felemás érzésekkel vagyunk túl a mai napon,mivel rendkívül változatos,érdekes helyeken jártunk. Elsősorban templom túrának is nevezhetném a mai szakaszt,mert összességében vagy tízet érintettünk. Egy kellemes napon lennénk túl.ha a jelzések ritkasága és hiánya ,valamint a szinte elviselhetetlen forróság nem árnyékolta volna be az összképet. Ezek viszont hozzá tartoznak a túrázáshoz,így egy szavunk sem lehet.

Ami elgondolkodtat,hogy egy ilyen frekventált kiránduló helyen miért ilyen elhanyagoltak a turistajelzések,de erre úgysem kapok választ.

Haza érve nem maradt más hátra,mint a jól megérdemelt ,jéghideg Karlovackó elfogyasztása.